Most estére ütött be a hiányod Zs. nagyon szép napom volt, igaz korán keltem és a telefonban hallhattam a csilingelő nevetésed. Hmm.. szívetmelengető volt. Utána átmentem F-hez rég találkoztunk, segítettem neki pér dolgoban, mondjuk egy nagy ikeás szekrény majdnem a nyakunkba dőlt :D Vicces volt…

Még csak ízlelgetem a szavakat. Nem azokat, amiket Zs-nek mondtam az esti kis rituálénk során. (minden este szoktam neki hangüzenetben mesét mesélni és erre alszik el). A mai mesébe beépítettem azt, amit a kisfia mesélt a pomogácsokról. Improvizáltam és ebből valami olyan született.. valami egyedi…

123 azaz négy teljes hónap és a mai nap. 123 nappal ezelőtt megéltem a poklok poklát és most a mai napot beleszámolva lassan 124 nappal később olyan érzések vannak bennem, amiket nehéz virtuális papírra vetnem. Nehéz, mert ha azt írom csoda, vagy szerelem, nem fedi mind azt amit kapok az élettől.…

A mai csodás esténkre nincsenek szavak. Még mindig itt érzem a teste melegét az ágyunkban, hallom a nevetését. Látom magam elött ahogy kinyitom az ajtót és itthon vár. Szerelem van, leírhatatlanul. Hálás vagyok a sorsnak az életemért.

Amennyire féltem a mai naptól annyira máshogy alakult.  Aludtam egy nagyot és Zs-vel ébredeztem utána. Telefonon beszéltünk, mindig megnyugtat a hangja és kisimít. Szeretem.. őt is és a hangját is. Délelőtt pihentem. Persze a három nap alatt semmi olyat nem csináltam, amit beterveztem, ellenben…