Apámnak volt egy kedvenc könyve. Druon - Zeusz emlékiratai. Sajnos még nem olvastam, de hétvégén előkeresem a családi könyvtárból.
Szóval apa mesélte mindig, hogy Zeusz életében volt egy pillanat a tengerparton, egy nő társaságában, amiben benne volt minden, a szerelem, a tenger illata, a só íze.

Én ma ez éreztem, amikor Zs-t hazavittem gyűlésről. Oldalra néztem, nem látott, kinézett az ablakon és a Yesterday-t énekeltük mind a ketten a Beatlestől. Ebben a pillanatban benne volt minden. Hazafelé a buszon lecsuktam a szemem és felidéztem. Csodás pillanat volt, kerek, egész és szép. Szeretem, nem azért mert számomra ő egy vonzó nő. Nem én abba az emberbe vagyok szerelmes, aki vel együtt csináltuk végig az elmúlt 6 hónapot. Mindent ami rossz és jó volt az elmúlt időszakban, közös sikerek és veszekedések. Mert hát ilyen az élet. Nem leszek teátrális, hogy az élet szép. nem az élet olyan amilyen, de vannak szép napok, szép pillanatok, amik velünk maradnak életünk végéig.

Intenzív és pörgős nap volt, semmi sem úgy sikerült, ahogy előre elterveztük. Mindig volt benne valami kis csavar, döccenő. De egy cseppnyi idegeskedés vagy kattogás sem volt bennem. Csak nyugalom. Ok, akkor izgultam egy kicsit, amikor a gyűlésen tudtam én fogok következni.

Felkértek, hogy tartsam meg a bevezetőt, készüljek ne készüljek? Sosem voltam jó abban, hogy jegyzeteket viszek magammal és prezentálok.. Szóval nagyjából átgondoltam mire és hova teszem a hangsúlyt és belevágtam.

Az az igazság, hogy azért vagyok büszke magamra, mert amit mondtam és ahogy mondtam belűlről fakadt. Nem azért mert Zs ott ült mellettem, nem azért mert meg akartam mutatni a közösségnek, hogy mennyire jól beszélek. Nem, azért vagyok az, mert őszinte voltam. Nagyon sokan odajöttek hozzám vagy Zs-hez és elmondták, mennyire jó volt. Úgy éreztem elememben vagyok, hogy élvezem megint amiről beszélek.

6 hónappal a mélypontom után.. Szeretem az életem, és szeretem magamat is. Igen vannak döccenők, de kurva jó érzés volt ma is megélni, hogy belülről fakad az elfogadása annak, hogy ha nem tudok valamin változtatni akkor el kell fogadnom.