Huhh ez egy nagyon hosszú hét volt.. de nem nekem, hanem Zs-nek. Bevallom aggódom miatta. De elfogadom, hogy most ez egy ilyen helyzet és próbálok azza segíteni, hogy támogatom lelkileg, néha megölelgetem, néha elviszem dolgozni, veszek neki reggelit vagy főzök ebédet.

Nem mindig tudom én sem könnyen kezelni. Tegnap a szülinapján itt volt nálam, nagyjából 1,5 órát tudtunk kettesben tölteni összesen a meetingjei között. Nehezen viseltem. De nem azért mert hanyagolva éreztem magam, hálistennek nem. Csak szerettem volna ha olyan szép szülinapot tudok neki adni, mint, amit kaptam tőle. Délutánra be is feszültem kicsit és ki kellett szellőztetnem a fejem. El mentem gyűlésre is és ott elmeséltem egy társamnak milyen napom volt. Rám nézett és megkérdezte, hogy te elgondolkodtál azon, hogy Zs-nek is lehetett így megélni a szülinapját? Ez helyretett és el is meséltem Zs-nek.

De összességében, leszámítva egy két kisebb kattogást, nyugodt vagyok. Ez az időszak arra tökéletesen alkalmas, hogy gyakorlatban is megvalósítsam az első lépést és tényleg megnézzem, hogyan reagálok a váratlan dolgokra. Mert ugye ember tervez.. 

Ma szép nap volt, elvittem dolgozni reggel, szeretem a közös útjainkat, szeretem, hogy csacsogunk, néha zenét hallgatunk, néha meg csak élvezzük csendben egymás társaságát. Utána elmentem F-hez dolgozni, jó hangulatban telt, úgy érzem elsimítottuk a dolgokat, jó volt ott lenni, kutyázni egy kicsit, nevetni, és alkotni. Kifejezetten szeretem azt a munkát, ahogy a termékek formálódnak a kezem alatt és a végén valami egyedi születik. Az egyedi alatt itt most nem azt értem, hogy szar de eladható :D F elég maximalista ebben a tekintetben is, pont ezen morogtunk össze múltkor. Majd hazajöttem, pihentem, Zs elé mentem, hazakísértem, bevásároltam és most pihenés van. 

Jó érzés így nekifogni a hétvégének, jó nyugodtank lenni.