Ma tartottam meg a szülinapomat. Nem volt nagy hepaj. Pár barát, társak és F a párjával. 

Visszamentem egészen apám betegségéig, hogy milyen ember voltam, hogyan éltem meg azt az időszakot, milyen volt a mélypont. És a végén a feloldozás, mennyivel minőségibb az életem most.
Persze a filmes idézetet sem tudtam megállni, de hát annyira idevág a Banshee zárójelenete.

"Azt hiszem elég ideig voltam bezárva a múltam börtönébe.
Már csak egy kérdésem marad. Mihez kezdek most?
A válaszom pedig: élni szeretnék."

Élni és pihenni :) Mert a péntek elég húzósra sikeredett, egy 4 személyes kanapét kell felújítani és a harmadikról hoztuk le ketten. Igazi régivágású darab, masszív, tele anyaggal.. megizzadtunk :D Ma pedig neki álltam lebontani, szóval ennyi munka elég volt a hétre, holnap csak pihenés lesz.

Azt hiszem révbe értem, magammal. Most a fáradtság ellenére, kiegyensúlyozott vagyok, figyelek a szociális kapcsolataimra, de arra is, hogy pihenjek, amennyit kell.

Jól érzem magam, jó helyen vagyok.

3 évvel ezelőtt, amikor magamhoz tértem a mélypontom után, tudtam, hogy segítséget kell kérnem. Elértem a legaljára, sőt még annál is lejjebb.

Azóta sok idő eltelt és mintha egy szemvillanás lett volna csak.
Eleinte számoltam a napokat. A napokból lassan hetek lettek, a hetekből hónapok, majd egy év, majd évek. 

Amikor ma átléptem az éjfél kapuját, örömkönnyek csordultak ki a szememből. Hálás vagyok. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítettek és támogattak ezen az úton. Hálás vagyok apámnak, hogy a nevelése, a gondolatai, a szeretete elültette bennem mélyen a jót, az élni akarást. És hálás vagyok magamnak is, hogy nem adtam fel és küzdöttem.

Nélkületek nem sikerült volna.

Ma mindenkivel igyekeztem beszélni, aki segített ezen az úton. Írtam a kis csipet csapatunknak, de velük szombat este úgy is találkozom. Beszéltem F-fel, készültem egy nagyobb lélegzetvételű gondolatmenettel, de csak annyit tudtam neki mondani, hogy tudom nem én voltam a világ legjobb férje, de hálás vagyok a barátságáért és a támogatásáért. Persze eltrollkodta, aztán nevettünk. Tudom, hogy nem a szavak embere ebben a tekintetben, de jól esett neki. Beszéltem anyámmal is. Azt mondta, hogy büszke rám. Én pedig megköszöntem a  támogatását. Egyrészt a maga módján igyekszik, másrészt nem szeretnék haragot tartani vele. Jól esett, de kicsit fura érzés is volt. Mindenesetre egy jó kezdő lépés a kapcsolatunk rendezésében.

És beszéltem Zs-vel is. Illetve együtt reggeliztünk. Ő mindig is fontos része volt a felépülésemnek, hiszen ő tanított meg arra, milyen bizonyos tekintetben a normális élet. Milyenek az érzések, milyen szeretni valakit, milyen.. milyen és milyen minden. Milyen élni. Nem volt tökéletes  a kapcsolatunk, hisz emberek vagyunk, de a lehető legjobbat és legtöbbet hoztuk ki egymásból is és magunkból is. Elmondta, hogy büszke rám, én is Rád válaszoltam. Te miért? kérdezte kicsit meglepődve. Mert sosem adtad fel, hogy segíts és támogass. válaszoltam én.

Annyi mindent írnék még arról, milyen volt ez a mai reggel, mennyire szépnek éltem meg. De azt hiszem vannak érzések, gondolatok, melyeket nem tudok megfelelően kiírni magamból. Marad a mosoly, a belső béke, a szép gondolatok és a szívdobbanás.

Mosolygok és köszönöm. 

Mert élni szép.

Nem hiszem, nem tudom, hanem itt legbelül, ahol a szív dobban, itt érzem.

Hosszú hét volt, megvisel a meleg, keveset tudok aludni. Mondjuk ez nem befolyásolja a hangulatom, de elhatároztam, hogy a hétvégén pihenek.

Ma napközben volt egy kis dolgom, így a holnapi nap lesz az, amikor szó szerint semmit nem fogok csinálni, kivéve :D Netflix, PS, alvás. Kell az énidő, ráadásul rohadt meleg is lesz. Így a vasárnap esti budai gyűlés egyenlőre offolva. Aztán majd meglátjuk. Ha úgy érzem akkor elmegyek, de jelen pillanatban csak élvezem a pihenést.

Jó hét volt egyébként, ha minden igaz, akkor megint dupla jutalékom lesz, bár a főnököm pénteken f@sz volt. De betudtam annak, hogy meleg van, nem reagáltam elsőre a felvetéseire, majd előálltam egy hétfői meeting ötletével, ahol majd át tudjuk beszélni a dolgokat. Viszont innentől kezdve írásban szeretném majd kérni tőle a munkakörömre vonatkozó részeket, mert az emlékezet csalfa szerető. Igaz, nekem viszonylag jó memóriám van, de azért feketén fehéren legyen meg, amire ő gondol.

A hét elején vettem új ruhákat, nadrágot, cipőt. Az elmúlt 3 évben ezekre viszonylag keveset költöttem, de most úgy éreztem a jutalékom egy részét visszaforgatom.

A szerdai találkozó Zs-vel még mindig mosolyt csal az arcomra. Jó volt, szeretem délután. Emberileg is feltöltött a beszélgetésünk. Nincsen bennem bizakodás, nem mozizok, nem tervezgetem mi és hogyan lesz majd. Csak élvezem az együtt töltött időnek az emlékét.

Jól vagyok a bőrőmben, szeretem újra magam, jól alakulnak a dolgaim. Persze nem hanyagolom el a közösséget, tartom a társakkal is a kapcsolatot, pénteken 2 barátommal is hosszasan beszélgettem. De átlrzem és átélem, hogy szebb az életem, mint 3 éve.

Lélekben már készülök a jövő heti szülinapomra. Megvan, hogy miről és hogyan szeretnék beszélni. F-ék felajánlották, hogy elhozzák majd a szülinapi tortákat. 

Ma 1091 napja :)

Köszönöm <3

Ma találkoztunk Zs-vel délután és beszélgettünk.

A találkozót alapvetően én kezdeményeztem. Elmondtam neki, hogy az a köztes helyzet, amibe belekerültünk számomra nem jó és szerintem neki sem. Szeretnék továbblépni és szeretném ha velem tartana ezen az úton. Szeretem és mindig is szeretni fogom, akárhogy is alakul az életünk.
Az elmúlt 2 hónap megviselt, a szakítás kivett belőlem valamit, de összeszedtem magam és megtanultam boldogan élni, magamtól, magammal. Ebben nagy szerepe van F-nek és a párjának, az AA-s barátaimnak is és nekem is. Elmondtam azt is, hogy már nem érzem úgy hogy vele lenne teljes az életem. Köszönöm az életem úgy jó ahogy van, jól érzem magam. Vele szebb lenne.

Boldog szeretnék lenni, ha lehet vele, ha nem akkor pedig majd mással. De ezt a helyzetet fel kell oldanunk. Mondta, hogy ő is szeretett volna velem beszélni erről, mert ugyanígy látja, ugyanígy érzi. Elmondta, hogy még fáradt, az elmúlt hónapok rohanása kivette emberileg és nem volt ideje saját magára figyelni. Teljesen megértem, ismerem ezt az állapotot. Annyit kértem tőle, hogy nem kell most válaszolnia, úgy is elutaznak nyaralni, majd ha kipihente magát és feltöltődött, akkor beszéljünk és tegyünk pontot erre. Illetve jövő csütörtökön reggelizzünk együtt a 3 éves születésnapomon. Ott volt amikor a józanodásom elkezdődött és szeretném ha ott lenne, amikor évfordulóm van.

Szeretem, úgy mint soha senkit az életemben. De ez nem arról szólt ma, hogy meggyőzzem mennyire jó lenne nekünk ha újrakezdenénk. Ez arról szólt, hogy beszélgetünk elmondom mit szeretnék és hagyom, hogy eldöntse ő mit szeretne.

Közben, utána nagyokat nevettünk, sztorizgattunk, szívtuk egymás vérét, trollkodtunk és felszabadultan poénkodtunk. Szép találkozó volt. Felszabadító érzés volt. Még mindig gyönyörű nő, ezt csak azért írtam le ismételten, mert volt egy pillanat, amikor mesélt és megállítottam, hogy később fejezze be, mert elvesztettem a fonalat. 

Boldog vagyok (nagyon boldog :D) mosolygva jöttem este haza. Nem csak a találkozás dobott fel. Azt hiszem ez egy olyan pillanat, délután volt az életemben, amikor felnőtt, normális ember módjára viselkedtem és ösztönösen jöttek a szavak, az érzések. Nem akartam dominálni, meggyőzni, elérni valamit. Csak hagytam, hogy minden menjen a maga természetes módján.

Bárhogyan is alakuljon az életem, az életünk ez a mai is megmutatta, hogy érdemes fejlődnöm, józannak maradnom. Mert élni szép, vagy így, vagy úgy, de szép.

Pihenés, gyűlések, alvás, takarítás. 

Jól esett lustálkodni a hétvégén, mind a két nap tudtam délután is aludni 1-1 órát. Ez anagy meleg, illetve ez a bizonytalan időjárás kicsit rám nyomta a béllyegét, de így, pihenéssel jól teltek a napok.

Teganap este új tag csatlakozott a honi csoporthoz, fiatal srác, 4 éve felépülő. Szoktam vele hétközben is beszélgetni, néha tanácsot kér, néha csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk. Maga a csatlakozás egyszerű volt, tartottunk egy lelkiismereti gyűlést és szavaztunk. Jó hangulatban telt :) Érdekes, ha külső szemlélő nézett volna minket, akkor csak azt látja, hogy 6, fiatal (jó vannak középkorúak is :D) ül egy asztal körül és hangosan nevetve beszélgetnek. 

Sosem értettem azokat akik bírálólag lépnek fel ezzel szemben, és szenvedni járna az AA-ba. Nem ítélem el őket, de nekem fontos, hogy jó hangulatú legyen a csoport, szeressenek idejárni az emberek. Találkoztam a  volt szpontorommal is, távolságtartást éreztem rajta, szerintem kudarcként éli meg, hogy elváltak az útjaink. Pedig tanultam tőle is.

Reggel egy privát munkával kezdtem, de nem tudtam befejezni. Sokkal rosszabb vlt a bútor állapota, mint előzetesen gondoltam. 2 órát dolgoztam rajta. Aztán írtam a tulajdonosnak, hogy egyenlőre ne fizessen, visszamegyek majd és befejezem. Nem volt bennem rossz érzés, hogy nem tudtam a vállalásom teljesíteni, nem rajtam múlt, szarból nehéz várat építeni. Megtettem amit tudtam, korrektül lekommunikáltam, hogy nincs kész és majd befejezem.

Ma is gyűlésen voltam B-vel, átmentünk megint Budára. Ismét jót beszélgettünk oda - vissza, kedvelem a srácot. Maga a gyűlés érdekes volt. Hagyomány gyúlés, mert ugye a 12 lépés mellett van 12 hagyomány is. Az jutott eszembe, amikor Zs-vel egy workshopon vettünk részt és ott egy srác mondta, hogy az ő cégüknél nem folyamatok vannak, hanem hagyományok. Alapvetően, tiszteletben tartva, ezeket, de némi reform rájuk férne. Majd 100 évesek és a világ pedig halad. De ez csak zárójeles megjegyzés a részemről. Inkább az volt furcsa, hogy volt egy 24 órás társ, és nem hozzá beszélt aki a bevezetőt tartotta, hanem letolta a hagyományokról szóló beszédét. Szerencsére utána voltak olyan megosztások, amik a fiatal társunkhoz szóltak. 

Továbbra is tartom, hogy döntő fontosságú és életmentő annak, aki legelőször bejön az AA-ba, hogyan fogadják.

Péntek reggel ősszefutottam Zs-vel, pár órát aludt a rendezvény után, de jó volt látni, hogy felszabadult és mosolygós. (az, hogy gyönyörű volt nem mellékes, de már oly sokszor írtam :)) Csacsogott, ragyogtak a szemei, lelkes volt, hogy jól sikerül és, hogy minden jól ment. Bevallom néha elvesztettem a fonalat, mert csak néztem, ahogy lelkesen, szenvedélyesen beszél és az volt bennem, mennyire büszke vagyok rá. Tudom, hogy mennyit tett bele és megvolt a megérdemelt siker. Az évek alatt láttam, ahogyan fejlődik ebben a tekintetben is. Tudom, hogy segítettem ezen az úton, de nem magamra voltam büszke, hanem rá.

Jövő héten szabadságon lesz, remélem ki tudja magát pihenni, megbeszéltük, hogy összefutunk valamikor.

Hihetelenül jó 2 nap van mögöttem. Rengeteg ugyan a munka és a kis segítőm beteg, de ennek ellenére vidáman, jó kedvvel viszem a boltot.

Tegnap találkoztam a mentoráltammal, lezárult egy nagyobb céges megrendelése. Ennek örömére kiültünk a Liszt Ferenc térre szivarozni :D Nagyon vagyányan, a "nagy üzleti dolgokat" megvitatva értékeltük, honnan hova jutott az elmúlt 8 hónapban. Kicsit a régi életem tért vissza, igaz áttételesen de élveztem.

Ma volt egy kisebb zökkenő. A kártyaolvasó terminál megadta magát, próbáltam az ügyfélszolgálattal érdemben beszélni, kiderült csak chat robot van. Huhh de kurvaanyáztam, mikor azt írta le háromszor, hogy reseteljem és indítsam újra :D De a MacGyver énem előjött és kínai, picit hacker szagú, youtube videókat nézve, laza 2 óra alatt helyreállítottam :D 

Volt bent egy barátom, akinek néha szoktam munkában segíteni. Kérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy jól. Látszik is rajtad - válaszolta. Jót beszélgettünk. Illetve egy szívmelengető dolog még a napom végére. Kaptunk egy vidéki kis faluból egy megkeresést, hogy van e esetleg maradék anyagunk, amit egy óvodában fel tudnak használni. Egyeztettem a főnökömmel és pár méter helyett egy egész tekercset ajánlottunk fel. Azt az örömöt, amit a pedagógus hangján hallottam. Olyan megható volt, annyira átjött. Iszonyatosan jó érzés volt önzetlenül segíteni másokon.

Tegnap találtam egy pénztárcát. Kitettem a kerületi csoportba, hogy hátha ismerős valakinek, mert sajnos nem volt benne semmilyen okmány. Mára már meg is kaptam az okoskodó kommenteket. De valahogy (ok egy kis puffogás után) de elengedtem ezeket és nem reagáltam. Próbálok segíteni a magam módján. Persze mindig vannak fotelhuszárok, akik jobban tudják, ez van én csinálom a dolgom.

Zs-nek ma van a nagy, céges rendezvénye. Írtam neki éjjel egy kedves üzenetet, hogy büszke vagyok rá és tudom, hogy jól fogja csinálni. Kaptam is egy szívmelengető választ. Nem a remény motivált, egyszerűen csak kedves szavakkal tudatni akartam vele, hogy fontos és gondolok rá.

Jól alakulnak a dolgaim, jól érzem magam, hétvégén pihenés lesz, gyűlés, vagy gyűlések és egy nagyobb privát munka is. De most úgy érzem a meleg ellenére is, hogy tele vagyok erővel és jókedvvel.

Hát kemény volt az elmúlt 2 nap. Tavaly ilyenkor a legjobb céges hónapot zártuk, most ehhez képest 22%-kal vagyunk időarányosan magasabban. Ráadásul a kis segítőm lebetegedett és ma egyedül toltam le a melót, bementem már 9-re, hogy legyen időm. 

Vasárnap este bennem volt egy picit a félsz, hogy milyen csontvázak estek ki a szekrényből a szabadságom alatt, nem mintha lenne takargatnivalóm, de hálistennek rendben volt minden, pár apróbb észrevételt kaptam csak a főnökömtől. Várt mint a messiást, ráadásul mától szabin van. 

Viszont nagyon vicces, hogy ma 4 olyan dologgal szembesültem, amit ő baszott el, vagy ígért meg a munkámban az ügyfeleknek, egy röpke ideig pajkos gondolat suhant át a fejemen, hogy listázom, és alkalom adtán majd, mikor baszogat valami csipcsup üggyel, odateszem elé :D

Nem fogom megtenni, de azért jót mosolyogtam, miközben megoldottam ezeket.

Annak ellenére, hogy fáradt vagyok, jól érzem magam, szeretem a céget, jó látni a fejlődésünket. Illetve finishbe ért az új hely. Megnyertük, vihetjük, némi adminisztráció után indulhat a felújítás és ha minden jól megy (aham egy átépítésnél, mindig minden stimmel :D), akkor szeptember - októberber "magasságában ;-)" már ott leszünk. Kurvára várom :D Addig meg zsonglőrködök ezen a pi..ci helyen.

Anyámmal is tudtam ma normálisan beszélni, elmondtam neki, hogy azért volt rossz kedvem az utóbbi időben, mert Zs-vel szakítottunk és egy több mint 3 éves kapcsolat ért véget. Tudom, hogy ez őt nem mozgatja meg, de nekem ezt fel kell dolgoznom. Nem vágtam a fejéhez, hogy mennyire szarul állt ehhez az egészhez hozzá. Normálisan, kedvesen beszéltem vele. Próbálok fejlődni.

Úgy gondolom, hogy Zs fárad, csütörtökön lesz egy nagy céges rendezvényük. Valahogy az eddigi évek tapasztalatából érzem, hogy megint beleteszi a maximumot, a vállán viszi az egészet. (legalább is az én fejemben ez a kép van) És ma volt egy pillanat, amikor mjdnem ráírtam, illetve küldtem egy kedves képet neki. De visszafogtam magam. Nem tettem meg, de már a küldés gomb felett volt az ujjam, aztán visszavontam. Nem akarom túltolni, nem akarom ragozni, csak ki akartam írni magamból most. Megfogadtam, hogy itt őszintén kiírom magamból a gondolataim, az érzéseim.

Sokat gondolok rá, nem önmarcangolás, nem is fájdalom, sem nosztalgia. Azt hiszem ez egy normális érzés. Úgy hívják hiány.

1080 napja járom ezt az utat, bár néha rögös, de sokkal szebb és jobb, mint amikor ittam. Emberibb.

hát a végére értem a szabadságomnak. Persze szívesen maradnék még itthon egy picit, így a végére tudtam teljesen ellazulni és megélni a pihenést. Még a PS-emen is játszottam, mert végre kikapcsolt. 
Mellette persze megvan az az érzés, hogy hiányzik az aktívabb életmód, a munka. Viszont tudom, hogy azt, amit az elmúlt hónapokban csináltam nem szabad megtennem. Nem feszíthetem meg magam a végtelenségig. 

Szóval marad az egyensúlyra való törekvés. 

Alapvetően nincs rosszkedvem, voltak hangulatingadozások így a végefelé, de elmentem gyűlésre és sokat beszélgettem társakkal. Mostanában főleg B-vel (biztos szórakoztató lehet ennyi név kezdőbetűjét olvasgatnotok :D), egy férfi társammal szoktam dumálni. EGy korosztály vagyunk, céget vezet, sok a közös jellemvonás, ismeretség a régi életemből. Kedvelem a srácot, jó meglátásai vannak. És lehet vele politizálni. Jól beszél, jól érvel, hasonló nézeteket vallunk. Ez is nagyon hiányzott az elmúlt időszakban, hogy erről nem tudtam senkivel se beszélgetni. Ugye régebben Zs-vel sokat dumáltunk erről. 

A héten összesen 3 gyűlésen voltam, ma is onnan jöttem, illetve B hazahozott. Átmentünk Budára :D Egyébként jó gyűlés volt én is megosztottam, jól esett beszélni az érzéseimről és a többi megosztás is jó volt. Vagy vicces, vagy tanuságos, vagy őszinte. Nem mindegyikkel tudtam azonosulni, de az összképet nézve (by Zs <3)jó volt, hogy elmentem. Azt hiszem ezzel feltettem a koronát a szabadságomra. Tettem a mentális és a fizikai pihenésemért és fejlődésemért.

A mai gyűlésen figyeltem, hogy ki lehetne esetleg az új szponzorom. Még nincs konkrét ember, de tudom, hogy a fejlődésemhez kelleni fog majd valaki, akivel tudjuk a lépéseket csinálni. Csakhát nehéz egy nem bigott vallásos embert találni, ebben az istenhívő közegben. Nehéz, de nem lehetetlen ;) Szóval jövő héten is megyek.

Jó, hogy vannak új barátaim, társak, emberek az életemben. Jó érzés, hogy van életem, hogy bármennyire is nehéz néha, de mégis csak jó élni.

Hétfőtől végre igazán szabadságon tudtam lenni. Bevallom őszintén, hogy nem túl sokmindent csináltam.
Az első pár nap azzal ment el, hogy pihentem, betoltam valami gyors kaját vagy szendvicset, feküdtem, aludtam, bambultam a tv-t. Megérkeztem a szabadságomba. Jó érzés volt, nem, volt és ma sincs bennem olyan érzés, hogy haszontalan vagyok vagy, hogy nem tudok magammal mit kezdeni.

Az elmúlt hetekben, hónapokba a végletekig hajtottam magam. Főleg a szakítás utáni időszakban menekültem a munkába. Rengeteg túlóra, munka munka hátán, csak, hogy ne kelljen éreznem, ne gondolkodjak. Ismerős.. az alkoholt kiváltotta a munka. Úgy gondolok erre mint egy terápiára, mint a gyászfolyamatom egy állomására. 

Na de vissza a szabadsághoz. Apró takarítások azért voltak, szépen lassan számoltam fel a lakás helyén lévő szamárfészket. Nem siettem sehova, mindig csak amihez kedvem volt. Funk fact: ma, amikor már minden a helyére került és büszkén körbenéztem, gondoltam iszom egy kávét. Régi, kotyogós kávéfőzőm van, igazi antik darab, szeretem. Na de, amikor a zaccot megpróbáltam a szemetesbe belekocogtatni, egy gyönyörű, műkorcsolyázók számára is irigylésreméltó mozdulattal az égig repítettem az egészet, mely beterítette a fél konyhát és előszobát :D

Hát nem mondom, hogy visszafogottan káromkodtam :D

De ilyen az élet. Bosszankodás helyett inkább ma gyűlésre mentem, mert úgy gpndolom, hogy néha kell. Nem a közösségnek akarok hátatfordítani, az alapelvekre szükségem van. A társakra is és a programra is. Inkább csak a magam módján haladok az utamon.

Eddig jól megy, megint szeretem magam, erősnek kezdem újra érezni a bennem lévő férfit. Az elmúlt közel 2 hónapból megpróbálok profitálni, a hasznomra fordítani ezt is. Ok, nem midig egyszerű, nem mindig vagyok full pozitív, inkább kezd olyan emberi lenni az életem. 

De azt érzem ez így, hosszútávon jó nekem.

Igen, még mindig hiányzik, fel fel bukkan az álmaimban, de továbbra sincsenek negatív érzések bennem. 

Azt hiszem amilyen lettem, ahogyan érzek és élem az életem, 2 évesen 11 hónaposan és 9 naposan, szóval ez így van jól.

Apró kis villanás... Ültem a trolin, Zs járt a fejemben. Felnéztem és ott sétáltak el mellettem. Még mindig gyönyörű, vagány, copfba fogott haj, napszemüveg. Gondolom a szokásos sushi helyre mentek ebédelni. 

Még mindig hevesebben ver a szívem, amikor megpillantom. Köszönöm az életnek, hogy mára is kaptam egy apró csodát.