Napok óta nyugtalanul alszom, nyomasztó álmok kísérik végig az éjjeleket. Tudom az okait és napközben ezek nem is annyira foglalkoztatnak, de éjjel a tudatalattim viszont igen.

Egyrészt Zs-nek tüdőgyulladása van, apa tüdőelégtelenségben halt meg. Másrészt Á nagyon el van tűnve, tudom, hogy a héten van a karácsonyi partyjuk és rengeteget dolgozik, erről múlt héten beszélgettünk.

Apa betegsége óta, amikor is megváltozott bennem valami, hajlamos vagyok azok miatt aggódni, akik fontosak nekem. Néha túlzottan is. Dolgozom ezen, hogy ne így legyen, hogy megtaláljam az egészséges középutat. Hát, mint alkoholistának ez nehéz. Nem lehetetlen, hiszen érzem és tapasztalom a fejlődést, de ettől még nem magától értetődő.

Szóval ma reggel, amikor felébredtem, leültem a kanapé szélére és elmondtam a lelki béke imáját:

Istenem,
Adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
És bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Utána úgy gondoltam, hogy mi lenne ha a saját felfogásom szerinti felsőbb erőhöz, azaz apámhoz intézném a szavaimat. Kicsit megakadt a lemez, mert miután elkezdtem, hogy apu.. nem jutott eszembe a folytatás. De utána ment. Megkönnyebbültem.

Ettől a spirituális élménytől nem azt vártam, hogy egyszerre megoldódjon az életem. Tudom, hogy nekem kell dolgoznom azon, hogy a dolgaim szépen, lassan rendeződjenek. Arra viszont nagyon jó volt, hogy egy picit könnyítsek a lelkemen, hogy kérjem a saját FE-met, nyugtasson meg. Hozzon békét, kedves gondolatokat és az aggódás csillapodjon, tovaszálljon.

Nem lettem vallásos, nem jelent meg isten, vagy szűz Mária a sarokban. Csak egy pici fohász volt magamért és azokért, akik fontosak az életemben.

Hosszú idő óta végre szabadságra tudtam jönni. Nem volt sok, csak pár nap.

Csütörtökön reggel a Lidlben kezdtem, gondoltam visszaviszem azt a 38 db üdítősüveget, amit sikeresen felhalmoztam itthon. Nos az 5. palack után megtelt a gép, 15 percig szobroztam, mire kiürítették. Majd vissza vásárolni, basszus elfelejtettem, hogy a csütörtök reggel a nyugdíjas nap nálunk.. Hát, sűrűn gyakoroltam a lelki béke imát :D Nincs semmi bajom az öregekkel, az szerintem nem kor kérdése, hogy a bevásárlókocsidat az út közepén hagyod (vagy sem) vagy keresztbe, hogy mások ne férjenek el. Mindegy, cirka 45 perc alatt megjártam a boltot, majd irány a bank, ahol 30 percet vártam :D Sikerült már a szabim legelső napján elfáradni.. Utána pihi.

Pénteken pihentem, és este Á-val moziba mentünk. Egy remek, magyar, dokufilmet néztünk meg, a címe KIX. Szép este volt. Nem arról szólt, hogy AA-sok vagyunk, csak két felnőtt, akik elmennek moziba, nevetnek, beszélgetnek, sétálnak egyet, vacsoráznak. Számomra jó érzés volt, hogy egy picit embernek érezhettem magam, mintha a régi életem egy józanabb pillanata köszönt volna vissza. Olyan este volt, ami feltöltött és a helyemen érezhettem magam.

Ez az érzés szombaton is megvolt. Úgy mentem be a karácsonyi vásárt megtartani a céghez, hogy mosolyogtam, jó kedvem volt. Nem zavart, hogy szombat van és dolgozom kell. Szépen, csinosan felöltözve vártam a vásárlókat. Voltak is, vásároltak is. Majd haza, rendrakás, gyűlés és pihi.

Vasárnap kicsit túlvállaltam magam. Elígérkeztem anyuhoz ebédre. Délelőtt még a szponzorom által adott házifeladattal molyoltam, majd átmentem anyuékhoz, kaja, haza, pici alvás, szponzor, gyűlés. Jó tudom, kicsit se alkesz mentalitás túlvállalni magam egy napra.

És ma megint itthon, pihi, meg főzés. Gyorsan elszaladt ez a nap is, mint minden nap, amikor az ember szabadságon van. 

Azt hiszem most, ahogy már írtam, a helyemen vagyok. Fizikailag tudtam pihenni, mentálisan és érzelmileg pedig  feltöltöttek az elmúlt napok eseményei. Jó volt kiszakadni az otthon - munkahely - gyűlések háromszögből. Jó volt moziba menni Á-val, jó volt nem alkesznak lenni egy picit, csak élvezni az életemet. Ezek a pillanatok, momentumok, emberi kapcsolatok, barátok megerősítenek mindig abban, hogy csináljam a programot. Nem ortodox módon, de a főbb alapelveket betartva.Ilyen tekinteben is szerencsés vagyok a szponzorommal, mert ezekről tudunk beszélni, támogat, kérdez, motivál. Ezekkel mind, mind segíti a fejlődésem. Ő is.

12/04-én megvolt a 3 év és 5 hónap :) jó érzés.

Nos ezt a hétvégét szinte full pihenéssel töltöttem. Tegnap este elmentem gyűlésre és utána kajáltunk egyet Á-val és B-vel. Kicsit nehezen oldódtunk fel, mert maga a gyűlés most nem hozta azt a felszabadult hangulatot. A bevezetőt tartó társunknak ez volt az első bevezetője, leblokkolt és nehezen ment. Nem baj, gyakoroltam a lelki békét, de bevallom közben eléggé megfeszített. Utána Á mondta is, hogy szinte tapintani lehett a feszültségemet, mellettem ült. Én igyekszem ilyenkor nagyon elfogadó lenni, ez most egy ilyen gyűlés volt. Máskor meg jobb, ez van :) A kajálás összességéban nagyon jó volt, 2 órát dumáltunk és nagyokat röhögtünk. Szeretem ezeket az embereket, mások vagyunk, de valahol közös a történetünk. Fontosak az életemben.

Jót tett ez a két nap semmittevés. 

A héten felhívtam a szponzoromat is, nagyon jót beszélgettünk az érzésekről, a társas kapcsolatokról. Vannak bennem gondolatok érzések, de hagyom őket tisztulni, lassan leülepedni, hogy jobban érezzem, mire is vágyom igazán. Mi az amit az alkoholista énem képzel bele és mi a valóság. A jó, hogy ezt most már tapasztalásként élem meg és nem feszülök rá- Jó nem annyira :D De azért vannak a barátaim, hogy ezekről beszékgessek velük. B-vel is sokat beszélgettem erről a héten. Bölcs tanácsai, reális(nak tűnő :D) kérdései, mindig segítenek elgondolkodni és megérteni a világot. Most ez amolyan kicsit begubózós állapot a lelkemben, szálazgatom az érzéseket, figyelem, kivel mire jutok. Aztán majd alakul.

Most csak ennyi. Holnap munka, várom is meg nem is. Javultak bent a feltételek, kezdünk egyenesbe állni. Csütörtöktől meg szabin leszek egy picit. Na nem sokat, nem kell elkapkodni :D

Szép, kerek 1245 nap. Majd alakul ez tovább :)

és igen, advent első vasárnapja van. Gyűjtottam is egy gyertyát a koszorúmban, figyelve, hogy ne gyújtsam fel az asztalt :D

Hétfő reggel megint szorongással ébredtem. Tudtam, hogy ez az állapot nem fenttatrtható. Szóval bevettem a leszarom tablettát és bementem dolgozni. Ez annyira jól sikerült, hogy azt a sok bolondot, akit a cégehz személyesen vagy telefonon odasodort az élet, sztoikus nyugalommal kezeltem, kedvesen, de határozottan, nem reagáltam többek közt a "remélem tönkremennek" kifejezésre sem :D Bolondok mindig is voltak és lesznek, teljesen felsleges lemenni a szintjükre.

Aznap történt, hogy P-vel végre tudtam beszélni. Pontosabban jött az ötleteivel, hogyan keressen több pénzt a cég. Én meg kifejtettem, hogy ez nagyságrendekkel több munkával jár, mire azt válaszolta, hogy legfeljebb túlórában bent maradtok. Én meg erre csípőből annyit mondtam, hogy ne haragudj de nem fogok túlórázni. Ameddig nincs fűtés meg pláne nem. Nem voltam pimasz, egyszerűen csak meghúztam egy határt. Illetve többet is az ötlete kapcsán, de ezek szakmai dolgok, nem unatatom ezzel a kedves olvasót. Másnap sikerült a szabadságomról is beszélni. 18 napom van még bent, ha levesszük a két ünnep közti részt akkor is sok. Úgyhogy december 5-től 5 napig nem dolgozom :D

A dolog szépséghibája, hogy a karácsonyi vásárt december 7-re időzítettem :D de azt az egy szombati napot ki lehet bírni, meg ez szerintem fontos, hogy ismetrséget építsünk. Ikeás süti, meleg tea, karácsonyi hangulat. Na jó karácsonyos marika nem fog szólni a laptopomról :D Érdekes, hogy amióta felépülök, kezdem megszeretni a karácsonyt.

Határhúzás magammal szemben is volt, mert megint kezdtem túlfeszíteni magamat. Így leredukáltam azokra a találkozókra, emberekre most az időmet, akik valóban fontosak az életemben. Így lett egy szabad napom a hétvégén, mivel ma csak pihentem, ettem, rendet raktam és játszottam. Meg B-vel beszéltem hosszasan telefonon.

Voltam két gyűlésen, segítettem másoknak, Á-val, F-fel, Zs-vel és barátokkal találkoztam, szóval nem zárkóztam be, csek meghúztam egy határt. Ennek az az eredménye, hogy kisimult vagyok, ma nincs meh hangulat. Azt azért nem mondom, hogy várom a hétfőt :D De nincs is bennem semmi szorongás, vagy rossz érzés.

Napközben annyi minden volt még a fejemben, hogy leírom ma este, de elfelejtettem :D Na mindegy. 

Majd máskor, amikor bevillan, ha meg nem akkor nem volt égető, hogy virtálisan papírra vessem.

Egy dolog viszont kristálytisztán ott volt velem a hetemben. Az, hogy vannak emberek, akikkel fontosak vagyunk egymásnak. Akikre számíthatok. Nem csak akkor, amikor baj van, hanem békeidőben is. Egy kis csevej, munka, ölelés. Emberi kapcsolatok. 

És tádám, beugrott, mit akartam :D Na szóval, sosem értettem azokat, akik keseregni járnak az AA-ba. Azokat sem, akik több éves józanodóként azzal bíztatják a fiatalabb társakat, hogy ne aggódj több év után is szar még.
Én nem ezt tapasztalaom a saját utamon. Nagyságrendekkel jobben élek meg helyzeteket, mosolygósabb vagyok és minőségibb az életem. Nekem is vannak rossz napjaim, meg szar helyzetek az életemben, de nem keseregni járok a közösségbe, hanem felépülni. Mert hiszek abban, hogy így lehet tovább adni azt a tapasztalatot, tudást, ami a fiatalabbaknak segít... és nekem is.

Régebben Zs vasárnap este mindig zárkózottabb volt. Azzal indokolta, hogy vasárnap este van, holnap hétfő, indul a meló és a hétfő egyébként is olyan meh.. én persze, a magam vicces módján próbáltam felvidítani, miközben vártam a hétfőt, hogy mehetek be dolgozni. Akkor még nem éreztem át ennek a vasárnap esti letargiának a súlyát.

Mert, akkor még szerettem bejárni. Most itt ülök vasárnap este és nem várom a holnap reggelt. Nagyon nem. Pedig semmi extra gond nincs,egyszerűen csak elmúlt a hurrá itt dolgozom érzés. Azon tűnődöm, hogy hova tűnt el a hétvége.

Persze pihentem, segítettem F-nek egy munkában, gyűlésen is voltam tegnap este. Ma pedig Á-val ebédeltem, kávéztam, beszélgettem, most este pedig B-vel telefonáltam.

Jó volt ez a hétvége, feltöltött,de nem annyira, hogy ezt a meh hangulatot feloldja. 

Ezekben a hétvégi és hétközbeni emberi, apró csodákban tudom megtalálni azt, ami egyensúlyban tart. Egy mosolyban, egy reggeli kávézásban,egy baráti tanácsban, beszélgetésben.

Hiába, attól, hogy nem iszom az élet nem lesz mindig szép. Az élet olyan, amilyen. Jobb és nehezebb pillanatokkal, időszakokkal. Az én felelősségem, döntésem, hogy mire fókuszálok. 

1232nap... 

Több mint 1 hete nem bogoltam. Történnek is dolgok és zajlik is az élet a megszokott mederben. Fáradt vagyok, kerülget a betegség. Fizikailag kezdek kimerülni, szóval csak a szokásos. A cégnél még mindig nincs fűtés. Illetve, apró vilanyradiátorok adnak kis hőbuborékokat, de amint kilépek belőlük vár a hideg. Remek így dolgozni, igazán üdítő minden reggel felkelni és arra gondolni, hogy egy újabb hideg nap a.. pokolban. Nem, most ezt nem teátrálisnak szánom.

Egyszerűen csak elfogyott a lendületem. Régebben örömmel mentem be melózni, úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok. Ez mára elenyészett, közöny vette át a helyét. Minden reggel azt nézem, mikor térek vissza haza, a melegbe és a csendbe. 

Próbálok pihenni, feltöltődni. Nem zárkóztam teljesen be, de kevesebb gyűlésre járok, mert a pihenést választom inkább.

Amolyan túlélő üzemmód ez.

Holnap beszélek a főnökömmel, fejben összeszedtem már a pontokat. Teljesen őszintén elmondom neki, hogy ez nálam meg kb 2-3 hónap így. Utána lépek. A multinál is kitapossák az ember belét, de legalábbeleg van és több a pénz.

Persze továbbra is vannak szép esték, délutánok az életemben. 

Szóval lelkileg még tartom magam, tartják bennem a lelket a szeretteim, a barátaim.

Az, hogy hosszú hetem volt, már nem újdonság. Összefolynak a napok, a délutánok és az esték segítettek kiszakadni a benti, bolondokházából. 

Viszont ami fontosabb volt, hogy megnéztem szerda este a Csillagok között című filmet. Nagyon szeretem, de sokáig halogattam, mert apára emlékeztet. Azonban jött bennem egy érzés, valószínűleg a közelgő halottak napja miatt is és ma van a névnapja is. Ezért elővettem a filmet és megnéztem. Hagytam, hogy az érzéseim előtörjenek belőlem és alaposan kibőgtem magam. Nem szégyenlem, hogy férfiként megélem az érzelmeim. Egyszerűen csak hagytam, hogy az, amit régóta cipelek, előjöjjön és felszabaduljon belőlem.
Azt hiszem ezt hívják katarzisnak.
Megnyugodottam utána, nincsenek bennem, vagy legalább is kevesebb mélység van ezzel kapcsolatban a lelkemben. Gyógyulási folyamat? Az utam része? Nevezhetjük bárminek. A lényege, hogy dolgozom magamon és tudatosan, de jobban vagyok.

Ezen a héten viszonylag kevesebbet beszélgettem aa barátokkal. Á külföldön van, B-nek szépen alakul a magánélete. Persze hiányoznak, meg jó is lenne hosszabban beszélgetni velük, de nekik is ott vannak a saját feladataik, életük. Megértem, elfogadom, sőt örülök neki, nekik. De ettől még hiányoznak.

Zs-vel egy lelkizős, intimebb estét töltöttünk együtt. Kicsit összebújva, sokat beszélgetve. Ez jól esett, feltöltött és pont a legnehezebb napom után adott egy kis erőt. Már nem ő a világom közepe, vagy kapocs a normális világhoz, ahogy ő fogalmazott. De még mindig fontos, és azt hiszem mindig is az lesz az életemben. Ez van, nem ragozom, nem magyarázom, megélem, elfogadom.

Összességében inkább fizikailag vagyok lemerülve, mint érzelmileg, bár észreveszem magamon, hogy ez kihatással van a lelkemre is. De igyekszem pihenni, feltöltődni, mint most hétvégén is tettem.

Jövő hétre sikerült 1, azaz egy db szabadnapot intéznem magamnak :D szuper.. lett volna egy hétfő is, de a cég nem engedi a lelkemet. Egyébként a faszért vagyok ennyire jó a szakmámban, túl sok pénzt termelek..

Költői kérdés volt, nem tudom félgőzzel csinálni, az nem én lennék, mert az az igazság, hogy szeretem ezt a kurva céget és a munkám is. De tudom, hogy határokat kell lassan bent is húznom. Élesebben, erősebben, ahogy Zs is javasolta. Mint évelején. Első körben szépen kérve, de végül ultimátumot adva, mert P-nek csak így megy át.

A héten összesen 3 gyűlésre mentem el. 

Kedd este, amikor F hívott, majd szerdán Á-val és B-vel és tegnap este. a honi csoportba. Majdnem mindenhol megosztottam és beszéltem arról, hogy mi volt a héten. Jó is volt és meg is könnyebbültem. 

A gyűléseken való megosztásnak, szerintem, nem az a lényege, hogy tanácsot kérjek. Arra ott vannak a barátaim, a szeretteim. Azért osztok meg, hogy ne legyek egyedül a problémáimmal, hogy azok az érzések, amik bennem vannak ne nyomják egy átforgolódott éjszakán a lelkemet vagy az elmémet. Nem arra vágyom, hogy mások megoldják helyettem az életem. Ez az én feladatom. Mindenkit bátorítani szoktam arra, hogy beszéljen. Régi AA közmondás, hogy "a szánkon keresztül betegedtünk meg, a szánkon át is gyógyunk meg"

Van egy csomó eszközöm, tudom alkalmazni őket, már amikor eszembe jut vagy nem vagyok lusta :D De vannak. Fejlődtem és tanultam annyit, hogy felismerem magamban azt, hogy ha elkezdek rosszul működni. Most már nem várom meg, hogy beforduljak, hogy nyűgösen, szinte kéjelegve a szar érzések tengerében, szenvedjek. Azt hiszem eleget bántottam már magam mindenféle rossz gondolattal, vagy vitával saját magammal.

Szeretem jól érezni magam. Szeretem magamban, hogy kezdek kiegyensúlyozott lenni. Fejlődésnek tartom, hogy vannak valós emberi érzéseim és ezeket normálisan tudom megélni. Igen, eddig is voltak. Csak nem mindig normál, emberi szinten jöttek elő. Most valahogy kezd beállni az egyensúly. Ok, tudom, kurva sok munkám van benne, meg a barátaimnak is és a szeretteimnek is. De legalább észreveszem, hogy van pozitív változás.

Sose szerettem azokat az AA társakat, akik a fiatalabbaknak azt mondták, hogy óóó ez 5 vagy 7 vagy 10 évesen is szar. Nem. Nekem minőségileg változott az életem és ezért kurvára hálás is és büszke is vagyok. Igenis hiszek abban, hogy kitartó munkával lehet jobb az életem, hogy vannak szép napjaim. Minőségi kapcsolataim, nyugodt éjjeleim. Céljaim, vágyaim, terveim. 

Viszont a pihenésre nagyon oda kell figyelnem. Most szombaton 12 órát aludtam összesen, Jelezte a szervezetem, hogy pihi van. Csak az esti gyűlésre mentem el. Illetve ma még Á-val ebédeltem és egy jót beszélgettünk a felépülésről.

Tudom, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt még lent voltam érzelmileg a béka segge alatt. De hát onnan szép nyerni :D

Apa gyakran mesélte, hogy a nagyinak volt egy olyan mondása, hogy jön egy telefonhívás és onnantól kezdve megváltozik minden. Ez az évek alatt többször eszembe jutott.

Ma F felhívott, mert kórházba vitte kivizsgálásra az anyukáját. Amikor felvettem a telefont sírt. Rák, rosszindulatú. Lefagytam. Megállt az idő és csak hebegtem a telefonba. Próbáltam nyugtatni. De őszintén mit lehet ilyenkor mondani? Hogyan lehet valakinek segíteni a fájdalmán ebben a pillanatban? 

Csak hallgattam, mondtam, hogy ha tudok segíteni itt vagyok, vagy megyek. Amikor letettük írtam B-nek és S-nek (kedves AA társam/ barátom) hogy mi a helyzet, B-vel beszéltem is telefonon utána. Zs-t is felhívtam. Kedvesek voltak, együttérzőek, emberiek. De akkor is ott álltam egymagam a munka közepén, lefagyva a tehetetlenség érzésével, dühhel, fájdalommal. Kedvelem F anyukáját, jó a kapcsolatunk már évek óta.

Visszamentem dolgozni, láttam, hogy P is és a segítségem is beszél hozzám, de mintha egy üvegbúra lett volna a fejemen. Zajok, beszédfoszlányok szűrődtek át, miközben a könnyeimet próbáltam visszafojtani. Aztán beleálltam a munkába, de inkább gépiesen tettem a dolgom.

Kb. 3 órába telt ameddig végre magam lehettem és akkor utat engedtem a könnyeimnek, a dühömnek, a fájdalmamnak. Sírtam, ököllel vertem a szöveteket. Nem akartam visszatérni a régi működésemhez, hogy elfojtom, nem adom ki magamból.

Este pedig gyűlésre mentem, napközben S már írt, hogy ő is odajön, kedves volt tőle, jól esett. B felhívott, Zs pedig írt még este.

Tényleg hálás vagyok, hogy törődnek velem. 

A gyűlésen kiadtam magamból. Pont nem érdekelt mennyire koapcsolódik a témához, nem akartam hazahozni azt ami bennem van. Hogy feljött apa halála, hogy megint a tehetetlenség érzése van a lelkemben. Többen odajöttek gyűlés után, megölelgettek. Ez is sokat számított.

Tudom, hogy nem kell az alkohol, hogy ezeket a dolgokat átvészeljem, hogy jobb legyen. Itt vannak a szeretteim, a barátaim, a gyűlések. Ti levettétek egy részét a lelkemről a fájdalomnak. Emberivé, kezelhetővé formáltátok azt ami ért, ezzel már (remélem) tudok dolgozni, elfogadni.

Tudom, hogy kusza bejegyzés lett, de most sem a stílus, sem a tartalmi elemek nem voltak fontosak. Csak, hogy kijöjjön, ami esetleg még bennem maradt.

Nagyon jó hétvégém volt. Sokat pihentem, aludtam, főztem, netflixeztem, szponzoroztam és gyűléseken is voltam.

Pénteken munka után, amikor hazaértem aludtam egy jót. Majd este, éjjel kimentem Zs-ért a reptérre. 
Még mindig szeretem pillanatok ezek az életemben. Tudom és elfogadom, hogy az a működésem része, hogy így vagyunk jelen egymás életében. Nincs bennem továbbra sem mozizás, élvezem a pillanatot, a szépségét, a csacsogását. 

Ezeket az érzéseket hosszasan tudnám még fejtegetni, de inkább megtartom magamnak, mint egy kedves, meleg takarót, ebben a hidegre forduló időben, mely felmelegít.

Szombaton alvás volt, majd gyűlés, majd ma megint alvás, még több alvás és délután szponzor.

Itt egy érdekes beszélgetést folytattunk G-vel az Isten hitről. Kedvelem, mert nem akarja rám erőltetni az ő világszemléletét, inkább kérdez, figyel, feladatokat ad, de semmiképpen sem térít. Elfogadja, hogy nekem jelen pillanatban a közösségbe vetett hitem van, és mellette apám szellemi öröksége. Ezeket figyelembe véve érveltünk, beszélgettünk. Tetszett, mert megdolgoztatta az agyamat. Kérdezte, hogy szerintem van e túlvilág? Mondtam neki, hogy szerintem nincs, de ez kicsit olyam mint Schrödinger macskája. Majd kiderül, amikor odajutunk.

Utána gyűlésre mentünk, most értem haza.

B-vel nagyon sokat beszélgettünk ma is. Olyan magánéleti helyzetben van, amiben, saját tapasztalataimmal tudom segíteni. Ez jó érzéssel tölt el. Sokat tanultam magánéletről az elmúlt években, mi a normális, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Ennek legalább egy szeletét átadhatom most.

Szeretem ezeket a lazulós hétvégéket. Abszolút nincs bennem, hogy haszontalan vagyok és nem tudom lekötni magam. Sőt. Élvezem a pihenést, hogy feltöltődöm. Mondjuk nincs sok kedvem dolgozni menni holnap, olyan vasárnapi meh hangulatom van, de csak túl élem majd a hétfő nevű izét, amit odatettek a hét elejére :D