Ma találkoztunk Zs-vel délután és beszélgettünk.

A találkozót alapvetően én kezdeményeztem. Elmondtam neki, hogy az a köztes helyzet, amibe belekerültünk számomra nem jó és szerintem neki sem. Szeretnék továbblépni és szeretném ha velem tartana ezen az úton. Szeretem és mindig is szeretni fogom, akárhogy is alakul az életünk.
Az elmúlt 2 hónap megviselt, a szakítás kivett belőlem valamit, de összeszedtem magam és megtanultam boldogan élni, magamtól, magammal. Ebben nagy szerepe van F-nek és a párjának, az AA-s barátaimnak is és nekem is. Elmondtam azt is, hogy már nem érzem úgy hogy vele lenne teljes az életem. Köszönöm az életem úgy jó ahogy van, jól érzem magam. Vele szebb lenne.

Boldog szeretnék lenni, ha lehet vele, ha nem akkor pedig majd mással. De ezt a helyzetet fel kell oldanunk. Mondta, hogy ő is szeretett volna velem beszélni erről, mert ugyanígy látja, ugyanígy érzi. Elmondta, hogy még fáradt, az elmúlt hónapok rohanása kivette emberileg és nem volt ideje saját magára figyelni. Teljesen megértem, ismerem ezt az állapotot. Annyit kértem tőle, hogy nem kell most válaszolnia, úgy is elutaznak nyaralni, majd ha kipihente magát és feltöltődött, akkor beszéljünk és tegyünk pontot erre. Illetve jövő csütörtökön reggelizzünk együtt a 3 éves születésnapomon. Ott volt amikor a józanodásom elkezdődött és szeretném ha ott lenne, amikor évfordulóm van.

Szeretem, úgy mint soha senkit az életemben. De ez nem arról szólt ma, hogy meggyőzzem mennyire jó lenne nekünk ha újrakezdenénk. Ez arról szólt, hogy beszélgetünk elmondom mit szeretnék és hagyom, hogy eldöntse ő mit szeretne.

Közben, utána nagyokat nevettünk, sztorizgattunk, szívtuk egymás vérét, trollkodtunk és felszabadultan poénkodtunk. Szép találkozó volt. Felszabadító érzés volt. Még mindig gyönyörű nő, ezt csak azért írtam le ismételten, mert volt egy pillanat, amikor mesélt és megállítottam, hogy később fejezze be, mert elvesztettem a fonalat. 

Boldog vagyok (nagyon boldog :D) mosolygva jöttem este haza. Nem csak a találkozás dobott fel. Azt hiszem ez egy olyan pillanat, délután volt az életemben, amikor felnőtt, normális ember módjára viselkedtem és ösztönösen jöttek a szavak, az érzések. Nem akartam dominálni, meggyőzni, elérni valamit. Csak hagytam, hogy minden menjen a maga természetes módján.

Bárhogyan is alakuljon az életem, az életünk ez a mai is megmutatta, hogy érdemes fejlődnöm, józannak maradnom. Mert élni szép, vagy így, vagy úgy, de szép.

Pihenés, gyűlések, alvás, takarítás. 

Jól esett lustálkodni a hétvégén, mind a két nap tudtam délután is aludni 1-1 órát. Ez anagy meleg, illetve ez a bizonytalan időjárás kicsit rám nyomta a béllyegét, de így, pihenéssel jól teltek a napok.

Teganap este új tag csatlakozott a honi csoporthoz, fiatal srác, 4 éve felépülő. Szoktam vele hétközben is beszélgetni, néha tanácsot kér, néha csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk. Maga a csatlakozás egyszerű volt, tartottunk egy lelkiismereti gyűlést és szavaztunk. Jó hangulatban telt :) Érdekes, ha külső szemlélő nézett volna minket, akkor csak azt látja, hogy 6, fiatal (jó vannak középkorúak is :D) ül egy asztal körül és hangosan nevetve beszélgetnek. 

Sosem értettem azokat akik bírálólag lépnek fel ezzel szemben, és szenvedni járna az AA-ba. Nem ítélem el őket, de nekem fontos, hogy jó hangulatú legyen a csoport, szeressenek idejárni az emberek. Találkoztam a  volt szpontorommal is, távolságtartást éreztem rajta, szerintem kudarcként éli meg, hogy elváltak az útjaink. Pedig tanultam tőle is.

Reggel egy privát munkával kezdtem, de nem tudtam befejezni. Sokkal rosszabb vlt a bútor állapota, mint előzetesen gondoltam. 2 órát dolgoztam rajta. Aztán írtam a tulajdonosnak, hogy egyenlőre ne fizessen, visszamegyek majd és befejezem. Nem volt bennem rossz érzés, hogy nem tudtam a vállalásom teljesíteni, nem rajtam múlt, szarból nehéz várat építeni. Megtettem amit tudtam, korrektül lekommunikáltam, hogy nincs kész és majd befejezem.

Ma is gyűlésen voltam B-vel, átmentünk megint Budára. Ismét jót beszélgettünk oda - vissza, kedvelem a srácot. Maga a gyűlés érdekes volt. Hagyomány gyúlés, mert ugye a 12 lépés mellett van 12 hagyomány is. Az jutott eszembe, amikor Zs-vel egy workshopon vettünk részt és ott egy srác mondta, hogy az ő cégüknél nem folyamatok vannak, hanem hagyományok. Alapvetően, tiszteletben tartva, ezeket, de némi reform rájuk férne. Majd 100 évesek és a világ pedig halad. De ez csak zárójeles megjegyzés a részemről. Inkább az volt furcsa, hogy volt egy 24 órás társ, és nem hozzá beszélt aki a bevezetőt tartotta, hanem letolta a hagyományokról szóló beszédét. Szerencsére utána voltak olyan megosztások, amik a fiatal társunkhoz szóltak. 

Továbbra is tartom, hogy döntő fontosságú és életmentő annak, aki legelőször bejön az AA-ba, hogyan fogadják.

Péntek reggel ősszefutottam Zs-vel, pár órát aludt a rendezvény után, de jó volt látni, hogy felszabadult és mosolygós. (az, hogy gyönyörű volt nem mellékes, de már oly sokszor írtam :)) Csacsogott, ragyogtak a szemei, lelkes volt, hogy jól sikerül és, hogy minden jól ment. Bevallom néha elvesztettem a fonalat, mert csak néztem, ahogy lelkesen, szenvedélyesen beszél és az volt bennem, mennyire büszke vagyok rá. Tudom, hogy mennyit tett bele és megvolt a megérdemelt siker. Az évek alatt láttam, ahogyan fejlődik ebben a tekintetben is. Tudom, hogy segítettem ezen az úton, de nem magamra voltam büszke, hanem rá.

Jövő héten szabadságon lesz, remélem ki tudja magát pihenni, megbeszéltük, hogy összefutunk valamikor.

Hihetelenül jó 2 nap van mögöttem. Rengeteg ugyan a munka és a kis segítőm beteg, de ennek ellenére vidáman, jó kedvvel viszem a boltot.

Tegnap találkoztam a mentoráltammal, lezárult egy nagyobb céges megrendelése. Ennek örömére kiültünk a Liszt Ferenc térre szivarozni :D Nagyon vagyányan, a "nagy üzleti dolgokat" megvitatva értékeltük, honnan hova jutott az elmúlt 8 hónapban. Kicsit a régi életem tért vissza, igaz áttételesen de élveztem.

Ma volt egy kisebb zökkenő. A kártyaolvasó terminál megadta magát, próbáltam az ügyfélszolgálattal érdemben beszélni, kiderült csak chat robot van. Huhh de kurvaanyáztam, mikor azt írta le háromszor, hogy reseteljem és indítsam újra :D De a MacGyver énem előjött és kínai, picit hacker szagú, youtube videókat nézve, laza 2 óra alatt helyreállítottam :D 

Volt bent egy barátom, akinek néha szoktam munkában segíteni. Kérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy jól. Látszik is rajtad - válaszolta. Jót beszélgettünk. Illetve egy szívmelengető dolog még a napom végére. Kaptunk egy vidéki kis faluból egy megkeresést, hogy van e esetleg maradék anyagunk, amit egy óvodában fel tudnak használni. Egyeztettem a főnökömmel és pár méter helyett egy egész tekercset ajánlottunk fel. Azt az örömöt, amit a pedagógus hangján hallottam. Olyan megható volt, annyira átjött. Iszonyatosan jó érzés volt önzetlenül segíteni másokon.

Tegnap találtam egy pénztárcát. Kitettem a kerületi csoportba, hogy hátha ismerős valakinek, mert sajnos nem volt benne semmilyen okmány. Mára már meg is kaptam az okoskodó kommenteket. De valahogy (ok egy kis puffogás után) de elengedtem ezeket és nem reagáltam. Próbálok segíteni a magam módján. Persze mindig vannak fotelhuszárok, akik jobban tudják, ez van én csinálom a dolgom.

Zs-nek ma van a nagy, céges rendezvénye. Írtam neki éjjel egy kedves üzenetet, hogy büszke vagyok rá és tudom, hogy jól fogja csinálni. Kaptam is egy szívmelengető választ. Nem a remény motivált, egyszerűen csak kedves szavakkal tudatni akartam vele, hogy fontos és gondolok rá.

Jól alakulnak a dolgaim, jól érzem magam, hétvégén pihenés lesz, gyűlés, vagy gyűlések és egy nagyobb privát munka is. De most úgy érzem a meleg ellenére is, hogy tele vagyok erővel és jókedvvel.

Hát kemény volt az elmúlt 2 nap. Tavaly ilyenkor a legjobb céges hónapot zártuk, most ehhez képest 22%-kal vagyunk időarányosan magasabban. Ráadásul a kis segítőm lebetegedett és ma egyedül toltam le a melót, bementem már 9-re, hogy legyen időm. 

Vasárnap este bennem volt egy picit a félsz, hogy milyen csontvázak estek ki a szekrényből a szabadságom alatt, nem mintha lenne takargatnivalóm, de hálistennek rendben volt minden, pár apróbb észrevételt kaptam csak a főnökömtől. Várt mint a messiást, ráadásul mától szabin van. 

Viszont nagyon vicces, hogy ma 4 olyan dologgal szembesültem, amit ő baszott el, vagy ígért meg a munkámban az ügyfeleknek, egy röpke ideig pajkos gondolat suhant át a fejemen, hogy listázom, és alkalom adtán majd, mikor baszogat valami csipcsup üggyel, odateszem elé :D

Nem fogom megtenni, de azért jót mosolyogtam, miközben megoldottam ezeket.

Annak ellenére, hogy fáradt vagyok, jól érzem magam, szeretem a céget, jó látni a fejlődésünket. Illetve finishbe ért az új hely. Megnyertük, vihetjük, némi adminisztráció után indulhat a felújítás és ha minden jól megy (aham egy átépítésnél, mindig minden stimmel :D), akkor szeptember - októberber "magasságában ;-)" már ott leszünk. Kurvára várom :D Addig meg zsonglőrködök ezen a pi..ci helyen.

Anyámmal is tudtam ma normálisan beszélni, elmondtam neki, hogy azért volt rossz kedvem az utóbbi időben, mert Zs-vel szakítottunk és egy több mint 3 éves kapcsolat ért véget. Tudom, hogy ez őt nem mozgatja meg, de nekem ezt fel kell dolgoznom. Nem vágtam a fejéhez, hogy mennyire szarul állt ehhez az egészhez hozzá. Normálisan, kedvesen beszéltem vele. Próbálok fejlődni.

Úgy gondolom, hogy Zs fárad, csütörtökön lesz egy nagy céges rendezvényük. Valahogy az eddigi évek tapasztalatából érzem, hogy megint beleteszi a maximumot, a vállán viszi az egészet. (legalább is az én fejemben ez a kép van) És ma volt egy pillanat, amikor mjdnem ráírtam, illetve küldtem egy kedves képet neki. De visszafogtam magam. Nem tettem meg, de már a küldés gomb felett volt az ujjam, aztán visszavontam. Nem akarom túltolni, nem akarom ragozni, csak ki akartam írni magamból most. Megfogadtam, hogy itt őszintén kiírom magamból a gondolataim, az érzéseim.

Sokat gondolok rá, nem önmarcangolás, nem is fájdalom, sem nosztalgia. Azt hiszem ez egy normális érzés. Úgy hívják hiány.

1080 napja járom ezt az utat, bár néha rögös, de sokkal szebb és jobb, mint amikor ittam. Emberibb.

hát a végére értem a szabadságomnak. Persze szívesen maradnék még itthon egy picit, így a végére tudtam teljesen ellazulni és megélni a pihenést. Még a PS-emen is játszottam, mert végre kikapcsolt. 
Mellette persze megvan az az érzés, hogy hiányzik az aktívabb életmód, a munka. Viszont tudom, hogy azt, amit az elmúlt hónapokban csináltam nem szabad megtennem. Nem feszíthetem meg magam a végtelenségig. 

Szóval marad az egyensúlyra való törekvés. 

Alapvetően nincs rosszkedvem, voltak hangulatingadozások így a végefelé, de elmentem gyűlésre és sokat beszélgettem társakkal. Mostanában főleg B-vel (biztos szórakoztató lehet ennyi név kezdőbetűjét olvasgatnotok :D), egy férfi társammal szoktam dumálni. EGy korosztály vagyunk, céget vezet, sok a közös jellemvonás, ismeretség a régi életemből. Kedvelem a srácot, jó meglátásai vannak. És lehet vele politizálni. Jól beszél, jól érvel, hasonló nézeteket vallunk. Ez is nagyon hiányzott az elmúlt időszakban, hogy erről nem tudtam senkivel se beszélgetni. Ugye régebben Zs-vel sokat dumáltunk erről. 

A héten összesen 3 gyűlésen voltam, ma is onnan jöttem, illetve B hazahozott. Átmentünk Budára :D Egyébként jó gyűlés volt én is megosztottam, jól esett beszélni az érzéseimről és a többi megosztás is jó volt. Vagy vicces, vagy tanuságos, vagy őszinte. Nem mindegyikkel tudtam azonosulni, de az összképet nézve (by Zs <3)jó volt, hogy elmentem. Azt hiszem ezzel feltettem a koronát a szabadságomra. Tettem a mentális és a fizikai pihenésemért és fejlődésemért.

A mai gyűlésen figyeltem, hogy ki lehetne esetleg az új szponzorom. Még nincs konkrét ember, de tudom, hogy a fejlődésemhez kelleni fog majd valaki, akivel tudjuk a lépéseket csinálni. Csakhát nehéz egy nem bigott vallásos embert találni, ebben az istenhívő közegben. Nehéz, de nem lehetetlen ;) Szóval jövő héten is megyek.

Jó, hogy vannak új barátaim, társak, emberek az életemben. Jó érzés, hogy van életem, hogy bármennyire is nehéz néha, de mégis csak jó élni.

Hétfőtől végre igazán szabadságon tudtam lenni. Bevallom őszintén, hogy nem túl sokmindent csináltam.
Az első pár nap azzal ment el, hogy pihentem, betoltam valami gyors kaját vagy szendvicset, feküdtem, aludtam, bambultam a tv-t. Megérkeztem a szabadságomba. Jó érzés volt, nem, volt és ma sincs bennem olyan érzés, hogy haszontalan vagyok vagy, hogy nem tudok magammal mit kezdeni.

Az elmúlt hetekben, hónapokba a végletekig hajtottam magam. Főleg a szakítás utáni időszakban menekültem a munkába. Rengeteg túlóra, munka munka hátán, csak, hogy ne kelljen éreznem, ne gondolkodjak. Ismerős.. az alkoholt kiváltotta a munka. Úgy gondolok erre mint egy terápiára, mint a gyászfolyamatom egy állomására. 

Na de vissza a szabadsághoz. Apró takarítások azért voltak, szépen lassan számoltam fel a lakás helyén lévő szamárfészket. Nem siettem sehova, mindig csak amihez kedvem volt. Funk fact: ma, amikor már minden a helyére került és büszkén körbenéztem, gondoltam iszom egy kávét. Régi, kotyogós kávéfőzőm van, igazi antik darab, szeretem. Na de, amikor a zaccot megpróbáltam a szemetesbe belekocogtatni, egy gyönyörű, műkorcsolyázók számára is irigylésreméltó mozdulattal az égig repítettem az egészet, mely beterítette a fél konyhát és előszobát :D

Hát nem mondom, hogy visszafogottan káromkodtam :D

De ilyen az élet. Bosszankodás helyett inkább ma gyűlésre mentem, mert úgy gpndolom, hogy néha kell. Nem a közösségnek akarok hátatfordítani, az alapelvekre szükségem van. A társakra is és a programra is. Inkább csak a magam módján haladok az utamon.

Eddig jól megy, megint szeretem magam, erősnek kezdem újra érezni a bennem lévő férfit. Az elmúlt közel 2 hónapból megpróbálok profitálni, a hasznomra fordítani ezt is. Ok, nem midig egyszerű, nem mindig vagyok full pozitív, inkább kezd olyan emberi lenni az életem. 

De azt érzem ez így, hosszútávon jó nekem.

Igen, még mindig hiányzik, fel fel bukkan az álmaimban, de továbbra sincsenek negatív érzések bennem. 

Azt hiszem amilyen lettem, ahogyan érzek és élem az életem, 2 évesen 11 hónaposan és 9 naposan, szóval ez így van jól.

Apró kis villanás... Ültem a trolin, Zs járt a fejemben. Felnéztem és ott sétáltak el mellettem. Még mindig gyönyörű, vagány, copfba fogott haj, napszemüveg. Gondolom a szokásos sushi helyre mentek ebédelni. 

Még mindig hevesebben ver a szívem, amikor megpillantom. Köszönöm az életnek, hogy mára is kaptam egy apró csodát.

Ma elköszöntünk egymástól a szponzorommal. Mind a ketten úgy éreztük, hogy ez így nem működőképes. Normális, emberi hangnemben beszéltük meg, én nem adtam ki magamból, amit gondolok. Azt leírtam már a héten. Megköszöntem az eddigi segítségét és ennyi.

Egyetlen furcsa megjegyzése volt, hogy szerinte nekem egy erősebb kezű szponzorra lenne szükségem. Mosolyogtam, és nem bocsájtkoztam vele vitába.

Ma beszélgettem Á-val is egy kicsit, jó volt, de csak beszélgettünk. Tiszteletben tartom, hogy maradjunk társak, de a barát kategória ne legyen. 

Egyébként szabin vagyok :D úgy terveztem, hogy ma még bemegyek a céghez egy kicsit, tegnap nem tudtam mindent befejezni. A főnököm, hogy neki kevesebb legyen jövőhétre (ő mondta ki ezekkel a szavakkal) úgy megszórt munkával, hogy alig győztem. Mindegy.. holnap beugrom 1 órára, összepakolok, elmegyek szavazni, utána folytatom a pihenést.

A mai nap alváról, kajálásról és sorozatokról szólt. Persze közben apránként takarítottam is. Mostam, fürdőszoba, de semmi egetverő, csak ami belefér. 

Élvezem, hogy most ilyen volt a napom. Nem unatkoztam, rám fér a pihenés.

Ugye csütörtökön Zs-vel reggeliztem. Még mindig jó érzésekkel tölt el ennek az emléke is. Péntekre virradólag vele is álmodtam. Hálás vagyok az utamnak azért, hogy így élem meg közel 2 hónap távlatából a szakításunkat. Szép emlékek, pillanatnyi örömök. 

Kedden este, munka után, felhívtam a szponzorom, hogy egy kis magányra vágyom, fáradt vagyok és szeretnék egyedül lenni. Azt is elmondtam, hogy visszább húzodom az AA-ból, szombat esti gyűlésekre megyek, de most kell a távolság. 

Nem igazán ment át... kétszer megfutottuk azt a kört, hogy ő csütörtök este bevezetőt tart és ha van kedvem.. mondtam, hogy nem. Majd kitért arra, hogy jó lenne ha a közösségi médiában abba hagygnám a posztolgatást, mert úgy érzi ez a múltba való kapaszkodásom. Abban igaza van, hogy Zs-nek teszek ki vicces, vagy kedves posztokat. Viszont nem szeretem és sosem szerettem ha megmondják mit csináljak. Erre még visszatérek.

Szerda reggel kaptam tőle egy messenger üzenetet, mármint a szponzoromtól, hogy innentől kezdve minden nap küld egy szót és szeretné ha írnék róla. Első szó ego. Na itt volt egy pillanat, amikor nagyon felbasztam magam. Előző este, normálisan mondtam el, hogy miért szeretnék egy kis pihenőt. Miután lehiggadtam, F-fel is beszéltem telefonon, megírtam, hogy köszönöm, hogy próbál segíteni, de mint azt már jeleztem, pihenni szeretnék. Erre jött a csupa nagybetűs MAGADÉRT csináld üzenet. Nem válaszoltam. Majd ma reggel megkaptam újabb 6 szót. Erre pedig nem reagáltam.

El fognak válni az útjaink és ez nem az egóm miatt van. Hosszú évek alatt sok embert mentoráltam már, igaz nem ebben a tekintetben. Ha valamit megtanultam, hogy egy jó edző nem a saját akaratát erőlteti rá arra akinek segít, hanem a mentoráltban lévő lehetőségeket erősíti fel a saját tapasztalatai segítségével. Biztosan vannak olyan emberek, társak, akiknek ez a mentalitás hasznos. Nekem nem. És ezt nem nagyképűségből írom. Nálam szépszóval, megbeszélve a dolgokat lehet eredményt elérni.

Persze erre lehetne azt mondani, hogy le kell bennem rombolni mindent, hogy valami újat, jobbat építsünk fel. Viszont ezt nem szeretném. Sok, értékes és jó tulajdonságom van. Olyan dolgok, amiket szeretek magamban. 
Tudom, hogy fejlődnöm kell, hogy tanulásra van szükségem, de nem úgy, hogy kimossák az agyamat és újraépítenek. Megvannak az identitásomnak azok az elemei, amelyekre tudok támaszkodni, fejleszteni magamat. Ezeket szeretném is megtartani.

Nem bírálom a többi társamat, sem az AA közösségét. Sokan azonban elfelejtik az egyik legalapvetőbb szlogent:
Máshogy ittunk, máshogy józanodunk.

Tisztában vagyok vele, hogy alkoholista vagyok, azzal is, hogy nincs felette hatalmam. Nem tartom magam különlegesnek, csak egy olyan embernek, aki kezd viszonylag jó önismereti alapokat szerezni.

 És amiről írni szerettem volna (bár a fenti már nagyon kikívánkozott), hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kezd visszatérni a régi, mosolygós, magabiztos énem és ezt a környezetem is megjegyezte. Hulla fáradt vagyok, de nincs rosszkedvem, rossz gondolatok is elvétve. Tegnap úgy léptem ki munka után a cégtől, ahogy már régen nem. Boldogan és erősen.

És a végére... ma együtt reggeliztünk Zs-vel. 

Nagyon szép reggel volt, felszabadult, csacsogós, nevetős, beszélgetős. Persze csinosan mentem (ki gondolta volna :D) Ő az egyik kedvenc ruhámat vette fel. Még mindig gyönyörű alakja van. És az a mosoly, azok a zöld csillagok ahogy ragyogtak.. Már amikor levette a napszemüvegét :D Szeretem a beszélgetéseinket, természetes, egymás szavába vágós, de emberi.

Szép reggel volt, szertem reggel.

Nehéz szavakba foglalni azt, amit érzek és talán nem is kell, mert vannak dolgok, amik velem maradnak ameddig világ a világ. Szeretem.

Ma reggel megint összefutottam Zs-vel. Jó tudom, hogy nem akkora szám, hiszen itt lakunk nem messze egymástól.

Olyan szép volt, ahogy vagányan ott áldogált a zebra túloldalán, persze a szívem elkezdett hevesebben kalapálni és széles mosolyra szaladt a szám. 

Leültünk, beszélgettünk egy picit, elhívtam reggelizni, hogy kizökkentsem abból a bolondokházából, amiben benne van. Azért is, hogy ne csak véletlenszerűen tudjunk beszélgetni.
Mondtam, hogy nem kettőnkről akarok beszélgetni. Ezt komolyan is gondoltam és gondolom ebben a pillanatban is.

Persze, hogy szeretem és szeretnék vele együtt lenni, még mindig elakad a lélegzetem amikor látom. De itt most nem rólam van szó. Bárhogy is alakuljon az életünk, ő mindig fontos marad a számomra, Most segíteni szeretnék, kiszakítani a céges dolgaiból. Ha máshogy nem, a beszélgetésünkkel megölelni, feltölteni.
És persze mesélni, sokat mesélni, hogy vagyok, milyen dolgok vannak nálam is.

Ó azok a zöld szemek és az a mosoly.. Számomra ő a leggyönyörűbb nő és ember.

Ez a pici idő is ajándék volt és feltöltött a múlt hét után. 

Ez egészen addig tartott, ameddig be nem értem dolgozni.. káosz.. azt hiszem ez a legjobb jellemzés. Kinőttük magunkat, nem csak helyben emberszámban is. Viszont jövő héten szabira megyek. Mondtam a főnökömnek, hogy részemről ez a teljesítőképességem határa és oldja meg. Kedves voltam, de tényleg kell a pihenés.

Szóval lesz egy pici pihenés, feltöltődés...

Ó azok a gyönyörű zöld szemek..