Nem is tudom, hogy mi lenne a legjobb cím a mai bejegyzéshez.. Ebben a napban annyi minden benne volt. Élet, szerelem, csalódás, üresség, nevetés, család..

Reggel a bankban kezdtem, hiába ha az ember cégének nics bevétele, akkor a bank egy darabig türelmes a céges hitellel, de utána már nem. Ellenben nagyon kedvesen beszélgettünk. Hiába az ember azt gondolná, hogy a normális hozzáállás, normálisat szül.. általában. Itt mondjuk így volt.

Utána Élet meglepett és nemvárt fordulatot vett a napom, mondjuk egy pajkos kis fricska volt benne, de ez maradjon a mi tikunk.Gyűlés előtt beugrottam anyámhoz.. Aggódik miattam, persze látja, hogy jól vagyok, lefogyva, vidáman, de aggódik.. szerintem ez már így is marad. Ez a szeretetnyelve talán, nem tudom. Persze apa halála megtörte és félt. Nem tudom, hogyan tudnám meggyőzni, hogy jól vagyok, lehet nem is kell, csak beszélgetni és megölelni.
Összefutottam öcsémmel is.. mondtam neki, hogy valamit szeretnék elmondani neki, de nem lesz könnyű.. majd az alábbi párbeszéd bontakozott ki:
- na mi van? (nála ez a szeretet jele)
- alkoholista vagyok
- Hál istennek, már azt hittem újból megnősülsz
Köpni nyelni nem tudtam, megölelt, a nagy medve karjaival megropogtatva, ha tudok segíteni szólj, mondta. Basszus.. ezt nem tudom leírni.. egyszerre volt nevethetnékem és hatódtam meg.
Mondtam neki, hogy eddig még nem mondtam, hogy üszke vagyok rá. Erre flegmán odavetette, hogy de. És eszembe jutott, hogy apa születésnapján kettesben elmentünk a hegyekbe, ahol apa nyugszik, akkor mondtam.

Mielőtt még anyuhoz értem, volt egy telefonbeszélgetésem az egyik üzleti partneremmel, akivel baráti kapcsolatban is voltunk.. Legalább is azt hittem. Mondjuk a barátság olyan mint az olaj és a víz.. nem fér meg egymás mellett hangzott el a Keresztapa 3-ban. Igaz.
Hozzáteszem, hogy az elmúlt egy hónapban én sem törekedtem arról, hogy a tartozásaimat napi szinten kezeljem. Aláírom, hogy ebben a szituációban nem tettem meg mindent. Amikor viszont az került szóba, hogy régebben mennyire megbízható voltam és pl. az őszi megrendeléseknél már nem figyeltem és megbízhatatlan lettem.. megkeményedett a hangom és emlékeztettem a "barátomat" szeptemberben ment el apa. valahogy úgy gondoltam, hogy ha a mostani helyzetre nem is magyarázat (továbbra is fenntartom, hogy hibás vagyok) de legalább ne az őszi / karácsonyi időszakot hozza már fel kapásból példának. Na szóval, azt a választ kaptam, hogy ez szörnyű, de nem takarózhatom vele folyton. Hmm.. én nem kívánom senkinek, hogy élje át milyeen elveszíteni egy csodálatos embert, mennyi fájdalommal, sírással jár, mennyi düh volt akkor bennem. Itt zártam rövidre a beszélgetésünket. Elengedtem, de üresség maradt bennem. Régebben ezt alkohollal töltöttem volna ki.. Na tessék már megint egy hülye köcsök, picsa, fasz.. Nem. Elfogadom, hogy vannak hibáim és vállalom a felelősséget az üzleti dolgaim után is. Ez azonban emberi és morális kérdés. És hát nem vagyok szent.. mert lett volna egy kompromisszumos megoldás, de így estére végigelemezve.. nem fogok jófej lenni. Nem vagyok szent és maradt bennem annyi büszkeség, hogy nem akarom, hogy mindenáron megbocsássanak nekem. Sorry, ez nem bosszú, csak a tököm tele van, hogy én legyek jófej miközben rúgdosnak.

Az AAban ki is beszéltem magamból ezt. Jó gyűlés volt, jeleztem, hogy ezt a csoportot szeretném honi csoportomnak, örültek. És az is jó érzés volt, hogy Zs-t bemutattam, pár társamnak hétvégén és ma már puszilták és kérdezték mikor jön el a nyílt napra. Jól esett. Igen, ezek az emberek így 4 hét után a barátaim lettek.. semmi gondom nincs a minőségi embercserékkel, sőt..

A nap végén még visszavittem a céges autót.. Ennyi volt. 3 évig használtam, fizettem ameddig tudtam, de ha már a mai napot azzal kezdtem, hogy a lezárok érdemben, akkor legyek ezen is túl. A város másik részéből 1 óra alatt hazaértem és egyáltalán nem volt para. Kocsival 40 perc lett volna. Szóval isten hozott bkv, annyira nem vészes. na jó majd amikor 40 fokban megrohadok a buszon, akkor visszaolvasom ezeket a sorokat.

Még mindig nem tudom mi legyen a címe a bejegyzésnek. Csak azt, hogy szívet melengető volt az öcsém ölelése, Zs-vel az együtt töltött nap, anyám aggódása és F-fel az csevej az emberi természetről.

Tulajdonképpen normális és átlagos napom volt, szép és nem szép pillanatokkal. És ez jó, nagyon jó. Az én világomat eddig a szélsőségek jellemezték..

Eddig...szerettem a ami napom is, a holnapit is fogom