Annak ellenére, hogy folyamatos kihívásokkal küzdök az életemben, viszonylag békés és kiegyensúlyozott vagyok.

A cégnél még mindig rengeteg munka van és egyenlőre se híre, se hamva a költözésnek. Azt a döntést hoztam, hogy megpróbálok most 2 hónapig csendben kivárni. Szépen türelemmel teszem a dolgom, de csak annyit, amennyi kötelező. Plusz munkát és erőfeszítést nem rakok bele. Így is sok és nem szeretnék még egyszer visszamenni oda, hogy a munka miatti kimerültségem rányomja a bélyegét a hangulatomra. Ha 2 hónap alatt nem történik semmi, akkor majd jelzem, hogy elkezdtem állásokat nézegetni. Nem fenyegetőzni akarok, de ennyit bírok ezen a pici helyen.

Zs-vel minden rendben van, most a körülmények azok, amikkel küzdünk. Illetve ő küzd én igyekszem támogatni, elfogadni és segíteni. Hallgatással, tapasztalattal, beszélgetéssel, néha magamhoz ölelve.  Most ez egy ilyen időszak. Persze ilyenkor szoktam abban elmerülni, hogy ez egy nagyobb, rosszabb folyamat kezdete. Illetve régebben ebbe menekült az agyam. Most nem gondolkodom ezen. A napi találkozókból igyekszem a lehető legtöbbet kihozni, megélni vele a pillanatokat. És ez így van jól, most ennyi és így jut nekünk. Volt már rosszabb is és volt már jobb is. Majd alakul, és igazából az emberi kötődés a fontosabb, nem az, hogy mindig minden a tervek szerint menjen.

Ma volt lelkiismereti gyűlés, csak a kis csapatunk volt jelen. Tök jól haladtunk, sokat nevettünk,beszélgettünk. Szeretem őket és a szívügyem lett ez az egész. Olyan jó, ahogy fejlődünk, együtt, csapatként. 2 hét múlva megyünk közösen is pizzázni.

Mivel a férfiak halálos betegségével, a dáthával küzdök, mára ennyi :D

Jobban vagyok, mint az elmúlt 2 napban, de kell a pihenés. :)