2 órát aludtunk, de soha nem voltam még lelkileg kipihentebb. Ha valaki kételkedne a szavak erejében, vagy abban, hogy beszélgetéssel mennyi mindent fel és meg lehet oldani, akkor javasolnám próbálkozzon tovább. 
Azt hiszem az elmúlt 35 napban sosem voltam békésebb. A lelki fejlődésem talán legszebb órái vannak mögöttem, amikor hirtelen megvilágosodott, hogy miért volt bennem féltékenység, hogy miért voltak feszültség hullámaim. Úgy tudtunk beszélgetni nagyon kényes témákról, hogy nyugodt maradtam. Nem kellett magamra erőltetni, Zs mesélt én kérdeztem és fordítva. Ennyi alvással a hátam mögött, hazadobtam, bevásároltam és most a kanapén blogolok, de lélekben újra átélem az éjszakát. Nem csak azt a csodás pillanatot, amikor megpillantottam a gyönyörű tetovált hátát. Nem.. azt ahogy beszélgetünk mint egy pár, mint társak. Visszaléptem mellé magamban. Szeretem. Adott, nagyon, nagyon sokat hozzáadott a felépülésemhez ez az éjjel. Elmosódtak a rossz emlékek, a rossz megérzések, béke van bennem, jó álmosság is :D De már bevásároltam, főzök holnapra ebédet, sütit sütök, és mint egy dobbantóról holnap elrugaszkodunk kézen fogva valamibe, ami tudom és érzem, hogy egy újabb szintre fog minket együtt emelni.

Egy szemernyi kétség sincs bennem, hogy szeptember elején ugyanilyen boldog leszek, mint ma reggel... Vele..