A bennem élő tigris.. Ma fogalmaztam meg hangosan, hogy mit is jelent a számomra, milyen viszonyban is vagyok a lelkem ezen szegletével. Ha egy szóval kellene jellemeznem: ERŐ. Nem az a fajta vadság, vagy hebrencs létezés, amit eddig belegondoltam. Nem, az a fajta lelki és fizikai erő, amit ma átéltem. Nyugodtság és béke. El is határoztam, hogy felkerül a hátamra egy ezt szimbolizáló tetoválás.. Bár sokág nem akartam a hátamra, de ma úgy döntöttem, hogy lesz. Egész hátas.. be fogok szarni mire elkészül, de hát ki mondta, hogy bármi amit szeretnénk az életben könnyen és fájdalommentesen elérhető?
Jó volt a tegnapi beszélgetések sorozata, jó volt Zs-vel egy olyan napot együtt tölteni, amire még keresem a szavakat. Azt hiszem lelkileg sosem éreztem magamhoz közelebb senkit. Mintha a másik felem lenne. Több, mint szerelem, de nem tudom még pontosan körbe írni. Azt tudom, hogy most is úgy érzem a sarkából ki tudnám fordítani a világot. Nem miatta, egyszerűen magam miatt. Azok a lépések, amiket elkezdtem csinálni az elmúlt napokban ezt eredményezik bennem.
Pedig voltak ma is kisebb döccenők, pl.: kikapcsolták a telefonom, mert nem figyeltem a számlákra. Anyám aggódás, #hogyhátmileszveledkisfiam, #engemittsenkisemszeret stb. De normálisan kezeltem, toleráltam, elfogadtam egy - egy adott helyzetet. Azt is, hogy Zs-vel, most 3 hétig nem találkozunk, így hozta az élet. Feszült vagy ideges lettem, amikor ma kiszált a kocsiból? Fájt, hogy nem láthatom 3 hétig? Nem, egyik sem. Egyrész még most is körbeölel a mai és az eddigi csodás és meghitt napok szépsége, másrészt pedig 3 hét múlva úgy is találkozunk. Ő pihen és feltöltődik én pedig intézem a dolgaim. Ez így van jól. Persze, hogy hiányozni fog, a mosolya a nevetése az incselkedése.. de ha becsukom a szemem látom magam előtt azokat a ragyogó zöld szemeit és hallom a hangját a fülemben. A többi.. ki merre jár, hol és hogyan éli a napjait.. nos ezek úgy is megváltoztathatatlan tények. Tök felesleges lenne rajtuk kattogni.
Ma eljött velem gyűlésre, nem miattam. Maga miatt. Örültem, hogy támogat, de igazán annak, amikor hazafelé azt mondta a kocsiban, Cica én magam miatt is voltam veletek és hazaviszek belőle pár nagyon fontos gondolatot. Jó volt látni és érezni, hogy átélte miért fantasztikus ez a közösség. Ahogyan mosolyogva szívták a gyűlés előtt a vérem, ahogy érdeklődve fordultak felé, önzetlenül, ahogy figyelt a megosztásokra. Szeretem, ma még jobban mint eddig. Nem a nőt látom benne gyönyörűnek csak, hanem az embert is. Önmaga miatt volt ragyogó, mellettem. Hiányozni fog.
Ma volt egy nagyon bölcs és elgondolkodtató megosztás:
"a tolerancia a fejben van, viszont az elfogadás a szívben lakik"
Mennyire egyszerű és még is mennyire igaz gondolat. Ma is tanultam valamit. Minden nap hazahozok a közösségből valami építő jellegű gondolatot. És bele is teszek.
Van egy társunk, aki nagyon küzd, látom, hogy dolgozik magán, de érzem, hogy küzd. Ma van a szülinapja. A gyűlés után odamentem hozzá és szülinapi ajándékként megköszöntem neki, hogy mennyi mindennel segítette az én gyógyulásomat, csak az eddigi megosztásaival. Jó volt látni, bogy jól esett neki.
ma sem ittam, 36 napja vagyok józan és életem egyik legteljesebb napján eszembe se jutott, hogy innom kellene, hogy fokozzam ezeket az érzéseket. Mi lenne több vagy szebb ennél? Az alkohol biztosan nem. Ha reggel felébrednék és itt pislogna rám álmosan, kócosan, na az igen.
