ma valami hihetetlen nyugalom van bennem. Egyrészt voltam online gyűlésen és jó volt. Másrészt oldom az anyagi problémáim, bár eddig sem volt kétség bennem, hogy sikerül e. És Zs-vel is folyamatosan, együtt küzdjük le a vágyaink által kreált problémákat vagy inkább nevezzük őket feladatoknak.

Van egy kedvenc mondásom:

"Az ember akkor igazán boldog ha megtalálja a vágyai és a lehetőségei közti egyensúlyt" 

ezt apámtól tanultam. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy abban hitt bennem és az öcsémben él tovább. Igen apa igazad volt. nagyon sokat tanultam tőled és most ebben a helyzetben ez számomra életmentő. Anyám fizikai ölelése és aggódása is, de ezek az alapértékek.. nem vagyok vallásos, de most nagyon szeretném ha tudná, hogy mennyit köszönhetek neki.

És vissza az első gondolatmenetemhez:

Tegnap lelkesen kitaláltam, hogy bár 3 hétig kicsit csendesebb a kapcsolatunk, de azért jövő héten egy teljes nap belefér. Igen a vágyaink ezt diktálják, de reggelre már éreztem, hogy ez nem annyira jó így. Ő már pedzegette tegnap is, de nekem kellett 24 óra, hogy felismerjem. Hát igen, az a fránya egó és a türelmetlenség. Hozzáteszem továbbra is tombol bennem a szerelmes férfi. De ez most hosszú távon nem biztos, hogy a legjobb kettőnknek. 

A mai napunk annyira meghitten telt, írásban beszélgetve. Szeretem ezt a napot is. Igazából az elmúlt 37 nap majdnem minegyikét. Nincs bennem vad lelkesedés, agyatlan félelem, kattogás. Az elmúlt pár napban mintha elmosták volna ezeket. Megyek, irány az egyik kedvenc gyűlésem és próbálok szponzort találni magamnak.