Mielőtt a randi napról írnék, engedtessék meg nekem egy gondolat a tegnappal kapcsolatban. Félelmetesebbnek gondoltam, mint amilyen volt végül. De ahhoz, hogy ezt így le tudjam írni szükségem volt azoknak az embereknak a támogatására, akik mellettem álltak. 

Randi nap.. szeretem ezeket a közös pillanatainkat Zs-vel. Az ember azt gondolná, hogy egy kapcsolatban erre már nincs szükség, hiszen már együtt vagyunk, szeretjük egymást. Pipa. Azonban ezek a napok nem csak változatosságot csempésznek a kapcsolatunkba hanem lehetőséget adnak arra is, hogy beszélgessünk összebújva, szerelmesen, ma éppen a Duna parton az őszi napsütés melegségét élvezve.

A mai napon szóba került egy kényes téma is. Nagyon becsülöm Zs-ben, hogy őszintén beszél a gondolatairól, megosztja velem az érzéseit, jó tudom ez alap lenne egy kapcsolatban. Még is számomra ez különleges. Erre a témára régebben biztos felforrt volna az agyvizem, dúltam volna, szerintem nem palástolva, hogy feldühít és bánt. Azonban ahogy haladok az utamon, békésen tudtam vele megbeszélni a dolgokat. Nincs bennem se félelem, se harag, se düh, sértettség, csak nyugalom. Teljes magabiztossággal érzem, hogy bármi is fog történni, ő az enyém és fordítva is. Ezt nem tudja megingatni bennem senki, még saját magam sem. Fura ez az egó dolog.. régebben nem gondoltam volna, hogy ezt így tudom kezelni. De jó érzés. Kezdem működtetni az első lépésemet, nem csak alkohollal kapcsolatban hanem az életem többi területén is. Jó érzés.

A randi után még beszéltünk telefonon, álmos volt és mesét olvastam fel neki, szereti a hangom. Én pedig egy kis játékossággal, (néha felülbírálva Karinthy fordítását) életet vittem a Micimackóba. Egyébként is szeretek olvasni, de ezek a pillanatok.. Hmm.. mosoly futott most is át az arcomon és melegséggel idézem fel azt a pillanatot, amikor kuncogott az "itthon vannak kérem szépen" résznél. Ahogy szólt, hogy elálmosodott én pedig elköszöntem tőle.

Jah igen majd el felejtettem.. Tegnap neki is írtam egy levelet. Kézzel.. Szerelmesen, kuszán, de szívből. Szereti az írásaim, a gondolataim, nekem pedig sokat ad, hogy papírra vethetem a az érzéseimet. Ma este pedig írtam neki egy hosszabb eszmefuttatst, hogy a szerdai napunk miről fog szólni. Szerintem belepirult egy kicsit. Ok volt egy kis kaján vigyor az arcomon, amikor rányomtam a küldés gombra. 

csak Ő és Én, 77 nappal a mélypont után. Szeretem érzés van bennem. Nem csak miatta, hanem magam miatt is. Pedig nem tökéletes az életem, de legalább elindultam valamerre, úgy érzem jó irányba.