A mai gyűlés nehéz volt. Alapvetően nehéz téma volt, az alkoholisták és gyerekeik kapcsolata. Nem akartam hozzászólni, az, hogy párszor megígértem az unokaöcsémenk, hogy megyek és mégse mentem nem olyan nehéz megosztás, mint amikor valakinek gallyra ment a családja. Számomra fontos, de könnyen orvosolható dolog, amit már el is kezdtem. Azonban valahogy elkanyarodott a téma és jött egy megosztás a párkapcsolaton belüli intimitásról, félelmekről és arról, hogy nehéz felvállalni. Még ekkor sem éreztem, hogy hozzá kellene szólnom. Igazából vagy 10 - 15 percig bújkáltam még magam elől is. Majd a vége felé csend telepedett a teremre. Ekkor szólaltam meg. Kurva nehéz volt még előttük is felvállalni, hogy igen nekem is voltak problémáim. 45 éves leszek, erőm teljében vagyok, de ezen a területen is legyőzőtt néha az alkohol. Nehéz dolog ezt férfiként bevallani, magamnak se tettem meg ma estig. Persze ráfogtam apám halálára, vagy szinte bármi másra, hogy azért nincs libidóm, mert.. és itt hosszú lenne a lista, minden és mindenki szerepelhetne rajta csak én nem. Pedig én voltam, aki ezt az egészet generálta. Az alkoholt választottam a szex helyet. Ok, nem fogom kisarkítani, nem mindig és nem állandó jelleggel. De apa halála után, érthető okokból, lecsökkent a libidóm. Az akkori partnerem próbált ez ellen tenni, és én mennyire utáltam azokban a pillanatokban érte, dühös voltam. Nem látja, hogy meghalt az apám, és ittam. 

Zs ezért is kölönleges a számomra. Kezdettől fogva megvolt a kémia kettőnk között és soha fel sem merült bennem, hogy nem kívánom. Emlékszem az első együtt töltött délutánra, már akkor éreztem, abban a pillanatban, hogy különleges és különlegessé tesz engem is. Nem fogom dicsőíteni, azt is tudom mi erről a véleménye :) Én máshogy látom. Hosszú évek óta az első nő volt, aki mellett fel se merült, hogy ne engedjem be az intim szférámba. Szeretem ezt az őszinteséget, elfogadást kettőnk közt. Számomra ez teszi igazán különlegessé a kapcsolatunkat.

Apropó Zs.. Hajnali 5 -kor arra riadtam fel, hogy meghalt. Rossz álom volt, de mindenki ismeri azt az állapotot, hogy felriadsz és még összemosódik a valóság és a képzelet.. Nos ez nálam annyira sikerült, hogy egy kisebb pánikroham söpört rajtam végig. Szájszárazsággal megfűszerezve. Kitántorogtam a mosdóba ittam, ekkor lépett be a hidegrázás. Valahogy visszaevickéltem az ágyunkba, magamra húztam a takaróm, Zs takaróját is és próbáltam megnyugodni. Szép emlékek, légzőgyakorlat, a valóság tudatosítása. Hálistennek könnyen ment. Vissza is tudtam aludni és szerelmes üzenetekre ébredtem újból. Hmmm.. nagyon hmmm, szeretem ahogyan ír. Játszik a szavakkal, de nem tolja túl, pont annyira érzékletes, hogy megsimogassa a lelkem.

A feszültség bennem maradt egész nap, bújkált bennem, de nem küzdöttem, nem volt rossz érzésem miatta. Hagytam, hogy mászkáljon rajtam, lefoglaltam magam, ittam, ettem, pihentem, kikapcsoltam az agyam amennyire tudtam. De a telefonban a hangja volt ami elkergette végleg ezt a kis izét. Pedig szétszórt volt, fáradt, de mosolygós. Mindig megnyugtat a hangja, segít, épít.

12 hete, azaz 84 napja vagyok tiszta. Vegyes érzés ha őszinte akarok lenni. Továbbra is fentartom, hogy szép eredmény, de ez lenne a normális. Normális ha én is az lennék és nem lenne bennem a betegségem. De azért egy picit büszke is vagyok magamra, mert már nem küzdelemmel gyarapítom a napjaim számát, hanem elengedéssel, elfogadással.

Szeretem,hogy estére majdnem mindig béke van bennem.