Ma átvettem a 3 hónapos érmémet a honi csoportomban. Izgultam, mint karácsony előtt a gyerekek. Nem azért mert ajándék volt. Hanem mert számomra egy mérföldkő. Csinálom a programot, nem lazítok, van szponzorom, barátaim. Stabil hátterem. Nem ragozom, egyre jobban vagyok még akkor is ha vannak üzleti kötelezettségeim, egyre közeledik a költözés. Ezek olyan dolgok, amik régen időpréssel jártak együtt a fejemben. Most pedig tudom, hogy vannak, szépen betervezem őket és lépésről lépésre haladok velük.

Ma sokat beszélgettünk Zs-vel, ez a hétvége nem csak a szerelmünket emelte magasabb szintre, helyre is billentette a lelkünket. Szeretem, hogy meg tudjuk utólag is beszélni a dolgainkat.Az a bolygós hasonlat, amit írt ma tökéletes volt. Teátrális (egye fene mind a ketten szeretjük ezeket), de tökéletes.

Annyi minden van bennem, annyi pozitív csodás érzés. De fáradt vagyok. A 4 óra alvás nem a barátom.Bár érdekes, mert egész nap fel voltam töltve, nem volt bennem fáradtság. Mosolyogva jöttem mentem a cégnél, intéztem amit kellett.

Szeretem az életem, sokkal jobb mint aktív koromban. Szeretem, hogy beengedek embereket az életembe, a lelkembe, és én is adok magamból. Jobb emberré tesztek. Nem tökéletessé csak jobbá.

Még annyit végezetül, hogy a napom fénypontja egy levélke volt Zstől. Amiben leírta, hogy a hétköznapi dolgok adták meg az igazi szépségét a hétvégénknek. Egy - egy pillanat, ami más körülmények közt átlagos lenne az életünkben. De akkor és ott.. szívdobbanás, villanás, csoda