Lassan tényleg végelehetne ennek a hétnek. Ugye Zs betegségéről és a változó munkafeltételekről már írtam. Ezek mind, mind nehézzé tették a hetemet, de ma jött a hab a tortán.

Gondoltam elmegyek délelőtt bevásárolni, tankolok, majd délután pihenek egyet. Amikor beültem a kocsiba akkor jött velem szembe, hogy az a kuplung, amit szervízeltettem, nem működik. Az istennek se. Ráadásul beragadt sebességbe téve, szóval baszhatom. Kurvára ideges lettem. 

Nagyjából fél órának kellett eltelnie, ameddig rendezni tudtam a gondolataimat. Ráadásuul úgy indultam el otthonról, hogy nem vittem magammal cigit, mert hát próbálok ugye leszokni, legalább is visszább venni a menyiséget. Írtam Zs-nek, kipuffogtam magam neki, beszéltem F-fel is. Arra jutottam, hogy reggel felhívom a leendő munkahelyemet és szólok, hogy nem tudok menni. Nincsenek messze de még is csak vidéken vannak. Ha nem tél lenne akkor nem érdekelne annyira a kocsi, de télen, éjszaka az éjjeli járatra várni minusz fokokban, nos ezt nem. Mindig hétfőn van beléptetés és ezért akkor majd 24-n kezdek. Ha belemennek, ha nem akkor se tudok mit csinálni.  Illetve ez a részleg hivatalosan csak február 1-én indul, addig a város másik végére kellene átmenni és ha nincs autóm, azt egyszerűen nem tudom megoldani. Igaz az interjún még arról volt szó, hogy céges buszokkal hoznak visznek minket a telephelyek között, de pénteken már úgy tűnt, hogy mindenki maga oldja meg a munkábajutását. Szóval ez így nekem nem lenne jó.

Továbbá az autót intézni kell. Pénteken hoztam el a szervízből, holnap reggel hívom is őket, hogy trélerrel vigyük át oda a kocsit és garanciálisan nézzék meg. Szép szóval de határozottan fogok mindenhol érvelni és beszélni.

Ez az egy hét kiesés komoly anyagi kieséssel is jár, plusz a beragadt sebváltó miatt ideges voltam, hogy akkor hogyan teszik fel trélerre.

Összességében minden adott volt ahhoz, hogy szar napom legyen.. de valahogy mégis..

Mégis összekaptam magam, hazajöttem, lefeküdtem, majd elmentem egy nagyot sétálni. Hazafelé megnéztem a kocsit és sikerül üresbe tennem, isten áldja azt a minimális műszaki tudást, amit felszedtem anno a jogsinál :D Szóval egy probléma kipipálva. Amikor hazaértem már teljesen nyugodt voltam és jókedvű.

Semmit nem tudok tenni ez ellen, de.

De akkor lehet F-nek segítenem, onnan van pénz és ott lekötöm magam. Tudom nyugodtan intézni a kocsit, tudok magammal foglalkozni, elmenni gyűlésre és tudok Zs-vel is egy pici időt tölteni. Szóval minek idegeskedjek?

Újfent jó megélni, hogy a nyugalom belülről árad. Hiába kapálóznék csak egyre nagyobb hülyeségeket csinálnék, folyamatosan ingerült és nyugtalan lennék, ennek pedig az lenne a következménye, hogy belemarnék azokba, akik szeretnek. De ezt most csak így ebben a pillanatban gondoltam végig. Jó érzés , hogy a héten történtek ellenére jól érzem magam, mosolygós vagyok. Reggel majd szépen telefonálgatok és intézek mindent.

Ha pedig az új helyen problémáznak? Na bumm.. 27.000 ember hiányzik a kiskereskedelemből, jött szembe hasonló munkával kapcsolatos hirdetés, igaz kevesebb pénz, de innen 20 percre a másik kerületben. Szóval akkor sincs semmi, megpályázom azt. 

Summa summárum, bármi is történt a héten jól vagyok és jól érzem magam