arra ami a tegnapi napom, napunk volt, még nem találtam meg a megfelelő szavakat. Nem a rózsaszín vattacukor ugrándozik bennem, hanem valami ismeretlen, mély, szép érzés. Talán az, hogy szeretve vagyok és ami még fontosabb hagyom, hogy Zs szeressen. Önmagamért, úgy ahogy vagyok. Az embert és a férfit egyaránt.

A tegnapban benne volt minden, ami széppé, nemessé és különlegessé tesz egy kapcsolato. Séta, randevú, beszélgetés, kultúra, testi és szellemi összefonódás. Erre a napra életem végéig emlékezni fogok. És az teszi különlegessé, hogy nem etalon, pont az adja meg a varázsát, hogy megkoronázta az elmúlt időszakot, de nem tette elvárássa, hogy ilyennek kell lennie.

Boldog vagyok, minden tekintetben az életemben. Ha holnap vége lenne a világnak (nem lesz és sicc, írói túlzás), akkor sem lehetnék boldogabb.