Egy hete, hogy Zs elment, akkor beszéltem vele utóljára. Kibaszottul hiányzik a kommunikációnk. Igaz, hogy voltak kisebb, nagyobb szünetek a 3 év alatt, de mindig beszéltünk egy idő után. 

Mindennap beszélek barátokkal, társakkal, de az nem ugyanaz. Hiányzik a nevetése, a hmmögése, hogy morogjon ha nehéz napja volt, puffogjunk, ha valami felcseszte az agyunk. Hát igen, szakítás után már csak ilyen az élet.

Cserébe munkaterápiára fogtam magam. Átlagosan napi 9 óra munka, persze kedd és csütörötk extra, kedd 10 óra volt, ma majdnem 12. Rengeteg munka is van bent a cégnél, jó is ha lekötöm a figyelmem.

Mellette elkezdtem edzeni.. persze függő vagyok, ha már ki kell merítenem magam fizikailag akkor mindent bele :D Jó, módjával csinálom a fegyencedzést.

Gondolkodtatok már azon, milyen furcsa az emberi agy? ;-) 1 hete sincs, hogy edzek, de máris úgy érzem, hogy feszülnek rajtam a ruhák... szélesebb lett a vállam vagy 10 cm-rel :D Jah az egó.. az én kis mozizásom..

Mit tegyek, felépülő vagyok, aki a józansága legnehezebb időszakát éli meg. A vilg még mindig fakó reggel.. Aztán kinyitom a boltot és jönnek a lemingek.. azzal a sok ostobasággal. Ha hinnék istenben, azt mondanám, hogy egyszerre küldte be az össze "érdekes" vásárlót a héten, hogy elterelje a figyelmem. Nem mindig tudok türelmes lenni. Ok, bunkó nem vagyok, csak fásult, mondják, mondják én meg csak bólogatok.

Szombaton regionális találkozó lesz. Addigra megpróbálok embert varázsolni magamból. Hitelesen és őszintén előadni, hogy bármennyire nehéz is ez az út. de megéri józannak maradni.