nehéz téma ez.. nem tudom, hogy egyáltalán be tudom e fejezni.

Az első emlékem apámról? kezdjem ezzel? Semmi értelme sincs. Hiszen a szeretete nem lineáris volt, nem tudok kronológiai sorrendet felállítani mikor kezdtem el érezni, hogy szeret. Emlékek vannak a fejemben:

Ahogy az ovodában kint játszottunk és megállt vásárolni a lakótelepi ABC-nél, vagyányan a tűzpiros zsugulinkkal és amikor meglátott mosolyogva integetett, emlékszem, hogy a kor szellemének megfelelően hosszabb dús fekete haja volt, napszemüveget viselt és nagyon örült, hogy lát.

Ott van az az emlék is, amikor 15 évesen, kamaszként, utáltam a világot és harcban áltam mindenkivel. Közöltem vele, hogy nem szeretem. Nem szólt semmit, majd pár nappal később, amikor levittek minket az öcsémmel nagyiékhoz, azzal búcsozott, hogy szeret, ennyi. Majd 2 héttel később amikor lejöttek meglátogatni megkérdezte még mindig így érzem e. Nem vitatkozott, nem akarta megmagyarázni, hogy mit érezzek, hagyta, hogy a saját utam járjam. Így utólag hálás vagyok neki ezért, ezért is.

Egyszer vert el, de akkor se durván, csak a fenekem csapkodta meg. Lefutottam a járdáról a kocsik közül, és megrémült. Nem hagyott bennem maradandó nyomot, de mindig körbenézek azóta is, amikor lelépek a járdáról.

Apa alszol? Ezt a kérdést ismételgettem, amikor éppen a kedvenc ebéd utáni szundiját töltötte.. Odamentem hozzá és felhúztam a szemhéját amikor nem válaszolt. Morgott, hogy már nem. Erre mondtam neki, akkor jó, jössz játszani? Istenem ezt hányszor mesélte el később. De mindig szeretettel.

Azt is amikor kicsi voltam még és kézzel vettem ki a levesből a zöldségeket és kérdezgettem: Ez mi? Répa, bolintottam és faltam. Na mondjuk ezt 15-6 évesen amikor a barátaimnak mesélte nem élveztem annyira.

és megannyi szép emlék..

Azt érzem, hogy a halálban nem a fájdalom a legrosszabb, inkább az emlékek elmúlásától való félelem. Még emlékszem a hangjára, ahogy felvette a telefont és annyit mondott mindig: Halló? Amikor mondtam, hogy szia apa én vagyok, mindig azt a választ kaptam: Szervusz kisfiam, éppen konyhaszolgálaton vagyok.

ennyit bírtam most könnyek nélkül, ki kell írnom magamból még, szükségem van arra, hogy megmaradjon.. Nincs gyerekem, de van egy unokaöcsém, akit a fiamként szeretek. Talán egyszer erre téved és elolvassa.

most lesz 11 hónapja, hogy elment. Szeretlek apa