A mai egy nehéz de jó gyűlés volt.

Gyűlés előtt már beszélgettem az egyik öreg társunkkal és azzal, akivel vasárnap találkoztunk. Nagyon jól esett, hogy az öreg elmondta, látja, hogy komolyan veszem a programot, mind a megosztásaimból, mind abból, ahogy gyűlés előtt és után is aktívan építem magam. Igen válaszoltam, oda nem megyek vissza. Abba a pokolba nem. Az új társunk miatt pár szóban összefoglaltam mi volt. Jó érzés, hogy higgadtan, nem ostorozva önmagam tudok erről beszélni. És nem is érzem magam büszkének, hogy megdícsértek, de bevallom azért jól esett. De magam miatt csinálom. Ez a legfontosabb. Különben az öregek közül őt kedvelem. Vidéki ember, de jó humorral, és kellő tapasztalattal, öniróniával beszél, de mindig támogatólag ez ma be is bizonyosodott.

A gyűlésen nagyon jó volt a bevezető, érzés gyűlés volt, egyes részek mintha róla szóltak volna. Utána én is elmondtam anyámról egy pár szót, de inkább azt a hálát emeltem ki, ami az előz bejegzésben már volt. Mivel ott volt az is aki anyám helyett anyám volt a héten, ezért err külön kitértem. Jól esett neki, nem jó fej akartam lenni, de tényleg, ott és akkor (is) nagyon szerettem azért ahogy aggódott értem. Majd egyszer higgadtan elmondom anyámnak, hogy kellett volna csinálnia. Mondjuk úgy mint az öcsém, hogy tegnap este rámnézett és annyit mondott, hogy vidd a kocsim, nekem nem kell, de menj gyűlésre. Ennyi. Ez még kikívánkozott belőlem, de már indulatok nélkül.

A gyűlésen megosztott egy műsásik társam, aki multinál területi képviselő, elmondta név nélkül, hogy én segítettem abban, hogy hagyja a picsába a munkáját, amit gyűlöl és elmenjen egy mésik állásba. Örültem, akaratlanul is segítettem valakinek. Utána még beszélgettünk kint erről, de tök jó volt, hogy nem a hirtelen lelkesedést láttam rajta, hanem, hogy erőt merít valamiből és ez jó neki.

Egy olyan társam, akit nagyon kedvelek és 3szor futott neki a leszokásnak a hétvégén elbukott. Megrázó volt.. Ott ült és szégyelte magát. Rögtön utána 3man szólaltak meg egymás után, volt aki visszaesett, volt aki csak támogatta. Jó volt látni, hogy senki sem ítéli el, annak örülünk, hogy ott van és támogatjuk. A végén odamentem hozzá, megöleltem és csak annyit mondta, jó hogy itt vagy, hogy visszajöttél. Semmi okoskods, tanács. Megadtam a számom is, ha bármi van akkor hívjon fel. Nem csak én voltam így ezzel, legalább 4en mentek oda a barátaim közül.

Gyűlés után elvittem az új társunkat a kocsijáig, Rákos faszomsetudja hova. Szabadkozott, hogy nem kell. Én elmondtam neki, hogy nekem nem probléma, sőt jó ha jót tehetek, időm van, szívesen segítek. Mások is megteszik, amikor nekem van szükségem, fuvarra, két jó szóra, támogatásra. Sőt holnap munka után fel is veszem és elviszem magammal Lőrincre. Innen 5 percre melózik. Az elején kellenek a gyűlések, nagyon kellenek. Nem azért mert kötelező. Nem azért amit déleőtt írtam. Hogy érezzem jó helyen vagyok, hogy adjak én is. Hasznosnak éreztem magam.

Persze útközben sokminden szóba került:

- 1 pohár már visszaesés? Igen
- Mit csináljon akkor ha az életében ez meg az van? Nem tudom, nem élem az ő életét, de ha van olyan saját tapasztalatom, ami idevág szívesen megosztom
- mikor lehet szponzora? Lassan siess, legalább 2 hónap gyűlés, tanulás, figyelés, majd utána, ha talál olyat mint én, akit hitelesnek gondol akkor kezdjen el keresgélni
- és még megannyi kérdés...

Amire tudtam válaszoltam, amire nem, ott jeleztem nem tudom. Semmi szürke zóna, semmi marketingduma, őszinte egyenes válaszok. Mág a kocsiban is beszélgettünk egy kicsit, látom, hogy igyekszik, de sok benne még a kérdés. Ameddig nem hisszük el, hogy számunkra egy pohár is végzetes.. addig nehezített pályán játszunk.

Még egy gondolat.. A mai gyűlésen összefutottam azzal a társammal, aki 2 dologban is stoptáblát mutatott nekem, amikor nagyon lelkes voltam:

- munkaügyben, én is azt csinálnám, amit ő.. Mondta akkor, hogy keressek egy rendes állást, aztán mejd kialakul, mit akarok csinálni.
- anyámmal kapcsolatban, mondta, hogy nagon vigyázzak, mert visszaüthet a kezdeti lelkesedésem, igaza lett.

Mind a kettőnél elmondtam ma, hogy igaza volt és köszönöm, hog úgy tartott a földön, hogy nem duzzogtam, nem sértődtem meg csak elfogadtam, hogy ő idősebb és igaza lehet. Most már tudom igaza volt.

Jó gyűlés volt, nehéz, de épített, erősebb lettem ma is a közösségtől. Ha erős vagyok, akkor tovább tudom adni mind azt a környezetemnek, ami bennem van.