Azt hiszem a legnagyobb ellenségem a tétlenség.

Ha csak a reggeli és a mostani hangulatomat nézem meg akkor szembetűnő a különbség.

Reggel nyűgösen ébredtem, félálomban Zs-t kerestem magam mellett, majd jött a felismerés egyedül vagyok. Ok volt már ilyen, de most intenzívebben tört rám. Persze, hogy kézenfekvő, hogy ilyenkor foglalja le magát az ember, na de nem nekem :D Mit csináltam...? nyűglődtem.. megint nem azzal voltam elfoglalva kim/mim van, hanem, hogy kim/mim nincs. Mert a NŐM (<3) nincs velem. Kattogás bekapcsol, és ez egy picit rá is nyomta a reggeli beszélgetésünkre messengeren a hangulatát. Inkább jeleztem neki, nem vagyok jó hangulatban beszéljünk később.

Ok, akkor, amikor a fasz kivan saját magammal, jobb ha erőt veszek magamon és belevágok valami nagyobb falatba.. Mondjuk pl.: rendrakás, nem mintha kosz lett volna a lakásban, de akad 2 szoba ahova Stephen King is  lassan félve menne be. Szóval nekiálltam és az egyiket felforgattam, ki minden, szennyes szétválogat, maradék szarokat kidob, elmosogat, pakol, szortíroz, komódot javít. Sacc per kb. 3 órát dolgoztam intenzíven. Kurva jól esett. Utána bevásároltam, ebédeltem, finisheltem a meglepi desszertet, közben kitaláltam egy meglepit holnapra Zs-nek. 

Azon kaptam magam, hogy szépen lassan, hogy a nyűgösség elmúlt, jött a lelki béke, a vágyakozás és a várakozás. Ehhez még hozzátett az is, hogy a társammal, aki elvitt gyűlésre, nagyon jót beszélgettünk.

A gyűlés is jó volt, bár voltak megérintő részek, de stabilizálta a lelki állapotom és úgy jöttem haza, hogy jó volt a kedvem. Igaz F-fel összemorogtam telefonban egy kicsit, illetve ő baszta fel az agyát rajtam, de én csak mosolyogtam. Nem kinevettem, csak nem bosszantott fel. igaza is volt meg nem is. De majd megbeszéljük amikor nyugi van.

És az estém végére nagyon jót beszélgettünk Zs-vel, komoly témákról. Nekem ez nem azért fontos, hogy az intelektuális énünket kiéljük, hanem mert ez is a kapcsolatunk része. Hogy hasonlóan gondolkodunk, vagy ha nem akkor normál kereteken belül, partnerként, vitatkozunk, érvelünk. Nem meggyőzni akarjuk a másikat, csak világossá tenni kinek kinek mi a véleménye egy egy dologról. Én aki akkora egoval rendelkeztem, mint ide Lacháza képes vagyok azt mondani, igen igazad van Cica elfogadom. És nem azért, hogy lezárjam a vitát, hanem mert meggyőzött. És fordítva. És ez jó.

Várom a holnapot, mert hiányzik, és mert a hűtő dugig van finomságokkal, és azért is mert egy csomó mindent le kell egyeztetünk, a szülinapomat, az új lakást, a nyűgösségünket, stb. Mint egy normális kapcsolatban. Jó nem teljesen olyan, de szeretem ezeket a napokat is. Nem pusztán a szexuális vonzódás nagy közöttünk, hanem emberileg is egymásra vagyunk kattanva.

"olyanok vagyunk mint két világítótorony egymás életében.. vannak jobb és rosszabb napok, de stabilan mutatjuk egymásnak hol vagyunk"