Felsznesen aludtam, forgolódtam. Korán keltem, de lefoglaltam magam. Volt bennem már reggeltől kezdve, valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság.
Amikor beértem a céghez, akkor realizáltam, hogy a főnököm 3 napos peca túrára megy, az irodai kolléganőm pedig lebetegedett, vagyis mélyvíz. Egész nap arconpörgés volt, azt se tudtam, hogy mihez fogjak. Szóval..
Szóval főztem egy kávét, elszívtam 2 cigit és elkezdtem rendet vágni a káoszban :) Jó ebbbe beletartozik, hogy kezd hobban felpörögni az üzlet, jönnek a megrendelések, most hétvégén, 28 db esett be. Szóval nagylevegő, és tettem amihez értek. Értékesítettem.
Utána irány F, be akartam fejezni a garázs pakolását és a kutyára is vigyáznom kellett, meg megetetni. Nagyon cukker :D Imádom.
Menetközben olvastam Zs levelét, és ráírtam. Majd inkább beszéltünk telefonon. Jó volt hallani a hangját ❤
Van bennem egy kis.. hogyan fogalmazzak.. félsz? a szerdával kapcsolatban. Valószínűleg ez nyugtalanított ma. Nem tudom még jól megfogalmazni... Talán attól tartok, hogy nagyon tökéletesre akarom megint, vagy attól, hogy találunk e megoldást arra, ami ezt az egészet generálta? Fel tudjuk e oldani a feloldhatatlant? Sok minden kavarog bennem, de feszült nem vagyok. Lehet, hogy ez az egész teljesen normális. Mármint az érzéseim :)
Nekem ez új pálya.. eddigi életemben F volt az egyetlen, aki miatt anno hegyeket mozgattam meg, hogy működjön a kapcsolatunk, és amikor elváltunk akkor visszatért az önző énem és mindig csak azt kerestem, nekem hogyan lehet jó.
Most pedig mi vagyunk ebben a tekintetben, nem ő és nem én.
Nehéz megtalálnom azt a vékony határmezsgyét, ami nem önzőség, de a saját javamat szolgálja. És nem Zs miatt, hanem azért mert nincs benne tapasztalatom. Igen, hajlamos vagyok a szélsőségekre, túltolni egy randit, nagyon készülni egy találkára. Most is készülök, de ahogy a Kishercegben mondta a rőka, inkább a szívemet öltöztetem díszbe, mintsem a külsőségekkel foglalkozzak.
Most estére ért el a nyugalom, fleg, hogy most kiírtam magamból a gondolataimat.
Holnapután..
