Fizikilag a hét leghosszabb napján vagyok túl. Még is tele vagyok erővel és energiával.

Ennek több alappillére is van:

- az AA
- egy két AA barát, akikkel beszélgettem ma sokat
- a szponzorom
- a fejlődésembe vetett hitem
- az, hogy vannak akik szeretnek, akkor is ha rosszul reagálok
- az őszinte kommunikáció

na de lássuk a mai napom sorban:

Reggel 8-kor már bent voltam a boltban, karácsonyi vásár délután 5-ig. Nagyon jól sikerült, több mint 200e Ft forgalmat csináltam, de voltak üresjáratok. Tapasztalatnak jó volt, hogyan lehet majd jövőre jobban csinálni. De így is szuperül sikerült.

Utána átmentem a gyűlésre és most értem haza.

Egyrészt maga a gyűlés nagyon jó volt, sokan is voltak, másrészt a gyűlés után csoporttá alakultunk. Nos itt volt egy pici fennakadás, mert kiderült, hogy bizonyos okokból kifolyólag a megjelentekből csak hárman felelünk meg annak, hogy teljesértékű csoporttagok legyünk. Remek szitu volt, főleg, hogy a háromból, egy belecsöppent ebbe, a harmadik meg kb 70 napos. 

Elővettem a régi éneből fakadó vezetői mentalitásom, szépen, kedves köntösbe öltöztattem, de nagyon határozottan meghúztam a határvonalakat. Mert ugye azoknak akik ott voltak, de nem csoporttagok, remek ötletek jutottak eszébe. Mit meg hogyan csináljunk, lehetne így is, meg úgy is. Mi lenne ha..

Hát igen, de ha már, mi elvállaltuk, akkor a hagyományokat tiszteletben tartva, de majd kialakítjuk a saját játszóterünket.

Láttam a csapattársaimon, hogy jól esik nekik, hogy intézem, a szárnyaim alá veszem őket. Utána meg is köszönték.

Egy picit vicces, hogy alapító tag vagyok egy AA csoportban. Vicces idézőjelben van :)

Annak ellenére, hogy nettó 13 órát dolgoztam, egészen friss vagyok.  Úgy tűnik, hogy az az altató, amit szedek pihentebbé tesz. Persze csak módjával, nem akarom alapnak tekinteni.

Egyébként meg amiért szeretem ezt a közösséget és azt, hogy van szponzorom.. Segítenek megérteni, hogy a világ más, mint amilyennek én látom vagy érzem időnként. Vagy ha tudom is ezt, akkor segítenek abban, hogy ezt elfogadjam.

Zs-vel nehezebb ídőszakban vagyunk. Fáradtság, betegségek tarkították a közös időnket. És hát én se mindig úgy reagálom le a dolgokat, ahogyan kellene. Egy hülye vicce komoly kattogást okozott bennem. Tudom, hogy nem volt szánékos, nem akart megbántani, meg is beszéltük. Igaz kicsit csigaházból kommunikálva mindkét oldalról.

Azt hiszem túlreagáltam. Nem csak felé, mert azért annyit már elértem a fejlődésemben, hogy nem támadtam, vagdalkoztam, hanem próbáltam normálisan kommunikálni. De igazából a mai AA beszélgetések után éreztem, hogy mennyire felesleges volt ennyi időmet beletenni ebbe az egészbe. Egyszer kellett volna Zs-nek visszajeleznem, hogy bocsi ez szar volt és megbántottál és nem elmélyedni abban, hogy...

Ilyen az élet, tanulom. Persze néha a pokolba kívánom, mert megbánthatok másokat akaratlanul is. De tudom, hogy ha dolgozom tovább magamon, akkor ez jobb lesz. Hiszek ebben. Nem az Istenben, vagy a fesőbb erőben. Abban, hogy ebben az esetben a kitartó és kemény munkának meglesz a nyugalom gyümölcse.

Ez van. ma is tanultam valamit. Nem hibáztatom magam, a pozitív dolgokra figyelek ma is. Kiveszem a szépet mind a csütörtökből, mind a tegnapból, mind a mai napból.

Mert ugye csak a mai nap.. 895 napja józanon :)