Kedden este, munka után, felhívtam a szponzorom, hogy egy kis magányra vágyom, fáradt vagyok és szeretnék egyedül lenni. Azt is elmondtam, hogy visszább húzodom az AA-ból, szombat esti gyűlésekre megyek, de most kell a távolság. 

Nem igazán ment át... kétszer megfutottuk azt a kört, hogy ő csütörtök este bevezetőt tart és ha van kedvem.. mondtam, hogy nem. Majd kitért arra, hogy jó lenne ha a közösségi médiában abba hagygnám a posztolgatást, mert úgy érzi ez a múltba való kapaszkodásom. Abban igaza van, hogy Zs-nek teszek ki vicces, vagy kedves posztokat. Viszont nem szeretem és sosem szerettem ha megmondják mit csináljak. Erre még visszatérek.

Szerda reggel kaptam tőle egy messenger üzenetet, mármint a szponzoromtól, hogy innentől kezdve minden nap küld egy szót és szeretné ha írnék róla. Első szó ego. Na itt volt egy pillanat, amikor nagyon felbasztam magam. Előző este, normálisan mondtam el, hogy miért szeretnék egy kis pihenőt. Miután lehiggadtam, F-fel is beszéltem telefonon, megírtam, hogy köszönöm, hogy próbál segíteni, de mint azt már jeleztem, pihenni szeretnék. Erre jött a csupa nagybetűs MAGADÉRT csináld üzenet. Nem válaszoltam. Majd ma reggel megkaptam újabb 6 szót. Erre pedig nem reagáltam.

El fognak válni az útjaink és ez nem az egóm miatt van. Hosszú évek alatt sok embert mentoráltam már, igaz nem ebben a tekintetben. Ha valamit megtanultam, hogy egy jó edző nem a saját akaratát erőlteti rá arra akinek segít, hanem a mentoráltban lévő lehetőségeket erősíti fel a saját tapasztalatai segítségével. Biztosan vannak olyan emberek, társak, akiknek ez a mentalitás hasznos. Nekem nem. És ezt nem nagyképűségből írom. Nálam szépszóval, megbeszélve a dolgokat lehet eredményt elérni.

Persze erre lehetne azt mondani, hogy le kell bennem rombolni mindent, hogy valami újat, jobbat építsünk fel. Viszont ezt nem szeretném. Sok, értékes és jó tulajdonságom van. Olyan dolgok, amiket szeretek magamban. 
Tudom, hogy fejlődnöm kell, hogy tanulásra van szükségem, de nem úgy, hogy kimossák az agyamat és újraépítenek. Megvannak az identitásomnak azok az elemei, amelyekre tudok támaszkodni, fejleszteni magamat. Ezeket szeretném is megtartani.

Nem bírálom a többi társamat, sem az AA közösségét. Sokan azonban elfelejtik az egyik legalapvetőbb szlogent:
Máshogy ittunk, máshogy józanodunk.

Tisztában vagyok vele, hogy alkoholista vagyok, azzal is, hogy nincs felette hatalmam. Nem tartom magam különlegesnek, csak egy olyan embernek, aki kezd viszonylag jó önismereti alapokat szerezni.

 És amiről írni szerettem volna (bár a fenti már nagyon kikívánkozott), hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kezd visszatérni a régi, mosolygós, magabiztos énem és ezt a környezetem is megjegyezte. Hulla fáradt vagyok, de nincs rosszkedvem, rossz gondolatok is elvétve. Tegnap úgy léptem ki munka után a cégtől, ahogy már régen nem. Boldogan és erősen.

És a végére... ma együtt reggeliztünk Zs-vel. 

Nagyon szép reggel volt, felszabadult, csacsogós, nevetős, beszélgetős. Persze csinosan mentem (ki gondolta volna :D) Ő az egyik kedvenc ruhámat vette fel. Még mindig gyönyörű alakja van. És az a mosoly, azok a zöld csillagok ahogy ragyogtak.. Már amikor levette a napszemüvegét :D Szeretem a beszélgetéseinket, természetes, egymás szavába vágós, de emberi.

Szép reggel volt, szertem reggel.

Nehéz szavakba foglalni azt, amit érzek és talán nem is kell, mert vannak dolgok, amik velem maradnak ameddig világ a világ. Szeretem.