Hosszú évek óta ez az első karácsony, ami boldogan telik, minden tekintetben.

Renben van a lelkem, békés és boldog vagyok magammal és a környezetemmel. Van egy otthonos kis kuckóm, kedvesen feldíszítve, van egy remek állásom, ahol megbecsülnek és szeretnek. Vannak barátaim, emberek, akikre számíthatok, újra járok AA gyűlésekre, megszünt a magány érzete. Új barátokra találtam ott is. Van egy remek ember, aki a szponzorom és tudok hozzá fordulni, amikor kezdenék letérni erről a pályáról.

És itt van az életemben Zs. <3
Csodálatos szerda estét töltöttünk együtt. Olyan volt a közös karácsonyunk, mint amilyen mindig is lehetett volna. Meghitt, intim, nevetgélős, vidám. Jó volt mellette ébredni a 900-ik tiszta napomon. Szeretem, kibaszottul.
Érzem és átélem azt, hogy ha én rendben vagyok magammal, akkor ő is megnyílik felém. Szeretem érzés, vigyázok ma is rá.
Szeretnek és szeretve vagyok.

Ma este tartom a második születésnapomat az AA-ban. Hiába, jó szülinaphoz idő kell, nekem kb. 6 hónap :D Jó az igazat megvallva, én ódáztam el és a józan mélypontom, a közösséghez való visszatérés ébresztett rá, hogy igen is, ez egy fontos pillanat a józanodásomban. Magam miatt is, miattuk is. Most, hogy szervezem a saját csoportunkat, érzem át teljesen, mennyire jó visszaadni a közösségnek. Átadni azt a tapasztalatot, amit kaptam, segíteni másokat, akik vagy most lépnek erre az útra, vagy még az elején tartanak.

Kicsit azért izgulok. Persze tudom, hogy van rutinom abban, hogy lelkesen beszéljek a többiel előtt, de nem akarom túltolni, de ott lesznek a barátaim, rendben lesz minden.

És ma este ugye egy olyan találkozó lesz, ami 6 órás. Olyan emberek számra, akik nem akarnak egyedül lenni, vagy szükségük van a közösségre. Remélem ez is jól fog sikerülni.

Fizikilag a hét leghosszabb napján vagyok túl. Még is tele vagyok erővel és energiával.

Ennek több alappillére is van:

- az AA
- egy két AA barát, akikkel beszélgettem ma sokat
- a szponzorom
- a fejlődésembe vetett hitem
- az, hogy vannak akik szeretnek, akkor is ha rosszul reagálok
- az őszinte kommunikáció

na de lássuk a mai napom sorban:

Reggel 8-kor már bent voltam a boltban, karácsonyi vásár délután 5-ig. Nagyon jól sikerült, több mint 200e Ft forgalmat csináltam, de voltak üresjáratok. Tapasztalatnak jó volt, hogyan lehet majd jövőre jobban csinálni. De így is szuperül sikerült.

Utána átmentem a gyűlésre és most értem haza.

Egyrészt maga a gyűlés nagyon jó volt, sokan is voltak, másrészt a gyűlés után csoporttá alakultunk. Nos itt volt egy pici fennakadás, mert kiderült, hogy bizonyos okokból kifolyólag a megjelentekből csak hárman felelünk meg annak, hogy teljesértékű csoporttagok legyünk. Remek szitu volt, főleg, hogy a háromból, egy belecsöppent ebbe, a harmadik meg kb 70 napos. 

Elővettem a régi éneből fakadó vezetői mentalitásom, szépen, kedves köntösbe öltöztattem, de nagyon határozottan meghúztam a határvonalakat. Mert ugye azoknak akik ott voltak, de nem csoporttagok, remek ötletek jutottak eszébe. Mit meg hogyan csináljunk, lehetne így is, meg úgy is. Mi lenne ha..

Hát igen, de ha már, mi elvállaltuk, akkor a hagyományokat tiszteletben tartva, de majd kialakítjuk a saját játszóterünket.

Láttam a csapattársaimon, hogy jól esik nekik, hogy intézem, a szárnyaim alá veszem őket. Utána meg is köszönték.

Egy picit vicces, hogy alapító tag vagyok egy AA csoportban. Vicces idézőjelben van :)

Annak ellenére, hogy nettó 13 órát dolgoztam, egészen friss vagyok.  Úgy tűnik, hogy az az altató, amit szedek pihentebbé tesz. Persze csak módjával, nem akarom alapnak tekinteni.

Egyébként meg amiért szeretem ezt a közösséget és azt, hogy van szponzorom.. Segítenek megérteni, hogy a világ más, mint amilyennek én látom vagy érzem időnként. Vagy ha tudom is ezt, akkor segítenek abban, hogy ezt elfogadjam.

Zs-vel nehezebb ídőszakban vagyunk. Fáradtság, betegségek tarkították a közös időnket. És hát én se mindig úgy reagálom le a dolgokat, ahogyan kellene. Egy hülye vicce komoly kattogást okozott bennem. Tudom, hogy nem volt szánékos, nem akart megbántani, meg is beszéltük. Igaz kicsit csigaházból kommunikálva mindkét oldalról.

Azt hiszem túlreagáltam. Nem csak felé, mert azért annyit már elértem a fejlődésemben, hogy nem támadtam, vagdalkoztam, hanem próbáltam normálisan kommunikálni. De igazából a mai AA beszélgetések után éreztem, hogy mennyire felesleges volt ennyi időmet beletenni ebbe az egészbe. Egyszer kellett volna Zs-nek visszajeleznem, hogy bocsi ez szar volt és megbántottál és nem elmélyedni abban, hogy...

Ilyen az élet, tanulom. Persze néha a pokolba kívánom, mert megbánthatok másokat akaratlanul is. De tudom, hogy ha dolgozom tovább magamon, akkor ez jobb lesz. Hiszek ebben. Nem az Istenben, vagy a fesőbb erőben. Abban, hogy ebben az esetben a kitartó és kemény munkának meglesz a nyugalom gyümölcse.

Ez van. ma is tanultam valamit. Nem hibáztatom magam, a pozitív dolgokra figyelek ma is. Kiveszem a szépet mind a csütörtökből, mind a tegnapból, mind a mai napból.

Mert ugye csak a mai nap.. 895 napja józanon :)

Nagyon kimerültem az elmúlt héten és előtte is. Pedig nem vállaltam túl magam, figyeltem a pihenésre. A fáradtság ma reggelre meghozta a hatását, feszülten ébredtem és ingerült is voltam. Tudtam az okokat, de hiába próbáltam napközben is aludni, kb. 20 percet ha sikerült. 

Persze jöttek a rossz gondolatok, a rossz érzések. 

A jó dolog, hogy ezeket tudom kezelni, este elmentem gyűlésre, ahol egy csomó problémával, akarom mondani, megoldandó feladattal szembesültem. Cserébe kevesen voltunk. Persze az első gondolatom az volt, hpgy azért, mert én vezetem a gyűlést.. Kit érdekel, hogy karácsony előtt vagyunk, hogy hideg van? :D Ugye ezeket figyelmen kívül hagyta az agyam. De a végére nagyon jó hangulatú, bensőséges gyűlés kerekedett ki. Mindenki beszélt, nem voltak üresjáratok.

Én, józanodásom alatt először, beszéltem a magánéletemről. Valahogy mindig távoltartottam a gyűlésektől. De most úgy éreztem, hogy meg kell osztanom azt, amin keresztül mentem. Zs támogatását és azt, hogyan vagyok képes túltolni a szeretetem kimutatását, hogyan szoktam mozizni, hogyan vannak bennem elvárások. Azt is elmeséltem, amit Zs mondott, hogy a világ legszebb és legszarabb pillanatait velem élte meg az életében és hogy mekkora felelősség ez. Elmondtam azt is, hogy a józanodásom alatt tanultam meg milyen egy normális párkapcsolat, hogy olyan voltam, sőt még néha a mai napig olyan vagyok, mint a járni tanuló gyermek.

3 dolog miatt tettem ezt meg:

1. ki akartam mondani, mert éreztem, hogy feszít

2. az AA-ban ritkán beszélünk párkapcsolati, intimitást érintő dolgokról, pedig kellene, hiszen az életünk egyik alappillére.

3. a gyógyulási folyamatom része, hogy őszinte vagyok. Magammal. Ha valami foglalkoztat, akkor ott vannak a gyűlések, a szponzorom, tudok velük beszélni.

Hihetetlenül megkönnyebbültem. Megnyugodtam. Semmi negatív nem volt abban amit mondtam. Nem bántottam magam a többiek előtt, nem sajnáltattam magam. Csak kurvára őszintén elmondtam, hogy élem meg. Szinte mindenki bólogatott. Jól esett, hogy együttéreznek velem.

Sokáig ott maradtunk, beszélgettünk, kezd egy csapat összekovácsolódni. Jó érzés.

888 napja nem ittam és egyre több a józan pillanatom. Hálás vagyok érte. A társaknak, apámnak, magamnak F-nek, anyámnak és Zs-nek is.

Huhh, de kurva hideg van kint.. szóval, amikor hazajöttem a szokásos blogolás helyett bevetettem magam a zuhany alá, átmelegedni. Azok a társaim, akik hazafelé el szoktak hozni egy darabig, ma nem jöttek. Remélem jól vannak.

Betegen dolgozós hét volt, de egészen jól bírtam. Más munkahelyen, más körülmények között már rég betegszabira mentem volna. Itt vitt a lendület, a lojalitás és az, hogy szeretem csinálni. Igen, tudom, hajlamos vagyok ezt is túltolni. Szóval semmi egyéb munkát nem vállaltam a héten. Munka után mindig pihentem.

Nagyon jó, hogy a leterheltségem ellenére is olyan szép dolgok történtek velem, és ezeket meg is tudtam élni. Fura dolog, hogy néha féltem megélni a boldogságom. (mondjuk társakkal beszélgetve, nem én vagyok egyedül ezzel így). Hálstennek, most már azon a szinten vagyok, hogy át tudom élni nem csak az én, hanem mások örömét és boldogságát is. A héten Zs-nek nagy napja volt, utána találkoztunk este. Sugárzott a boldogságtól, attól, hogy mások értékelték és elismerték a munkáját is és a megjelenését is. Egy pillanatig sem voltam rá féltékeny. Sem a rajongótábora miatt, sem azért mert sikeres volt. Őszintén örültem annak, hogy boldog. Nem kellett arra figyelnem, hogy olyat mondjak, úgy viselkedjek. Jött belőlem, belűlről fakadóan az, hogy vele örülök. Sőt tovább megyek. Büszke voltam rá.

De ez a bejegyzés most nem róla szól, majd azt szóban elmondom neki, hogy mennyire sokat adott ez a hét is. Régebben többször felhozta, hogy mi van ha hátráltat, mi van ha nem tud segíteni az utamon. Azzal segít, hogy megtanít élni. Segít abban, hogy elfogadjam a boldogságot és ne féljek tőle. 

Mára ennyi volt, fáradt vagyok, és holnap is hosszú napom lesz.

Ja igen, lett szponzorom, hipp hipp hurrá :) Ennek szívből örülök és várom is, hogy holnap beszéljünk. Olyan ember vállalt el, akinek a megosztásai őszinték, hitelesek és emberként is kedvelem.

Jó lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem a bejegyzést :) De ma ilyen kis szétszórt vagyok, neadjisten szeleburdi ;-)

Ma (is) úgy érzem, jó dolog józanodni, a felépülés útján haladni.

Nagyon jól sikerült a mai gyűlés, igaz reggel óta folyik az orrom, szóval kicsit handikeppes voltam, de azért megoldottam. Kezd kialakulni egy összeszokottabb csapat, törzstagokkal, szóval lassan gyűlésből csoporttá lehet válnunk. Én balga feltettem a gyűlés után a mai bevvezetőt tartó társunknak (a szabályok embere maximálisan), hogy mi a módja ennek. Kaptam egy 10 perces kis értekezést :D Picit kioktató (lett volna) a stílusa, de tudom, hogy ő így kommunikál. Ezért, küzdve az elcseppenő orrom érzetével, kivettem belőe, ami nekem fontos és el is határoztam, hogy akkor lépjünk magasabb szintre. Jövőhéten beszélek is azzal a két társammal, akik szívvel lélekkel benne vannak ebben a gyűlésben.

Jó látni, hogy egyre többen vagyunk és vissza, vissza jönnek.

Igen, hosszú hetem volt, igen fizikailag teljesen fáradt vagyok. De :) Figyelek a pihenésre, többnyire jókedvvel tettem a dolgom, jól pörög a cég, új üzletágakat nyitunk, a főnököm teljesen partnerként kezel ebben. Itt, is, a helyemen vagyok.

És a coaching is feltölt. Zs-nek igaza van abban, hogy erre is szükségem van. Egy csipetnyi a régi életemből, tényleg csak a legjobb része kivéve, a tudás, a mentorkodás, a tanítás. Nagyon szeretem, teljesen feltölt energiával.

Anyuval is beszéltem a héten, mondta, hogy kisfiam nem vettem semmit a névnapodra. Mondtam neki, hogy a legnagyobb ajándék, hogy szépen lassan, javul a kapcsolatunk és ez nekem pont szuper ajándék. Hallottam a hangján, hogy jól esik neki.

És végül a péntek.. Hmm, életem, életünk egyik legszebb napja volt a pénteki randink. Meghitten, szerelmesen kávézgatni, múzeumba menni, beszélgetni kultúráról, festészetről, ecsetvonásokról.
Az a pillanat, amikor egy festmény előtt álva Zs háturól átkarolt és a fejét a vállamra tette... Beleégett az emlékezetembe. Abban a pillanatban benne volt minden, ami kettőnk közt a csodát jelenti. A társam emberként, gondolkodó lényként, szellemi partnerként és Nőként is.

Apám hitt az igaz szerelemben, abban, hogy mindenkinek megvan a maga párja az életben. Neki anyu volt az, nekem pedig Zs.

Szép hét volt, szép emlékekkel. Boldog vagyok, nyugodt, kicsit dáthás, de boldog.

mondaná Samuel L. Jackson.

Iszonyatosan jó volt a mai gyűlés. Jó volt a bevezető, folyamatosan voltak megosztások, nem csak a régi, öreg motorosoktól, hanem az újonan érkezőktől is. Feltöltött, kibaszottul feltöltött.

Pedig fizikailag ma már kezdtem érezni magamon, hogy ennyit bírok. Persze mindig azt hiszem, hogy elértem a teljesítőképességem határát és aztán fokozni tudom a helyzetem. Azonban ez káros rám nézve. Ugyan olyan szenvedéllyel vagyok képes dolgozni, ahogy eddig az életemet éltem. 

Ez mind szép és jó, de ebből jön a kimerültség, az ingerlékenység, a morgás, elégedetlenség, sorolhatnám még. 
Viszont hála annak, hogy foglalkozom magammal, hogy ismét járok gyűlésekre legalább felismerem ezt. És nem rombolom az emberi kapcsolataim. Vagy legalább is nem annyira, hogy utána szarul érezzem magam és reméelm azok, akiknek morgok, ők sem érzik szarul magukat.

Tudom, hogy mindig a hét elejéről szoktam kezdeni, de most csütörtökkel kezdeném, ahol egy semmiség kezdett el megfeszíteni délelőtt. De kapcsolatm, bocsánatot kértem Zs-től, megbeszéltük, rendben volt minden. Péntek délután is feszültebb lettem, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előre elképzeltem. Ez van, ilyen az élet. Nem leszek álszent, ennek az elfogadásához kellett pár óra. Az eszemmel akkor is tudtam, hogy ezt a kimerültség okozza bennem, de legalább nem vagdalkoztam, duzzogtam, nem voltam bántó, csak visszafogottabb.

Mára érett meg bennem a gondolat, hogy kibaszottul túlvállaltam magam megint, úgyhogy átszerveztem mindent és csak a legszükségesebbeket csináltam meg. Délután pl.: coachingoltam a kis padevanomat. Remek beszélgetés volt, éreztem, hogy elememben vagyok. Kaptam utána egy nagyon kedves, hálálkodó emailt, hogy pont erre volt szüksége a srácnak és mennyire örül, hogy így tudunk együtt dolgozni. Utána gyűlés, de erről írtam már.

És végül a hétfő... Ó istenem most szívem szerint azt írnám, hogy bárcsak minden napunk ilyen lenne Zs-vel, de ezeknek a különleges napoknak pont az adja meg az értékét, hogy nem mindennaposak. Csodálastos, meghitt, szerelmes napunk volt. Emberi, városban romantikázós, filmezős, kuckózós.. Szerelem nap.

Ma este majdnem ráírtam, hogy "jól vagyok Kicsim, minden rendben van, Szeretlek" de nem tettem, teszem meg. Nem azért mert zokon venné. Megbeszéltük, hogy hogyan kommunikálunk hétvégén, tiszteletben tartom ezt és számomra is fontosak a közösen lefektetett szabályok. Ez így működik, igy van meg az egyensúly.

Holnap egész nap pihenek, az orrom se dugom ki. Filmek, ps, alvás.

Rámfér. Már most jól vagyok, de ehhez kell a pihenés.

Túl vagyok életem első gyűlés vezetésén :) Bevallom picit izgultam, de jól sikerült, nagyon jól. De ez nem csak az én érdemem. Persze benne van a több évtizedes előadói rutin, de az egész nem sikerült volna, ha nincsenek azok a társak, barátok, akik segítettek támogattak. Két nagyon klassz srác van a csoportban, akik szívvel lélekkel szervezkednek, segítenek és a pici, fellobbanó lámpalázamat pedig Zs szavai segítettek lenyugtatni. Jól sikerült, jó gyűlés volt, női bevezetővel. Ezt csak azért emelném ki külön, mert ritka. Ezért el is határoztam, hogy erre is fogok fókuszálni, felkérem a női társaimat, hogy tartsanak bevezetőt, mellette pedig igyekszem bevonni a közösségbe azokat, akik eddig a perifériára szorultak. Óhatatlanul itt is vannak olyanok, akik a ventillálásukkal háttérbe szorítják azokat, akik félnek megszólalni. Remélem az arányokon tudok, pontosabban tudunk változtatni.

Egyébként nagyon hosszú, munkás és kibaszott fárasztó hetem volt. A cég kezdi elérni minden területen a teljesítőképességét. De csapatként állunk bele a feladatokba, összetartunk és tudom, hogy meg tudjuk oldani ezt. A boltban azoknak a változtatásoknak egy jó része átment, amit szerettem volna, így egy picit több helyem van, kultúráltabb a kinézetünk és logisztikailag is javult a helyzet. Vagy legalább is most úgy tűnik :D

A héten kaptam egy felkérést, hogy coachingoljak egy ifjú salsest. Nos.. Őszinte leszek persze, hogy legyezgeti a hiúságomat. Szakmailag is jól esik. De türelemre intettem magam, mondtam a srácnak, hogy igyunk egy kávét, beszélgessünk, nézzük meg tudunk e együtt dolgozni. Lehet ő úgy vette, hogy majd kiderül látok e benne potenciát, de én annak szántam, hogy megnézzem mennyire rozsdásodtam be. Ha nem érzem a csít, akkor nem fogom elvállalni. Ez nem a könnyű pénzről szól, hanem a fejlődésről, oda-vissza.

Privát munkák is voltak szépen a héten, konkrétan ma is két helyen voltam és mivel F beteg, ezért egyedül toltam le őket. Buzira elfáradtam. Holnap itthon láblógatás délutánig. Anyu székei várhatnak, egyszerűen nem fogom magam túlfeszíteni. Pihennem kell, nem tudok heti 6-7 napot melózni.

Azért csak délutáánig, mert randizunk Zs-vel. Várom. Nagyon, kibaszottul. Jót tett nekünk ez a 3 hét szünet. Másnak, erősebbnek és kipihentebbnek érzem a kapcsolatunkat. Nyugodtabb és még is tele van szenvedéllyel. Jó megélni és azt is, hogy a külön töltött időt nem elvesztegetettnek élem meg.

Nem fogok róla most ódákat zengeni, szuper csaj, sokat köszönhetek neki, is. Magamnak is, F-nek is, a programnak is, a szüleimnek is, és még folytathatnám. 

Bár kurva sok munka volt a héten és a fizikai teljesítőképességem határán vagyok, még is úgy érzem a helyemen. Fáradt, nyugodt, boldog napjaim vannak. Magammal, magamtól. 

Ma kerek napra ébredtem, igaz ez csak a ma esti gyűlésen tudatosult bennem, amikor megkérdezték van e valakinek kerek napszáma. Jó érzés volt megosztani a többiekkel, de még jobb érzés volt, hogy láttam olyanokat ma is, akik csak pár hete kerültek be a közösségbe. Visszajöttek és ez fontosabb, mint a napjaim száma. 

Most írhatnám, hogy hosszú hetem volt, de kurvára csak 3 emlékezetes dolog maradt meg bennem.

A kedd, amikor a munkaköröm fizikai hatrait elértem és hullafáradtan, de nem feszülten bezuhantam este az ágyba. Majd jövő héten beszélek a főnökömmel, mit hogyan és mikor alakítsunk át, mert ezt így nem lehet hosszútávon fenttartani. Egyszerűen kinőttük a rendelkezésre álló helyet. Van egy tervem, ötletek, nem csak a nyavajgás, hogy ez így nem jó. Azt hiszem elég higgadtan és határozottan elő is tudom majd adni.

Szerda, halottak napja. Délelőtt egy privát melóm volt, könnyű, becsületes munka egy kis macgyverkedéssel egybekötve :D Mindig is szerettem a kreatív megoldáspkat a javításoknál. Este pedig gyertyagyújtás apám emlékére. Beszéltem hozzá, meséltem neki a józan mélypontomról, megköszöntem, hogy olyan embert nevelt belőlem, aki meg tud küzedni a saját korlátaival, démonjaival ezáltal meg tudom, tudtam találni a lelki békémet. Nem volt bennem fájdalom, elfogadás inkább hogy elment, de még is azt éreztem, hogy akkor is és most is velem ven.
Egész héten béke és nyugalom vett körbe. Igaz az alvással még vannak problémáim, de nem rémálmok gyötörnek, egyszerűen csak nehezen alszom el. Azt hiszem ki kell próbálnom a meditálást.

Péntek.. Zs.. az én gyönyörű Nőm. Együtt töltöttük az estét, sok beszélgetéssel, sok bújással, sok szerelemmel. Jót tett nekünk ez a 3 hét szünet. Nem fogom részletesen ecsetelni, hogy mit ad ő nekem, de az egyike azoknak, akik segítenek megtanulni élni.. Újra élni, érezni, szeretni, örülni az élet szépségeinek. Ezért is szeretem, mert a szépsége nem csak egy csinos külső, a belső értékek az embersége teszi azzá, aki mindig is életem szerelme lesz. 

Boldog vagyok, nyugodt és boldog. Nem miatta, az egész hetemnek, a magamba fektetett munkának, a fejlődésem apró lépéseinek kézzelfogható a gyümölcse.

Ahogy azt már régebben írtam, nem harocolni akarok magammal, nem küzdeni a démonokkal. Ez olyan teátrális és elvonja a figyelmem a lényegről. Hogy elfogadjam és szeressem önmagam olyannak amilyen vagyok. Amilyenné válhatok ha dolgozom magamon.

Hosszú hét volt... mintha 4 napba több munka sűrűsödött volna össze. De tudom, hogy nem szabad túlvállalnom magam, kezdem felismerni a saját korlátaimat és nem lépem át azokat. Így kellő időt fordítottam a pihenésre és ha voltak is rossz érzések bennem, vagy rossz gondolatok azokat tudtam kezelni.

Bár bevallom őszintén, hogy erre a hétre is annyi szép dolog jutott, hogy nem is emlékszem a negatívabb dolgaimra.

Kedden rámírt egy társunk. hogy a szombati bevezetőm annyira teteszett, menjek el hozzájuk és tartsak ott is bevezetőt. Jól esett, sajnos nem tudok elmenni, mert összeakad a munkaidőmmel, de megigértem, hogy ha szabadnapom lesz, akkor mindenképpen élek ezzel.

Szerdán F-nél kezdtünk el befejezni egy nagyobb munkát, amikor kezdtem érezni, hogy fáradok, jeleztem, megbeszéltük, mikor megyek a héten és ez jó volt mind a kettőnknek.

Csütörtökön brutális napom volt.. reggel 8-tól bent voltam este 6-ig. Rengeteg megrendelés, több mint 40 csomag, köztük nehéz és macerás megrendelések. Bevallom, talán akkor voltak bennem a fáradtság miatt rossz érzések, de tudtam, hogy mi okozza, hazajöttem, meleg vacsora, bóbiskolás, pihenés.

Pénteken megint F, folytattuk a munkát. Természetesen a védjegyem, mely szerint megvágom az ujjam, most sem maradhatott el. Igenám, de egy hófehér szövettel dolgoztunk, melyen az apró pici kis vércseppek elég furán mutattak.. Persze Helloween van, na de az ügyfél valószínűleg nem díjjazta volna :D Kipucoltuk.

Ma amikor reggel mentem, fejeztük be a munkát, láttuk, hogy a szövet nem tökéletes, F bepánikolt, láttam, hog kimerült, elege van. Nem ragadt rám át a nyugtalansága, elmondtam higgadtan mi és hogyan lesz, megoldjuk, megnyugtattam. Meg is öleltem, tudom, hogy utálja, de most ráfért.

Minden rendben volt, sőt szerintem az egyik legszebb munkánk lett. Hatalmas kanapé, pihe puha szövettel. Olyan boldog volt a család.

És most itt megállnék egy pillanatra. Hosszú céges pályafutásom alatt ezerszer nagyobb megrendeléseket kezeltem, sokkal többet fizettek a munkámért, de soha nem éreztem azt az őszinte örömet, mint ma, amikor láttam, hogy egy család a kétkezi munkánk gyümölcsének szívből örül. Amikor hazafelé zötykölődtem a buszon, úgy éreztem az életem a helyén van én a helyemen vagyok. Igen vannak még dolgok, amikkkel foglalkoznom kell és lesznek életem végéig, de ez ma egy apró kis csoda volt a napomban.

A héten eddig 2 online és 1 élő gyűlésen voltam. Jó, szeretem, feltölt. Ma pedig felkértek arra, hogy a szombat esti gyűléseket 2 hét múlvától én vezessem. Nem az egómnak esik jól, hanem az embernek, aki ezzel visszaadhat annak a közösségnek, akiktől eddig kapott. Sokat. 

Zs... az én győnyőrű párom.. rengeteget van az eszemben, de most sem volt kattogás vagy rossz érzések. Egyszerűen hiányzik, várom, hogy lássam, megöleljem. A héten posztolt egy képet, mint egy görög istennő olyan volt rajta.. Nem szokásom, de azt a képet lementettem a telefonomra. Néha előveszem.. megcirógatom virtuálisan az arcát. Még egy hét, remélem, és élőben is megtehetem.

És egy zárszó a Felsőbb Erőről- Az AA-ban mindenki a saját felfogása szerinti istenben hisz. Ateista vagyok, számomra a FE nem más, mint apám szellemisége, a neveltetésemből fakadó örökség. Az, hogy felállok a vesztes helyzetekből, hogy tanulok, fejlődök, alkalmazkodom, jól érzem magam a bőrömben. Apámnak 44 éves korában amputálták mind a két lábát térd alatt. Nem adta fel, megtanult újra járni, dolgozni, teljes életet élni. A példaképem, a mentorom a legjobb barátom volt..az Apám.

Tudom, hogy azt írtam egy darabig nem posztolok, de olyan sok szép dolog történt velem a héten.

Voltam 4 gyűlésen, ebből 2 on-line volt, 2 pedig személyes. Feltöltöttek, helyén van a lelkem, jól érzem magam. A szombat estin én tartottam a bevezetőt, nagyon jól sikerült, a végén többen odajöttek megköszönni. Jó érzés volt, hogy ezzel is egy pici szolgálatot válallhattam, tovább adhattam azt, amit én kaptam a közösségtől.

Szombaton voltam vidéken üzenet átadáson. Itt a lelkibékét gyakoroltam, hiszen 7 órán át oda-vissza összevoltunk zárva és az egyik idősebb társnőm rengeteget beszélt. Én becsuktam a szemem, meditáltam, vagy éppen élveztem a táj szépségeit. A terápián lévők örültek nekünk, 1 órát voltunk lent. Ebből is sokat tanultam.

Vasárnap felkértem valakit szponzornak, egyenlőre nem adott választ, majd meglátjuk. Az viszont jól esett, hogy láttam örül a felkérésnek.

Pénetktől máig F-nél voltam, mert elutaztak én vigyáztam a házra, és a kutyára. Nos itt rengeteg mókás dolog történt, többek közt az, hogy közös szundikálásokkal volt megfűszerezve, arra ébredni szinte egyszerre, hogy horkolunk a Coulombó alatt :D Továbbá hajnali 4kor felkelni és beszélgetni a kutyussal is egy élmény volt. Mondjuk ő ahhoz van szokva, hogy az ágyban alszik. Az ő értelmezése szerint ez az ágy mértani közepét jelentette, szerintem meg nem :D Fáradtan, de feldődtődve értem ma haza.

Utána átmentem anyámákhoz, családi ebéd, beszélgetés unokaöcsémmel. Igazi kamasz.. Amikor leültettem és 10 percig meséltem neki arról, hogy alkoholista vagyok csak mondogatta, jól van. Majd a végén megkérdeztem, hogy van e kérdése, erre csak ennyit kérdezett: Akkor most már ebédelhetünk? Nevettem, megöleltem és ettünk. Tudom és nem is számítottam rá, hogy évek elhanyagolását 10 perc alatt jóvá tudom tenni, de nyitottam felé, szerintem ez a legfontosabb. És az ölelés.

1 hete nem beszéltem Zs-vel. Hiányzik, hiányzik a hangja, a nevetése, a gondolatai, az intimitás. Minden, ami ő. Nincsenek bennem rossz érzések. Tegnap be kellett ugranom céghez gyűlés előtt valamiért. Miközben elindultam a cégtől a gyűlésre, láttam, hogy posztol, a barátnőjével voltak 2 megállóra tőlem. Persze, hogy a torkomba ugrott a szívem. Nem mentem oda, nem néztem meg, hogy még mindig olyan gyönyörű e, mint hétfőn volt. Elfogadom, hogy időt kért. Tiszteletben tartom, és ez nem nehéz. Többször átvillant az eszemen, hogy írok neki, de ez megint csak nem lett volna fair. Ha szeretnék még vele egy normális kapcsolatot, akkor nem lehet áthágni azt, amit megbeszélünk.

Azzal viszont tisztában vagyok, hogy a szerelmes férfinak hiányzik bennem, nem az alkoholista hiányolja a játszótársát, akit cseszegethet. Igen, ez egy folyamat, le kell tisztulnia, tudnom kell értékelni az életemben a szép pillanatokat és nem elbaszni őket.

Tanulok, folyamatosan. Egyébként élvezem és jól telnek a napjaim. Nem számolgatom hány nap telt el és mennyi van még vissza a megbeszélt határidőből.

Még egy gondolat, mely most a htvégén érett meg bennem. Gyakran a gyűléseken a lelki béke után elhangzik:
"Működik ha működteted, működtesd mert megérdemled" Sokáig egy szokásos AA szlogennek tartottam, de most a bőrömön tapasztaltam, hogy mit ad és mit nem ad, ha elhanyagolom a közösséget. Most békében vagyok önmagammal, telnek a napok, kezdem megint érezni magamban azt, hogy ki vagyok, hova tartok. És nem csak mondogatom, hogy jól vagyok, hanem át is érzem.