Bevallom régen nem volt már ennyire klassz hétvégém :) Feltöltött kisimított és jó érzések vannak bennem.

Péntek délutánnal kezdődött, találkoztam a szponzorommal, nagyon jót beszélgettünk. Volt szó hitről, a küldöttgyűlésről, a honi csoportban való aktivitásokról, emberi kapcsolatokról, érzésekről. Ezek a beszélgetések mindig feltöltenek. Mert nem kell elvásároknak megfelelnem, azt érzem, hogy a velem szemben ülő ember inspirál, ösztönöz. Olyan mint egy jó edző. Segít, motivál, de hagyja, hogy magam fedezzem fel ennek az útnak a széségeit. Megnyugtatott, hogy azok az érzések, amik bennem vannak, teljesen valósak és normálisak a csoporttal, vagy a benne történtekkel kapcsolatban.
Utána pedig egy születésnapra mentem, innen nem messze. Szóval a heti 2 gyűlés megvolt.

A honi csoportomat, most passzoltam. Bevallom elég sok feszültség volt bennem, a csoport tagok aktivitása (vagy annak hiánya) miatt, a fiatalabb tagunk lelépése miatt. Elmondhatatlanul hálás vagyok Á-nak( nem tudom mi lenne nélküle velem), hogy azt mondta, pihenjek, elviszi most ő a vállán ezt a gyűlést, kicsit szusszanjak, rám fér. Nagyon jó nap volt, pihenős, főzős, sorozatnézős. Élveztem, feltöltött.

Ma pedig folytattam a lakásom rendbetételét. Kimostam a függőnyöket, rendet raktam a konyhában, otthonossá varázsoltam a kis kuckómat. Tervezgettem, hogy hogyan alakítom majd át, galériával a lakást. Mi, hova kerül, hol lesznek beépített tárolók, szekrények, étkező, szabad tér.

Most úgy érzem a helyemen vagyok. Nem más miatt, magam miatt. Azt nem mondom, hogy teljesen feltöltődve :D mert még pár nap szabi rám férne, de azt hiszem a Mormota napon több energiát nem is kérhetnék :D

1309 nap.. basszus.. ez suhan, de nem baj, ez így van jól :)

A cigi utáni sóvárgásomat mind a negatív mind a pozitív érzések megélése is próbára tette a héten. 
Kezdjük a negatív érzésekkel.

A kedves főnökömmmel volt egy megbeszélésem, ahol szóba került a bérem is. Mivel magasabb óraszámban leszek bejelentve ezért a cégnek ugye többet kell utánam adóznia. Mivel a múltamból fakadóan a fizetésem egy részét levonják, ezért ez az egész azt eredményezi, hogy kevesebb lesz a nettó fizetésem. Ehhez még hozzájön az is, hogy az érdekeltségi rendszerem úgy lett kialakítva, hogy akkor keresek plusz pénzt, ha kiemelkedően teljesítek. Ezzel nincs is semmi baj, de az előző évben 22%-kal több forgalmat generáltam mint a bázis évben. Ezt képtelenség évről évre megugrani ugyanazokkal az eszközökkel. Summa summárum, a tavalyi kiemelkedő teljesítményem hozadéka egy nettó fizetés csökkenés.

Ma voltam az éves AA küldöttgyűlésen, amit ide leírok az az én személyes véleményem. Kb, mint egy lakógyűlés. Soha a büdös életben nem ér véget, mindig van egy két faszkalap, aki a saját fontosságát hangsúlyozandóan a végtelenségig beszél a semmiről, megy a szófosás és átláthatatlan a pénzügyi helyzet. EGy olyan egyszerű kérdésre, hogy xy küldjön e továbbra is anyagokat a levlistára, 35 perces felszólalás cunami volt a válasz. Bevallom 2,5 órát bírtam idegekkel, majd inkább eljöttem. Érdemi dolgokról kevés szó esett, minden tiszteletem azon társaimé, akik ott maradtak és tenni akarnak a közösség érdekében.

Ma este a honi csoportunk legifjabb tagja közölte, hogy talált egy "szponzort" aki szerint lehet ő nem is alkoholista és most úgy gondolja nem fog gyűlésekre járni. Na ezen felbasztam magam és ennek hangot is adtam. Igazából a tehetetlenség jött ki belőlem. Persze foglalkozzam a saját józanodásommal, de akkor is felelősséget érzek társak iránt. Főlag ha fiatalabb, bizonytalan és tapasztalatlanabb. Ahhoz, hogy ezt helyén tudjam kezelni, beszélek holnap a szponzorommal.

Pozitív érzések

1300+1 nap :D na jó nem viccelődöm el, szép és kerek szám, jó megélni.

A héten volt azzal a sráccal és Zs-vel egy nagy megbeszélésünk, akinek segítek az üzleti dolgaiban. Itt ötleteltünk, mentorkodtam, beszélgettünk és úgy néz ki kezd irányba állni a dolog. Ez feltöltött, mert egy picit a régi életem rutinjai jöttek elő, üzletfejlesztés, mentorálás, sales, adok kapok (gondolatok szintjén) inspiráló és szuper este volt.

Csütörtök este összagabalyodtunk Zs-vel. Igen, az elmúlt időszakban, elég közel kerültünk egymáshoz, kommunikációban is.. várható volt, hogy az ágyban kötünk ki. Maga az intimitás is feltöltött, de igazából a beszélgetés volt az ami nagyon sokat adott. Őszintén, normálisan tudtunk magunkról, az emberi és női/férfi kapcsolatunkról beszélni. Szeretem este volt. És a legjobb dolog, hogy nincs és nem is volt bennem túlgondolás kettőnkkel kapcsolatban akkor sem, és most sem. Teljesen elfogadom, hogy nincs ráhatásom az életemnek erre a részére sem, majd alakul. Teszem a dologom, élem az életem, és majd ahogy a sors akarja, vagy apám, vagy az élet, oda jutok el. Addig meg élvezem az utazást.

Minden negatív élmény ellenére sincs rossz kedvem. Az érzések, amiket a helyzetek szültek normálisak voltak bennem, ha volt is szélsőséges gondolat, azokat felismertem kezeltem, elengedtem.

Az előző hét is eltelt..az érzelmek lassan kisimultak, vasárnap kisírtam magamból a végét és megkönnyebbültem. Azt hiszem ez része az elengedésnek és a lezárásnak. Így normális, így emberi.

Ma beszéltem egy hozzátartozóval, az én telefonszámom is meg van adva, ha valaki a gyűlésről akar infókat kérdezni. Kétségbeesett volt, a párja szintivó, mikor jöhetnek, ugye nyitott gyűlés, kérdések és kérdések. A lehető legalaposabban próbáltam válaszolni, segítve azzal is, hogy keressen egy hozzátartozói csoportot, mert ott jobban fel tudják készíteni arra, mivel segíthet érdemben. Elgondolkodtató volt megélni, hogy mit érezhet, mennyire kétségbe van esve ez az ember. Megélni élőben, hogy ez a szar betegség hogyan rombolhat emberi kapcsolatokat. Viszont jó érzés volt őszintén elmondani, hogy nekem volt kiút ebből a pokolból. Jöjjenek el, várjuk őket. Elmondtam azt is, hogy ne várjanak hétvégéig, menjenek el ma gyűlésre, adtam tippeket, hol van nyitott gyűlés, remélem odataláltak.

Most, mára ennyi, lassan visszatérek a megszokott kerékvágásba, annyi változtatással, hogy 20 napja nem gyújtottam rá, és néha, mint vasárnap délután is, kimozdulok egy moziba vagy bárhová.

Ahogy Kiss Tibi és Anna and teh Barbies énekelte: Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni.

F anyukája tegnap este elment. Hétfő este óta kórházban volt, intenzíven, az orvosok megtettek mindent, de már nem lehetett segíteni rajta. Tegnap este óta tudtuk, hogy elérkezett a búcsú ideje. Még lefekvés előtt kértem aput, hogy gyorsan kísérje át a túloldalra, ne szenvedjen. 

Hétfő este óta folyamatosan tartottam F-fel, barátokkal, Zs-vel, A-val a kapcsolatot, többször beszéltem velük hol írásban, hol szóban. Hálás vagyok az életnek, vagy sorsank, vagy a felsőbb erőmnek, hogy ma amikor F szólt, hogy meghalt az anyukája tegnap este, Zs ott volt velem és nem egyedül kellett ezt megélnem. Megölelt.

Ma munka után beszéltem a szponzorommal is, jó volt, emberi, este pedig gyűlésre mentem, ahol megint csak beszéltem és kiadtam magamból. Többen odajöttek és megölelgettek a végén.

Kibaszottul hálás vagyok a felépülésemnek, hogy az alkohol eszembe se jutott ezalatt a 3 nap alatt. Nem volt ivásvágyam még akkor se amikor a könnyeimmel küszködve, el elsírva magamat miközben F-fel beszéltem telefonon. Fáj, kibaszottul fáj, mert jóban voltunk. Karácsonykor is ott volt, amikor F meghívott magukhoz, hogy töltsem velük a karácsonyi ebédet. Persze felidéztem apa halálát is..

Kurvára ki kellene sírnom magamból ezt és nem eltárolni, de egyelőre még akadozva megy. Picit még tagadásban is vagyok, terelem a figyelmem, lefoglalom magam. A cigi hiányzott egy röpke pillanatig, el is mentem és vettem egy dobozzal. Azóta is ott van a polcon bontatlanul. És ez megnyugtatott. Egyenlre nem akarok rágyújtani, de ha jön éjjel (megint csak órákat alszom) valami szar gondolat, akkor ki tudom kapcsolni ha akarom. Eddig megoldottam cigi nélkül. És inkább cigi mint pia.

Nagyon sok minden történt ezen a héten. Érzelmileg ki is facsart és kezdetem a végére befordulni. 

Ennek egyszerű oka van, az hogy túlvállaltam magam, illetve  a megfelnivágyás. Pedig senki, de szó szerint senki nem várta vagy várja el ezeket tőlem. Inkább a cigi abbahagyása erősítette fel bennem, ezt. 

Na de lássuk, hogy mik is történtek ezen a héten:

- F nyaukáját most műtötték, szerencsére jól van, majd holnap délután be is megyek hozzá a kórházba.
- Anyu hívott, hogy a szomszéd néni kórházba került, tüdőgyulladással és szívelégtelenséggel, gyerekkorom óta ismerem, szinte a pót anyám / nagymamám volt.
- Zs-vel voltunk orvosnál, szerencsére nincs nagyobb baj, de még folynak a kivizsgálások.
- lelkiismereti gyűlés a honi csoportomnál
- szponzorozás
- baráti találkozók.
- céges tervezés időszaka (ma is 1,5 órát dolgoztam már)

és igen mindenhol meg akartam felelni, ott lenni, a legjobbat nyújtani. Én és én és én. mert akkor fontos vagyok és szerethető, talán nem annyira elbaszott az életem, stb.

Épésszel tudom, hogy viszonylag normális életem van, szeretnek, nem vagyok elhanyagolva, fontos vagyok. Egyszerűen csak a cigi miatti sóvárgásom felerősítette ezt a folyamatot bennem. Ehhez társult hozzá, hogy a héten zömmel 5 előtt felébredtem.

Péntekre már teljesen kivoltam, de magamnak se akartam bevallani, inkább összeszorított foggal, de intéztem a dolgaim. Nem történt semmi katasztrófa, de jobb lett volna ha egyszerűen csak pihenek. Hiszen, rajtam kívűll, senki se várja el, hogy mindig ott legyek és intézzem a dolgokat.

Erre az egyik legjobb visszajelzés és példa:

Tegnap este lelkiismeretin, kedvesen, de kértem a többiek segítségét, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a csoportban. Felhoztam egy példát, bevezető szervezés, amit én oldottam meg megint. Erre A rámnézett és csak annyit mondott, hogy ha esetleg nem azonnal reagálnék, és egy kis időt hagynék, akkor nekik is lenne esélyük megoldani. Teljesen igaza volt, meg is köszöntem neki.
Viszont B-vel meg összemorogtunk lelkiismeretin. Értem az ő indokait is, valóban élesebben fogalmaztam meg a véleményem. Azonban tartom, amit ott elmondtam, de a stílusomra figyelnem kell.  Majd elsimul ez is. Gondolkodtam, hogy írok ma neki, vagy felhívom, de majd jövő héten. Most egy picit jó magammal lenni. Jó a csend.

Este bevezetőt tartok, pont az első lépésről, kedden pedig egy újabb bevezető. Örülök a felkéréseknek, meg nem is. Ki kell zökkennem ebből az állapotból, de pihennék is. De majd csak alakuk valahogy :)

Ez egészen pontosan 3 év és 6 hónap. Szép kerek szám. Mellette 4 napja nem gyújtottam rá.

Na ezt kurvára nehezen viselem. nem is a nikotin hiányzik, mert ok, morgósabb vagyok, inkább a mozdulat..  Csak a mai nap nem gyújtok rá és elterelem a figyelmem. 

Az egyik ilyen figyelem elterelés a rendrakás. Mondjuk a mai nem szimpla rendrakás volt. Konkrétan felsúroltam négykézláb állva a fürdőszobát :D és a vízkövet is leszedtem mindenhonnan. Ez olyan 1,5 órámat vette igénybe és kellő képpen el is fáradtam benne. De nem adtam fel, szépen haladtam tovább, igaz a konyhaszekrényeket még nem pakoltam ki, de sok minden a helyére került. Átrendeztem, paklotam, közben főztem is. Kellemes közel 4 óra volt. El is fáradtam, viszont, amikor letettem a seggem, annyira jó érzés volt bennem. Tiszta, rendezett otthon nézett vissza rám, és most is. 

A helyükre kerültek a dolgok, kint is és itt bent is. Már már megértettem, miért mondják egyesek, hogy hálás alkoholisták. Ugyan a betegségeért sose leszek hálás, de az útért igen. Azért, hogy szeretem magam, hogy fejlődök, hogy békés és boldog napjaim vannak. Igen, erre mondaná B, hogy "meglesz ennek a bőjtje" :D 

Mindein bizonnyal, nem maradnak így a dolgok. De ma még ma van és ma kicsit kisimúltabban, mosolygósabban hajtom majd álomra a fejem.

Ehhez mondjuk hozzájárulnak az edzések is. Naponta, kétnaponte 20-30 perces, kardiókat tolok, ahogy jól esik. A kaján egyenlőre nem változtattam, csak a cigi ment és az edzés jött. Nem akarom fenekestül felforgatni egyszerre az életem. Ez most így jó.

Várom is a hétfőt meg nem is. Hozzá lehet szokni a henyéléshez, de már úgy bennem van, hogy dolgoznék. Több mint 2 hét elég volt itthon.  

Kellene valami frappáns lezárás a végére :D Passz.. 

Ma jó napom volt és remélem holnap is az lesz.

Faszom.. négyszer futottam neki, hogy valami kibebaszott jót írjak ide, hogy mennyire fasza volt a szilveszter és az évvége. De vagy semmitmondó lett, vagy egy ömlengős nyálas fos, vagy giccses :D

Na szóval... a szilveszterei buli fasza volt, jól éreztük magunkat.
Zs szépen gyógyul.
Bennem nincs magyány érzet, köszi jól vagyok.
Minőségi embri kapcsolatok, pihenés pipa.

Letettem a cigit. Na mielőtt még éljeneznénk, ennek még nincs 24 órája :D Persze napközben megkívántam. Hogy még egy utolsó doboz.. csak még ma.. :D

Aham, meg a faszomat.. ismerem magam, ha vennék ma, akkor holnap elkezdeném győzködni magam, hogy hát végül is, ameddig szabin vagy belefér. Majd ebből lenne, hogy ha már szabi alatt, akkor végül is január is belefér.. :D

Szóval igazi jó függő módjára meg tudnám indokolni, hazugságokkal alátámasztani, hogy miért is jó ez nekem.

Nem vettem cigit, és ma nem is áll szándékomban. Szóval, csak ma, nem gyújtok rá.

Boldog, egészségben teljes és józan 365x24 órát kívánok mindenkinek.

Gyönyörű nap volt.

Reggel összefutottam Zs-vel, még mindig maga alatt van, mentálisan megterheli a betegség. Beszélgettem vele, megnyugtattam, megölelgettem. Utána elmentem F anyukájáért, aki nincs jó passzban. Küzd a betegségével, útközben csacsogtam, viccelődtem, beszélgettünk. Mondta, hogy örül, hogy így összeszedtem magam.

Utána családi ebéd F-nél. Sokat nevettünk, beszélgettünk, kajáltunk, jól éreztük magunkat. 10-re mentünk, 14 órára már itthon is voltam.

F viccesen megkért, hogy mondjak én asztali áldást. Elpoénkodtuk, de utána jutott eszembe, hogy apámnak volt egy kedvence, ma meg is kerestem:

Robert Burnst

Selkirki asztali áldás

Ennek, ki dús: megárt a hús;

amaz ennék, de nincsen.

Nekünk jut is, meg bírjuk is,

legyen áldott az Isten.

Ez nagyon megragadt bennem. Apám szavai...

Majd Zs-vel beszéltem még telefonon, mert jött egy mélypont és lent volt a hangulata megint. Nagyon jó, hogy az AA-ban tanultakat tudom alkalmazni, átadni neki az egyszerű, de hasznos gondolatokat.

Este pedig gyűlések. Most nem voltunk annyian, mint tavaly, kisebb, családiasabb volt a hangulat, 3 gyűlés, közben szünetek. Viszont már tegnap este éreztem, hogy 3-4 társunknak ez nagyon sokat adott. Láttam ahogy bejöttek, és kicsit mosolygósabban, kisimiultabban mentek el. Nem a létszám számít, ha már 1 embernek tudunk segíteni, akkor megérte ez a maratoni gyűléssorozat. Tartottam én is bevezetőt, amit már ott többen megköszöntek. És ma egy fiatalabb társunk is rámírt és külön megköszönte. Nagyon jól esett. Nem az egomnak. Annak, hogy adhattam. Az egész napom arról szólt, hogy önzetlenül továbbadom azt a tudást, amit kaptam a közösségtől.

Gyűlések után hazadobtam még A-t. Majd amikor jöttem hazafelé volt egy köszönöm pillanat. Hálás voltam ezért a napért, azért, hogy olyan ember lettem vagy leszek, akire apám büszke lenne. Akiben megvan a jóság, a szeretet, a segíteni vágyás. Meg is köszöntem apunak ezt.

Olyan sok szép gondolat és érzés keringett bennem lefekvés előtt, hogy nehezen jött álom a szememre. De ma pihenő nap van, szóval bőven ráértem aludni napközben is :)

Régebben nem szerettem a karácsonyt. Mindig rohanás volt, akár az üzleti életben, akár a magánéletemben. Tele volt kihívásokkal és úgy éreztem sosem ér véget. A legszebb ajándékot kerestem, amit csak pénzért lehetett kapni. Legyen minden tökéletes, ez volt a fejemben, persze sose volt semmi sem az. Mert erőből nem lehet szép emlékeket építeni.

Amióta elkezdtem felépülni, azóta kezdtem megbarátkozni, majd megszeretni a karácsonyt. Az ünnepi fényeket, a készülődést. Jött a gondolat, hogy az emberi kapcsolatok mennyivel fontosabbak, mint az, hogy valami drága ajándékot vagyek. Jó, őszinte leszek a karácsonyi budget sem az már, mint régen. 

De így teljesebb és szebb az életem. A holnap estét egy hajléktalanszállón fogom tölteni, egy csomó sorstárssal. Várom, mert olyan jó volt a tavalyinak a hangulata is. Meghitt is volt, meg szomorú is egy kicsit, meg vidám is. Pont olyan, mint az élet. Kicsit ebből, kicsit abból. Emberi, azt hiszem ez a legjobb szó, illetve, hogy valóságos, életszerű. Nekem ez maga a csoda. Az is, hogy minőségi emberi kapcsolataim lettek. Barátok, társak, szerelem. Jó érzés megélni hol így, hol úgy ezeket.

Amiért még nagyon hálás vagyok a felépülésemnek, hogy most, amikor Zs nagyon beteg volt tudtam benne tartani a lelket. Sokat beszélgettünk, néha sétáltunk egyet. Sok olyan dolgot tudtam átadni neki, amit én is a felépülésem alatt tanultam meg. Lassan siess, ahogy B-vel szoktuk egymásnak mondogatni. Lelki béke, elfogadás... Nem az egómat fényezi, hogy segítettem rajta. Akárhogy is alakult az életünk, ő mindig is fontos lesz, pont úgy ahogy F, B vagy Á. Azok az emberek, akiket közel érzek magamhoz. Ez pedig jó, mert nem vagyok egyedül. Sem az örömömben, sem a bánatomban. Vannak körülöttem. És ezt nagymértékben a programnak köszönhetem és a társaimnak.

Azt a lelki nyugalmat is köszönöm, ami elkisért, amikor háromszor mentem be a lidl-be vásárolni :D Igen, a legjobb módja az új emberi kapcsolatok "barátságok" építésének, hogy ilyenkor az ember kimegy, hogy vegyen pl.: csokit :D Bevallom, ezt a sok türelmetlen, tolakodó embert azért nehezebb volt elviselni :D De túléltem. Én arra fókuszáltam, hogy ez a szeretet ünnepe és, hogy nem ezek a tolakodó faszkalapok a fontosak az életemben, hanem akikről már írtam.

Holnap F-éknél ebédelek, mert meghívtak a családi kajálásra, jól esett. A lelkemre kötötte, hogy nem ér elrohanni rögtön, maradjak, beszélgessek még egy kicsit. Utána pihi és este karácsonyi gyűlések, társaság, barátok. 

Várom, mert számomra ti és ők a legnagyobb ajándék most.

Egy keddi nap is lehet szép... a fene se gondolta volna. Akik ismernek, tudják, hogy a kedd a hetem legzúzósabb napja. Áru beérkezés, a legtöbb megrendelés, káosz, sok impulzus, kapkodás, sok fizikai munka jellemző rá. Megszoktam már, de azért valahogy a kedd nálam mindig egy álruhás hétfő volt. 

Azonban a mai nap más. Vidám, pörgős nap kerekedett belőle, pedig voltak a reggeli bejutásomban döccenők. Egy jó hírrel kezdődött a napom, Zs írt, hogy jobban van, ez megkönnyebbülést hozott a lelkemnek, mert aggódtam miatta. Mondjuk ezt kevésbé mutattam felé, mert ha valaki bajban van, akkor fel kell emelni, mókázni, viccelődni, kedvesen, tréfásan (amolyan Tigris módjára, sicc - szerk :)) Nem kellett megtennem, ez mindig is belülről fakadt. Na jó nem mindig, de alapvetően így vagyok behuzalozva.
Na de, vissza a napomra. Mikor mentem be B-vel beszélgettem egy jót, utána pedig felhívtam a kis padavanomat, mert szakmai élete egyik legnagyobb baklövését készült elkövetni. Akkor nagy kapitális baromságnak tűnt tegnap, mikor írta, hogy félretettem mára. Na mindegy, helyre billentettem, a végén meg is köszönte. Közben sikerült egyszer rossz irányba szállnom a metróra, majd észbe kapva, 4 álomással később :D, jó irányba szállni, de rossz helyen leszállni :D 

Bent toális káosz fogadott, a beszállítóink ma voltak utóljára hivatalosan, vannak megrendelések, amik csúsznak, rengeteg bejövővő árut láttam papíron, És ebben a pillanatban valami kedves nyugalom féle szállt meg. Elmentem főztem egy kávét, és rendet vágtam a káoszban. A kis egyetemista segítségem már bent volt, jóeszű gyerek, amit lehetett patent előkészített. Beleálltunk és 7 óra alatt letoltuk az egészet. Kurva sokat röhögtünk, szívtuk egymás vérét, égett a kezünk alatt a munka. Nagyon jóhangulatú nap volt. Sok megrendelés is jött be, brillíroztam salesben, összehoztam még nagyobb, idei megrendeléseket is.

Hazafelé pedig megálltam egy picit megcsodálni az esti Budapest fényeit. Apa járt a fejemben, régi emlékek. Nem voltam szomorú.. lehet kicsit melankólikus, de inkább hálás az életemnek, hogy így alakul. Sok minden van mögöttem, de úgy érzem ma egy szép nap volt. Vannak még dolgaim, amiket rendeznem kell, de.. de ma akkor is átjárt a hála, az életszeretet. Embernek éreztem magam, erősnek, jókedvűnek. Nem érezni akartam, hanem belülről fakadt.