Napok óta megmagyarázhatatlan nyugtalanság és feszültség volt bennem. Törtem a fejem, hogy mi lehet az oka:

- Zs-vel nagyon szép szakaszában van a kapcsolatunk, persze hiányzik és a hétvégék rosszabbak ilyen tekintetben, de nemsokára költözés és akkor közel leszünk egymáshoz. Új otthon, közös kuckó.

- Költözködés, ok, most egy hetet toltam rajta de csak azért, hogy tudjak pihenni és ne feszítsem szét magam

- Feladatok, itt írtam egy listát, naptárba, napi szintre lebontva, mit mikor kell intéznem, telefonok, pakolás stb..

De nem lett jobb, kis köcsög pomogácsként ott bújkált valahogy mindig bennem, hogy valami nem kerek.. Tegnap voltam gyűlésen is mert éreztem menni kell. A társaim elmondták, hogy féltenek, mert lassan kezdem a visszarendeződés összes jelét mutatni. Befogtam a szám és végighallgattam őket. Tudtam, hogy igazuk van, és bár nincs ivásvágyam, ez a bújkáló feszültség semmi jóra nem vezethet, ha nem oldom fel.
Elmentem ma is gyűlésre és a végén az egyik társamnak volt egy megosztása a felelősség vállalásról. És akkor valami elöntött. Mint egy villanás járt át, hogy igen, az a feszültségem oka, hogy lassan de biztosan az üzleti életem begyűrűzik a hétköznapjaimba és egy lízingelt gépet pont most kell visszaadnom. Vagyis fizikailag és mentálisan is szembesülök azzal, hogy az amit felépítettem 20 éve alatt most az enyészeté lesz. Ez egyszerre volt fájdalmas és okozott megkönnyebbülést. Szar.. 20 évig csináltam, jó voltam benne, tényleg. Nem az egóm mondatja velem, jónak számítottam a szakmámban, sok pénzt kerestem, másoknak is. Kérdés hogy ebben az esetben az eredményes és a jó egyenértékű e de ez most mindegy. Szóval volt 20 jó évem, és most csak nézem, ahogy a régi életem lassan porbahullik. Nehéz... de egyben benne van az új kezdet ehetősége. Egy tisztább, józanabb életé, ahol tudatosabban élhetem az életem, valóban felelősséget vállalva a tetteimért. 

Régebben sokszor és sokat beszéltem arról, hogy én vállalom a felelősséget a tetteimért. jah beszélni kurva könnyű, megtenni nehezebb. Az alkohol mindig jó volt arra, hogy könnyebbé tegye ezt. Felelősség vállalás? Szembenézni azzal, hogy elbasztam és tartsam az arcom? Persze igyunk rá és akkor hirtelen könnyebb minden. Mindig vállaltam a felelősséget csak éppen máshogy mint kellett volna. Másokat hibáztatva, magam sajnáltatva, mindenki tehetett róla csak én nem. Ha esetleg eszembe jutott, hogy én tehetek róla, akkor némi pia segített a megbocsájtásban. 

Most pia nincs, felelősség van. De.. de ma helyre kattant valami és megkönnyebbült a lelkem. Legalább tudom mi okozta és nem kell keresgélnem, csak felmérnem, mit mikor kell tennem. Nem lesz egyszerű. Mondjuk senki sem mondta, hogy a józanodás fáklyásmenet. Egyébként nem is baj, hogy nem az. Akkor lehet ellinkelném, ahogy sokmindent eddig az életemben. És ha nem venném komolyan, akkor visszaesnék, oda pedig nem megyek vissza. Soha. Ott nem lenne serelem, nem lennének barátok, nem lenne senki csak én és az egyszemélyes poklom. Én pedig élni akarok. Van még egy csomó szép évem hátra, vannak barátaim, családom, egészségem és egy gyönyörű NŐ szerelme. Tudom, hogy alkoholista vagyok, de vannak céljaim. Konkrétan ÉLNI szeretnék, boldognak lenni tisztán és nem feladni.

Rám fért ez a hullámvölgy, helyrebillentette az agyam és a lelkem.

Elkezdtem leírni a hetemet most de feszült lettem tőle. Ismét, pedig már azt hittem mára ez elmúlt. Cikázott bennem ma a feszültség és a rosszkedv.

Persze, hogy elmentem gyűlésre, jobb lett, majd vissza a mélybe. Nem nagyon mélyre csak annyira, hogy szar kedvem legyen. Összetorlódtak a dolgok. Próbáltam azzal enyhíteni, hogy ütemtervet írtam a jövő hétre napi szinten. Jobb is lett meg nem is. Majd szóbakerült, hogy Zs hova megy holnap kirándulni, ekkor befeszültem. El is köszöntem tőle egy picit. Nem akartam rajta levezetni, hogy de hát az a mi helyünk.. Nem mert nincs jgom se elrontani a kedvét, se átragasztani nem szeretném rá a hangulatomat. Egyébként meg ha arról pofázom, hogy elfogadom a kapcsolatunk bizonyos aspektusait, akkor ez igenis benne van és benne is lesz. Ok, tudom, de ettől még nem tudom és nem is akarom mosolyogva magamraerőletetni, hogy hűű de jó kedvem van. Ha meg elkezdünk egymásnak linkelni akkor semmi értelme nincs az egésznek. Szeretem, hogy bármennyire is nehéz, de őszintén meg tudunk beszélni mindent.

Most estére azért kisimítottuk a dolgokat egy kicsit. Hangoskönyv funkcióra váltottam és mesét olvastam neki. Ez jót tett a lelkünknek. Pont ezért töröltem vissza, hogy milyen hetem volt. Mára éppen elég volt a feszültségből és a rosszkedvből.

Ha minden jól megy akkor 1 hét múlva már az új lakásból blogolok. A közös kis kuckónkból, amit majd együtt rendezünk és lakunk be. Addig is igyekszem kordában tartani a félelmeimet, a rossz gondolatokat, minden olyan dolgot, ami hátráltat. 

Szerelmes vagyok és ebben benne vannak ezek a napok is. Amikor a hiányt meg lehet édesen is élni és keserűen is. De úgy szeretném álomra hajtani a fejem, hogy bekuckózom a szép és közös emlékeinkbe. Abba, hogy mi volt 2 héttel ezelött este, hogy a héten sokszor láttuk egymást és tovább mélyült a szerelmünk, hogy a pénteki együtt töltött nap maga volt a kis csoda a világunkban. Hogy szeretem... nem miatta vagyok boldog, amikor nincs rajtam a feszültség, hanem vele. Ez óriási különbség az életemben. Mert eddig mindig másoknak akartam megfelelni, hogy szeressenek, fogadjanak el. Ő úgy teszi ezt, hogy önmagam lehetek. Nem számít, hogy erős vagyok e vagy gyenge, én vagyok a szemében az akibe szerelmes. Ezért ma lefekvéskor hálát is adok az életnek.

Ma este elmentünk és megnéztük Zs-vel közösen azt a lakást, amit tegnap találtam a neten. 22 percre Zs-től, 25 percre a cégtől. Tökéletes lokáció, zöld övezet. Pici de komfortos lakás, kicsit fura volt a mostani 120 nm után a 40 nm de szerintem gyorsan meg fogom szokni. Rezsi barátságos, a főbérlő is kedves volt. Szóval lefoglalóztam. Szombaton költözködés. Van még egy két dolog, amit meg kell majd oldanom addig, de estére elfáradtam, holnap is van nap alapon, holnap fogom intézni. Nem halogatás, egyszerűen jobb egyszer intézni valamit kipihenten, mint fáradtan sokszor. 

Az egésznek olyan meghitt hangulata volt. Kéz a kézben sétáltunk oda, jó a házszámozás trükkös, sose láttam még "é" lépcsőházat :D de meglett. Teljesen olyan hangulata volt, mint egy rendes párkapcsolati estének. Szeretem este. Békesség van bennem, nyugalom egy újabb lépés az útamon. Apró de fontos mérföldkő, talán egy szebb közös jövő felé...

Igen.. vágyom erre. Én aki világ életemben magányos farkas voltam, vágyom arra, hogy összekössem valakivel, azaz nem valakivel, hanem vele az életem. De lassan siess alapon türelemre intettem és intem magam. Mindent csak szépen sorjában. De akkor is szívmelengető a gondolat, hogy elértem az életemben azt a pontot, amikor fontosabb vele lennem, mint magammal. Régebben imádtam, kiköveteltem, vagy csak passzívan elvettem az énidőmet. Mert nekem az jár. Kh.. kicsit sem egoista gondolkodás, hogy minden és mindenki le van szarva, én "fáradt" vagyok, majd ha kedvem van akkor megcsinálom, foglalkozok vele segítek ect. Hát barátom a való világ nem ilyen. Illetve lehet, hogy másoknak az, de nekem maradt a kemény munka, a dolgos hétköznapok, a problémák, feladatok megoldása. Nem mintha bajom lenne ezzel. Hozzátartozik a fejlődésemhez. Ok jöhetett volna kicsit korábban a felismerés, mondjuk úgy 15 éve :D De a múlton kár rágódni, és változtatni úgy sem lehet rajta. Abból főzünk, amink van. Ebben pedig jó vagyok. Gyors helyzetfelismerés, improvizálás, a lehetőségek elemzése és a  feladatok megoldás. csak most már szervezetten és nem ad hoc jelleggel.

99 nap, basszus, repül az idő.. tempus fugit

Ma kipróbáltam valami újat. Mégpedig azt, hogy nagyjából beosztottam, ma mivel fogom tölteni a napomat. Kvázi tervet készítettem.
Meglepő módon működött. Én eddig mindig kurva magabiztosan állítottam, hogy szeretek improvizálni és ez működött is hellyel közzel az életemben. Aztán amikor a dolgok megváltoztak és a betegségem egy magasabb fokozatra kapcsolt, akkor az improvizálásból hirtelen kapkodás lett és így visszanézve egy sor rosszabbnál rosszabb döntést hoztam az életemben. 

De ma működött, hogy tervet állítottam fel, jó, voltak benne kisebb nagyobb csúszások, de legalább az irány megvolt. Pucoltam ablakot, persze előtte vettem észre, hogy a papírtörlő elfogyott :D, pakoltam, lakást néztem, pihentem.

És meglepő módon, haladtam a dolgokkal és nem csak tologattam őket magam előtt. Úgy tűnik, hogy egy nagyon bájos kis lakást is sikerült találnom, nincs messze Zs-től és a munkahelyemtől sem. Reggel 25 perc alatt a cégnél vagyok, ez konkrétan 35 perccel több alvást jelent reggel és hazafelé 1 órát spórolok. Nagyobb is mint amire számítottam, van egy fél szoba, ahova az ágyunkat be tudom tenni, és a nappaliban meg elférnek a dolgok. 40 nm. Holnap meg is nézzük. Ha minden klappol akkor ki is veszem a héten :) Egy hét múlva pedig már onnan megyek dolgozni. 

És ez az egész hétvége a pihenéssel, a minőségi én idővel, azzal, hogy haladtam a dolgaimmal, egy olyan felszabadultságot okozott bennem, amit már régen nem éreztem. Önmagam miatt vagyok boldog, mert az a pici reménysugár, amit felvillantott előttem az élet, most szélesebb lett. Persze, hogy tudom vannak kötelezettségeim az előző életemből, de ezek a napok, a sikerek, a szerelmes pillanatok mind mind erőt és hitet adnak abban, hogy azokat a feladataimat is meg tudom oldalni. Vagy ha el is bukok némelyiknél, megtalálom majd a megfelelő megoldást. A lelkem nyugodt marad. És ez szeretm állapot. Elkezdtem szeretni az életemet. Rég nem éreztem ezt így. Ilyen tisztán, nem elbizakodva. 

Hosszú hét volt, sok munkával és bevallom, mire a nap végére éretem, már nem volt erőm semmivel se foglalkozni. Se lakás kereséssel, se a megmaradt cuccok eladásával, csak arra vágytam, hogy egy picit Zs-vel beszéljek, letusoljak és bedőljek az ágyba.

A szponzorom is figyelmeztetett, hogy tök jó úton haladok de figyeljek arra, hogy pihenjek is. Ezért úgy döntöttem, hogy a mai, szombati napot teljes egészében énidőnek szánom.

Mondjuk tegnap meg Zs idő volt :D csodás nap, döccenőkkel, de jó, hogy kapásból meg tudtuk beszélni a dolgokat. 
Eltértem a régi szokásaimtól, nem raktároztam el őket, hanem azonnal elmondtam, hogy ez nekem nem tetszik. Ő elmondta a saját oldalát, beszéltünk róla és hipp hopp meg is oldottuk. Na jó kétszer is sikerült ezt tegnap eljátszanunk. Épültünk belőle és nem távolodtunk. 

Ma pedig olyan jó hangulatban csevegtünk írásban. Ahogy ő fogalmazott bár messze voltunk még is maga mellett érzett engem és ezzel én is így voltam.

Na de vissza a tárgyhoz változás...

Azt vettem észre magamon, hogy ahogy haladok a programmal, dolgozom magamon, és csinálom a lépéseket, az életemben apró változások állnak be. Ezek többnyire pozitívak. Mind amit fent is írtam. Az is, hogy ma amikor Zs lakásokat küldött át nekem, nem éreztem úgy zavarna az énidőmben ezzel. Sőt átragadt rám az izgatottsága. Jó lesz ott lakni, a közelében. Izgulok, mert elég szoros ütemtervet csináltam magamnak. Ma pihi nap van, holnap pakolás, takarítás, ablakpucolás. Illetve 3-4 ingatlant fel is hívok, hogy megnézzem őket minél hamarabb.

Hétfőn akkor lehet menni megnézni, foglalózni, stb. A héten az itteni dolgokat intézem és szombaton költözködés van. Hál istennek nincs sok cuccom, Az ágyunkat kell még mozgatni. De ez meg könnyen szerelhető.

Ez is a változás része, hogy nem improvizálok, próbálok tervezni, előre gondolkodni. Mit mikor csináljak meg. Minek mire milyen hatása lesz.. Hát ez nagyon nem volt így régen. Bár mindig azzal nyugtattam magam, hogy impulzív ember vagyok, meg a jó hajósnak jó szelet ad az élet.. Tudom, szerencsés karrierem volt végig, azt is, hogy becsülettel dolgoztam, de inkább az ösztöneimre hagyatkoztam, mint sem tudatosan terveztem volna az életem. Bevallom nem sajnálom. Sok szép emlék és élmény van így a fejemben és ma nem lennék az az ember aki vagyok, ha ezeket nem éltem volna át.

Az, hogy van egy betegségem ad egyfajta világszemléletet. De ez a szemlélet azokra az emlékekre is támaszkodik, építkezik belőlük, amik bennem vannak. Így vagyok az a férfi, azaz ember, aki levonta a múlt hibáiból a következtetéseket és próbál jobb ember lenni. Nem biztos, hogy sikerül, de legalább törekszem rá. Formálódom, alakulok, kilépek a komfortzónámból és változom.

Ma úgy érzem 97 nappal a hátam mögött, hogy jót tett nekem az elmúlt időszak és talán révbe érek egyszer amikor megdolgoztam már érte. Addig még rögös és kemény út vár rám, de nem olyan, amin ne akarnék végigmenni.

Tegnap 12 órát melóztam, kb. 1 tonna árut mozgattam meg kézzel. Mocsok mód elfáradtam, de közben folyton vissza-visszatértek a hétvége emlékei. Megyannyi apró hétköznapi csodás pillanat. Este beájultam az ágyba és sikerült majdnem 7 órát aludnom.

Gondoltam ma csak nem lesz annyi pakolnivaló. A F@szt nem :D 2 raklap áru esett be hirtelen, aminek helyet is kellett csinálni. Ok, pipa, kell a testedzés.. Mondjuk kellene valami táplálékkiegészítő majd, tömegnövelő vagy ilyesmi.

Ma este pedig randi este volt. Csodás, meghitt és szerelmes. Egy egyszerű hétköznapi szerda este. Összebújva, végigdumálva és nagyokat röhögve. Szeretem est volt. Nem az első és nem is az utolsó. Most amikor e sorokat írom, már csütörtök van és pénteken újból randi nap lesz Zs-vel... 

Várom, feltölt, biztonságot és energiát ad. Olyan, jó helyen vagyok érzés. Szeretem érzés

Ma átvettem a 3 hónapos érmémet a honi csoportomban. Izgultam, mint karácsony előtt a gyerekek. Nem azért mert ajándék volt. Hanem mert számomra egy mérföldkő. Csinálom a programot, nem lazítok, van szponzorom, barátaim. Stabil hátterem. Nem ragozom, egyre jobban vagyok még akkor is ha vannak üzleti kötelezettségeim, egyre közeledik a költözés. Ezek olyan dolgok, amik régen időpréssel jártak együtt a fejemben. Most pedig tudom, hogy vannak, szépen betervezem őket és lépésről lépésre haladok velük.

Ma sokat beszélgettünk Zs-vel, ez a hétvége nem csak a szerelmünket emelte magasabb szintre, helyre is billentette a lelkünket. Szeretem, hogy meg tudjuk utólag is beszélni a dolgainkat.Az a bolygós hasonlat, amit írt ma tökéletes volt. Teátrális (egye fene mind a ketten szeretjük ezeket), de tökéletes.

Annyi minden van bennem, annyi pozitív csodás érzés. De fáradt vagyok. A 4 óra alvás nem a barátom.Bár érdekes, mert egész nap fel voltam töltve, nem volt bennem fáradtság. Mosolyogva jöttem mentem a cégnél, intéztem amit kellett.

Szeretem az életem, sokkal jobb mint aktív koromban. Szeretem, hogy beengedek embereket az életembe, a lelkembe, és én is adok magamból. Jobb emberré tesztek. Nem tökéletessé csak jobbá.

Még annyit végezetül, hogy a napom fénypontja egy levélke volt Zstől. Amiben leírta, hogy a hétköznapi dolgok adták meg az igazi szépségét a hétvégénknek. Egy - egy pillanat, ami más körülmények közt átlagos lenne az életünkben. De akkor és ott.. szívdobbanás, villanás, csoda

Azt hiszem, nem tudom, hogy ez volt életem legboldogabb születésnapja. Minden a helyén volt, minden olyan volt, mint ahogy előre ábrándoztam róla. Persze nem mertem magam nagyon elengedni, az utolsó pillanatig bennem volt a félsz, hogy közbejön valami.

Sőt pénteken még egy kicsit meg is voltam szeppenve, megilletődtem, nem akartam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy tényleg csak ő és én..

Tényleg ott ülünk Szentendrén abban a kis étteremben, hogy reggelizünk, hogy mosolygunk, felszabadultan, egymást ugratva. Ahogy vezetek és mosolyogva néz engem és szépnek lát. Mint férfit és mint embert. Hogy szerelmesen ragyognak a zöld szemei, mint a csillagok.  Kerestem a hibát a mátrixban, ez biztos nem a valóság, ez túl szép, tökéletes, nem lehet. De igaz volt. Azaz 52 óra, amit együtt töltöttünk a város zajától, egy csodálatos meghitt kis házban.. minden pillanata maga volt a csoda. Egy perc unalom se volt benne. Rengeteget röhögtünk, jókat ettünk, társasoztunk, kirándultunk, sétáltunk, összebújtunk, sikerült egy filmet befejeznünk :D Jó Másodszori nekifutásra, mert jöttek az álommanók és hipp hopp belealudtunk. Pihentünk, együtt voltunk. ÉLTÜNK, együtt, szerelmesen, csak ő és én.

Feltöltött ez a hétvége, kisimultam, boldog vagyok. Az ajándék amit pedig kaptam.. Annyira személyes volt, annyi szeretet szerelem, intimitás van benne. Csak nekem.. tőle! Semmi drága holmi, semmi flancolás. Az egész egyedi és különleges. Ki is tettem a szobámban, lassan de biztosan gyűlnek az emlékek. a lelkemben is és az ablakpárkányon is. Amint átköltözöm, keresünk neki egy megfelelő képkeretet és felteszem a falra. 

Az elválás volt nehéz. Bevallom férfiasan, hogy kiment az erő a lábamból és a karomból. Tétován száltam ki a kocsiból, erőtlennek éreztem magam. Sicc, kérlek menj, öleltem meg. Szomorúság volt a szemében. Mintha végleg váltunk volna el. Pedig ez út vége csak egy fejezet vége a közös, élményekkel teli könyvünk lapjain. Még megannyi élmény, emlék és szép dolog vár ránk az életben.

91 nap telt el a mélypontom óta és az a NŐ, aki végigasszisztálta azt az éjjelt, most a szemembe nézett és azt mondta szeretlek Cica és biztonságban érzem magam melletted, vigyázol rám. Nem tudom szavakkal leírni mit éreztem abban a pillanatban. Akkort tört el a mécses amikor gyűlésre mentem este. Félreálltam a kocsival és zokogtam. De örömkönnyek voltak. Hiányzol szerelmem. Üresnek érzem most magam mellett az ágyunkat. De tudom, hogy itt vagy a szívemben és ha lecsukom a szemem látom azt a gyönyörű... lényed, ahogy hozzám bújik.

Holnap elindulunk Zs-vel megünnepelni a szülinapom. Kettesben, szinte az egész hétvégét együtt fogjuk tölteni. Ma azt írta este, hogy izgatott. Bevallom én nem vagyok az, nem merek az lenni. Egy álom fog valóra válni majd akkor, amikor ott leszünk abban a kis fészekben vidéken, amit együtt választottunk ki. Amikor ott leszünk, akkor át fogom magam adni neki és az érzéseimnek és hagyom megszűnni a külvilágot és az alkoholizmust.. Addig nem merem. Mert ha az utolsó pillanatban közbejönne valami az... Nem nem innék, egyszerűen csak csalódott lennék és fájna.

Számomra ez a hétvége nem csak azt jelenti, hogy a szerelmemmel kettesben leszünk valahol. Hanem az előző év szülinapjához képest ez nagyon nagy változás bennem. Akkor, apa halála után 2 héttel, szinte megsemmisültem. Matt részegre ittam magam és sírtam egész éjjel. Talán ezért is van bennem félsz addig, ameddig meg nem érkezünk. Fura érzés ez egyébként. Mert ha tényleg blokkoltam volna magamban ezt az egészet, akkor most nem írnék.. 

Persze, hogy várom, csak nem merem elhinni, talán így a jó 88 naposan. Szeretném a 90 napot vele megünnepelni. Megérdemeljük mind a ketten. már csak 9 óra..

Az AA egyik alapelve, hogy csak a mai nap ne igyál. Nekem nincs ivásvágyam szerencsére. Azonben tettem, amit tegnap leírtam, csak a mai nappal foglalkoztam az életemben. Se kattogás, se rosszkedve. A számomra lényegtelen dolgokkal vagy emberekkel nem foglalkoztam, azokkal viszont igen, akik / amik fontosak. Ma szép napom volt, mosolygós, fáradt, intim. Ezalatt nem csak Zs-t értem, hanem magammal is békében éltem le azt a napot.

Működött, nagyon jól működött! Holnap megyek tovább így. Mindig csak arra a napra figyelve.