Ma este elmentünk és megnéztük Zs-vel közösen azt a lakást, amit tegnap találtam a neten. 22 percre Zs-től, 25 percre a cégtől. Tökéletes lokáció, zöld övezet. Pici de komfortos lakás, kicsit fura volt a mostani 120 nm után a 40 nm de szerintem gyorsan meg fogom szokni. Rezsi barátságos, a főbérlő is kedves volt. Szóval lefoglalóztam. Szombaton költözködés. Van még egy két dolog, amit meg kell majd oldanom addig, de estére elfáradtam, holnap is van nap alapon, holnap fogom intézni. Nem halogatás, egyszerűen jobb egyszer intézni valamit kipihenten, mint fáradtan sokszor. 

Az egésznek olyan meghitt hangulata volt. Kéz a kézben sétáltunk oda, jó a házszámozás trükkös, sose láttam még "é" lépcsőházat :D de meglett. Teljesen olyan hangulata volt, mint egy rendes párkapcsolati estének. Szeretem este. Békesség van bennem, nyugalom egy újabb lépés az útamon. Apró de fontos mérföldkő, talán egy szebb közös jövő felé...

Igen.. vágyom erre. Én aki világ életemben magányos farkas voltam, vágyom arra, hogy összekössem valakivel, azaz nem valakivel, hanem vele az életem. De lassan siess alapon türelemre intettem és intem magam. Mindent csak szépen sorjában. De akkor is szívmelengető a gondolat, hogy elértem az életemben azt a pontot, amikor fontosabb vele lennem, mint magammal. Régebben imádtam, kiköveteltem, vagy csak passzívan elvettem az énidőmet. Mert nekem az jár. Kh.. kicsit sem egoista gondolkodás, hogy minden és mindenki le van szarva, én "fáradt" vagyok, majd ha kedvem van akkor megcsinálom, foglalkozok vele segítek ect. Hát barátom a való világ nem ilyen. Illetve lehet, hogy másoknak az, de nekem maradt a kemény munka, a dolgos hétköznapok, a problémák, feladatok megoldása. Nem mintha bajom lenne ezzel. Hozzátartozik a fejlődésemhez. Ok jöhetett volna kicsit korábban a felismerés, mondjuk úgy 15 éve :D De a múlton kár rágódni, és változtatni úgy sem lehet rajta. Abból főzünk, amink van. Ebben pedig jó vagyok. Gyors helyzetfelismerés, improvizálás, a lehetőségek elemzése és a  feladatok megoldás. csak most már szervezetten és nem ad hoc jelleggel.

99 nap, basszus, repül az idő.. tempus fugit

Ma kipróbáltam valami újat. Mégpedig azt, hogy nagyjából beosztottam, ma mivel fogom tölteni a napomat. Kvázi tervet készítettem.
Meglepő módon működött. Én eddig mindig kurva magabiztosan állítottam, hogy szeretek improvizálni és ez működött is hellyel közzel az életemben. Aztán amikor a dolgok megváltoztak és a betegségem egy magasabb fokozatra kapcsolt, akkor az improvizálásból hirtelen kapkodás lett és így visszanézve egy sor rosszabbnál rosszabb döntést hoztam az életemben. 

De ma működött, hogy tervet állítottam fel, jó, voltak benne kisebb nagyobb csúszások, de legalább az irány megvolt. Pucoltam ablakot, persze előtte vettem észre, hogy a papírtörlő elfogyott :D, pakoltam, lakást néztem, pihentem.

És meglepő módon, haladtam a dolgokkal és nem csak tologattam őket magam előtt. Úgy tűnik, hogy egy nagyon bájos kis lakást is sikerült találnom, nincs messze Zs-től és a munkahelyemtől sem. Reggel 25 perc alatt a cégnél vagyok, ez konkrétan 35 perccel több alvást jelent reggel és hazafelé 1 órát spórolok. Nagyobb is mint amire számítottam, van egy fél szoba, ahova az ágyunkat be tudom tenni, és a nappaliban meg elférnek a dolgok. 40 nm. Holnap meg is nézzük. Ha minden klappol akkor ki is veszem a héten :) Egy hét múlva pedig már onnan megyek dolgozni. 

És ez az egész hétvége a pihenéssel, a minőségi én idővel, azzal, hogy haladtam a dolgaimmal, egy olyan felszabadultságot okozott bennem, amit már régen nem éreztem. Önmagam miatt vagyok boldog, mert az a pici reménysugár, amit felvillantott előttem az élet, most szélesebb lett. Persze, hogy tudom vannak kötelezettségeim az előző életemből, de ezek a napok, a sikerek, a szerelmes pillanatok mind mind erőt és hitet adnak abban, hogy azokat a feladataimat is meg tudom oldalni. Vagy ha el is bukok némelyiknél, megtalálom majd a megfelelő megoldást. A lelkem nyugodt marad. És ez szeretm állapot. Elkezdtem szeretni az életemet. Rég nem éreztem ezt így. Ilyen tisztán, nem elbizakodva. 

Hosszú hét volt, sok munkával és bevallom, mire a nap végére éretem, már nem volt erőm semmivel se foglalkozni. Se lakás kereséssel, se a megmaradt cuccok eladásával, csak arra vágytam, hogy egy picit Zs-vel beszéljek, letusoljak és bedőljek az ágyba.

A szponzorom is figyelmeztetett, hogy tök jó úton haladok de figyeljek arra, hogy pihenjek is. Ezért úgy döntöttem, hogy a mai, szombati napot teljes egészében énidőnek szánom.

Mondjuk tegnap meg Zs idő volt :D csodás nap, döccenőkkel, de jó, hogy kapásból meg tudtuk beszélni a dolgokat. 
Eltértem a régi szokásaimtól, nem raktároztam el őket, hanem azonnal elmondtam, hogy ez nekem nem tetszik. Ő elmondta a saját oldalát, beszéltünk róla és hipp hopp meg is oldottuk. Na jó kétszer is sikerült ezt tegnap eljátszanunk. Épültünk belőle és nem távolodtunk. 

Ma pedig olyan jó hangulatban csevegtünk írásban. Ahogy ő fogalmazott bár messze voltunk még is maga mellett érzett engem és ezzel én is így voltam.

Na de vissza a tárgyhoz változás...

Azt vettem észre magamon, hogy ahogy haladok a programmal, dolgozom magamon, és csinálom a lépéseket, az életemben apró változások állnak be. Ezek többnyire pozitívak. Mind amit fent is írtam. Az is, hogy ma amikor Zs lakásokat küldött át nekem, nem éreztem úgy zavarna az énidőmben ezzel. Sőt átragadt rám az izgatottsága. Jó lesz ott lakni, a közelében. Izgulok, mert elég szoros ütemtervet csináltam magamnak. Ma pihi nap van, holnap pakolás, takarítás, ablakpucolás. Illetve 3-4 ingatlant fel is hívok, hogy megnézzem őket minél hamarabb.

Hétfőn akkor lehet menni megnézni, foglalózni, stb. A héten az itteni dolgokat intézem és szombaton költözködés van. Hál istennek nincs sok cuccom, Az ágyunkat kell még mozgatni. De ez meg könnyen szerelhető.

Ez is a változás része, hogy nem improvizálok, próbálok tervezni, előre gondolkodni. Mit mikor csináljak meg. Minek mire milyen hatása lesz.. Hát ez nagyon nem volt így régen. Bár mindig azzal nyugtattam magam, hogy impulzív ember vagyok, meg a jó hajósnak jó szelet ad az élet.. Tudom, szerencsés karrierem volt végig, azt is, hogy becsülettel dolgoztam, de inkább az ösztöneimre hagyatkoztam, mint sem tudatosan terveztem volna az életem. Bevallom nem sajnálom. Sok szép emlék és élmény van így a fejemben és ma nem lennék az az ember aki vagyok, ha ezeket nem éltem volna át.

Az, hogy van egy betegségem ad egyfajta világszemléletet. De ez a szemlélet azokra az emlékekre is támaszkodik, építkezik belőlük, amik bennem vannak. Így vagyok az a férfi, azaz ember, aki levonta a múlt hibáiból a következtetéseket és próbál jobb ember lenni. Nem biztos, hogy sikerül, de legalább törekszem rá. Formálódom, alakulok, kilépek a komfortzónámból és változom.

Ma úgy érzem 97 nappal a hátam mögött, hogy jót tett nekem az elmúlt időszak és talán révbe érek egyszer amikor megdolgoztam már érte. Addig még rögös és kemény út vár rám, de nem olyan, amin ne akarnék végigmenni.

Tegnap 12 órát melóztam, kb. 1 tonna árut mozgattam meg kézzel. Mocsok mód elfáradtam, de közben folyton vissza-visszatértek a hétvége emlékei. Megyannyi apró hétköznapi csodás pillanat. Este beájultam az ágyba és sikerült majdnem 7 órát aludnom.

Gondoltam ma csak nem lesz annyi pakolnivaló. A F@szt nem :D 2 raklap áru esett be hirtelen, aminek helyet is kellett csinálni. Ok, pipa, kell a testedzés.. Mondjuk kellene valami táplálékkiegészítő majd, tömegnövelő vagy ilyesmi.

Ma este pedig randi este volt. Csodás, meghitt és szerelmes. Egy egyszerű hétköznapi szerda este. Összebújva, végigdumálva és nagyokat röhögve. Szeretem est volt. Nem az első és nem is az utolsó. Most amikor e sorokat írom, már csütörtök van és pénteken újból randi nap lesz Zs-vel... 

Várom, feltölt, biztonságot és energiát ad. Olyan, jó helyen vagyok érzés. Szeretem érzés

Ma átvettem a 3 hónapos érmémet a honi csoportomban. Izgultam, mint karácsony előtt a gyerekek. Nem azért mert ajándék volt. Hanem mert számomra egy mérföldkő. Csinálom a programot, nem lazítok, van szponzorom, barátaim. Stabil hátterem. Nem ragozom, egyre jobban vagyok még akkor is ha vannak üzleti kötelezettségeim, egyre közeledik a költözés. Ezek olyan dolgok, amik régen időpréssel jártak együtt a fejemben. Most pedig tudom, hogy vannak, szépen betervezem őket és lépésről lépésre haladok velük.

Ma sokat beszélgettünk Zs-vel, ez a hétvége nem csak a szerelmünket emelte magasabb szintre, helyre is billentette a lelkünket. Szeretem, hogy meg tudjuk utólag is beszélni a dolgainkat.Az a bolygós hasonlat, amit írt ma tökéletes volt. Teátrális (egye fene mind a ketten szeretjük ezeket), de tökéletes.

Annyi minden van bennem, annyi pozitív csodás érzés. De fáradt vagyok. A 4 óra alvás nem a barátom.Bár érdekes, mert egész nap fel voltam töltve, nem volt bennem fáradtság. Mosolyogva jöttem mentem a cégnél, intéztem amit kellett.

Szeretem az életem, sokkal jobb mint aktív koromban. Szeretem, hogy beengedek embereket az életembe, a lelkembe, és én is adok magamból. Jobb emberré tesztek. Nem tökéletessé csak jobbá.

Még annyit végezetül, hogy a napom fénypontja egy levélke volt Zstől. Amiben leírta, hogy a hétköznapi dolgok adták meg az igazi szépségét a hétvégénknek. Egy - egy pillanat, ami más körülmények közt átlagos lenne az életünkben. De akkor és ott.. szívdobbanás, villanás, csoda

Azt hiszem, nem tudom, hogy ez volt életem legboldogabb születésnapja. Minden a helyén volt, minden olyan volt, mint ahogy előre ábrándoztam róla. Persze nem mertem magam nagyon elengedni, az utolsó pillanatig bennem volt a félsz, hogy közbejön valami.

Sőt pénteken még egy kicsit meg is voltam szeppenve, megilletődtem, nem akartam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy tényleg csak ő és én..

Tényleg ott ülünk Szentendrén abban a kis étteremben, hogy reggelizünk, hogy mosolygunk, felszabadultan, egymást ugratva. Ahogy vezetek és mosolyogva néz engem és szépnek lát. Mint férfit és mint embert. Hogy szerelmesen ragyognak a zöld szemei, mint a csillagok.  Kerestem a hibát a mátrixban, ez biztos nem a valóság, ez túl szép, tökéletes, nem lehet. De igaz volt. Azaz 52 óra, amit együtt töltöttünk a város zajától, egy csodálatos meghitt kis házban.. minden pillanata maga volt a csoda. Egy perc unalom se volt benne. Rengeteget röhögtünk, jókat ettünk, társasoztunk, kirándultunk, sétáltunk, összebújtunk, sikerült egy filmet befejeznünk :D Jó Másodszori nekifutásra, mert jöttek az álommanók és hipp hopp belealudtunk. Pihentünk, együtt voltunk. ÉLTÜNK, együtt, szerelmesen, csak ő és én.

Feltöltött ez a hétvége, kisimultam, boldog vagyok. Az ajándék amit pedig kaptam.. Annyira személyes volt, annyi szeretet szerelem, intimitás van benne. Csak nekem.. tőle! Semmi drága holmi, semmi flancolás. Az egész egyedi és különleges. Ki is tettem a szobámban, lassan de biztosan gyűlnek az emlékek. a lelkemben is és az ablakpárkányon is. Amint átköltözöm, keresünk neki egy megfelelő képkeretet és felteszem a falra. 

Az elválás volt nehéz. Bevallom férfiasan, hogy kiment az erő a lábamból és a karomból. Tétován száltam ki a kocsiból, erőtlennek éreztem magam. Sicc, kérlek menj, öleltem meg. Szomorúság volt a szemében. Mintha végleg váltunk volna el. Pedig ez út vége csak egy fejezet vége a közös, élményekkel teli könyvünk lapjain. Még megannyi élmény, emlék és szép dolog vár ránk az életben.

91 nap telt el a mélypontom óta és az a NŐ, aki végigasszisztálta azt az éjjelt, most a szemembe nézett és azt mondta szeretlek Cica és biztonságban érzem magam melletted, vigyázol rám. Nem tudom szavakkal leírni mit éreztem abban a pillanatban. Akkort tört el a mécses amikor gyűlésre mentem este. Félreálltam a kocsival és zokogtam. De örömkönnyek voltak. Hiányzol szerelmem. Üresnek érzem most magam mellett az ágyunkat. De tudom, hogy itt vagy a szívemben és ha lecsukom a szemem látom azt a gyönyörű... lényed, ahogy hozzám bújik.

Holnap elindulunk Zs-vel megünnepelni a szülinapom. Kettesben, szinte az egész hétvégét együtt fogjuk tölteni. Ma azt írta este, hogy izgatott. Bevallom én nem vagyok az, nem merek az lenni. Egy álom fog valóra válni majd akkor, amikor ott leszünk abban a kis fészekben vidéken, amit együtt választottunk ki. Amikor ott leszünk, akkor át fogom magam adni neki és az érzéseimnek és hagyom megszűnni a külvilágot és az alkoholizmust.. Addig nem merem. Mert ha az utolsó pillanatban közbejönne valami az... Nem nem innék, egyszerűen csak csalódott lennék és fájna.

Számomra ez a hétvége nem csak azt jelenti, hogy a szerelmemmel kettesben leszünk valahol. Hanem az előző év szülinapjához képest ez nagyon nagy változás bennem. Akkor, apa halála után 2 héttel, szinte megsemmisültem. Matt részegre ittam magam és sírtam egész éjjel. Talán ezért is van bennem félsz addig, ameddig meg nem érkezünk. Fura érzés ez egyébként. Mert ha tényleg blokkoltam volna magamban ezt az egészet, akkor most nem írnék.. 

Persze, hogy várom, csak nem merem elhinni, talán így a jó 88 naposan. Szeretném a 90 napot vele megünnepelni. Megérdemeljük mind a ketten. már csak 9 óra..

Az AA egyik alapelve, hogy csak a mai nap ne igyál. Nekem nincs ivásvágyam szerencsére. Azonben tettem, amit tegnap leírtam, csak a mai nappal foglalkoztam az életemben. Se kattogás, se rosszkedve. A számomra lényegtelen dolgokkal vagy emberekkel nem foglalkoztam, azokkal viszont igen, akik / amik fontosak. Ma szép napom volt, mosolygós, fáradt, intim. Ezalatt nem csak Zs-t értem, hanem magammal is békében éltem le azt a napot.

Működött, nagyon jól működött! Holnap megyek tovább így. Mindig csak arra a napra figyelve.

Most éjjel amikor jöttem hazafelé gondolkodtam magamban, hogy blogoljak e. Ma igazából nincs hozzá kedvem, és azt hiszem egy darabig nem fogok írni vagy csak akkor ha valami nagyon kikívánkozik belőlem. Ma elég sok mindent végig gondoltam este, az életemmel kapcsolatban, sok mindent elengedtem, hogy a gyógyulásom legyen a középpontban ismét. Most nyugalom van bennem, valahogy más mint eddig amikor azt írtam nyugodt vagyok. Talán azért mert minden tekintetben elfogadom, hogy csak a mai nap a fontos. A jövőm majd alakul. Ha teszek ma azért, hogy ez a nyugalom folymatosan bennem legyen, akkor a jövőm jobb eséllyel lesz olyan amilyennek szeretném.

86 napja nem ittam, ma sem fordult meg a fejemben pedig hosszú és nehéz nap volt. De az élet már csak ilyen, hiába józanodunk attól még vannak ilyen napok is és lesznek olyanok is mint a közös hétvégénk. 

Szeretem azokat a kis helyzetkomikumokat és közös röhögéseket, amiket elő tudunk egymással idézni. Annyira természetesen és ösztönösen viselkedünk együtt, hogy néha fel sem tűnik, hogy egy egy mondat vagy kiejtett szó, fintor vagy mimika, teljesen átértelmezi a beszélgetésünket.

Talán a legelső az volt, amikor csokit vittem Zs-nek, imádja. Elkezdte megenni, kérdezte, hogy kérsz belőle? Én pedig (szerintem játékosan) azt feleltem áá dehogy, erre befalta. Én meg ott ültem döbbenten, hogy te tényleg megetted az egészet? Erre elkezdtünk röhögni :)

A b+ Zs kifejezés nálam a mérhetetlen elfogadás jele, amikor valami olyan reakciót kapok amire akkor ott tényleg nem számítottam. Ma pl. amikor találkoztunk akkor mondtam, hogy egész nap pakoltam, letusolni nem volt időm. Megölelt, belenéztem azokba a gyönyörű szerelemmel átitatott szemeibe és a világ legromantikusabb hangján (vélem én) annyit mondtam, gyönyörű vagy. Erre ő, nem is vagy büdös. Szakadtunk a röhögéstől. Imádtam azt a pillanatot. Mert meghitt volt, őszinte, semmi játszma, csak természetes reakciók.
Szeretem ezeket a lopott perceket, kis csillagszórók (Zs találta ki) az életünkben.

Ma amikor felidéztük este ezt, szóba került, hogy lassan elkezdhetnénk írni. És tényleg. Hiszem, hogy megannyi félreértés, vicces helyzet és közös nevetés vár még ránk a közös életünkben.

Apropó közös élet. Most este írásban amikor beszélgettem szélvész kisasszonnyal, jött egy kis kattogás, mert nem úgy reagált, ahogy én azt szerettem volna. Elindult egy rossz minilavina. Szóltam, hogy inkább menjünk aludni, de aztán közösen meg tudtuk fordítani a beszélgetés irányát és meghitt, röhögős és szép este lett, pont mint a mai napunk. Jó érzés, hogy bár beugranak a régi sémák, de teszek ellenük, nem hagyom kifejlődni magamban, ő pedig partner ebben. Mint mindenben az életemben, a közös életünkben. Köszönöm, hogy ilyen ember és nő vagy, aki kellő türelemmel és szerelemmel van megáldva.

Neki is hosszú naja volt és nekem is. Imádtam, amikor a kocsiban szenvedélyesen magyarázott, gesztikulált, bazdmegezett és mosolygott közben a szeme az örömtől, hogy ott állok előtte. Én pedig élveztem a csodás nőm látványát. 

Jó napom volt, végre elkezdtem hasznosnak érezni magam a cégnél. Összekötőként rohangáltam a különböző részlegek között, segítve, jókedvűen, poénkodva, intézkedve. A munka végén a főnököm elmondta, hogy miket kell a távollétében intézni, szervezni, jól esett. Az én fejemben is az volt, ami a társaim fejében néha, alkoholista vagyok, szart sem érek, senkinek nem vagyok fontos. Ok tettem érte eleget, hogy ez reális legyen. Pedig nem így van a valóságban. Csak be kell fogadni, hogy megbíznak bennem, hogy tényleg számítanak rám. Jó érzés. Volt bennem egy kisebb fajta hála az Élet felé, amikor ez bekövetkezett.