ma valami hihetetlen nyugalom van bennem. Egyrészt voltam online gyűlésen és jó volt. Másrészt oldom az anyagi problémáim, bár eddig sem volt kétség bennem, hogy sikerül e. És Zs-vel is folyamatosan, együtt küzdjük le a vágyaink által kreált problémákat vagy inkább nevezzük őket feladatoknak.

Van egy kedvenc mondásom:

"Az ember akkor igazán boldog ha megtalálja a vágyai és a lehetőségei közti egyensúlyt" 

ezt apámtól tanultam. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy abban hitt bennem és az öcsémben él tovább. Igen apa igazad volt. nagyon sokat tanultam tőled és most ebben a helyzetben ez számomra életmentő. Anyám fizikai ölelése és aggódása is, de ezek az alapértékek.. nem vagyok vallásos, de most nagyon szeretném ha tudná, hogy mennyit köszönhetek neki.

És vissza az első gondolatmenetemhez:

Tegnap lelkesen kitaláltam, hogy bár 3 hétig kicsit csendesebb a kapcsolatunk, de azért jövő héten egy teljes nap belefér. Igen a vágyaink ezt diktálják, de reggelre már éreztem, hogy ez nem annyira jó így. Ő már pedzegette tegnap is, de nekem kellett 24 óra, hogy felismerjem. Hát igen, az a fránya egó és a türelmetlenség. Hozzáteszem továbbra is tombol bennem a szerelmes férfi. De ez most hosszú távon nem biztos, hogy a legjobb kettőnknek. 

A mai napunk annyira meghitten telt, írásban beszélgetve. Szeretem ezt a napot is. Igazából az elmúlt 37 nap majdnem minegyikét. Nincs bennem vad lelkesedés, agyatlan félelem, kattogás. Az elmúlt pár napban mintha elmosták volna ezeket. Megyek, irány az egyik kedvenc gyűlésem és próbálok szponzort találni magamnak. 

Azt hiszem az egyik legnehezebb dolog az épülő félben lévő alkoholisták és a környezetük számár, hogy meghúzzák a határokat. 
A józanodás azzal is jár, hogy már nem vagyunk teljesen olyanok, mint régen, Régen bármit megadtunk azért, hogy valaki szeressen, hiszen magunkat sem igazán szerettük. Régen hajlamosak voltunk tologatni az egónk miatt a határokat, nem figyelve más emberek érzéseire és a sajátunkéra sem igazán.

Persze könnyű olyan határvonalat húznom, amit 3 hete az egyik AA társam mondott:

"nem töltök alkoholt, nem tartok otthon alkoholt és nem fizetek érte." tiszta sor, könnyű elfogadni és alkalmazni. 
Ma azonban sokkal nehezebb határvonalak meghúzásával szembesültem.

Az egyik F-fel kapcsolatban volt a kikapcsolt telefon miatt. Nem akarom részletezni, mert először vele szeretnék leülni és elmondani neki, de meghúztam egy határt. 

meghúztam egy határt anyám felé is, akitől tegnap este 20 percig hallgattam, hogy mi lesz velem, miből fogok megélni, stb

És végül Zs húzott meg felém egy határt azzal kapcsolatban, hogy ha már megbeszéltünk valamit, akkor ne módosítsam pár nappal később. Igaza volt. Büszke vagyok rá, mert ezzel pont az épülésem szolgálja. 
Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy még mindig a dolgok könnyebbk részét fogjam meg. Fránya egó..
Hiányzik Zs? Igen, a fél karom odaadnám érte, na jó ennyire nem drasztikus a dolog, de nagyon hiányzik. De azzal, hogy ma nagyon lelkesen felajánlottam egy holnap esti fuvart, pont keresztbehúztam, amiben megállapodtunk. Jó nem vagyok szent és tudom, hogy könnyebb mondani valamit mint megtenni. De jól esett, hogy STOP táblát mutatott. Félt, hogy úgy reagálom le, már nem szeret. Pedig bennem büszkeség volt, hogy megtette. Én meg kapásból jeleztem felé, hogy tök igaza van és elfogadom. Hiába a társam, a szó minden értelmében. Tisztelem az erejét, hogy nemet mondott, pedig legalább annyira vágyik egy ölelésre mint én. De most erősebb volt. Én pedig pont az ilyen dolgokból tudok tanulni.

ez a 37-ik napom.. szépen lassan, mint a homokóra peregnek le a napok, Cseperedik az elületett kis fa. Az én saját életfám.

A bennem élő tigris.. Ma fogalmaztam meg hangosan, hogy mit is jelent a számomra, milyen viszonyban is vagyok a lelkem ezen szegletével. Ha egy szóval kellene jellemeznem: ERŐ. Nem az a fajta vadság, vagy hebrencs létezés, amit eddig belegondoltam. Nem, az a fajta lelki és fizikai erő, amit ma átéltem. Nyugodtság és béke. El is határoztam, hogy felkerül a hátamra egy ezt szimbolizáló tetoválás.. Bár sokág nem akartam a hátamra, de ma úgy döntöttem, hogy lesz. Egész hátas.. be fogok szarni mire elkészül, de hát ki mondta, hogy bármi amit szeretnénk az életben könnyen és fájdalommentesen elérhető?

Jó volt a tegnapi beszélgetések sorozata, jó volt Zs-vel egy olyan napot együtt tölteni, amire még keresem a szavakat. Azt hiszem lelkileg sosem éreztem magamhoz közelebb senkit. Mintha a másik felem lenne. Több, mint szerelem, de nem tudom még pontosan körbe írni. Azt tudom, hogy most is úgy érzem a sarkából ki tudnám fordítani a világot. Nem miatta, egyszerűen magam miatt. Azok a lépések, amiket elkezdtem csinálni az elmúlt napokban ezt eredményezik bennem. 
Pedig voltak ma is kisebb döccenők, pl.: kikapcsolták a telefonom, mert nem figyeltem a számlákra. Anyám aggódás, #hogyhátmileszveledkisfiam, #engemittsenkisemszeret stb. De normálisan kezeltem, toleráltam, elfogadtam egy - egy adott helyzetet. Azt is, hogy Zs-vel, most 3 hétig nem találkozunk, így hozta az élet. Feszült vagy ideges lettem, amikor ma kiszált a kocsiból? Fájt, hogy nem láthatom 3 hétig? Nem, egyik sem. Egyrész még most is körbeölel a mai és az eddigi csodás és meghitt napok szépsége, másrészt pedig 3 hét múlva úgy is találkozunk. Ő pihen és feltöltődik én pedig intézem a dolgaim. Ez így van jól. Persze, hogy hiányozni fog, a mosolya a nevetése az incselkedése.. de ha becsukom a szemem látom magam előtt azokat a ragyogó zöld szemeit és hallom a hangját a fülemben. A többi.. ki merre jár, hol és hogyan éli a napjait.. nos ezek úgy is megváltoztathatatlan tények. Tök felesleges lenne rajtuk kattogni. 
Ma eljött velem gyűlésre, nem miattam. Maga miatt. Örültem, hogy támogat, de igazán annak, amikor hazafelé azt mondta a kocsiban, Cica én magam miatt is voltam veletek és hazaviszek belőle pár nagyon fontos gondolatot. Jó volt látni és érezni, hogy átélte miért fantasztikus ez a közösség. Ahogyan mosolyogva szívták a gyűlés előtt a vérem, ahogy érdeklődve fordultak felé, önzetlenül, ahogy figyelt a megosztásokra. Szeretem, ma még jobban mint eddig. Nem a nőt látom benne gyönyörűnek csak, hanem az embert is. Önmaga miatt volt ragyogó, mellettem. Hiányozni fog.

Ma volt egy nagyon bölcs és elgondolkodtató megosztás:

"a tolerancia a fejben van, viszont az elfogadás a szívben lakik"

Mennyire egyszerű és még is mennyire igaz gondolat. Ma is tanultam valamit. Minden nap hazahozok a közösségből valami építő jellegű gondolatot. És bele is teszek.
Van egy társunk, aki nagyon küzd, látom, hogy dolgozik magán, de érzem, hogy küzd. Ma van a szülinapja. A gyűlés után odamentem hozzá és szülinapi ajándékként megköszöntem neki, hogy mennyi mindennel segítette az én gyógyulásomat, csak az eddigi megosztásaival. Jó volt látni, bogy jól esett neki.

ma sem ittam, 36 napja vagyok józan és életem egyik legteljesebb napján eszembe se jutott, hogy innom kellene, hogy fokozzam ezeket az érzéseket. Mi lenne több vagy szebb ennél? Az alkohol biztosan nem. Ha reggel felébrednék és itt pislogna rám álmosan, kócosan, na az igen.

nos ma egész nap nem csináltam semmit.. legalább is a külső szemlélő így látta volna.. de micsoda nap volt magammal..olvastam a neten olyan cikkeket, melyek segítettek a spirituális dolgok megértésében. Nem, nem kezdtem el az Istenben hinni, de abban igen, hogy ha nyitottabb vagyok a világ dolgaival szemben az két fontos dolgot eredményezhet:

- jobban megismerem önmagam
- nyitottabb leszek mások felé

Mind a kettő csak az épülésemet szolgálja. És olyan jókat elmélkedtem, gondolkodtam. Semmi negatív, vagy túlzottan reménykedő.. inkább reális helyzetértékelés. Minden gondolat a lelki békémet építette. 

Utána jött a gyűlés, szeretek ide járni, úgy érzem, kisebb kilengések ellenére de kezd egy jó csapat formálódni. Nah megint az egó.. ők már akkor is ott voltak, amikor én még aktív voltam. Szóval én leszek nyitottabb feléjük. Már vannak társak, akiket magamtól megölelek, mert jó látni őket hétről hétre.
A gyűlésen nagyon jó megosztások voltak. Én is megszólaltam, milyen meglepő.. Az elején még gondolkodtam, hogy mit is mondjak, de az előttem lévő társam, mintha az én hetemből idézett volna. Elmentek a családdal vízpartra. És a párjának volt egy ártatlan mondata, amitől ő elkezdett kattogni.. Hmm de ismerős ez a hetemből.. Utána feltettem a kezem és elmondtam, hogy ezt éltem át én is a héten, pont ezt csak a szereplők voltak mások. De ugyanúgy nem tudtam a saját fejemből kiszakadni.. Segített neki, utána beszélgettünk még egy kicsit és telefonszámot is cseréltem vele, mondtam bármi van hívjon. Láttam, hogy nagyon jót tettem ezzel. Nem magam miatt volt ez a pillanat fontos. Illetve nem csak magam miatt. Jó volt segítő kezet nyújtani, amikor elveszettnek éreztem magam én is megkaptam ezt tőlük.

És, hogy miért írtam a címbe a megbocsájtást? Mert amikor elmondtam a hetem akkor mondtam ki nekik hangosan.. Ameddig nem bocsájtok meg magamnak, vagy nem ismerem fel, hogy ezt kellene tennem, addig vissza vissza jöhetnek a feszültség hullámok. És ahogy kimondtam jobb lett... Megkönnyebültem. Nem még nem teljes a katarzis, de legalább tudom mire kell koncentrálnom. És hogyan? Gyűlés, gyűlés, szolgálat vállalás és egy szponzor. Jó érzés volt, hogy feltöltődve jöttem el.

Ma van 35 napja, hogy van választási lehetőségem, és ma is azt választottam, hogy fontosabb az élet, Élet, a barátok, az emlékezés a tiszta fej.. Nagyon jó érzés józanul megélni a mai napom. Mosolyog a lelkem és a szívem

Most éppen sütit sütök, de úgy, hogy Zs-vel a holnapi gyűlésre tudjunk vinni belőle. Mert adni jó.

2 órát aludtunk, de soha nem voltam még lelkileg kipihentebb. Ha valaki kételkedne a szavak erejében, vagy abban, hogy beszélgetéssel mennyi mindent fel és meg lehet oldani, akkor javasolnám próbálkozzon tovább. 
Azt hiszem az elmúlt 35 napban sosem voltam békésebb. A lelki fejlődésem talán legszebb órái vannak mögöttem, amikor hirtelen megvilágosodott, hogy miért volt bennem féltékenység, hogy miért voltak feszültség hullámaim. Úgy tudtunk beszélgetni nagyon kényes témákról, hogy nyugodt maradtam. Nem kellett magamra erőltetni, Zs mesélt én kérdeztem és fordítva. Ennyi alvással a hátam mögött, hazadobtam, bevásároltam és most a kanapén blogolok, de lélekben újra átélem az éjszakát. Nem csak azt a csodás pillanatot, amikor megpillantottam a gyönyörű tetovált hátát. Nem.. azt ahogy beszélgetünk mint egy pár, mint társak. Visszaléptem mellé magamban. Szeretem. Adott, nagyon, nagyon sokat hozzáadott a felépülésemhez ez az éjjel. Elmosódtak a rossz emlékek, a rossz megérzések, béke van bennem, jó álmosság is :D De már bevásároltam, főzök holnapra ebédet, sütit sütök, és mint egy dobbantóról holnap elrugaszkodunk kézen fogva valamibe, ami tudom és érzem, hogy egy újabb szintre fog minket együtt emelni.

Egy szemernyi kétség sincs bennem, hogy szeptember elején ugyanilyen boldog leszek, mint ma reggel... Vele..

Amikor először hallottam egy társamtól, aki 2 éve józanodik, hogy szerként használja a paárkapcsolatait, vagy akár a gyűléseket, nem értettem miről beszél. Ember alkoholista vagyok, letettem a piát, minden ok lesz ha végigcsinálom a programot. Aztán szépen lessen jöttek a felismerések, de még mindig nem vetítettem magamra, pedig beszélni tudtam róla.. persze... én ne lennék képes 1 hónap után osztani az észt? A karma egy ribanc szokták mondani. Igen, az.

visszagondolva az elmúlt hetemre, pont szerdán futottam bele online ebbe a témakörbe. De akkor is csak megállapítottam és meg is osztottam, hogy igen én is függő vagyok. Amikor sportoltam, nagyon sportoltam. De ilyen volt a munkamániám, a dohányzás és az emberi kapcsolataim is. Bulik, párkapcsolatok, evés, ivás... Persze könnyű volt elbújni amögé, hogy hát én ilyen vagyok, hedonista, élvezem az életet.

Tegnap / ma állt össze a kép, amikor első kézből tapasztaltam az emberi kapcsolataimban, hogy elkezdtem alkohol helyett szerként használni őket. Zs-vel a szerelmünket, F-fel a barátságunkat vagy az AA gyűléseket.

Akarattalanul is a dolgok könnyebbik részét fogtam meg. Persze dolgoztam magamon, de ha bármi nyűgöm volt, rohantam hozzájuk vagy felhívtam egy AA társam és rázúdítottam. Pipa problem solved.

Faszt, ettől még a problémák megmaradnak. Mennyire fura az agyunk és a lelkünk, hogy az, hogy tisztában vagyunk valamivel egyáltalán nem jelenti azt át is tudjuk érezni saját magunkkal kapcsolatban. Vagy, hogy alkalmazni tudjuk magunkon.

Érzékeny kis dolog az élet, most tanulom.. Milyen határok vannak, minek mi a hatása, jééé másoknak is vannak érzéseik és ha fontosak nekem akkor figyelembe kell venni ezeket.
Cselekedetek és következmények..
Nem esik nehezemre, és ez a felismerés sem tesz feszültté. Mint egy gyerek csodálkozom rá a világra és a forró vasalóra hogy ha megfogom, akkor szar. Mondjuk rossz példa mert a vasalónak nem fáj :D 

Az agyam egyik része élvezi és szereti ezt a tanulási folyamatot, ezeket az apró de lényegi felismeréseket. A másik része pedig barátkozik velük.

Hiányzik apám, jó lenne vele megosztani, amin keresztül megyek, tudom, hogy aggódna de segíteni, támogatna és a legfontosabb meghallgatna és megölelne.. Apu.. olyan nagyon...

Eszemet se tudom mikor aludtam utóljára 9 órát egyben.. kómásan ébredtem, de jól. Se feszültség, se nyugtalanság nincs bennem. Egyszerűen hagytam pihenni az elmém, az érzéseim és a testem. Nem akarok elbizakodott lenni, hogy az elmúlt időszak érzelmi hullámvölgyei csak a kialvatlanság miatt voltak. Nem, tudom, hogy a betegségem miatt voltak de eszembe jutott, amit az AAban tanultam tegnap. Igen a tegnapi gyűlésből is ki tudtam venni, ami számomra hasznos:

4 dolog amire figyelj:
- ne legyél szomjas
- ne legyél éhes
- ne legyél fáradt
- ne legyél ingerült

Minden reggel emlékeztesd magad arra, hogy a mélypontodon, min ment a környezeted keresztül és te ezt akkor és másnap hogy élted meg

Minden reggel és este adj hálát azért amid most van

Lassan siess

és a saját kedvenc példám: Sprinttel nem lehet maratont nyerni

F-fet hívtam tegnap este, majd üzenetben beszéltünk. Úgy érzi csak pszichológust játszik az életemben, csak a párkapcsolat és a gyűlés, amiről beszélni tudok. És most hagyjam békén egy darabig, de lélekben velem van. Nem vitatkoztam vele. Én nem így látom teljesen a kapcsolatunkat, de ő így éli meg. Majd amikor lehiggad beszélek vele. Megértem, hogy így érzi és tényleg nálam most ezeken van a fókusz zömmel, de nem teljesen. Viszont tényleg mindent a lelki békém és a gyógyulásom mögé helyezek. Nem egoizmusból, ezt is el akartam neki mondani. Azért teszem, mert hallgatva a bölcsebb és öregebb társaimra, akit és amit az elején a gyógyulásunk útjába teszek, azokat fogom elveszíteni.

Lehet kézzel lábbal tiltakozni közel 90 év tapasztalata ellen és úgy gondolni, majd én megreformálom a rendszert, de felesleges. Bár továbbra is pattog a fejemben az Ego nevű kis izé, de ebben az esetbenn elkussoltatom és szívvel lélekkel hiszek a programban és az idősebb társak tapasztalataiban, Fura.. én.. feltétel nélkül.. hmm..

Vigyázz mit kívánsz mert teljesül - tartja a régi mondás.

Ó milyen könnyű is volt megbeszélni, hogy hogyan legyen a kapcsolatunk. Hogy majd holnap találkozunk, és addig nem írogatunk. Nagyon ritkán fordul elő ez. Vágy van bennem, hiányérzet, pezsgés.. intenzíven jönnek elő azok az emlékképek ahogy a ma a karjaimban tartottam. Se feszültség,, se rossz érzés, hogy hülye dealt kötöttünk.. csak a hiány de melengetve a testem és a szívem. Hiányzol Zs. Nagyon, nem akarom és fogom megszegni az egyezségünket. De ilyenkor döbbenek rá mennyit is érnek az esti kis beszélgetéseink, vagy egy szimpla jó reggelt üzenet. Várom a holnapot, szeretném látni az új tetoválásait, közben már én is kitaláltam, mi lesz rajtam és hogyan. 

Azt hiszem egy szóval tudom jellemezni kettőnk állapotát, a mai hazautat, a reggeli tanácstalanságot, küzdelmet, könnyeket, öelést, feloldozást, szavakat. Szerelem.

Elkéstem gyűlésről, életemben először. Ok z nem okozott lelki furdalást, mert a csatlakozásom pont az orrunk előtt ment el. Vártam a mai gyűlést is, mert hosszú, szép de picit fájdalmas nap volt. Zs-val olyan döntéseket hiztunk, amikről már írtam. Gondoltam, este gyűlés, hipp hipp hurrá, milyen jó lesz.. Hááát..

A mai gyűléssel két problémám volt. Az egyik, hogy egy olyan társunk tartotta, akit én nem szívlelhetek. Sorry ember vagyok, azért mert sosrtárs még nem tudom elfogadni azt az erőltetett sztorizgatást, amit művel. Számomra visszatetsző, hogy valaki ennyire ránk akarja erőletetni, mennyire faszán érzi magát. Tisztelem, hogy 31 éve józanodik. De az öntömjénezés és a körítés számomra semmissé teszi a mondanivalóját. Főleg úgy, hogy hallottam már más idősebb társak visszaemlékezését is. Mindegyikben ott volt az öniróni (hogyan lett valaki zug fagyievő) de mélyen megérintett az emberi története is a dolgoknak. Mindegy, itt még úgy gondoltam, hogy ebből is kiveszem, ami nekem jó. Viszont az utána következő társ csalódás volt. Csinos 40es nő, kultúráltan, öniróniával beszélt arról, hogyan élte meg a kezdeteket. És az egész mondanivalóját porba tiporta és semmissé tette azzal, amikor azt mondta:
"ennyire erővel elüthettem volna egy büdös cigányt is"
Nem én voltam az egyetlen, aki erre felkapta a fejét. Azt gondolom, hogy egyrészt az embereket nem a nemük, bőrszínük, vallási hovatartozásuk, nemi identitásuk alapján kell megítélni, másrészt ennyi erővel egy társaságban mondhatja bárki, hogy büdös alkoholista, akkor meg ő lenne felháborodva. Avan egy társam, akin látom, hogy 2 éve küzd és megtesz mindent, ő emelkedett szólásra. Normálisan megosztotta velünk a dolgait és a végén kijött belőle, hogy neki végtelenül szarul esett ez a kifejezés, mert neki is "egy büdös cigány" fia van, "fehér ember" létére.

Szar volt ezt megélni, öntömjénezés és kultúrálatlanság... Mondjuk nem basztam fel az agyam, de kivettem a maiból, ami nekem kellett, de nem véletlen, hogy mely csoportokba szeretek járni, és miért.

Hazafelé ezt átbeszéltük az AA barátommal, neki is ilyen volt az érzése. 
Viszont, ami fontosabb volt számomra, hogy el tudtam neki Zs-t mesélni és kiadni magamból, a saját faszságaimat is illetve ő volt már a Minnesota programban és bíztatott, hogy menjek el ha szükségét látom. Én pedig ha a sponzorral nem boldogulok szükségét fogom látni. 
Kemény lesz.. 2 hétig se telefon, se net, semmi külvilág. Utána fokozatosan engedik vissza a kinti impulzusokat és 8 hetes az egész. Viszont eddig csak jót és pozitívat olvastam és hallottam róla. Amikor úgy fogom érezni szükségem van rá, megyek. 

33 napja nem ittam, sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Tudom pici ez a szám, de szépen növekszik. Jól eső érzés, hogy azok akik mindennél fontosabbak számomra, büszkék rám.

Zs kint dolgozik a nappalinkban. Szeretem ezt az érzést, meghitt, otthonos. Mintha együtt élnénk. A kis pöttyös macinacijában flangál, most ébredtünk fel a délutáni alvásból. 
A tegnap esti érzelmi hullámvasutam mind a kettőnkben nyomot hagyott. A reggeli találkozásunkon meg is érződött ez.

Itthon kibeszéltük a dolgokat és éreztem sőt ki is mondta, hogy tényleg nem tudja mellettem ezt így csinálni. Megértem, nekem is nehéz magammal, neki meg plána. Szeretem, hogy őszintén meg tudunk mindent beszélni. És szeretném ha ez így is maradna.

Most egy pici szünetet tartunk, nem találkozunk, ebben maradtunk. Tartjuk a kommunikációt, és hétfőn eljön még velem gyűlésre de változtatnunk kell, azért hogy ne veszítsük el egymást. Ha így maradnak a dolgaink akkor szépen lassan elsorvad a szerelmünk, hétköznapivá válik, olyanná, amiben ő elveszíti a hitét bennem, bántani fogjuk egymást, nekem pedig ez egyenes út a visszaeséshez.

Lehet nem a legjobb megoldás, lehet kockázatos de nem tudok jobb megoldást. Valaminek változnia kell. 
Nekem meg kell tanulnom egyedül megoldanom a problémáimat. Nem használhatom a szerelmünket szerként. Nem rohanhatok mindenért egyből hozzá, hogy rázúdítsam.
Neki pedig meg kell tanulni, nem aggódnia értem, hogy ne féltsen folyton. Így olyanná válna, mintha az anyám lenne.

Tudom, hogy jó döntést hoztunk, mégis nehéz.. Nehéz, de nem megvalósíthatatlan. Már most érzem, hogy hiányozni fog, de ha így marad mellettem, akkor minden tönkre megy. Minden.. És ez nem csak rá igaz, hanem az összes megmaradt kapcsolatomra. Tovább és keményebben kell dolgoznom magamon. Most pl.: vele kapcsolatban úgy érzem, hogy bár 2 hete mellé léptem, de most visszább léptem egyet. Ez nem jó és nem is fenttartható állapot.

F-fel, pont ezen a témán morogtam össze tegnap. Igaz ő a saját stílusában tálálta a meglátásait, de akkor még nem voltam erre vevő. De majd este felhívom, bocsánatot kérek. Fontos nekem, de néha a nyers fogalmazásától a falra tudok mászni.. De fel se merült bennem, hogy nem akar nekem jót. Ennyi év után is érzem, hogy törődik velem.

Türelem Viktor, ez az amit még nagyon sokáig tanulnod kell.