Tegnap reggel nyűgösen ébredtem, nagyon nyűgösen. Alapvetően nem tudtam magammal mit kezdeni. Fetrengetm, próbáltam tusolni, kávézni, visszalaudni, cigizni, majd fordított sorrendben, aztán összevissza.. Semmi nem volt jó. Egészen délután egyig nem ettem semmit, pedig éhes voltam, Így visszanézve olyan voltam, mint egy durcás hisztis kisgyerek. Nem akartam gyűlésre se menni. Egyáltalán kimozdulni. De ilyenkor kell mindenképpen gyűlésre menni.

És tádám, amint megérkeztem és elkezdtem beszélgetni a társaimmal, enyhült a feszültség. Majd következett egy megosztás.. Istenem (ok ateista vagyok, de hát na, szeretem ezt a szófordulatot) annyira mélyen belémvágott, amit hallottam. És egy olyan embertől, akinek először csak a hangját hallottam és meg is jegyeztem magamban, ki ez az állat? Jah a sztereotípiák.. pedig az egyik legemberibb társunk és teljesen őszinte és hiteles. Na de ez a megosztás... Hogy a dolgokat nem csak mondani kell hanem csinálni. Hogy a felesége nem azért hagyta el, mert alkoholista, vagy hogy ne mondta volna neki, hogy szereti. Mondta csak nem mutatta ki és nem csinált semmit. Ergó a szavak nem teltek meg élettel, tartalommal.

És a gyűlés után belém hasított, hogy beszélhetek én Zs-nek arról mennyire szeretem, ha folyton hisztizek. Hogy bazd meg Viktor tényleg tenned kell ezért is. meg az üzleti dolgaid miatt is, meg kellene lassan egy normális állás is. Hogy a faszomért csak pofázok magamnak erről. Nem azt mondom, hogy nem tettem semmit eddig. Tettem, de rádöbbentem, hogy a komfortzónámat nem léptem át, csak belüről tapogattam és közben bólogattam, hogy mennyire fasza gyerek vagy. 

Az estém és a napom így nagyon kerek lett magammal. Magam miatt. Úgy éreztem, hogy valami fejlődés történt, hogy hiszek magamban és legyőztem magam. Apró csata volt de lényegi, főleg ha a mai napomat, napunkat nézem.

És a legfontosabb, senkit nem használtam szerként, nem öntöttem rá Zs-re, nem hívogattam AA társakat. Nem. Szépen megoldottam egyedül. Mennyire jó érzés volt.

És mennyire jó, hogy ma ezt alkalmazni tudtam. Reggel randiztunk Zs-vel, 1 hete nem láttuk egymást. Kicsit beszélgettünk a kocsiban, ameddig elvittem dolgozni. Láttam, hogy fáradt és nyűgös, ok szabi után volt. Nem volt ezzel semmi gond, de amikor írásban a délelőtt kommunikáltunk, távolinak és dekoncentrálnak tűnt.

Mit csinál erre Viktor agya? Jah ha nem küldött csók emojikat, akkor már biztos nem is szeret, és mást választott, és.. Jó kedves hisztis énem menj a faszomba, lefeküdtem, aludtam egyet és elmentem Zs-ért. Majd egy pici várakozás után elmondtam neki, hogy ez rosszul esett és lécci figyeljen erre. Olyan cuki volt. Nézett rám a nagy zöld szemeivel és láttam, hogy átment neki. Hogy rendben van a mondanivalóm, hogy jó ha ÍGY adom elő. Sokat segített a tegnapi nap és sokat segít ő is azzal, hogy őszintén megbeszéljük a dolgainkat. 

Persze, hogy mind a kettőnknek megvannak a maga félelmei. Ki meddig bírja azt az életformát, amit élünk. Én azt tudom, hogy ma is gyönyörűnek láttam, hogy tettem a kapcsolatunkért, hogy szeretem és hogy annyira szép volt ahogy gesztikulálva magyarázott nekem valamit. Ha megfeszítenek se tudom mit, a szemei mint két zöld csillag ragyogtak a napbarnította arcában és csak néztem.. néztem.. és hagytam hogy a szerelmes lelkem ringatózzon a hangján.

Köszönöm az életnek, hogy az életem része. Az a fajta jellemfejlődés nem menne bennem így végbe, ha nem segítene benne.

És még számtalan jó dolog történt ma valam, lehet lesz egy jó állásom bár este nem hívtak de ismerős, szóval majd holnap.

Úgy tűnik lesz szponzorom, olyan ember személyében, akit hitelesnek tartok és becsülök.

Szerdán még is együtt leszünk és csütörtök randi nap.

Persz ez a mai nap. nem tudom mit hoz a jövő de nem is érdekel annyira, hogy feleslegesen aggódjak.

42

Ma nekem ez a szám. 6 hét. Csodás estém volt. Elmondhatatlan hála öntött el a mai gyűlés után. De ezt majd holnap, egyészben fogom leírni.

Az már tökéletesen megy, hogy el tudok aludni éjfél körül. Most már azt kellene elérnem, hogy ne ébredjek fel 5 és 6 között. Hmmm ez nem türelmetlenség, de olyan jó lenne szundizni, aludni pihenni 8-9 órát. Biztos eljön annak is az ideje...

Van egy reggeli szeánszom, amikor ébredezem. Azzal kezdődik, hogy ránézek a telefonomra ki írt, milyen értesítések vannak. Nem tudom, hogy ez az üzleti élet maradványa e, hogy fontos vagyok, vagy megszokás, vagy így próbálom meg lecsekkolni hiányzom e valakinek. Hülye dolgog, miért hiányoztam volna az éjszaka kellős közepén valakinek? Nem is tudom, de néha rossz felébredni egyedül. Fura mert a józanodásom velejárója ugye az, hogy építem és elmélyítem az emberi kapcsolataimat, és persze én mindig vertem a mellkasomat, hogy fasza gyerek vagyok jó nekem egyedül. Hát kezdek rádöbbenni, hogy nem. 
Na szóval telefoncsekkolás, aztán megnézem, hogy Zs mikor olvasta az esti kis üzenetem, amit mindig úgy időzítek, hogy remélhetőleg már csak reggel lássa. Kis meglepetés írások, zömmel kedves, szerelmes szavak. Ha nem tolom túl ugyebár :D Nem ellenőrizgetni akarom, csak próbálom kitalálni hogy aludt. Annak örülök, ha mondjuk reggel 5.30kor azt látom még nem olvasta. Akkor arra gondolok biztos jól és mélyen alszik <3 Mondjuk a messengert szándékosan kikapcsoltam, idegesített, hogy látom a rendszer azt jelzi elérhető de mégsem. Hát igen, van az úgy hogy valaki elérhető de mégsem. Jobb ha nem stresszelem magam ezzel.
Nos ekkor már érzek magamban annyi erőt, hogy kv, mellé egy rendes cigim majd vissza az ágyba a kv maradékával és iqos. És a végére jöhet a tusolás, elmosva minden rossz érzést vagy álom töredéket.

Holnap reggel találkozunk. Várom, beszélni szeretnék vele. Egyrészt a pénteki érzelmi tanulásom után beszéltünk, hogy benne is kavarognak gondolatok, nagyon kíváncsi vagyok. Másrészt ezt a háromhétig nem látlak szabályt át szeretném vele beszélni. Ezt a hosszú hétvégét is az örökkévalóságnak érzem, egy teljes hét pedig egyenlőre nagyon nehéznek tűnik. Szeretnék legalább egy fél napot vele tölteni előtte. Persze gondolkodtam, hogy melyik a jobb. Felfogni a 3 hetet egy próbatételként és a végén nagy katarzis, vagy épésszel módosítani rajta/átbeszélni hogy sorry túl vállaltam magam. Én a másodikra szavazok most. Na persze régebben az első lett volna.

Miért?

mert remek alapot nyújtott volna arra, hogy kiprovokáljam azt, hogy megsértődhetek ha még sem megy. És mi volt régen ha megbántottak? Jah pontosan az.

Ez a gondolat ma reggelre érett meg bennem. Tegnap aki a bevezetőt tartott erről is beszélt. Csak az agyam fáradt volt. Meghallottam, felfogtam, de nem tudtam a saját életembe adoptálni. Most reggel 5.30ig :D

Pedig mekkora igazság, hogy néha tudat alatt is olyan helyzeteket provokáltam ki az élettől, ahol csakazértis megsértődhettem, szgény kicsi Viktor, mindenki bántja, magányos.. Persz, hogy iszik.

Basszus el se hiszem, hogy a mai nap végére, 6 hete lesz, hogy nem ittam. Nagyon durva, hogy egyetlen egyszer sem volt ivás vágyam. Nem az nem merült fel bennem, hogy nem vagyok alkoholista:D Az viszont igen, hogy meddig marad ez így. És arra jutottam, hogy ma biztosan. Holnap meg remélem. Mi a francnak túráztassam magam azzal, hogy mi lesz ha? Mi lesz ha holnap ránk szakad az ég, vagy jönnek a pomogácsok és Zorgokkal kart karbaöltve ellepik a földet? A faszom se tudja de majd feltalálom magam.

BJ24

Viszonylag jól aludtam, bár bevallom, ma hazajöttem aludni. Ennek az az egy oka volt, hogy anyu az unokaöcsém ágyában ágyazott meg nekem, ami egy normál ágy méret na de a matrac.. nem az én 90 kg-hoz találták ki. Konkrétan reggel úgy ébredtem, mint akit összevertek.. Hmm.. kellene egy jó masszázs.. Na de nem maradt olyan a környezetemben, akihez ebben a tekintetben fordulhatnék. Aki jó benne az nekem pillanatnyilag drága. Pedig ma is eladtam pár dolgot.. Élveztem megint egy kicsit a sales világát :) Holnap kell is egy listát küldenem azoknak akik itt voltak, mert az irodai cuccok érdeklik őket.

Zs ma nyűgös volt, mindegy miért. Én bátorítottam, próbáltam nyugatni. Ez pont egy olyan része az életünknek, mármint a nyűgösség oka, amihez mind a ketten ambivalensen állunk hozzá. Vágyak és lehetőségek. 
Jó érzés volt, hogy 2 hónappal ezelőtt pont ennél a témánál még feszült voltam. Alkohollal vígasztalódtam és bántottam írásban. Ma egyáltalán nem tett feszültté ez a helyzet. Megbeszéltük, amennyire ezt írásban lehetett, de erről biztos fogunk hétfőn, személyesen is beszélni. Szeretném ezt a blokkot feloldani magamban. És szerintem ő is. Nem fogjuk tudni megoldani, de ha már beszélünk róla, akkor nincs a szőnyeg alá söpörve. Nem kezd el bennem bújkálni, ergo feszült sem leszek.

Szeretem is meg nem is a szombati gyűléseket. Szeretem, mert jó a társaság, barátságos a hely, de szuterén és ennyi embernél 1 óra alatt beáll a levegő. A végén majdnem elaludtam. Pedig a bevezető is és a megosztások is jók voltak. Álmosan szóltam hozzá, ma nem zengett az érces hangom, de legalább beszéltem. A téma a türelem volt..
Nagy kedvenc :D bár azt vettem észre hogy fejlődöm ebben a témában. De még nagyon sokat kell csillapodnom ó, tanulnom, hogy ne csak pillanatnyi vagy napi lelki békéim legyenek, hanem heteken vagy hónapokon keresztül tartók is.

hazajöttem aludta, most ébredezem. Azt hiszem ennyi mára. Minek szaporítsam a szót, ha nyugodt és békés de fáradt vagyok. Holnap megint anyunál alszom, halászlé lesz, Zs nagy kedvence :D #nemszereti 

41 nap.. basszus most úgy érzem nagyon jó tempóban telnek a napok és hasznos ha magammal beszélgetek pár naponta.

úgy döntöttem, hogy ezt a napot ma megint beszélgetéssel töltöm, saját magammal.
Felkavart a tegnap és nagyon ugrálnak most reggel az érzéseim, ezért adott időközönként kiírom magamból őket, de vázlatban. Majd este kiteszem és visszaolvasom.

A reggelem egy részét írtam mér az előző posztban.

10.14
Most Zs küldött 2 videót és bevallom ebben a pillanatban felkavart. Ilyen egy normális élet, szép, szeretettel teli ébredetős, gyerek csacsogással fűszerezve. Irigy voltam? nem. Saját magam döntök az életemről, és én éltem olyan életet, hogy nincs gyerekem, nincs családom és nem én készítek ilyen videókat. Ez az én döntsem volt. Egyzser volt, hogy F-fel gyerekünk születik, életem legboldogabb 3 hónapja volt, amikor úgy éreztem apa leszek. Nem jött össze. 

Jó kurva egyszerű volt azt hangoztatni, hogy én döntöttem az életemről és majd teljes mellszélességgel vállalom, hogy valószínűleg egyedül öregszem meg gyerek nélkül. Aztán betoppant az életembe és felforgatta, amióta beleszerettem, szeretnék gyereket újra, tőle.
Most meg állok mint John Travolta a mémben és nézek jobbra - balra széttárt karokkal, hogy most akkor mi van?

Mert felmerült bennem: van e jogom beletrollkodni ebbe az idilli életbe? Nem tudom, most nagyon viaskodik bennem a férfi és az ember.
A férfi akarja Zs-t, nem birtokolni, de most fontos lenne, hogy mellettem legyen, meg tudjam, mint a társammal osztani a tegnapi napomat. Hogy meg tudjam ölelni, érezni ahogy megnyugtat, hogy hétköznapi életet élve csacsogjunk, veszekedjünk, pakolásszunk a lakásban. 
Az ember, a józandodó felem, türelemre int. Higgadtan racionálisan, érvelve. Elfogadtam, hogy milyen a magánéleti állapotunk és az a része nem is zavarja a férfi énem. Itt most a hiány és a racionalitás ütközik bennem. A két videó valószínüleg azért is volt felkavaró a számomra, mert most boncolgatom a saját és szüleim viszonyát. Az a hely ahol Zs van, pont olyan ahol a Mátrában nyaraltunk. Pont ugyanazt a lelkesedést láttam a kicsiénjén, ahogyan én, mi mászkáltunk az öcsémmel a hatalmas kertben. Ahogyan magyaráztunk. Istenem mennyi minden feltört belőlem ahogy néztem.
Most úgy érzem, hogy a lelkem egy feneketlen kút és csak jönnek jönnek elő az érzések.. mintha sosem fogynának el az emlékek. De lehet nem is akarom. Apám betegségekor 27 évvel ezelőtt visszafojtottam mindent magamba. És lettem olyan ember amilyen. Most meg kezd repedezni a gát, szivárognak az emlékek és érzések. Próbálom őket mederben tartani, kezelni de rettegek, hogy átszakad és egyszerre kapok mindent a nyakamba.

11.43.
30 perce értem haza, padlógáz, üvöltő zene, itthon box. De ez most prevenciós céllal.
Anyuval egy hihetetlen szép déelőtt volt, mosolygva, apáról sztorizgatva, elfújták a nyűgösségemet.

Box közben gondolkodtam a fenti bejegyzésen is. Akarlak Zs, mint férfi és mint ember. Nincs ha meg de, meg csak. nagylány vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz az élettől, tőlem, a jövődtől. Amikor majd alkalmas leszel rá akkor végiggondolod, megteszed és eldöntöd. Én várok RÁD, van elég saját feladatom,nem fogok unatkozni.
Ezek járnak a fejemben.
Én adom önmagam, megbízom benne és a szerelmünkben. Leszarom, hogy a másik énem időnként pattog és kérdéseket tesz fel. Nem, nem kell magamra erőltetnem, csak megtanulnom a világot, hogyan működik. Mindig is lesznek jobb és rosszabb napjaim. De önmagam fogom adni akkor is ha bizonytalan vagyok helyes vagy nem amit teszek. Nem ülhetek itt a kanapén egy ideális világot felvázolva magamnak. Na az lenne a gynegeség igazán. Nem.. én beleállok és fejest ugrom a való világba. Biztosan fognak érni kudarcok fájdalmak, és örömök egyaránt. De nem félhetek ezektől, nem óvatoskodhatom túl, hogy ajj mi lesz akkor ha.. Akkor majd az lesz. Akkor majd megtanulom, megbirkózok vele. tanulom az életem... vicces, 45 évesen tanulom meg milyen felnőttnek lenni, nem elbújni az alkohol mögé, vagy az önzőségem mögé. Nem baj egyszer el kell kezdeni :)

14.10.
Úgy érzem ezeket meg kellett élnem, hogy gyorasn és jól tudtam a tegnap esti feszkót lezárni és zömmel egyedül. Jó érzés, hogy egyedül, nem másokra támaszkodva és mások miatt. Most csak ennyi mert rohanásban vagyok, irány a borbély és egy kis pénzkeresés. Apropó pénz.. magyarázza már megvalaki, hogy ha egy 6 hónapos 100e Ft-s terméket felteszek garanciával a netre, miért kardoskodik valaki h 40-ért azonnal elviszi.. Jesszus elmegyek kereskedelmet oktatni..

21.10
Huhh basszus hát nem egészen így terveztem a mai délutánom.
Kezdjük ott, hogy akkora dugó volt, hogy a nyomtató eladás a gps-ben található 50 perc oda vissza helyett 1 óra 20 perc lett, majdnem lekéstem a borbélyt. Pedig nagyon rám fért. Basszus ez a srác csodát tett.. én nem emlékszem, hogy valaki ennyire profin lenyírta volna a hajam, magyarázva közben, hogy miért lesz ez jó nekem.
Jó van bennem egy kis önfényezés de tényleg, aki eddig látta azt mondta, hogy király. Mivel tőle megcsúsztam, ezért borult a napom. Lett az 1 órámból 20 perc, miközben még Zs-vel is chateltem. Jó enne nagyon örültem, mert úgy éreztem délutánra megnyugodott. Én mg hálás voltam neki, hogy ma hagyott gondolkodni, így legalább érdemben tudtam magammal foglalkozni. Szeretem, pont az ilyen dolgok miatt is. Reggel 2 mp alatt megbeszéltük, hogy ma mindenki foglalkozzon a saját dolgával, mert nyűgösek vagyunk és így csak morgás lesz a vége.

Utána gyűlés... Én nem akarok okoskodni, mert megvannak az alapszabályok, de szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azokra akik frissen 24 órásan térnek be a gyűlésre. Értem, hogy mindenki szereti elmondani a lelki problémáit, de az aki először van legyen megszólítva, sokszor és érdemben. Ez szó szerint életmentő. Saját példa..
Ma voltak erre próbálkozások, de egy morcos társam volt az aki először szólt hozzá érdemben. Kedvelem a srácot, kiválló római hadvezér lett volna belőle anno. Még a bóbiskolók is felébrednek amikor megszólal. Én ma nem akartam felszólalni, de 5 percel a vége előtt nem tudtam tűrtőztetni magam. Olyan erőteljes voltam.. és ez most nem önfényezés. Azért írom mert így estére, végiggondolva a ami napom, a legnagyobb kincs az, hogy elkezdtem felfedezni magamban, mennyire erős tudok lenni, ha engedem magamnak. És ha ezt építésre használom.. Nem, nem rugaszkodtam el a valóságtól. De élvezem, hogy a mai és tegnap esti döccenők ellenére erősebbnek érzem magam. Zs pedig fantasztikus a támogatásával és mással is de ezt nem itt fogom kifejteni, ez csak kettőnkre tartozik.

Most megint anyámnál, isteni vacsit kszített nekem, elmosogattam, beszélgettünk, én blogolok, ő filmet néz, de egy légtérben, együtt.

Ebből a napból sokat tanultam magamról. Jó, hogy ezt a napot így csináltam végig. Újabb lépés egy rögös úton.

40 nap. kitűnő szám egy lelki gyakorlathoz.

Hmm.. mennyire jó lenne azt leírni most, hogy a tegnapi lelkizés este után aludtam mint a bunda.
Hát nem.. sikerült hajnali 4kor elaludnom. Hozzáteszem, hogy nem segített ebben, hogy a régi, gyerekkori szobámat kaptam meg anyutól, amiben most az unokaöcsém lakik. Hadakoztam szúnyogokkal, repkedő izékkel. Nem segítette a helyzetem, hogy nem a saját ágyamban aludtam, de a lelki megtisztulásért mindent :D

Zsvel még beszélgettem este, jött nálam egy feszültség hullám. Megbeszéltük, szerinte normálisan kezeltem. Azért kérdeztem mert tényleg nem tudom, hogy mi a normális és mi nem. Elmondjam ne mondjam? Ezt nem csak rá értem, tényleg olyan mint ha a sötétben tapogatóznék bekötött szemmel. Ráadásul világ életemben határozott férfinak tartottam magam (na persze.. csak palástoltam a rettegésem az el nem fogadástól) szóval ilyen egóval nehéz újratanulni a dolgokat. És rossz volt, hogy erről nem személyesen vagy telefonon tudtunk beszélni. Jött a kattogás, annak örülök, hogy nem zúdítottam rá.

Utána nagyon lelkesen írtam még neki, hogy amikor felébred akkor megértse a lelki állapotom. Majd hajnali 3.30 magasságában rájöttem ezt nem kellett volna. Mert akkor és most is úgy gondolom hogy ez az üzenet sok volt. Na de nem törlünk vissza elküldöttet, nosza írjunk még egyet. Jesszusm, nem tudom mi van velem. Fogalmam sincs én hogyan reagálnék arra, hogy reggel szembesülök két teljesen más nézőponttal tőle. Mondjuk ő úgy reagálta le, hogy egy visszafogott üzenetet kaptam, kedves volt de visszafogott. Szóval mára offolom magam egy darabig.

Azt nem csinálhatom, hogy bíztatom kapcsolódjon ki, de passzív módon én nem hagyom. 

Azért irigylem tőle, hogy menniyre szép helyen vannak, tegnap mondta, hogy csinál videót. Na és milyen az egoista alkesz? Hmm majd CSAK nekem csinálja gondoltam én. Hát nem, fb sztorin láttam. Tök jó volt :) De ez is egy tanulási folyamat a részemről, hogy nem mindig minden körülöttem forog, nem én vagyok a központban és ez így is van jól. De meg kell szoknom..

Nagyon jó, hogy ő normálisan éli meg ezeket a szitukat, irigylem tőle. Komolyan én hetikus vagyok.. Igaz kisebb amplitúdóval mint egy hete, de magamat zavarom már megint.. Pff.. abban bízom, hogy jövő hétre megint lejjebb megy az amplitúdó és a végén beáll normál szintre. Tudom az agyammal, hogy a tegnapi napom életem egik legmegterhelőbb napja volt lelkileg, és kurva érzékeny vagyok most mindenre.. De akkor is. Azért azt a fajta határozottságot hiányolom magamban, hogy ezt gyorsabban tudjam kezelni.. jah az a fránya egóm..

Gondolkodtatok már azon, milyen furcsa az emberi agy? (jó szinte látom magam előtt Zs-t ahogy nevet ezen a szófordulatomon:))

Ma született meg az előző bejgyzés az anyámról, ma 2 gyűlésen is voltam, mindenhol ez került szóba és ma úgy döntöttem itthon alszom és szembenézek ha nem is teljesen de az életem ezen, talán legrendezettlenebb részével.

Basszus, nem mondom, hogy nagyon ideges voltam, de bújkált bennem a feszültség amikor jöttem haza a szülői házba.

nem akartam én egyből anyám nyakába zúdítani az elmúlt 45 évet, de még is csak sikerült. Türelemmel, lassan megnyílva és egyre lelkesebben. megölelgettem többször. Én néha könnybelábadt szemekkel meséltem, ő kérdezett, ok keveset de tudom, hogy majd feldolgozza. Elmondtam, hogy az hogy ilyen a kapcsolatunk rajtam ugyan úgy múlt mint rajta. Egyetértett. Mondtam, hogy blogot vezetek, jelezte, hogy szívesen elolvasná (mint kiderült imád blogot olvasni) Mondtam, hogy előbb szóban beszéjük át a dolgainkat, mert a blog lehet, hogy elsőre nyers lenne. De kíváncsi volt. Felolvastam neki a mai bejegyzésből és átment.. megértette és azt mondta, ez tökéletesen így van. Elsírtam magam egy picit... mennyire a saját fejemben lévő kép élt bennem, hogy majd biztos nem fog átmenni. lehet 20 évvel ezelőtt nem így reagált volna. De most ma van. nagyon jót tett mind a kettőnknek a ma este. Szerintem sosem beszélgettünk ennyit, ennyire nyíltan, őszintén egymással. Jó nem mindenre tértünk ki. majd idővel.. Idő.. istenem néha mennyire kevésnek is érzem, mennyi időm van még. nem, nincs halálvágyam, de azért azzal szembesülni, hogy 45 év elment és ebből cirka 20 évig nem építettem a környezetemet.. baszott nehéz.. lenne, lenne ha a múltban élnék. De mint írtam, ma ma van. Ha onnan nézem, hogy van még lehetőségünk együtt csiszolni a közös életünket, akkor rengeteg időnk van.

Ez ma katarzis volt, de mégsem. Még emésztenem kell. Írtam is Zs-nek, hogy ma foglalkozzon a saját életével nyugodtan, én meg emészgetem anyámat. 

Ma megint egy újabb blokk oldódott fel. Minden nappal erősebbnek érzem magam. És ez kihat az életem többi részére is.

Mikor tudtam, volna Zs-nek azt írni, hogy foglalkozzon nyugodtan másokkal is és ne az enyém legyen a figyelme? Jah.. pont a mélypontom napján és mi lett a vége? Az. pontosan az.. Visszafojtás = harag= önutálat = mások hibáztatása = alkohol. nagyon sok alkohol.

Most meg? Teljesen más, olyan nyugodt vagyok.. kibaszott jó érzés!

Ha már belekezdtem apámról a blogolásba és a mai online gyűlésen is elmondtam ezt, akkor anyám a következő.

Szintén nem fogom tudni bejezni, de nem a sírás miatt. Egyszerűen meg kell bocsájtanom anyának. És ez nem megy csak egy blogbejegyzéssel.

Haragszom anyámra... Igaz, világ életemben szeretett, csak nehezebben mutatta ki, mint apám. Voltak harcaink és én is beleálltam ezekbe.

Most, hogy apa elment kettesben maradtunk. Talán 2 évvel ezelőtt mondta a pszichológusom, hogy anyám halála fog majd egyszer megviselni és bátorított rendezzem vele a soraim. Jah ez 2 évvel ezelőtt volt és apa halála kellett ahhoz, hogy megnyíljak anyámnak. Ugyanis ez két emberen múlik. Sokkal egyszerűbb hibáztatnom őt, hogy nem úgy mutatta ki az érzéseit, mint szembenézni magammal, hogy probálta ő a saját szeretnyelvén, de én nem tudtam vagy akartam ezt befogadni.

Jó, kemény ember, voltak nehéz pillanataink. Akkor is, amikor egyzser a fejemhez vágta egy szituációban, hogy úgy viselkedek mintha nem is az ő fia lennék. Hmm pedig csak annyit kértem tőle, hogy egy szituációban mondjon már a-t vagy b-t, 1 hónap után. Ezt a fejemhez vágta, emlékszem, hogy kurva szarul esett, de nem jeleztem vissza. Csak felálltam a vendéglőben az asztaltól, pénzt tettem ki a tárcámból és elmentem. Haza, egy üveg whiskeyvel és leittam magam.

Apa halála után karácsony este érezte a legmegfelelőbbnek, hogy apa 26 évvel ezelőtti levelét átadja nekem felolvasásra, amit akkor írt, mikor a kórházban azt hitte meg fog halni. Egyébként gyönyörű levél volt. De könyörgöm karácsony este? 26 évvel később? Az első olyan karácsonykor amikor apa nem volt velünk?? Üvölteni tudtam volna. Mi a faszért? nekem? nekünk? Éretem én, hogy 50 év házasság után szenved és szar neki, de nekem is 45 év után.

mi lett a vége? hazamentem ittam, nem akkor nem sokat, de ittam. Sokat.. jó kérdés mi a sok.. vagy mi volt a sok, mert tudom, hogy most az első pohár is sok lenne.

Most dühös vagyok e? Nem. Fáj? Nem. Foglalkoznom kell vele? Igen! 
Csak anyám maradt, fel kell oldanom a kettőnk közt lévő elszigetelődést. Miatta is, miattam is.

Jó az agyamra megy a folytonos féltésével, az aggódásával, de máshogy reagálom le mint régebben. Most ott maradok, megölelem és beszélgetek vele. Nyitok felé, de még sokat kell dolgoznom, hogy megbocsájtsak neki és főleg magamnak.

Szembe kell néznem magammal, Tempus Fugit.

nehéz téma ez.. nem tudom, hogy egyáltalán be tudom e fejezni.

Az első emlékem apámról? kezdjem ezzel? Semmi értelme sincs. Hiszen a szeretete nem lineáris volt, nem tudok kronológiai sorrendet felállítani mikor kezdtem el érezni, hogy szeret. Emlékek vannak a fejemben:

Ahogy az ovodában kint játszottunk és megállt vásárolni a lakótelepi ABC-nél, vagyányan a tűzpiros zsugulinkkal és amikor meglátott mosolyogva integetett, emlékszem, hogy a kor szellemének megfelelően hosszabb dús fekete haja volt, napszemüveget viselt és nagyon örült, hogy lát.

Ott van az az emlék is, amikor 15 évesen, kamaszként, utáltam a világot és harcban áltam mindenkivel. Közöltem vele, hogy nem szeretem. Nem szólt semmit, majd pár nappal később, amikor levittek minket az öcsémmel nagyiékhoz, azzal búcsozott, hogy szeret, ennyi. Majd 2 héttel később amikor lejöttek meglátogatni megkérdezte még mindig így érzem e. Nem vitatkozott, nem akarta megmagyarázni, hogy mit érezzek, hagyta, hogy a saját utam járjam. Így utólag hálás vagyok neki ezért, ezért is.

Egyszer vert el, de akkor se durván, csak a fenekem csapkodta meg. Lefutottam a járdáról a kocsik közül, és megrémült. Nem hagyott bennem maradandó nyomot, de mindig körbenézek azóta is, amikor lelépek a járdáról.

Apa alszol? Ezt a kérdést ismételgettem, amikor éppen a kedvenc ebéd utáni szundiját töltötte.. Odamentem hozzá és felhúztam a szemhéját amikor nem válaszolt. Morgott, hogy már nem. Erre mondtam neki, akkor jó, jössz játszani? Istenem ezt hányszor mesélte el később. De mindig szeretettel.

Azt is amikor kicsi voltam még és kézzel vettem ki a levesből a zöldségeket és kérdezgettem: Ez mi? Répa, bolintottam és faltam. Na mondjuk ezt 15-6 évesen amikor a barátaimnak mesélte nem élveztem annyira.

és megannyi szép emlék..

Azt érzem, hogy a halálban nem a fájdalom a legrosszabb, inkább az emlékek elmúlásától való félelem. Még emlékszem a hangjára, ahogy felvette a telefont és annyit mondott mindig: Halló? Amikor mondtam, hogy szia apa én vagyok, mindig azt a választ kaptam: Szervusz kisfiam, éppen konyhaszolgálaton vagyok.

ennyit bírtam most könnyek nélkül, ki kell írnom magamból még, szükségem van arra, hogy megmaradjon.. Nincs gyerekem, de van egy unokaöcsém, akit a fiamként szeretek. Talán egyszer erre téved és elolvassa.

most lesz 11 hónapja, hogy elment. Szeretlek apa

Amikor leírtam délután az apámmapl kapcsolatos gondolataimat könnybelábadt a szemem. Különleges ember volt az életemben és annyi mindent tanított a számomra. De ez a bejegyzés nem róla fog szólni. Tudom, hogy előbb utóbb szembe kell néznem a halálával, de azt egy külön posztban fogom megtenni, amikor úgy érzem eljön az ideje.

Apropó érzések..ma a gyűlésen elmondtam, hogy hogyan éltem meg apám halálát, hogyan ittam le magam egy üveg ír whiskeyvel másfél óra alatt. Az volt az a pillanat, amikor az alkoholizmusom erősebb fokozatra kapcsolt.
El tudtam mondani azt, hogy fáj, de nem lettem feszült. Nem akartam inni, csak jól esett kiadni magamból, megosztani velük. Felszabadult egy pici blokk. maradt még elég, de akkor is egyel kevesebb van.
Gyúlés után olyan jó kedvűen beszélgettünk kint, nevettünk, őszintén, felszabadultan, pedig ma is voltak nehéz megosztások.

Este átugrottam anyámhoz, megölelgettem, szerintem holnap átköltözöm pár napra, legalább lesz időnk beszélgetni és egymással foglalkozni. Aggódik, rohadtul aggódik, de már nem feszélyez. Elmondom, mit hogyan gondolok és hogy megoldom a problémáim folyamatosan, megölelgetem. Szerintem ma életemben harmadszor mondtam neki, hogy szeretem. Jól esett, neki is nekem is.

Este elintéztem még pár üzleti dolgot és hazafelé a kocsiban annyira boldognak éreztem magam. Felszabadultnak, könnyűnek. Elképzeltem, ahogy Zs-vel a tengerparton piknikezünk, és nézzük a naplementét. Felőlem ihat bort is, én maradtam a limodánénál. Nem azért mert erőltetnem kellett. Azért mert a boldogságom nem az üvegből fakad. Az itt van bennem. Nincs szükségem a fokozására. Szerintem akkor éltem át 6 hét óta először, hogy tényleg nincs szükségem alkoholra az érzéseim megélésében.

Régi AA mondás, a józan napjaim legrosszabikát sem cserélném el az legjobb aktív napomra. Közhelyes, de amikor átérzi az ember.. hát igen, az teljesen más dimenzió.

Aggódom egy picit az egyik társam miatt, a párjával beszéltem ma este még telefonon. Billeg és kezd magába fordulni. Sajnos olyan emberen nem lehet segíteni, aki nem akarja a segítséget. Bármennyire nehéz is ezt elfogadni. Remélem holnap eljön gyűlésre akkor tudok vele beszélni. Ha elfogadja jó, ha nem, akkor is megpróbáltam. magam miatt. Nekem fontos, hogy segítsek azoknak akiiknek kell és elfogadjam ha nem kérnek ebből.

38 nap.. hmm.. jó leírni de közben nem is számít. Kettős érzés. valahol jól esik, hogy Zs büszke rám emiatt, én meg úgy gondolom, hogy ezt meghagyom neki. Én nem vagyok ezért büszke magamra, ez lenne a normális. De beteg vagyok, szóval csak hagyom, hogy szeressen és büszke legyen rám. Én is az vagyok rá.
Ma elmondtam neki, és a társaimnak is (akik vadul érdeklődtek, hogy na Zs jól érezte magát? Jajj pusziljuk:)) hogy miattuk éreztem fontosnak, hogy Zs ott legyen velem. Hogy segítsen mésoknak abban, vannak még olyan normális emberek, akik nem hagynak minket magunkra, szeretnek és támogatnak. Hogy ne gondoljuk és érezzük magunkat számkivetettnek a társadalomból. Hogy legyen remény. Igen talán ez a legmegfelelőbb szó, remény.