Végig gondoltam ma este ezt az érzelmi hullámvasutat. Beszéltem egy AA társammal is. Úgy érzem magam, mint Neo a Mátrixban amikor felébred. Minden éles, minden erősen hat rám. Iszonyatosan szenzitív vagyok és a betegsgem miatt összemosódik a képzelet és a valóság, vagy képzelt dolgaim.

Ezért ezt a hetet adtam magamnak, hogy jobban legyek. Ha nem megy elkezdek szponzort keresni, nem várom meg a 3 hónapot. Ha nem segít akkor befekszem terápiára. Nem akarom lerombolni azt, amit felépítettem 1 hónap alatt. Ha az kell, hogy elvegyék a telefonom, és leterheljenek egész nap, hogy megtanítsanak az alapoktól újra járni akkor megteszem. Nem bírok a saját kattogásommal. És nem szégyen segítséget kérni. Egy maroknyi ember még mindig szeret és bízik bennem. Erősnek lát, de bevallom most gyenge vagyok és a saját agyamra megyek. Ma amikor az egyik társam hazahozott, elmondta, hogy nagyon jó, ennek így kell lennie és jól csinálom. Ok, ezt tök jó csak ne lennék 24 órán át összezárva magammal.

Az Eredet című filmben volt az alábbi mondat:

"A gondolat olyan, mint egy vírus. Ragályos és kiirthatatlan. Az ötletmagból kifejlődött kész gondolat meghatároz téged, vagy elpusztít."

Én pedig élni akarok, hülye gondolatok nélkül. Viaskodik bennem a józan és a beteg részem. Vitatkoznak. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy akik támogatnak azokat bántani fogom. És ezt soha...
Anyámmal végre olyan jó a kapcsolatom. Öcsémmel is. F-fel is, bár ma pont összemorogtunk, de kedvesen tudtam letenni a telefont, bár neki lángolt az agya. De ettől még a barátom és szeretem. Zs pedig.. előbb utóbb bedobja az unalmast. Nem azért mert nem szeret, hanem mert sok lesz belőlem. Én is ezt tenném, nem napokra gondolok, hanem hetekre, hónapokra. Nem akarom, hogy bárki is felörlődjön miattam. Ha kell még többet teszek bele, jelen esetben a szponzor vagy a terápia.

Szeretem ezeket az embereket és jó érzés, hogy szeretnek. Bármit megteszek, hogy ez így is maradjon.

Fura egy nap volt.. hullámzanak bennem ebben a pillanatban is az érzések. Próbálom őket mederben tartani, de nyugtalanság van bennem ebben a pillanatban is. Az a helyzet, hogy az emberi kapcsolataimban jók szoktak lenni a megérzéseim. Most úgy érzem, hogy van valami kettőnk közt, de nem tudom, hogy csak a kimerültségem miatt érzem, vagy már túl szenzitív vagyok.. Kattogok. Remélem, hogy tévedek és csak én fújom fel a dolgokat. Holnap reggel kiderül.

Fáradt vagyok, de nem álmos.. nem lesz egy hosszú bejegyzés. Kattogok.. tikk - takk ahogy a másodpercek lassan telnek.. Azt hiszem felhívom egy AA társam

nos ez nagyon furcsa.. soha életemben nem voltam féltékeny. Vagy azért mert az egóm felülbírálta, vagy azért mert nem érdekelt annyira a párom, hogy az legyek. Nem tudom, hogy a mostani érzésem annak a következménye, hogy józanodom. 
Azt mondják az öregek, hogy a folyamattal együtt jár az, hogy változnak az érzéseink és változik ahogy a világot látjuk.
Igazából semmiség, ami ma történt. Zs elmesélte, hogy az egyik exe ráírt éjjel, aki x időközönként bejelentkezik. Első körben nem is zavart ez. Tudtam erről, mesélte már.  De ma valahogy elkezdett kattogni az agyam. Jó, hogy tudtunk róla beszélni, teljesen őszintén elmondtam, hogy zavar. Nincs bennem kétely a szerelmünkkkel kapcsolatban, és egy szép nőről van szó. Amit nem értek, hogy miért nem zárja le, de ez az ő dolgo, hogyan kezeli ezt.
Annak örülök, hogy megosztja velem. Kicsit olyanok ezek a felmerülő problémák, mint a mini próbatételek.. Tanunom kell az élettől, hogy annak ellenére, hogy letettem a piát nem lesz minden szép és jó. Pont a tegnapi gyűlésen mondta egy társam, hogy attól az élet még élet marad. Vannak jobb és rosszabb pillanatok. Nekünk kell helyén kezelni a dolgokat. Az agyam érti.. de 44 év egoista életmód után hirtelen nehéz váltani és azt mondani, sínen vagyok. Úgy érzem, hogy az életem kezd visszabillenni, de mindig vannak kisebb, nagyobb próbatételek, vagy a tököm se tudja minek nevezzem őket. 
Azon gondolkodtam, hogy ha ettől most kattogok és feszültebb lettem, mi lesz ha nagyobb negatív hullám jön. Nem tudom, de legalább vannak eszközeim, hogy kezeljem őket. Továbbra is jó, hogy nincs ivás vágyam és eszembe sem jutott, hogy igyak, amikor beakadta a lemez ma. 
Jó, hogy ma 2 gyűlésen veszek részt. 

Az alkohol eddig, mint egy védelmező páncél vett körül. Bármi baj volt, kéznél volt és "varázsszerként" megoldotta azt. Igen ám, de ez a páncél szépen lassan elszívta az életemet... Lassú keserves haldoklás az út vége, nincs ezen mit szépíteni.
Most, hogy 32 napja nem részese az életemnek, védtelennek érzem magam időnként. Ebben a pillanatban is. Fura, mert nem ivásvágy van bennem, csak valamit tenni szeretnék a feszültség ellen. 

Reggel feszülten ébredtem, lásd az alábbi posztot. Nagyon vártam a 8 órát, de féltem is tőle. Nem azért, mert féltem Zs reakciójától, magamtól féltem. Ennyire lelkileg meztelennek szerintem még soha senki nem látott eddig. És ebben benne van a kiszolgáltatottság érzése is. Ráadásul az utolsó blog bejegyzést nem látta a találkozónk előtt.

Megöleltem és csak annyit kértem, hogy olvassa el. Basszus az a kb. 60 mp ameddig átfutotta.. közben fürkésztem az arcát.. mi lesz elküld a picsába? Megölel? Szeret nem szeret? Na jó ez nem merült fel bennem.

Megölelt, megcsókolt és beszélgettünk, néha könnyes szemekkel, de átbeszéltük és jobb lett. Majd a napunkat együtt töltöttük, nagyon intim és szép nap volt, összebújással, alvással, sok cirógatással. Ránk fért.

Este a gyűlésen kibeszéltem még egyszer magamból. Annyira szerettem őket. Saját, idevágó történetekkel segítettek. És utána ég vagy félórát beszélgettünk kint. Szeretem őket is.

Anyámat is, ahogy 10 perc alatt, rohantam a buszhoz, aggódva de örülve nyugtázta, megvan az első hónap.

Egyébként Zs-től olyan szép ajándékot kaptam. Igaz elfelejtette aláírni és látszik, hogy nagyon koncentrált a szép írásra, de szívetmelengető volt.

Este még F-fel is beszélgettem és jó volt megosztani vele ezeket. Tudom, hogy aggódik miattam. 

A legfontosabb, hogy tegnap nem ittam. Ma pedig megvan az 1 hónap. Holnap a honi csoportomban átveszem az érmét. Ma nem akartam elkérni, mert imádom őket, de a szívem hazahúz. Oda, ahol az életemet mentették meg a befogadásukkal és szeretetükkel. Rengeteget tanulok ezektől a társaktól.

Még annyi, hogy az AA csoportba kiraktam, hogy ma vagyok 1 hónapos. Ismeretlenül is annyian gratuláltak, velem, nekem örültek. Hiszen az ő sikerük is ez.

Ma boldog vagyok, nem elszállva, tanulva a tegnapi esetből, de hagyom, hogy átjárjon, hogy szeretnek. Lassan szolgálatot is vállalok a közösségben. Szeretném én is jobban kivenni a részem és segíteni a társaim.

Zs most is itt van velem, még érzem az illatát a párnámon, és a lakás szint minden szegletében megtalálom a dús sörényének a hajszálait.. Imádom <3

Mocsok szar éjszakám volt.. alig aludtam pár órát.

Annyi minden kavarog most is bennem, mi lenne a jó nekem, mi lenne jó kettőnknek.
Azt hiszem az elmúlt napokban beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam, ennyire egyszerű megoldanom az életemet. Lezárom a céges dolgokat pff... mit nekem? Zs-vel újra szép az élet, lehetőségeim is vannak.

Hiába az egóm.. megint úgy gondoltam megy ez nekem mint a karikacsapás. Nem, nem megy, kurvára nehéz ez az egész.
Gyűlölöm a hülye gondolataimat, hogy Zs meddig bírja még mellettem ezt a fajta hektikusságot? Mennyire fertőzöm meg az életét magammal. Mennyire terjed át az életének más területeire is kettőnk kapcsolata? Meddig tud támogatni? Mikor érzem azt, hogy nem akarom bántani az instabilitásommal? Bántom e egyáltalán? Folytassuk vagy se?

Megannyi faszom kérdés. Szeretném ha nem lennének bennem. Nem a szerelmünkben kételkedem, csak fontos számomra, nagyon. És tudom, hogy a helyzetünk komplikált (ok kinek nem az a párkapcsolata?), de az életének egy bizonyos részére véletlenül se akarom, hogy kihasson az, hogy egy alkoholista a szerelme. De akkor mi a jó megoldás? Nem tudom, felnőtt ember, a legtöbb amit tehetek, hogy elmondom neki, ami foglalkoztat, beszélünk róla és majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Én tudom mit szeretnék, illetve, kit. Őt! de vívódok, hogy ne mérgezzem meg az életét. Tudom, hogy saját magamnak kellene a legfontosabbnak lennem most. De úgy nem megy ha fájdalmat és bizonytalanságot szülök magam körül. Melyik a kisebbik rossz, ha kiteszem őt ennek vagy ha távoltartom? Nem tudom, ha tudnám nem ülnék kialvatlanul, megfeszülve a gép előtt, hanem készülnék a hónapos ünneplésünkre. Bár csak lenne már 1 órával később, hogy együtt legyünk..

jelen pillanatban rohadtul utálom a betegségemet.. Nem tudom elterelni a figyelmemet arról, hogy egyik pillanatra, hogyan omlott össze a mai jókedvem és lett belőle ez a szar. Box nem segített, csak a kezem fáj. Tusolás nem enyhítette. Édesség elfogyott :D jó legalább nem hízom. Csak ülök a kanapén és bambulok. Ha nem múlik felhívok valakit az AA-ból. Aludni szeretnék, nem a saját kis poklomban vergődni.. csak egy rohadt alvásra vágyom, hogy holnap kipihenten ünnepelhessük meg az első hónapomat.

Jó lenne Zs-t felhívni, de olyan az életünk, hogy csak reggel tudok vele beszélni. Tudom, hogy aggódik. Alapvetően nincs miért. De jó lenne hallani a hangját most, hátha segítene.

30 perccel vagyok az előző gondolatok után. Felhívtam egy AA barátomat.. rengeteg hülye gondolat kavarog a fejemben de ez most egy kicsit segített. Nagyon nehéz és sok energiát kivesz az emberből, hogy folyton figyelni kell, mit és hogyan reagálok, kommunikálok. Ez a folyamatos felügyelet gáz. Mondjuk senki sem mondta, hogy a józanodás felé vezető út szép és kellemes séta. Rögös és nehéz ez az út. Számomra nem az ivás vagy nem ivás a legrosszabb a poklomban. Nem, a gondolatok. A hülye érzések. Persze mindig egyszerűbb lenne a dolgok könnyebbik részét megfogni. Hát csak azért sem.. Isten áldja anyám és apám makacs jellemét, ebbe most beleállok és a nehezebb utat választom. Magam miatt. Mert csak én számítok. Ha én rendben vagyok akkor a környezetem is rendben lesz. Remélem, szívből remélem.. 

Lassan itt lenne az ideje, hogy ténylegesen megbocsássak magamnak, hogy elfogadjam azt ami történt. Akkor talán nem tett volna feszülté a ma esti beszélgetés. De hát mi a faszt siettetem 1 hónap után a dolgokat.. Jah az egóm.. majd én gyorsan megoldok mindent. Nem.. itt türelmesnek kell lennem és kitartónak. Ha nem fog menni kérek segítséget, szerzek szponzort, bármit, hogy maradjak ezen az úton. 

Mondjuk az írás segít, de nem eléggé, nem tudom mi lenne a legjobb megoldás, az biztos és ez ebben az estében az egyetlen biztos érzésem, nem az alkohol. Az lenne a legkönnyebb... Inni, nem törődni semmivel és másnaposan szarni az egészre. Vonogatni a vállam, hogy alkoholista vagyok, mit várt a világ tőlem. Igazából magamban lennék csalódott. Na de ezen kár filózni, mert nem ittam ma és remélem holnap sem fogok.

 Vár az a szép 1 hónapos érme.

Nos ezt a bejegyzést még 1 órával ezelőtt nem ilyennek terveztem. Tele voltam élettel, boldogsággal, de hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Ok, én voltam a fasz mert hagytam, hogy Zs-vel egy olyan beszélgetésbe menjünk bele, ami feszülté tesz. Ebben a pillanatban is az vagyok. 

Sikerült a disszociatív személyiség zavar kapcsán felidéznem magamban azt az éjjelt. Tudom, hogy nincs ilyen betegségem, de.. De annak az éjjelnek a történései fokozatosan bújnak meg az elmémban, nha néha egy-egy újabb részlet lát napvilágot. Tudom, hogy ezt nekem kell kezelnem, megbocsájtani önmagamnak, nem a múlton rágódni, ostorozni magam. Néha megy, de most nem. Sajnos ott voltam és megéltem azt a személyiségzavaros állapotot, amikor az ember kifordul önmagából. Nem nyugtat egy cseppet sem az a tudat, hogy más társaim is átmentek ezen.

Konkrétan most a beszélgetésünk alatt felidéződött bennem, hogy milyen volt nyugtatót bevenni az alkoholra, hogy kiszakadjak a saját elmémből. Mintha Góliát és Dávid párharca elevenedett volna meg. Sajnos nem Dávid győzött hanem az alkohol. Félelmetes ellenség, számomra legyőzhetetlen, de tudom most már valamennyire kezelni. Az sem segít, hogy az előbbi gondolatmenettel együtt jött az, hogy meg akartam halni. Felvágni az ereim, vagy a vonat aá feküdni.. melyika fájdalom mentesebb - akkor ezen az éjjen ezeken pörgött az agyam. Nekem, aki hedonista, aki szeret élni. 

Nos ezért kellenek módszerek, barátok, szerelem, család, hogy ezt tudjam kezelni. Ma hellyel közzel megy, de most sem az alkohol lenne a megoldás. Olyan szempontból örülök ennek a feszültségnek, hogy nincs ivás vágyam, de legszívesebben kifutnék a világból. Lehet sétálok, vagy adok a boxzsáknek. Valamit tennem kell, mert a betegségem és a vele járó dolgok nem moshatják el az utóbbi napok szépségét. Magam miatt. Ugyanis a mai napom 14 órán át nagyon szép volt.

Egyébként a konyakosmeggyről, F-ről, Zs-ről és anyámról írtam volna. És még Zs-nek is akartam egy levelet küldeni, de most nem tudnám úgy megírni, ahogy szerettem volna. De majd máskor... a feszültség ritka, a szép dolgok pedig egyre gyakoribbak a napjaimban. Már csak egyet kell aludni és meglesz az első hónap.. ha holnap sem iszom. 

Nem is tudom, hogy mi lenne a legjobb cím a mai bejegyzéshez.. Ebben a napban annyi minden benne volt. Élet, szerelem, csalódás, üresség, nevetés, család..

Reggel a bankban kezdtem, hiába ha az ember cégének nics bevétele, akkor a bank egy darabig türelmes a céges hitellel, de utána már nem. Ellenben nagyon kedvesen beszélgettünk. Hiába az ember azt gondolná, hogy a normális hozzáállás, normálisat szül.. általában. Itt mondjuk így volt.

Utána Élet meglepett és nemvárt fordulatot vett a napom, mondjuk egy pajkos kis fricska volt benne, de ez maradjon a mi tikunk.Gyűlés előtt beugrottam anyámhoz.. Aggódik miattam, persze látja, hogy jól vagyok, lefogyva, vidáman, de aggódik.. szerintem ez már így is marad. Ez a szeretetnyelve talán, nem tudom. Persze apa halála megtörte és félt. Nem tudom, hogyan tudnám meggyőzni, hogy jól vagyok, lehet nem is kell, csak beszélgetni és megölelni.
Összefutottam öcsémmel is.. mondtam neki, hogy valamit szeretnék elmondani neki, de nem lesz könnyű.. majd az alábbi párbeszéd bontakozott ki:
- na mi van? (nála ez a szeretet jele)
- alkoholista vagyok
- Hál istennek, már azt hittem újból megnősülsz
Köpni nyelni nem tudtam, megölelt, a nagy medve karjaival megropogtatva, ha tudok segíteni szólj, mondta. Basszus.. ezt nem tudom leírni.. egyszerre volt nevethetnékem és hatódtam meg.
Mondtam neki, hogy eddig még nem mondtam, hogy üszke vagyok rá. Erre flegmán odavetette, hogy de. És eszembe jutott, hogy apa születésnapján kettesben elmentünk a hegyekbe, ahol apa nyugszik, akkor mondtam.

Mielőtt még anyuhoz értem, volt egy telefonbeszélgetésem az egyik üzleti partneremmel, akivel baráti kapcsolatban is voltunk.. Legalább is azt hittem. Mondjuk a barátság olyan mint az olaj és a víz.. nem fér meg egymás mellett hangzott el a Keresztapa 3-ban. Igaz.
Hozzáteszem, hogy az elmúlt egy hónapban én sem törekedtem arról, hogy a tartozásaimat napi szinten kezeljem. Aláírom, hogy ebben a szituációban nem tettem meg mindent. Amikor viszont az került szóba, hogy régebben mennyire megbízható voltam és pl. az őszi megrendeléseknél már nem figyeltem és megbízhatatlan lettem.. megkeményedett a hangom és emlékeztettem a "barátomat" szeptemberben ment el apa. valahogy úgy gondoltam, hogy ha a mostani helyzetre nem is magyarázat (továbbra is fenntartom, hogy hibás vagyok) de legalább ne az őszi / karácsonyi időszakot hozza már fel kapásból példának. Na szóval, azt a választ kaptam, hogy ez szörnyű, de nem takarózhatom vele folyton. Hmm.. én nem kívánom senkinek, hogy élje át milyeen elveszíteni egy csodálatos embert, mennyi fájdalommal, sírással jár, mennyi düh volt akkor bennem. Itt zártam rövidre a beszélgetésünket. Elengedtem, de üresség maradt bennem. Régebben ezt alkohollal töltöttem volna ki.. Na tessék már megint egy hülye köcsök, picsa, fasz.. Nem. Elfogadom, hogy vannak hibáim és vállalom a felelősséget az üzleti dolgaim után is. Ez azonban emberi és morális kérdés. És hát nem vagyok szent.. mert lett volna egy kompromisszumos megoldás, de így estére végigelemezve.. nem fogok jófej lenni. Nem vagyok szent és maradt bennem annyi büszkeség, hogy nem akarom, hogy mindenáron megbocsássanak nekem. Sorry, ez nem bosszú, csak a tököm tele van, hogy én legyek jófej miközben rúgdosnak.

Az AAban ki is beszéltem magamból ezt. Jó gyűlés volt, jeleztem, hogy ezt a csoportot szeretném honi csoportomnak, örültek. És az is jó érzés volt, hogy Zs-t bemutattam, pár társamnak hétvégén és ma már puszilták és kérdezték mikor jön el a nyílt napra. Jól esett. Igen, ezek az emberek így 4 hét után a barátaim lettek.. semmi gondom nincs a minőségi embercserékkel, sőt..

A nap végén még visszavittem a céges autót.. Ennyi volt. 3 évig használtam, fizettem ameddig tudtam, de ha már a mai napot azzal kezdtem, hogy a lezárok érdemben, akkor legyek ezen is túl. A város másik részéből 1 óra alatt hazaértem és egyáltalán nem volt para. Kocsival 40 perc lett volna. Szóval isten hozott bkv, annyira nem vészes. na jó majd amikor 40 fokban megrohadok a buszon, akkor visszaolvasom ezeket a sorokat.

Még mindig nem tudom mi legyen a címe a bejegyzésnek. Csak azt, hogy szívet melengető volt az öcsém ölelése, Zs-vel az együtt töltött nap, anyám aggódása és F-fel az csevej az emberi természetről.

Tulajdonképpen normális és átlagos napom volt, szép és nem szép pillanatokkal. És ez jó, nagyon jó. Az én világomat eddig a szélsőségek jellemezték..

Eddig...szerettem a ami napom is, a holnapit is fogom

Eltelt 4 hét a mélypontom óta. Hipp hipp hurrá gondolhatnám, de ma még is valami megmagyarázhatatlannak tűnő feszültség lett úrrá rajtam délutánra. Nem, nem volt ivásvágyam, ez más volt. Amikor délután beszéltem Zs-vel ő is érezte a hangomon, és a gyűlésen is látták rajtam, hogy feszült vagyok. Így utólag arra jutottam magammal, hogy ez a faszom időjárás (frontérzékeny vagyok), Zs hiánya, a 4 hét és a holnapi bankos dolgok intézése jött ki rajtam.

Apropó gyűlés.. alig vártam már, hogy mehessek. Nem vagyok fanatikus, és nem azért járok AA gyűlésekre, mert kell, vagy kötelező. Azért megyek, mert szükségem van rá, helyrebillent és ez történt ma is. A gyűlés végéig csenben figyeltem a megosztásokra, azt se tudtam, hogy felszólalok e ma. Pedig ilyen nem szokott lenni. Alig várom, hogy kibeszélhessem magamból.. De ma más volt. A vége felé erőt vettem magamon és lassan, a földet bámulva belevágtam. Erősnek éreztem a hangom, de valahogy kuszának a mondanivalóm.. Amikor felemeltem a fejem, akkor láttam,. hogy megannyi mosolygós szempár néz rám és bíztatnak. Igen, ezért fantasztikus az AA. Mert a sorstársaknak vagy ismerős amit mondok, vagy ítélkezés nélkül meghallgatnak. Ennyi nap után már tudják, hogy mindig hozzászólok és összeszedetten teszem. A mai kivétel volt, de amikor láttam a ki nem mondott bíztatást a szemükben feloldódtam. Még viccelődtem is egy picit magamon. Igen.. szeretek oda járni. Szeretem ezeket az embereket félig meddig ismeretlenül is. Szeretem magamban, hogy végre engedem szeressenek és nem kifogásokat keresek, miért nem engedek be senkit a világomba. 

Ma Zs-ne este elismertem, hogy végtelenül romantikus vagyok (ó pedig, hogy tagadtam én ezt :D) Mosolygott és mondta, hogy tudta rólam. Csak időnként bizonygattam, hogy mégsem. Aztán meg az ellenkezőjét. Igen ez így volt. Néha megnyíltam teljesen előtte, néha meg beugrottak a régi önvédelmi reflexek. Ha nem engedsz senkit se magadhoz közel, akkor nem is tud bántani. Ez volt régebben. Most tanulom és élvezem azt, hogy beengedem őt a lelkembe teljesen. Pontosabban őt is és másoknak is megnyitom magam. Ez az én faszságom volt eddig, vagy önvédelmi reflex. nevezzük is bárminek elengedtem. Jó érzés szeretni de még jobb ha szeretik az embert és ezt be is fogadja. 

Régebben féltem, hogy ha teljesen őszinte vagyok valakivel ez ki fogja használni ezt. Sebezhető leszek. És sajnos volt is erre precedens. Persze akkor is a dolgok könnyebbik végét fogtam meg. Jó ha te bántottál, akkor mindenki fog és ezzel bezárkóztam. Ez van, ezen már nem tudok változtatni és bevallom nem is akarok. Igyekszem a mában élni. Amikor eljutok a lépésekben odáig, akkor majd bocsánatot kérek azoktól akiktől szeretnék. De addig sokat kell tanulnom még magamról. Hmm.. most is úgy fogalmaztam, hogy akiktől szeretnék. Pedig lesznek olyan beszélgetéseim is, amiket nem szeretnék. Ez nem ennek a függvénye. Ahol érezni fogom, hogy szükség van rá, ott meg fogom tenni. Addigra már remélhetőleg bölcsebb leszek. 

Ma nem ittam.. eszemet se tudom mikor volt ilyen, hogy egy hónap alkohol nélkül, vagy volt e egyáltalán az elmúlt 20 évben. Biztosan. Remélem.. pár nap és megvan az első hónapom, de türelmesen csak a 24 órára koncentrálva fogom kivárni. 

A csütörtök estém végül feszülten telt. De magamnak okoztam.. Fura az emberi agy. nagyon jól mutat leírva, hogy annak örülök, amim van és nem azon bánkódok mim nics. De a gyakorlatban megvalósítani kihívás. Konkrétan a türelemre értem az emberi kapcsolataimban. Ok, tudom, hogy még az utam elején vagyok és szépen lassan fejlődik ki bennem egy csomó minden... Tisztában vagyok vle, hogy nem lehet azonnal mindent megkapni, elsajátítani, hogy az egóm bár kisebb, de még lázad időnként. A türelem az egyik olyan dolog, amit gyakorolnom kell. Alapvetően mindig is türelmesnek gondoltam magam. Ok, ez így is volt, de más az a fajta türelem, amikor magadra kényszeríted, mosolyogsz miközben visszafojtod az érzéseid, és más, amikor a lelki békédből fakadóan éled meg a dolgokat. Senki sem mondta, hogy egyszerű.
Csütörtök este türelmetlen voltam Zs-vel. Viszont sikerült megbeszélnünk és elsimítanunk. Ez folyamatos tanulás az életemben. Ha nem is azonnal, de kommunikálok és elmondom az érzéseim. Nem fojtom el magamban, hogy majd jól kirobbanjanak, pusztítva magam körül. Nem.. tanulom, hogy egy szelepen keresztül de szépen lassan kiengedjem magamból. Egyébként ez anyámmal kapcsolatban is és F-el kapcsolatban is jobban működik most már.

Ennek eredményeként életem egyik legszebb napja következett. Apró kis csodákkal, közel 500 km vezetéssel, boldogsággal, kisebb üzleti próbatételekkel, mindennel, amit egy normál ember kívánhat. Azt hiszem az elmúlt másfél napban benne volt minden, amit szeretek az életemben. Barátok, szerelem, család, és egy jó munkahely. 

Most este gondolkodtam el azon, hogy megérdemlem e mindezt, a második esélyt. Jó bevallom rövid gondolatmenet volt, mert jött a kérdés, hogy meg? és a válasz igen.
De nem mindig volt ez így. Az elmúlt 27 napban dolgoztam magamon, kemény munkával. AA gyűlések, irodalom, feszültség levezetés, szemléletváltás.
Fontos apró lépések egy hosszú utazás kezdetén. Szeretem őket. Miért merült fel bennem még is ez a kérdés? Mert ma reggel, amikor felébredtem és Zs mellettem feküdt csodálatos volt az a pillanat..is.. És most este belémhasított, hogy min mehetett keresztül mellettem azon az éjszakán, ahogy bántottam és látta bántom magam. Nem ostorozom magam, de ha eszembe jut fáj. És az is ahogy anno F-el elváltak az útjaink, ahogy anyámmal nem tudtam apa haláláig rendezni a kapcsolatom, hogy az öcsémmel mostanában kezd csak jó viszony kialakulni, pedig remek embernek tartom és büszke vagyok rá. Min mehettek keresztül ezek az emberek, ameddig csak romboltam magam körül? Ha egy pillanatig úgy gondolnám, hogy két mondattal elég jóvátételt kérni elég ha ezt visszaolvasom.

Nincs rosszkedvem, nem bántom magam azzal, hogy elmélyedek a témában. De ezek az érzések néha elő-elő kerülnek. Figyelmeztetve és emlékeztetve arra, hogy a mostani boldogságom annak az eredménye, foglalkozom magammal. Ha elhanyagolom magam, a gyűléseket akkor ez megszűnik majd.
Én pedig jó egoista módjára szeretek boldog lenni, szeretem hogy szerethetek és viszont szeretnek.