úgy döntöttem, hogy ezt a napot ma megint beszélgetéssel töltöm, saját magammal.
Felkavart a tegnap és nagyon ugrálnak most reggel az érzéseim, ezért adott időközönként kiírom magamból őket, de vázlatban. Majd este kiteszem és visszaolvasom.

A reggelem egy részét írtam mér az előző posztban.

10.14
Most Zs küldött 2 videót és bevallom ebben a pillanatban felkavart. Ilyen egy normális élet, szép, szeretettel teli ébredetős, gyerek csacsogással fűszerezve. Irigy voltam? nem. Saját magam döntök az életemről, és én éltem olyan életet, hogy nincs gyerekem, nincs családom és nem én készítek ilyen videókat. Ez az én döntsem volt. Egyzser volt, hogy F-fel gyerekünk születik, életem legboldogabb 3 hónapja volt, amikor úgy éreztem apa leszek. Nem jött össze. 

Jó kurva egyszerű volt azt hangoztatni, hogy én döntöttem az életemről és majd teljes mellszélességgel vállalom, hogy valószínűleg egyedül öregszem meg gyerek nélkül. Aztán betoppant az életembe és felforgatta, amióta beleszerettem, szeretnék gyereket újra, tőle.
Most meg állok mint John Travolta a mémben és nézek jobbra - balra széttárt karokkal, hogy most akkor mi van?

Mert felmerült bennem: van e jogom beletrollkodni ebbe az idilli életbe? Nem tudom, most nagyon viaskodik bennem a férfi és az ember.
A férfi akarja Zs-t, nem birtokolni, de most fontos lenne, hogy mellettem legyen, meg tudjam, mint a társammal osztani a tegnapi napomat. Hogy meg tudjam ölelni, érezni ahogy megnyugtat, hogy hétköznapi életet élve csacsogjunk, veszekedjünk, pakolásszunk a lakásban. 
Az ember, a józandodó felem, türelemre int. Higgadtan racionálisan, érvelve. Elfogadtam, hogy milyen a magánéleti állapotunk és az a része nem is zavarja a férfi énem. Itt most a hiány és a racionalitás ütközik bennem. A két videó valószínüleg azért is volt felkavaró a számomra, mert most boncolgatom a saját és szüleim viszonyát. Az a hely ahol Zs van, pont olyan ahol a Mátrában nyaraltunk. Pont ugyanazt a lelkesedést láttam a kicsiénjén, ahogyan én, mi mászkáltunk az öcsémmel a hatalmas kertben. Ahogyan magyaráztunk. Istenem mennyi minden feltört belőlem ahogy néztem.
Most úgy érzem, hogy a lelkem egy feneketlen kút és csak jönnek jönnek elő az érzések.. mintha sosem fogynának el az emlékek. De lehet nem is akarom. Apám betegségekor 27 évvel ezelőtt visszafojtottam mindent magamba. És lettem olyan ember amilyen. Most meg kezd repedezni a gát, szivárognak az emlékek és érzések. Próbálom őket mederben tartani, kezelni de rettegek, hogy átszakad és egyszerre kapok mindent a nyakamba.

11.43.
30 perce értem haza, padlógáz, üvöltő zene, itthon box. De ez most prevenciós céllal.
Anyuval egy hihetetlen szép déelőtt volt, mosolygva, apáról sztorizgatva, elfújták a nyűgösségemet.

Box közben gondolkodtam a fenti bejegyzésen is. Akarlak Zs, mint férfi és mint ember. Nincs ha meg de, meg csak. nagylány vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz az élettől, tőlem, a jövődtől. Amikor majd alkalmas leszel rá akkor végiggondolod, megteszed és eldöntöd. Én várok RÁD, van elég saját feladatom,nem fogok unatkozni.
Ezek járnak a fejemben.
Én adom önmagam, megbízom benne és a szerelmünkben. Leszarom, hogy a másik énem időnként pattog és kérdéseket tesz fel. Nem, nem kell magamra erőltetnem, csak megtanulnom a világot, hogyan működik. Mindig is lesznek jobb és rosszabb napjaim. De önmagam fogom adni akkor is ha bizonytalan vagyok helyes vagy nem amit teszek. Nem ülhetek itt a kanapén egy ideális világot felvázolva magamnak. Na az lenne a gynegeség igazán. Nem.. én beleállok és fejest ugrom a való világba. Biztosan fognak érni kudarcok fájdalmak, és örömök egyaránt. De nem félhetek ezektől, nem óvatoskodhatom túl, hogy ajj mi lesz akkor ha.. Akkor majd az lesz. Akkor majd megtanulom, megbirkózok vele. tanulom az életem... vicces, 45 évesen tanulom meg milyen felnőttnek lenni, nem elbújni az alkohol mögé, vagy az önzőségem mögé. Nem baj egyszer el kell kezdeni :)

14.10.
Úgy érzem ezeket meg kellett élnem, hogy gyorasn és jól tudtam a tegnap esti feszkót lezárni és zömmel egyedül. Jó érzés, hogy egyedül, nem másokra támaszkodva és mások miatt. Most csak ennyi mert rohanásban vagyok, irány a borbély és egy kis pénzkeresés. Apropó pénz.. magyarázza már megvalaki, hogy ha egy 6 hónapos 100e Ft-s terméket felteszek garanciával a netre, miért kardoskodik valaki h 40-ért azonnal elviszi.. Jesszus elmegyek kereskedelmet oktatni..

21.10
Huhh basszus hát nem egészen így terveztem a mai délutánom.
Kezdjük ott, hogy akkora dugó volt, hogy a nyomtató eladás a gps-ben található 50 perc oda vissza helyett 1 óra 20 perc lett, majdnem lekéstem a borbélyt. Pedig nagyon rám fért. Basszus ez a srác csodát tett.. én nem emlékszem, hogy valaki ennyire profin lenyírta volna a hajam, magyarázva közben, hogy miért lesz ez jó nekem.
Jó van bennem egy kis önfényezés de tényleg, aki eddig látta azt mondta, hogy király. Mivel tőle megcsúsztam, ezért borult a napom. Lett az 1 órámból 20 perc, miközben még Zs-vel is chateltem. Jó enne nagyon örültem, mert úgy éreztem délutánra megnyugodott. Én mg hálás voltam neki, hogy ma hagyott gondolkodni, így legalább érdemben tudtam magammal foglalkozni. Szeretem, pont az ilyen dolgok miatt is. Reggel 2 mp alatt megbeszéltük, hogy ma mindenki foglalkozzon a saját dolgával, mert nyűgösek vagyunk és így csak morgás lesz a vége.

Utána gyűlés... Én nem akarok okoskodni, mert megvannak az alapszabályok, de szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azokra akik frissen 24 órásan térnek be a gyűlésre. Értem, hogy mindenki szereti elmondani a lelki problémáit, de az aki először van legyen megszólítva, sokszor és érdemben. Ez szó szerint életmentő. Saját példa..
Ma voltak erre próbálkozások, de egy morcos társam volt az aki először szólt hozzá érdemben. Kedvelem a srácot, kiválló római hadvezér lett volna belőle anno. Még a bóbiskolók is felébrednek amikor megszólal. Én ma nem akartam felszólalni, de 5 percel a vége előtt nem tudtam tűrtőztetni magam. Olyan erőteljes voltam.. és ez most nem önfényezés. Azért írom mert így estére, végiggondolva a ami napom, a legnagyobb kincs az, hogy elkezdtem felfedezni magamban, mennyire erős tudok lenni, ha engedem magamnak. És ha ezt építésre használom.. Nem, nem rugaszkodtam el a valóságtól. De élvezem, hogy a mai és tegnap esti döccenők ellenére erősebbnek érzem magam. Zs pedig fantasztikus a támogatásával és mással is de ezt nem itt fogom kifejteni, ez csak kettőnkre tartozik.

Most megint anyámnál, isteni vacsit kszített nekem, elmosogattam, beszélgettünk, én blogolok, ő filmet néz, de egy légtérben, együtt.

Ebből a napból sokat tanultam magamról. Jó, hogy ezt a napot így csináltam végig. Újabb lépés egy rögös úton.

40 nap. kitűnő szám egy lelki gyakorlathoz.

Hmm.. mennyire jó lenne azt leírni most, hogy a tegnapi lelkizés este után aludtam mint a bunda.
Hát nem.. sikerült hajnali 4kor elaludnom. Hozzáteszem, hogy nem segített ebben, hogy a régi, gyerekkori szobámat kaptam meg anyutól, amiben most az unokaöcsém lakik. Hadakoztam szúnyogokkal, repkedő izékkel. Nem segítette a helyzetem, hogy nem a saját ágyamban aludtam, de a lelki megtisztulásért mindent :D

Zsvel még beszélgettem este, jött nálam egy feszültség hullám. Megbeszéltük, szerinte normálisan kezeltem. Azért kérdeztem mert tényleg nem tudom, hogy mi a normális és mi nem. Elmondjam ne mondjam? Ezt nem csak rá értem, tényleg olyan mint ha a sötétben tapogatóznék bekötött szemmel. Ráadásul világ életemben határozott férfinak tartottam magam (na persze.. csak palástoltam a rettegésem az el nem fogadástól) szóval ilyen egóval nehéz újratanulni a dolgokat. És rossz volt, hogy erről nem személyesen vagy telefonon tudtunk beszélni. Jött a kattogás, annak örülök, hogy nem zúdítottam rá.

Utána nagyon lelkesen írtam még neki, hogy amikor felébred akkor megértse a lelki állapotom. Majd hajnali 3.30 magasságában rájöttem ezt nem kellett volna. Mert akkor és most is úgy gondolom hogy ez az üzenet sok volt. Na de nem törlünk vissza elküldöttet, nosza írjunk még egyet. Jesszusm, nem tudom mi van velem. Fogalmam sincs én hogyan reagálnék arra, hogy reggel szembesülök két teljesen más nézőponttal tőle. Mondjuk ő úgy reagálta le, hogy egy visszafogott üzenetet kaptam, kedves volt de visszafogott. Szóval mára offolom magam egy darabig.

Azt nem csinálhatom, hogy bíztatom kapcsolódjon ki, de passzív módon én nem hagyom. 

Azért irigylem tőle, hogy menniyre szép helyen vannak, tegnap mondta, hogy csinál videót. Na és milyen az egoista alkesz? Hmm majd CSAK nekem csinálja gondoltam én. Hát nem, fb sztorin láttam. Tök jó volt :) De ez is egy tanulási folyamat a részemről, hogy nem mindig minden körülöttem forog, nem én vagyok a központban és ez így is van jól. De meg kell szoknom..

Nagyon jó, hogy ő normálisan éli meg ezeket a szitukat, irigylem tőle. Komolyan én hetikus vagyok.. Igaz kisebb amplitúdóval mint egy hete, de magamat zavarom már megint.. Pff.. abban bízom, hogy jövő hétre megint lejjebb megy az amplitúdó és a végén beáll normál szintre. Tudom az agyammal, hogy a tegnapi napom életem egik legmegterhelőbb napja volt lelkileg, és kurva érzékeny vagyok most mindenre.. De akkor is. Azért azt a fajta határozottságot hiányolom magamban, hogy ezt gyorsabban tudjam kezelni.. jah az a fránya egóm..

Gondolkodtatok már azon, milyen furcsa az emberi agy? (jó szinte látom magam előtt Zs-t ahogy nevet ezen a szófordulatomon:))

Ma született meg az előző bejgyzés az anyámról, ma 2 gyűlésen is voltam, mindenhol ez került szóba és ma úgy döntöttem itthon alszom és szembenézek ha nem is teljesen de az életem ezen, talán legrendezettlenebb részével.

Basszus, nem mondom, hogy nagyon ideges voltam, de bújkált bennem a feszültség amikor jöttem haza a szülői házba.

nem akartam én egyből anyám nyakába zúdítani az elmúlt 45 évet, de még is csak sikerült. Türelemmel, lassan megnyílva és egyre lelkesebben. megölelgettem többször. Én néha könnybelábadt szemekkel meséltem, ő kérdezett, ok keveset de tudom, hogy majd feldolgozza. Elmondtam, hogy az hogy ilyen a kapcsolatunk rajtam ugyan úgy múlt mint rajta. Egyetértett. Mondtam, hogy blogot vezetek, jelezte, hogy szívesen elolvasná (mint kiderült imád blogot olvasni) Mondtam, hogy előbb szóban beszéjük át a dolgainkat, mert a blog lehet, hogy elsőre nyers lenne. De kíváncsi volt. Felolvastam neki a mai bejegyzésből és átment.. megértette és azt mondta, ez tökéletesen így van. Elsírtam magam egy picit... mennyire a saját fejemben lévő kép élt bennem, hogy majd biztos nem fog átmenni. lehet 20 évvel ezelőtt nem így reagált volna. De most ma van. nagyon jót tett mind a kettőnknek a ma este. Szerintem sosem beszélgettünk ennyit, ennyire nyíltan, őszintén egymással. Jó nem mindenre tértünk ki. majd idővel.. Idő.. istenem néha mennyire kevésnek is érzem, mennyi időm van még. nem, nincs halálvágyam, de azért azzal szembesülni, hogy 45 év elment és ebből cirka 20 évig nem építettem a környezetemet.. baszott nehéz.. lenne, lenne ha a múltban élnék. De mint írtam, ma ma van. Ha onnan nézem, hogy van még lehetőségünk együtt csiszolni a közös életünket, akkor rengeteg időnk van.

Ez ma katarzis volt, de mégsem. Még emésztenem kell. Írtam is Zs-nek, hogy ma foglalkozzon a saját életével nyugodtan, én meg emészgetem anyámat. 

Ma megint egy újabb blokk oldódott fel. Minden nappal erősebbnek érzem magam. És ez kihat az életem többi részére is.

Mikor tudtam, volna Zs-nek azt írni, hogy foglalkozzon nyugodtan másokkal is és ne az enyém legyen a figyelme? Jah.. pont a mélypontom napján és mi lett a vége? Az. pontosan az.. Visszafojtás = harag= önutálat = mások hibáztatása = alkohol. nagyon sok alkohol.

Most meg? Teljesen más, olyan nyugodt vagyok.. kibaszott jó érzés!

Ha már belekezdtem apámról a blogolásba és a mai online gyűlésen is elmondtam ezt, akkor anyám a következő.

Szintén nem fogom tudni bejezni, de nem a sírás miatt. Egyszerűen meg kell bocsájtanom anyának. És ez nem megy csak egy blogbejegyzéssel.

Haragszom anyámra... Igaz, világ életemben szeretett, csak nehezebben mutatta ki, mint apám. Voltak harcaink és én is beleálltam ezekbe.

Most, hogy apa elment kettesben maradtunk. Talán 2 évvel ezelőtt mondta a pszichológusom, hogy anyám halála fog majd egyszer megviselni és bátorított rendezzem vele a soraim. Jah ez 2 évvel ezelőtt volt és apa halála kellett ahhoz, hogy megnyíljak anyámnak. Ugyanis ez két emberen múlik. Sokkal egyszerűbb hibáztatnom őt, hogy nem úgy mutatta ki az érzéseit, mint szembenézni magammal, hogy probálta ő a saját szeretnyelvén, de én nem tudtam vagy akartam ezt befogadni.

Jó, kemény ember, voltak nehéz pillanataink. Akkor is, amikor egyzser a fejemhez vágta egy szituációban, hogy úgy viselkedek mintha nem is az ő fia lennék. Hmm pedig csak annyit kértem tőle, hogy egy szituációban mondjon már a-t vagy b-t, 1 hónap után. Ezt a fejemhez vágta, emlékszem, hogy kurva szarul esett, de nem jeleztem vissza. Csak felálltam a vendéglőben az asztaltól, pénzt tettem ki a tárcámból és elmentem. Haza, egy üveg whiskeyvel és leittam magam.

Apa halála után karácsony este érezte a legmegfelelőbbnek, hogy apa 26 évvel ezelőtti levelét átadja nekem felolvasásra, amit akkor írt, mikor a kórházban azt hitte meg fog halni. Egyébként gyönyörű levél volt. De könyörgöm karácsony este? 26 évvel később? Az első olyan karácsonykor amikor apa nem volt velünk?? Üvölteni tudtam volna. Mi a faszért? nekem? nekünk? Éretem én, hogy 50 év házasság után szenved és szar neki, de nekem is 45 év után.

mi lett a vége? hazamentem ittam, nem akkor nem sokat, de ittam. Sokat.. jó kérdés mi a sok.. vagy mi volt a sok, mert tudom, hogy most az első pohár is sok lenne.

Most dühös vagyok e? Nem. Fáj? Nem. Foglalkoznom kell vele? Igen! 
Csak anyám maradt, fel kell oldanom a kettőnk közt lévő elszigetelődést. Miatta is, miattam is.

Jó az agyamra megy a folytonos féltésével, az aggódásával, de máshogy reagálom le mint régebben. Most ott maradok, megölelem és beszélgetek vele. Nyitok felé, de még sokat kell dolgoznom, hogy megbocsájtsak neki és főleg magamnak.

Szembe kell néznem magammal, Tempus Fugit.

nehéz téma ez.. nem tudom, hogy egyáltalán be tudom e fejezni.

Az első emlékem apámról? kezdjem ezzel? Semmi értelme sincs. Hiszen a szeretete nem lineáris volt, nem tudok kronológiai sorrendet felállítani mikor kezdtem el érezni, hogy szeret. Emlékek vannak a fejemben:

Ahogy az ovodában kint játszottunk és megállt vásárolni a lakótelepi ABC-nél, vagyányan a tűzpiros zsugulinkkal és amikor meglátott mosolyogva integetett, emlékszem, hogy a kor szellemének megfelelően hosszabb dús fekete haja volt, napszemüveget viselt és nagyon örült, hogy lát.

Ott van az az emlék is, amikor 15 évesen, kamaszként, utáltam a világot és harcban áltam mindenkivel. Közöltem vele, hogy nem szeretem. Nem szólt semmit, majd pár nappal később, amikor levittek minket az öcsémmel nagyiékhoz, azzal búcsozott, hogy szeret, ennyi. Majd 2 héttel később amikor lejöttek meglátogatni megkérdezte még mindig így érzem e. Nem vitatkozott, nem akarta megmagyarázni, hogy mit érezzek, hagyta, hogy a saját utam járjam. Így utólag hálás vagyok neki ezért, ezért is.

Egyszer vert el, de akkor se durván, csak a fenekem csapkodta meg. Lefutottam a járdáról a kocsik közül, és megrémült. Nem hagyott bennem maradandó nyomot, de mindig körbenézek azóta is, amikor lelépek a járdáról.

Apa alszol? Ezt a kérdést ismételgettem, amikor éppen a kedvenc ebéd utáni szundiját töltötte.. Odamentem hozzá és felhúztam a szemhéját amikor nem válaszolt. Morgott, hogy már nem. Erre mondtam neki, akkor jó, jössz játszani? Istenem ezt hányszor mesélte el később. De mindig szeretettel.

Azt is amikor kicsi voltam még és kézzel vettem ki a levesből a zöldségeket és kérdezgettem: Ez mi? Répa, bolintottam és faltam. Na mondjuk ezt 15-6 évesen amikor a barátaimnak mesélte nem élveztem annyira.

és megannyi szép emlék..

Azt érzem, hogy a halálban nem a fájdalom a legrosszabb, inkább az emlékek elmúlásától való félelem. Még emlékszem a hangjára, ahogy felvette a telefont és annyit mondott mindig: Halló? Amikor mondtam, hogy szia apa én vagyok, mindig azt a választ kaptam: Szervusz kisfiam, éppen konyhaszolgálaton vagyok.

ennyit bírtam most könnyek nélkül, ki kell írnom magamból még, szükségem van arra, hogy megmaradjon.. Nincs gyerekem, de van egy unokaöcsém, akit a fiamként szeretek. Talán egyszer erre téved és elolvassa.

most lesz 11 hónapja, hogy elment. Szeretlek apa

Amikor leírtam délután az apámmapl kapcsolatos gondolataimat könnybelábadt a szemem. Különleges ember volt az életemben és annyi mindent tanított a számomra. De ez a bejegyzés nem róla fog szólni. Tudom, hogy előbb utóbb szembe kell néznem a halálával, de azt egy külön posztban fogom megtenni, amikor úgy érzem eljön az ideje.

Apropó érzések..ma a gyűlésen elmondtam, hogy hogyan éltem meg apám halálát, hogyan ittam le magam egy üveg ír whiskeyvel másfél óra alatt. Az volt az a pillanat, amikor az alkoholizmusom erősebb fokozatra kapcsolt.
El tudtam mondani azt, hogy fáj, de nem lettem feszült. Nem akartam inni, csak jól esett kiadni magamból, megosztani velük. Felszabadult egy pici blokk. maradt még elég, de akkor is egyel kevesebb van.
Gyúlés után olyan jó kedvűen beszélgettünk kint, nevettünk, őszintén, felszabadultan, pedig ma is voltak nehéz megosztások.

Este átugrottam anyámhoz, megölelgettem, szerintem holnap átköltözöm pár napra, legalább lesz időnk beszélgetni és egymással foglalkozni. Aggódik, rohadtul aggódik, de már nem feszélyez. Elmondom, mit hogyan gondolok és hogy megoldom a problémáim folyamatosan, megölelgetem. Szerintem ma életemben harmadszor mondtam neki, hogy szeretem. Jól esett, neki is nekem is.

Este elintéztem még pár üzleti dolgot és hazafelé a kocsiban annyira boldognak éreztem magam. Felszabadultnak, könnyűnek. Elképzeltem, ahogy Zs-vel a tengerparton piknikezünk, és nézzük a naplementét. Felőlem ihat bort is, én maradtam a limodánénál. Nem azért mert erőltetnem kellett. Azért mert a boldogságom nem az üvegből fakad. Az itt van bennem. Nincs szükségem a fokozására. Szerintem akkor éltem át 6 hét óta először, hogy tényleg nincs szükségem alkoholra az érzéseim megélésében.

Régi AA mondás, a józan napjaim legrosszabikát sem cserélném el az legjobb aktív napomra. Közhelyes, de amikor átérzi az ember.. hát igen, az teljesen más dimenzió.

Aggódom egy picit az egyik társam miatt, a párjával beszéltem ma este még telefonon. Billeg és kezd magába fordulni. Sajnos olyan emberen nem lehet segíteni, aki nem akarja a segítséget. Bármennyire nehéz is ezt elfogadni. Remélem holnap eljön gyűlésre akkor tudok vele beszélni. Ha elfogadja jó, ha nem, akkor is megpróbáltam. magam miatt. Nekem fontos, hogy segítsek azoknak akiiknek kell és elfogadjam ha nem kérnek ebből.

38 nap.. hmm.. jó leírni de közben nem is számít. Kettős érzés. valahol jól esik, hogy Zs büszke rám emiatt, én meg úgy gondolom, hogy ezt meghagyom neki. Én nem vagyok ezért büszke magamra, ez lenne a normális. De beteg vagyok, szóval csak hagyom, hogy szeressen és büszke legyen rám. Én is az vagyok rá.
Ma elmondtam neki, és a társaimnak is (akik vadul érdeklődtek, hogy na Zs jól érezte magát? Jajj pusziljuk:)) hogy miattuk éreztem fontosnak, hogy Zs ott legyen velem. Hogy segítsen mésoknak abban, vannak még olyan normális emberek, akik nem hagynak minket magunkra, szeretnek és támogatnak. Hogy ne gondoljuk és érezzük magunkat számkivetettnek a társadalomból. Hogy legyen remény. Igen talán ez a legmegfelelőbb szó, remény. 

ma valami hihetetlen nyugalom van bennem. Egyrészt voltam online gyűlésen és jó volt. Másrészt oldom az anyagi problémáim, bár eddig sem volt kétség bennem, hogy sikerül e. És Zs-vel is folyamatosan, együtt küzdjük le a vágyaink által kreált problémákat vagy inkább nevezzük őket feladatoknak.

Van egy kedvenc mondásom:

"Az ember akkor igazán boldog ha megtalálja a vágyai és a lehetőségei közti egyensúlyt" 

ezt apámtól tanultam. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy abban hitt bennem és az öcsémben él tovább. Igen apa igazad volt. nagyon sokat tanultam tőled és most ebben a helyzetben ez számomra életmentő. Anyám fizikai ölelése és aggódása is, de ezek az alapértékek.. nem vagyok vallásos, de most nagyon szeretném ha tudná, hogy mennyit köszönhetek neki.

És vissza az első gondolatmenetemhez:

Tegnap lelkesen kitaláltam, hogy bár 3 hétig kicsit csendesebb a kapcsolatunk, de azért jövő héten egy teljes nap belefér. Igen a vágyaink ezt diktálják, de reggelre már éreztem, hogy ez nem annyira jó így. Ő már pedzegette tegnap is, de nekem kellett 24 óra, hogy felismerjem. Hát igen, az a fránya egó és a türelmetlenség. Hozzáteszem továbbra is tombol bennem a szerelmes férfi. De ez most hosszú távon nem biztos, hogy a legjobb kettőnknek. 

A mai napunk annyira meghitten telt, írásban beszélgetve. Szeretem ezt a napot is. Igazából az elmúlt 37 nap majdnem minegyikét. Nincs bennem vad lelkesedés, agyatlan félelem, kattogás. Az elmúlt pár napban mintha elmosták volna ezeket. Megyek, irány az egyik kedvenc gyűlésem és próbálok szponzort találni magamnak. 

Azt hiszem az egyik legnehezebb dolog az épülő félben lévő alkoholisták és a környezetük számár, hogy meghúzzák a határokat. 
A józanodás azzal is jár, hogy már nem vagyunk teljesen olyanok, mint régen, Régen bármit megadtunk azért, hogy valaki szeressen, hiszen magunkat sem igazán szerettük. Régen hajlamosak voltunk tologatni az egónk miatt a határokat, nem figyelve más emberek érzéseire és a sajátunkéra sem igazán.

Persze könnyű olyan határvonalat húznom, amit 3 hete az egyik AA társam mondott:

"nem töltök alkoholt, nem tartok otthon alkoholt és nem fizetek érte." tiszta sor, könnyű elfogadni és alkalmazni. 
Ma azonban sokkal nehezebb határvonalak meghúzásával szembesültem.

Az egyik F-fel kapcsolatban volt a kikapcsolt telefon miatt. Nem akarom részletezni, mert először vele szeretnék leülni és elmondani neki, de meghúztam egy határt. 

meghúztam egy határt anyám felé is, akitől tegnap este 20 percig hallgattam, hogy mi lesz velem, miből fogok megélni, stb

És végül Zs húzott meg felém egy határt azzal kapcsolatban, hogy ha már megbeszéltünk valamit, akkor ne módosítsam pár nappal később. Igaza volt. Büszke vagyok rá, mert ezzel pont az épülésem szolgálja. 
Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy még mindig a dolgok könnyebbk részét fogjam meg. Fránya egó..
Hiányzik Zs? Igen, a fél karom odaadnám érte, na jó ennyire nem drasztikus a dolog, de nagyon hiányzik. De azzal, hogy ma nagyon lelkesen felajánlottam egy holnap esti fuvart, pont keresztbehúztam, amiben megállapodtunk. Jó nem vagyok szent és tudom, hogy könnyebb mondani valamit mint megtenni. De jól esett, hogy STOP táblát mutatott. Félt, hogy úgy reagálom le, már nem szeret. Pedig bennem büszkeség volt, hogy megtette. Én meg kapásból jeleztem felé, hogy tök igaza van és elfogadom. Hiába a társam, a szó minden értelmében. Tisztelem az erejét, hogy nemet mondott, pedig legalább annyira vágyik egy ölelésre mint én. De most erősebb volt. Én pedig pont az ilyen dolgokból tudok tanulni.

ez a 37-ik napom.. szépen lassan, mint a homokóra peregnek le a napok, Cseperedik az elületett kis fa. Az én saját életfám.

A bennem élő tigris.. Ma fogalmaztam meg hangosan, hogy mit is jelent a számomra, milyen viszonyban is vagyok a lelkem ezen szegletével. Ha egy szóval kellene jellemeznem: ERŐ. Nem az a fajta vadság, vagy hebrencs létezés, amit eddig belegondoltam. Nem, az a fajta lelki és fizikai erő, amit ma átéltem. Nyugodtság és béke. El is határoztam, hogy felkerül a hátamra egy ezt szimbolizáló tetoválás.. Bár sokág nem akartam a hátamra, de ma úgy döntöttem, hogy lesz. Egész hátas.. be fogok szarni mire elkészül, de hát ki mondta, hogy bármi amit szeretnénk az életben könnyen és fájdalommentesen elérhető?

Jó volt a tegnapi beszélgetések sorozata, jó volt Zs-vel egy olyan napot együtt tölteni, amire még keresem a szavakat. Azt hiszem lelkileg sosem éreztem magamhoz közelebb senkit. Mintha a másik felem lenne. Több, mint szerelem, de nem tudom még pontosan körbe írni. Azt tudom, hogy most is úgy érzem a sarkából ki tudnám fordítani a világot. Nem miatta, egyszerűen magam miatt. Azok a lépések, amiket elkezdtem csinálni az elmúlt napokban ezt eredményezik bennem. 
Pedig voltak ma is kisebb döccenők, pl.: kikapcsolták a telefonom, mert nem figyeltem a számlákra. Anyám aggódás, #hogyhátmileszveledkisfiam, #engemittsenkisemszeret stb. De normálisan kezeltem, toleráltam, elfogadtam egy - egy adott helyzetet. Azt is, hogy Zs-vel, most 3 hétig nem találkozunk, így hozta az élet. Feszült vagy ideges lettem, amikor ma kiszált a kocsiból? Fájt, hogy nem láthatom 3 hétig? Nem, egyik sem. Egyrész még most is körbeölel a mai és az eddigi csodás és meghitt napok szépsége, másrészt pedig 3 hét múlva úgy is találkozunk. Ő pihen és feltöltődik én pedig intézem a dolgaim. Ez így van jól. Persze, hogy hiányozni fog, a mosolya a nevetése az incselkedése.. de ha becsukom a szemem látom magam előtt azokat a ragyogó zöld szemeit és hallom a hangját a fülemben. A többi.. ki merre jár, hol és hogyan éli a napjait.. nos ezek úgy is megváltoztathatatlan tények. Tök felesleges lenne rajtuk kattogni. 
Ma eljött velem gyűlésre, nem miattam. Maga miatt. Örültem, hogy támogat, de igazán annak, amikor hazafelé azt mondta a kocsiban, Cica én magam miatt is voltam veletek és hazaviszek belőle pár nagyon fontos gondolatot. Jó volt látni és érezni, hogy átélte miért fantasztikus ez a közösség. Ahogyan mosolyogva szívták a gyűlés előtt a vérem, ahogy érdeklődve fordultak felé, önzetlenül, ahogy figyelt a megosztásokra. Szeretem, ma még jobban mint eddig. Nem a nőt látom benne gyönyörűnek csak, hanem az embert is. Önmaga miatt volt ragyogó, mellettem. Hiányozni fog.

Ma volt egy nagyon bölcs és elgondolkodtató megosztás:

"a tolerancia a fejben van, viszont az elfogadás a szívben lakik"

Mennyire egyszerű és még is mennyire igaz gondolat. Ma is tanultam valamit. Minden nap hazahozok a közösségből valami építő jellegű gondolatot. És bele is teszek.
Van egy társunk, aki nagyon küzd, látom, hogy dolgozik magán, de érzem, hogy küzd. Ma van a szülinapja. A gyűlés után odamentem hozzá és szülinapi ajándékként megköszöntem neki, hogy mennyi mindennel segítette az én gyógyulásomat, csak az eddigi megosztásaival. Jó volt látni, bogy jól esett neki.

ma sem ittam, 36 napja vagyok józan és életem egyik legteljesebb napján eszembe se jutott, hogy innom kellene, hogy fokozzam ezeket az érzéseket. Mi lenne több vagy szebb ennél? Az alkohol biztosan nem. Ha reggel felébrednék és itt pislogna rám álmosan, kócosan, na az igen.

nos ma egész nap nem csináltam semmit.. legalább is a külső szemlélő így látta volna.. de micsoda nap volt magammal..olvastam a neten olyan cikkeket, melyek segítettek a spirituális dolgok megértésében. Nem, nem kezdtem el az Istenben hinni, de abban igen, hogy ha nyitottabb vagyok a világ dolgaival szemben az két fontos dolgot eredményezhet:

- jobban megismerem önmagam
- nyitottabb leszek mások felé

Mind a kettő csak az épülésemet szolgálja. És olyan jókat elmélkedtem, gondolkodtam. Semmi negatív, vagy túlzottan reménykedő.. inkább reális helyzetértékelés. Minden gondolat a lelki békémet építette. 

Utána jött a gyűlés, szeretek ide járni, úgy érzem, kisebb kilengések ellenére de kezd egy jó csapat formálódni. Nah megint az egó.. ők már akkor is ott voltak, amikor én még aktív voltam. Szóval én leszek nyitottabb feléjük. Már vannak társak, akiket magamtól megölelek, mert jó látni őket hétről hétre.
A gyűlésen nagyon jó megosztások voltak. Én is megszólaltam, milyen meglepő.. Az elején még gondolkodtam, hogy mit is mondjak, de az előttem lévő társam, mintha az én hetemből idézett volna. Elmentek a családdal vízpartra. És a párjának volt egy ártatlan mondata, amitől ő elkezdett kattogni.. Hmm de ismerős ez a hetemből.. Utána feltettem a kezem és elmondtam, hogy ezt éltem át én is a héten, pont ezt csak a szereplők voltak mások. De ugyanúgy nem tudtam a saját fejemből kiszakadni.. Segített neki, utána beszélgettünk még egy kicsit és telefonszámot is cseréltem vele, mondtam bármi van hívjon. Láttam, hogy nagyon jót tettem ezzel. Nem magam miatt volt ez a pillanat fontos. Illetve nem csak magam miatt. Jó volt segítő kezet nyújtani, amikor elveszettnek éreztem magam én is megkaptam ezt tőlük.

És, hogy miért írtam a címbe a megbocsájtást? Mert amikor elmondtam a hetem akkor mondtam ki nekik hangosan.. Ameddig nem bocsájtok meg magamnak, vagy nem ismerem fel, hogy ezt kellene tennem, addig vissza vissza jöhetnek a feszültség hullámok. És ahogy kimondtam jobb lett... Megkönnyebültem. Nem még nem teljes a katarzis, de legalább tudom mire kell koncentrálnom. És hogyan? Gyűlés, gyűlés, szolgálat vállalás és egy szponzor. Jó érzés volt, hogy feltöltődve jöttem el.

Ma van 35 napja, hogy van választási lehetőségem, és ma is azt választottam, hogy fontosabb az élet, Élet, a barátok, az emlékezés a tiszta fej.. Nagyon jó érzés józanul megélni a mai napom. Mosolyog a lelkem és a szívem

Most éppen sütit sütök, de úgy, hogy Zs-vel a holnapi gyűlésre tudjunk vinni belőle. Mert adni jó.