Gyönyörű nap volt.

Reggel összefutottam Zs-vel, még mindig maga alatt van, mentálisan megterheli a betegség. Beszélgettem vele, megnyugtattam, megölelgettem. Utána elmentem F anyukájáért, aki nincs jó passzban. Küzd a betegségével, útközben csacsogtam, viccelődtem, beszélgettünk. Mondta, hogy örül, hogy így összeszedtem magam.

Utána családi ebéd F-nél. Sokat nevettünk, beszélgettünk, kajáltunk, jól éreztük magunkat. 10-re mentünk, 14 órára már itthon is voltam.

F viccesen megkért, hogy mondjak én asztali áldást. Elpoénkodtuk, de utána jutott eszembe, hogy apámnak volt egy kedvence, ma meg is kerestem:

Robert Burnst

Selkirki asztali áldás

Ennek, ki dús: megárt a hús;

amaz ennék, de nincsen.

Nekünk jut is, meg bírjuk is,

legyen áldott az Isten.

Ez nagyon megragadt bennem. Apám szavai...

Majd Zs-vel beszéltem még telefonon, mert jött egy mélypont és lent volt a hangulata megint. Nagyon jó, hogy az AA-ban tanultakat tudom alkalmazni, átadni neki az egyszerű, de hasznos gondolatokat.

Este pedig gyűlések. Most nem voltunk annyian, mint tavaly, kisebb, családiasabb volt a hangulat, 3 gyűlés, közben szünetek. Viszont már tegnap este éreztem, hogy 3-4 társunknak ez nagyon sokat adott. Láttam ahogy bejöttek, és kicsit mosolygósabban, kisimiultabban mentek el. Nem a létszám számít, ha már 1 embernek tudunk segíteni, akkor megérte ez a maratoni gyűléssorozat. Tartottam én is bevezetőt, amit már ott többen megköszöntek. És ma egy fiatalabb társunk is rámírt és külön megköszönte. Nagyon jól esett. Nem az egomnak. Annak, hogy adhattam. Az egész napom arról szólt, hogy önzetlenül továbbadom azt a tudást, amit kaptam a közösségtől.

Gyűlések után hazadobtam még A-t. Majd amikor jöttem hazafelé volt egy köszönöm pillanat. Hálás voltam ezért a napért, azért, hogy olyan ember lettem vagy leszek, akire apám büszke lenne. Akiben megvan a jóság, a szeretet, a segíteni vágyás. Meg is köszöntem apunak ezt.

Olyan sok szép gondolat és érzés keringett bennem lefekvés előtt, hogy nehezen jött álom a szememre. De ma pihenő nap van, szóval bőven ráértem aludni napközben is :)

Régebben nem szerettem a karácsonyt. Mindig rohanás volt, akár az üzleti életben, akár a magánéletemben. Tele volt kihívásokkal és úgy éreztem sosem ér véget. A legszebb ajándékot kerestem, amit csak pénzért lehetett kapni. Legyen minden tökéletes, ez volt a fejemben, persze sose volt semmi sem az. Mert erőből nem lehet szép emlékeket építeni.

Amióta elkezdtem felépülni, azóta kezdtem megbarátkozni, majd megszeretni a karácsonyt. Az ünnepi fényeket, a készülődést. Jött a gondolat, hogy az emberi kapcsolatok mennyivel fontosabbak, mint az, hogy valami drága ajándékot vagyek. Jó, őszinte leszek a karácsonyi budget sem az már, mint régen. 

De így teljesebb és szebb az életem. A holnap estét egy hajléktalanszállón fogom tölteni, egy csomó sorstárssal. Várom, mert olyan jó volt a tavalyinak a hangulata is. Meghitt is volt, meg szomorú is egy kicsit, meg vidám is. Pont olyan, mint az élet. Kicsit ebből, kicsit abból. Emberi, azt hiszem ez a legjobb szó, illetve, hogy valóságos, életszerű. Nekem ez maga a csoda. Az is, hogy minőségi emberi kapcsolataim lettek. Barátok, társak, szerelem. Jó érzés megélni hol így, hol úgy ezeket.

Amiért még nagyon hálás vagyok a felépülésemnek, hogy most, amikor Zs nagyon beteg volt tudtam benne tartani a lelket. Sokat beszélgettünk, néha sétáltunk egyet. Sok olyan dolgot tudtam átadni neki, amit én is a felépülésem alatt tanultam meg. Lassan siess, ahogy B-vel szoktuk egymásnak mondogatni. Lelki béke, elfogadás... Nem az egómat fényezi, hogy segítettem rajta. Akárhogy is alakult az életünk, ő mindig is fontos lesz, pont úgy ahogy F, B vagy Á. Azok az emberek, akiket közel érzek magamhoz. Ez pedig jó, mert nem vagyok egyedül. Sem az örömömben, sem a bánatomban. Vannak körülöttem. És ezt nagymértékben a programnak köszönhetem és a társaimnak.

Azt a lelki nyugalmat is köszönöm, ami elkisért, amikor háromszor mentem be a lidl-be vásárolni :D Igen, a legjobb módja az új emberi kapcsolatok "barátságok" építésének, hogy ilyenkor az ember kimegy, hogy vegyen pl.: csokit :D Bevallom, ezt a sok türelmetlen, tolakodó embert azért nehezebb volt elviselni :D De túléltem. Én arra fókuszáltam, hogy ez a szeretet ünnepe és, hogy nem ezek a tolakodó faszkalapok a fontosak az életemben, hanem akikről már írtam.

Holnap F-éknél ebédelek, mert meghívtak a családi kajálásra, jól esett. A lelkemre kötötte, hogy nem ér elrohanni rögtön, maradjak, beszélgessek még egy kicsit. Utána pihi és este karácsonyi gyűlések, társaság, barátok. 

Várom, mert számomra ti és ők a legnagyobb ajándék most.

Egy keddi nap is lehet szép... a fene se gondolta volna. Akik ismernek, tudják, hogy a kedd a hetem legzúzósabb napja. Áru beérkezés, a legtöbb megrendelés, káosz, sok impulzus, kapkodás, sok fizikai munka jellemző rá. Megszoktam már, de azért valahogy a kedd nálam mindig egy álruhás hétfő volt. 

Azonban a mai nap más. Vidám, pörgős nap kerekedett belőle, pedig voltak a reggeli bejutásomban döccenők. Egy jó hírrel kezdődött a napom, Zs írt, hogy jobban van, ez megkönnyebbülést hozott a lelkemnek, mert aggódtam miatta. Mondjuk ezt kevésbé mutattam felé, mert ha valaki bajban van, akkor fel kell emelni, mókázni, viccelődni, kedvesen, tréfásan (amolyan Tigris módjára, sicc - szerk :)) Nem kellett megtennem, ez mindig is belülről fakadt. Na jó nem mindig, de alapvetően így vagyok behuzalozva.
Na de, vissza a napomra. Mikor mentem be B-vel beszélgettem egy jót, utána pedig felhívtam a kis padavanomat, mert szakmai élete egyik legnagyobb baklövését készült elkövetni. Akkor nagy kapitális baromságnak tűnt tegnap, mikor írta, hogy félretettem mára. Na mindegy, helyre billentettem, a végén meg is köszönte. Közben sikerült egyszer rossz irányba szállnom a metróra, majd észbe kapva, 4 álomással később :D, jó irányba szállni, de rossz helyen leszállni :D 

Bent toális káosz fogadott, a beszállítóink ma voltak utóljára hivatalosan, vannak megrendelések, amik csúsznak, rengeteg bejövővő árut láttam papíron, És ebben a pillanatban valami kedves nyugalom féle szállt meg. Elmentem főztem egy kávét, és rendet vágtam a káoszban. A kis egyetemista segítségem már bent volt, jóeszű gyerek, amit lehetett patent előkészített. Beleálltunk és 7 óra alatt letoltuk az egészet. Kurva sokat röhögtünk, szívtuk egymás vérét, égett a kezünk alatt a munka. Nagyon jóhangulatú nap volt. Sok megrendelés is jött be, brillíroztam salesben, összehoztam még nagyobb, idei megrendeléseket is.

Hazafelé pedig megálltam egy picit megcsodálni az esti Budapest fényeit. Apa járt a fejemben, régi emlékek. Nem voltam szomorú.. lehet kicsit melankólikus, de inkább hálás az életemnek, hogy így alakul. Sok minden van mögöttem, de úgy érzem ma egy szép nap volt. Vannak még dolgaim, amiket rendeznem kell, de.. de ma akkor is átjárt a hála, az életszeretet. Embernek éreztem magam, erősnek, jókedvűnek. Nem érezni akartam, hanem belülről fakadt.

Zs-nek tüdőgyulladása van és elég szarul is van. Attól tart, hogy ez tüdőrák. Ennek annyi alapja van, hogy dohányzik és a családban is volt ilyen haláleset. Tudom mennyire szar dolog a bizonytalanság, de az eddigi tapasztalataim (dohányosként nekem is volt tüdőgyulladásom) azt súgják, hogy ez csak egy "sima" és szar betegség.
Tartom  benne a lelket, a magam módján, ahogyan csak tudom. Néha telefon, néha egy kis séta és beszélgetés. Tudom, hogy már nem vagyunk együtt és ez nem is arról szól, hogy majd így a kedvében járok és majd ettől a karjaimba omlik.

Nem, ez arról szól, hogy ezen az úton lettek olyan emberek az életemben, akik fontosak. Ha bármelyikük bajban lenne, mennék és segítenék a magam módján. Hol tettekkel, hol csak jó szavakkal, vagy azzal, hogy meghallgatom ha valami foglalkoztatja őket. Régen nem így éltem az életemet. Ez most számomra is új dolog. Ezzel együttjár, hogy tanulom, magamban hogyan kezeljem az érzéseket. Főleg a túlzott aggodalmat. 

Ennek egyik legjobb módja a fizikai aktivitás. Például ma kitakarítottam a hűtőt :D Mondjuk kicsit már tartottam attól, hogy valami rámugrik ha kinyitom az ajtót. Remek móka volt, de csillog - villog és a lelkem is nyugodt.

A másik módszer, az, hogy ha beszélek az érzéseimről vagy kiírom magamból őket. A héten nem jutottam el gyűlésre, de most egy online-ra várok éppen. B-t is fel akarom majd hívni holnap, de ma programja van, és ez most nem SOS helyzet. Szóval marad a gyűlés online, majd ott megosztom ami foglalkoztat.

Harmadsorban ott van, hogy pihenek. Ezért se mentem most gyűlésre fizikailag. Kellett a 2 napos láblógatás, a főzés, a taktikai szundik délután, a rendrakás.

Negyediknek jöjjön a szponzorom, bár nem prioritási sorrendet állítottam fel.

és nem utolsó sorban ott van az, hogy apuval beszélgetek lefekvés előtt. Nevezzük inkább monológnak :D meg is ilyednék ha mély hangon, ahogy a telefont vette fel régen, visszaszólna, hogy minden rendben lesz kisfiam :)

*a régi James Bond filmeket nem akartam ide írni, mert annyira rosszak, hogy elterelik bárkinek bármiről a figyelmét, de tényleg guiltyplesaure :)

Szóval kicsit aggódok, de már nem szélsőségesen. Jól vagyok, néha vannak rossz álmok, átsuhanó érzések, de a megoldásra fókuszálok, használom az eszközeim, dolgozom magamon.

Napok óta nyugtalanul alszom, nyomasztó álmok kísérik végig az éjjeleket. Tudom az okait és napközben ezek nem is annyira foglalkoztatnak, de éjjel a tudatalattim viszont igen.

Egyrészt Zs-nek tüdőgyulladása van, apa tüdőelégtelenségben halt meg. Másrészt Á nagyon el van tűnve, tudom, hogy a héten van a karácsonyi partyjuk és rengeteget dolgozik, erről múlt héten beszélgettünk.

Apa betegsége óta, amikor is megváltozott bennem valami, hajlamos vagyok azok miatt aggódni, akik fontosak nekem. Néha túlzottan is. Dolgozom ezen, hogy ne így legyen, hogy megtaláljam az egészséges középutat. Hát, mint alkoholistának ez nehéz. Nem lehetetlen, hiszen érzem és tapasztalom a fejlődést, de ettől még nem magától értetődő.

Szóval ma reggel, amikor felébredtem, leültem a kanapé szélére és elmondtam a lelki béke imáját:

Istenem,
Adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
És bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Utána úgy gondoltam, hogy mi lenne ha a saját felfogásom szerinti felsőbb erőhöz, azaz apámhoz intézném a szavaimat. Kicsit megakadt a lemez, mert miután elkezdtem, hogy apu.. nem jutott eszembe a folytatás. De utána ment. Megkönnyebbültem.

Ettől a spirituális élménytől nem azt vártam, hogy egyszerre megoldódjon az életem. Tudom, hogy nekem kell dolgoznom azon, hogy a dolgaim szépen, lassan rendeződjenek. Arra viszont nagyon jó volt, hogy egy picit könnyítsek a lelkemen, hogy kérjem a saját FE-met, nyugtasson meg. Hozzon békét, kedves gondolatokat és az aggódás csillapodjon, tovaszálljon.

Nem lettem vallásos, nem jelent meg isten, vagy szűz Mária a sarokban. Csak egy pici fohász volt magamért és azokért, akik fontosak az életemben.

Hosszú idő óta végre szabadságra tudtam jönni. Nem volt sok, csak pár nap.

Csütörtökön reggel a Lidlben kezdtem, gondoltam visszaviszem azt a 38 db üdítősüveget, amit sikeresen felhalmoztam itthon. Nos az 5. palack után megtelt a gép, 15 percig szobroztam, mire kiürítették. Majd vissza vásárolni, basszus elfelejtettem, hogy a csütörtök reggel a nyugdíjas nap nálunk.. Hát, sűrűn gyakoroltam a lelki béke imát :D Nincs semmi bajom az öregekkel, az szerintem nem kor kérdése, hogy a bevásárlókocsidat az út közepén hagyod (vagy sem) vagy keresztbe, hogy mások ne férjenek el. Mindegy, cirka 45 perc alatt megjártam a boltot, majd irány a bank, ahol 30 percet vártam :D Sikerült már a szabim legelső napján elfáradni.. Utána pihi.

Pénteken pihentem, és este Á-val moziba mentünk. Egy remek, magyar, dokufilmet néztünk meg, a címe KIX. Szép este volt. Nem arról szólt, hogy AA-sok vagyunk, csak két felnőtt, akik elmennek moziba, nevetnek, beszélgetnek, sétálnak egyet, vacsoráznak. Számomra jó érzés volt, hogy egy picit embernek érezhettem magam, mintha a régi életem egy józanabb pillanata köszönt volna vissza. Olyan este volt, ami feltöltött és a helyemen érezhettem magam.

Ez az érzés szombaton is megvolt. Úgy mentem be a karácsonyi vásárt megtartani a céghez, hogy mosolyogtam, jó kedvem volt. Nem zavart, hogy szombat van és dolgozom kell. Szépen, csinosan felöltözve vártam a vásárlókat. Voltak is, vásároltak is. Majd haza, rendrakás, gyűlés és pihi.

Vasárnap kicsit túlvállaltam magam. Elígérkeztem anyuhoz ebédre. Délelőtt még a szponzorom által adott házifeladattal molyoltam, majd átmentem anyuékhoz, kaja, haza, pici alvás, szponzor, gyűlés. Jó tudom, kicsit se alkesz mentalitás túlvállalni magam egy napra.

És ma megint itthon, pihi, meg főzés. Gyorsan elszaladt ez a nap is, mint minden nap, amikor az ember szabadságon van. 

Azt hiszem most, ahogy már írtam, a helyemen vagyok. Fizikailag tudtam pihenni, mentálisan és érzelmileg pedig  feltöltöttek az elmúlt napok eseményei. Jó volt kiszakadni az otthon - munkahely - gyűlések háromszögből. Jó volt moziba menni Á-val, jó volt nem alkesznak lenni egy picit, csak élvezni az életemet. Ezek a pillanatok, momentumok, emberi kapcsolatok, barátok megerősítenek mindig abban, hogy csináljam a programot. Nem ortodox módon, de a főbb alapelveket betartva.Ilyen tekinteben is szerencsés vagyok a szponzorommal, mert ezekről tudunk beszélni, támogat, kérdez, motivál. Ezekkel mind, mind segíti a fejlődésem. Ő is.

12/04-én megvolt a 3 év és 5 hónap :) jó érzés.

Nos ezt a hétvégét szinte full pihenéssel töltöttem. Tegnap este elmentem gyűlésre és utána kajáltunk egyet Á-val és B-vel. Kicsit nehezen oldódtunk fel, mert maga a gyűlés most nem hozta azt a felszabadult hangulatot. A bevezetőt tartó társunknak ez volt az első bevezetője, leblokkolt és nehezen ment. Nem baj, gyakoroltam a lelki békét, de bevallom közben eléggé megfeszített. Utána Á mondta is, hogy szinte tapintani lehett a feszültségemet, mellettem ült. Én igyekszem ilyenkor nagyon elfogadó lenni, ez most egy ilyen gyűlés volt. Máskor meg jobb, ez van :) A kajálás összességéban nagyon jó volt, 2 órát dumáltunk és nagyokat röhögtünk. Szeretem ezeket az embereket, mások vagyunk, de valahol közös a történetünk. Fontosak az életemben.

Jót tett ez a két nap semmittevés. 

A héten felhívtam a szponzoromat is, nagyon jót beszélgettünk az érzésekről, a társas kapcsolatokról. Vannak bennem gondolatok érzések, de hagyom őket tisztulni, lassan leülepedni, hogy jobban érezzem, mire is vágyom igazán. Mi az amit az alkoholista énem képzel bele és mi a valóság. A jó, hogy ezt most már tapasztalásként élem meg és nem feszülök rá- Jó nem annyira :D De azért vannak a barátaim, hogy ezekről beszékgessek velük. B-vel is sokat beszélgettem erről a héten. Bölcs tanácsai, reális(nak tűnő :D) kérdései, mindig segítenek elgondolkodni és megérteni a világot. Most ez amolyan kicsit begubózós állapot a lelkemben, szálazgatom az érzéseket, figyelem, kivel mire jutok. Aztán majd alakul.

Most csak ennyi. Holnap munka, várom is meg nem is. Javultak bent a feltételek, kezdünk egyenesbe állni. Csütörtöktől meg szabin leszek egy picit. Na nem sokat, nem kell elkapkodni :D

Szép, kerek 1245 nap. Majd alakul ez tovább :)

és igen, advent első vasárnapja van. Gyűjtottam is egy gyertyát a koszorúmban, figyelve, hogy ne gyújtsam fel az asztalt :D

Hétfő reggel megint szorongással ébredtem. Tudtam, hogy ez az állapot nem fenttatrtható. Szóval bevettem a leszarom tablettát és bementem dolgozni. Ez annyira jól sikerült, hogy azt a sok bolondot, akit a cégehz személyesen vagy telefonon odasodort az élet, sztoikus nyugalommal kezeltem, kedvesen, de határozottan, nem reagáltam többek közt a "remélem tönkremennek" kifejezésre sem :D Bolondok mindig is voltak és lesznek, teljesen felsleges lemenni a szintjükre.

Aznap történt, hogy P-vel végre tudtam beszélni. Pontosabban jött az ötleteivel, hogyan keressen több pénzt a cég. Én meg kifejtettem, hogy ez nagyságrendekkel több munkával jár, mire azt válaszolta, hogy legfeljebb túlórában bent maradtok. Én meg erre csípőből annyit mondtam, hogy ne haragudj de nem fogok túlórázni. Ameddig nincs fűtés meg pláne nem. Nem voltam pimasz, egyszerűen csak meghúztam egy határt. Illetve többet is az ötlete kapcsán, de ezek szakmai dolgok, nem unatatom ezzel a kedves olvasót. Másnap sikerült a szabadságomról is beszélni. 18 napom van még bent, ha levesszük a két ünnep közti részt akkor is sok. Úgyhogy december 5-től 5 napig nem dolgozom :D

A dolog szépséghibája, hogy a karácsonyi vásárt december 7-re időzítettem :D de azt az egy szombati napot ki lehet bírni, meg ez szerintem fontos, hogy ismetrséget építsünk. Ikeás süti, meleg tea, karácsonyi hangulat. Na jó karácsonyos marika nem fog szólni a laptopomról :D Érdekes, hogy amióta felépülök, kezdem megszeretni a karácsonyt.

Határhúzás magammal szemben is volt, mert megint kezdtem túlfeszíteni magamat. Így leredukáltam azokra a találkozókra, emberekre most az időmet, akik valóban fontosak az életemben. Így lett egy szabad napom a hétvégén, mivel ma csak pihentem, ettem, rendet raktam és játszottam. Meg B-vel beszéltem hosszasan telefonon.

Voltam két gyűlésen, segítettem másoknak, Á-val, F-fel, Zs-vel és barátokkal találkoztam, szóval nem zárkóztam be, csek meghúztam egy határt. Ennek az az eredménye, hogy kisimult vagyok, ma nincs meh hangulat. Azt azért nem mondom, hogy várom a hétfőt :D De nincs is bennem semmi szorongás, vagy rossz érzés.

Napközben annyi minden volt még a fejemben, hogy leírom ma este, de elfelejtettem :D Na mindegy. 

Majd máskor, amikor bevillan, ha meg nem akkor nem volt égető, hogy virtálisan papírra vessem.

Egy dolog viszont kristálytisztán ott volt velem a hetemben. Az, hogy vannak emberek, akikkel fontosak vagyunk egymásnak. Akikre számíthatok. Nem csak akkor, amikor baj van, hanem békeidőben is. Egy kis csevej, munka, ölelés. Emberi kapcsolatok. 

És tádám, beugrott, mit akartam :D Na szóval, sosem értettem azokat, akik keseregni járnak az AA-ba. Azokat sem, akik több éves józanodóként azzal bíztatják a fiatalabb társakat, hogy ne aggódj több év után is szar még.
Én nem ezt tapasztalaom a saját utamon. Nagyságrendekkel jobben élek meg helyzeteket, mosolygósabb vagyok és minőségibb az életem. Nekem is vannak rossz napjaim, meg szar helyzetek az életemben, de nem keseregni járok a közösségbe, hanem felépülni. Mert hiszek abban, hogy így lehet tovább adni azt a tapasztalatot, tudást, ami a fiatalabbaknak segít... és nekem is.

Régebben Zs vasárnap este mindig zárkózottabb volt. Azzal indokolta, hogy vasárnap este van, holnap hétfő, indul a meló és a hétfő egyébként is olyan meh.. én persze, a magam vicces módján próbáltam felvidítani, miközben vártam a hétfőt, hogy mehetek be dolgozni. Akkor még nem éreztem át ennek a vasárnap esti letargiának a súlyát.

Mert, akkor még szerettem bejárni. Most itt ülök vasárnap este és nem várom a holnap reggelt. Nagyon nem. Pedig semmi extra gond nincs,egyszerűen csak elmúlt a hurrá itt dolgozom érzés. Azon tűnődöm, hogy hova tűnt el a hétvége.

Persze pihentem, segítettem F-nek egy munkában, gyűlésen is voltam tegnap este. Ma pedig Á-val ebédeltem, kávéztam, beszélgettem, most este pedig B-vel telefonáltam.

Jó volt ez a hétvége, feltöltött,de nem annyira, hogy ezt a meh hangulatot feloldja. 

Ezekben a hétvégi és hétközbeni emberi, apró csodákban tudom megtalálni azt, ami egyensúlyban tart. Egy mosolyban, egy reggeli kávézásban,egy baráti tanácsban, beszélgetésben.

Hiába, attól, hogy nem iszom az élet nem lesz mindig szép. Az élet olyan, amilyen. Jobb és nehezebb pillanatokkal, időszakokkal. Az én felelősségem, döntésem, hogy mire fókuszálok. 

1232nap... 

Több mint 1 hete nem bogoltam. Történnek is dolgok és zajlik is az élet a megszokott mederben. Fáradt vagyok, kerülget a betegség. Fizikailag kezdek kimerülni, szóval csak a szokásos. A cégnél még mindig nincs fűtés. Illetve, apró vilanyradiátorok adnak kis hőbuborékokat, de amint kilépek belőlük vár a hideg. Remek így dolgozni, igazán üdítő minden reggel felkelni és arra gondolni, hogy egy újabb hideg nap a.. pokolban. Nem, most ezt nem teátrálisnak szánom.

Egyszerűen csak elfogyott a lendületem. Régebben örömmel mentem be melózni, úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok. Ez mára elenyészett, közöny vette át a helyét. Minden reggel azt nézem, mikor térek vissza haza, a melegbe és a csendbe. 

Próbálok pihenni, feltöltődni. Nem zárkóztam teljesen be, de kevesebb gyűlésre járok, mert a pihenést választom inkább.

Amolyan túlélő üzemmód ez.

Holnap beszélek a főnökömmel, fejben összeszedtem már a pontokat. Teljesen őszintén elmondom neki, hogy ez nálam meg kb 2-3 hónap így. Utána lépek. A multinál is kitapossák az ember belét, de legalábbeleg van és több a pénz.

Persze továbbra is vannak szép esték, délutánok az életemben. 

Szóval lelkileg még tartom magam, tartják bennem a lelket a szeretteim, a barátaim.