szeretem hét volt, de mocsok mód elfáradtam a végére. Szerencsére ez nem nyomta rá a béllyegét a hangulatomra. Igaz 2 gyűlésen is voltam, ma pedig este megyek B-vel az esti budaira. B-nek tegnap volt az 1 éves szülinapja, mivel a szponzora nem tudott eljönni, engem kért meg, hogy adjam át az érmet. Nagyon jól esett a felkérés. Igaz kicsit viccesre sikeredett mind a kettőnk részéről az átadás, de jó volt. A Sacher torta pedig isteni volt, amit hozott.

Pénteken végre leszállítottuk azt a kanapét, amit hosszas vajúdás után végre megszültünk. Kicsit paráztam a szállítástól, mert az egyik rész nagyjából 70 - 80 kg lehetett, ormótlan nagy darab és nem volt rajta igazán fogás. A hab a tortán, hogy a harmadik emeletre kellett felvinni, gyalog, mert a liftbe nem fért be. Nos előjött a McGyver énem és addig, addig törtem a fejem, hogy végül fél óra alatt a teljes kanapét felvittük a helyére. A szállító sráctól meg is kaptam a dícséretet, mind az elgondolás, mind a bútor csomagolása "végett" :D jó, egye fene, legyen miatt. Lehet itt a szemantikáról vagy az egyéni ízlésrlől vitatkozni ;-) 
Visszafelé pedig elhoztunk egy másik kanapét, de ez már gyerekjáték volt az előzőhöz képest.
Szóval folyamatosan tele vagyok privát munkával, nem is beszélve arról, hogy a ma délelőttömet egy hajó szvacs kárpitozás műszaki rajzának elkészítésével töltöttem. 1,5 laza óra alatt megvoltam vele :D Azért szeretem ezt a munkát, mert egyrészt alkotó folyamat és kézzelfogható végeredménye van. Egyre jobb vagyok benne, a legutóbbi munkára büszke is vagyok. Kárómintás hátfalak és sima, egyszínű ülőfelület. Másrészt kikapcsol, harmadrészt pedig nem csak a fizikai része van meg, hanem a tervezés és a kreatv alkotói folyamat is. Nem utolsó sorban, pedig jól fizet.

A péntek estét együtt töltöttük Zs-vel. Így alakult, nem tiltakoztunk ellene, szép, meghitt este volt. Nem fogom ragozni. Fontosabbnak érzem leírni, hogy mivel tiszták a "játékszabályok" nincs belőle félreértés, nem gondolom túl, nem mozizok és nem látok bele többet, mint ami. Igen, az érzéseimmel tisztában vagyok, de nem elemezgetem a helyzetet. Az egész, kettőnk jelenlegi kapcsolata olyan, ami mind egy apró szeletke számomra  normális világból. Férfi / nő kapcsolat, józanul. Amikor benne vagyok, vagyunk, akkor átélem, szeretem, megélem a pillanatot vele. De amikor végetér, nincs fájdalom, szomorúság. Pici hiányérzet igen, de ezt elfogadom, hogy normális. Szóval ez így most jó nekem. Nincs leegyeztetve, hogy akkor hetente, havonta mikor, hol, hányszor. Ahogy adja az élet. Élem az életemet, egyre jobban, kedvesebben, nyugodtabban és élvezem Zs-vel az együtt töltött időt, amikor úgy alakul. Mint tegap este is, amikor gyűlés után még kiültünk beszélgetni és cigizni egy parkba. 

Nincs rajtam, rajtunk az a teher, hogy most kell. Beszélgetni, üzenetet váltani, találkozni, látni a másikat. És a teher jelen esetben nem egy negatív jelző. 

Szóval szeretem hét volt, tegnap is és ma is csak a pihenés :D Annyira jó esett szinte semmit sem csinálni, csak filmeket nézni, gyűlésre menni, aludni, vagy legalább is megpróbálni napközben.

Azt meg, hogy mit hoz a holnap a fene se tudja. Ma is és tegnap is jó napom volt. 

Azt hiszem így 3 év után kezdem átérezni, hogy milyen valójában a felépülés, miyen azt élvezni, amink van és nem bánkódni, hogy mink nincs. Megélni a pillanatot, élni az életemet.

Tök jó napom volt, pedig bent annyi munka várt, hogy csak 11-kor tudtam meginni a reggeli kv-m, 2 részletben :D Cigizni sem volt időm, egymásnak adták a kilincset a vásárlók. Pörgünk, a főnököm, külön kiemelte telefonba, hogy haza se jön szabadságról, mert látja nélküle is megy a biznisz :D Mondtam neki röhögva, hogy ne basszon ki velem, így is leszopom magam a sok munkától.

Közben F is hívott, hogy befejezte a kanapét, nem kell kimennem. Megköszöntem és mondtam, hogy viszek neki csokit. Erre.. de hát tudod, hogy nem szeretem :D Végül is 24 éve ismerjük egymást, honnan tudnám?!? :) És különben is, ki az aki nem szereti a csokit? :D

Szóval pörögtem bent, hazajöttem és B-vel megbeszéltük, hogy ellmeyünk este gyűlésre, oda, ahol 1 évvel ezelőtt a terápiát kezdte. Fura, mert sosem voltam még ott. A társak 95%-a terápián vesz ott részt, 1 vagy 2 hónapos józanodók, maximum. Amikor odaértünk kiderült, hogy egy régi barátom vezeti, aki annyira megörült nekem, hogy felkért, tartsak egy bevezetőt. Azt hiszem életem egyik legjobb bevezetője lett. Nem azért, mert akkora király vagyok, hanem, mert ott ült kb. 50 terápiás és segíteni szerettem volna nekik a saját kezdeti botladozásom, felépülésem elmesélésével. Őszinte voltam, néha káromkodva, de teljesen nyíltan beszéltem arról, hogy ez egy rögös út, de nekem megérte. A végén megtapsoltak. Én pedig meghatódtam, hogy lám, lám mennyire.. és húúú, meg ha... Hazafelé B elmondta, hogy itt minden bevezetőt meg szoktak tapsolni. Szakadtunka  röhögéstől, mert ugye kellő öniróniával éreztem át ezt :D Egyébként a bevezetőmben meséltem, hogy anyám azt mondta szeretlek.

Úgyhogy ma amikor hazaértem, felhívtam anyut és elmeséltem neki ezt. A terápiás bevezetőt és azt is, hogy ez mennyire jól esett akkor. Vagy 10 percet beszélgettünk, nevetgélve még. Nagyon jó volt.

Gyűlés után B-vel elmentünk együtt a Lidlbe vásárolni, meg dumáltunk egy jó nagyot.

Szóval szuper napom volt és az elejétől a végéig csak szép és jó dolgok történtek velem.

Na azt a kurva kanapét nem tudtam ma befejezni, pedig 5 órát dolgoztam rajta, F-ék nem voltak otthon, wellnessezni mentek, szóval egyedül mozgattam az elemeket, próbáltam széppé varázsolni azt a régi darabot :D Nincs bennem düh, vagy csalódottság, hogy holnap vissza kell mennem. Megtettem, amit tudtam, a legjobbat nyújtpttam magamból, pihentem előtte. Ma ennyi sikerült, holnap majd befejezem. Délután aludtam egy órát, majd gyűlésre mentem.

Úgy volt, hogy öcsémékért én megyek kia reptérre gyűlés után. Viszont közben kiderült, hogy késik a gépük, talán 22.30-ra érnek Ferihegyre. Felhívtam és megbeszéltem vele, hogy fogjanak egy taxit, kifizetem, de az már nekem túl késő lenne. Ha hazavittem volna őket, akkor éjfélre talán hazaértem volna. Szóval ma a türelem és az elfogadás volt a porondon :D Egyébként egy pillanatig nem feszítettek meg ezek a szituk, alkalmazkodtam és igyekeztem a legjobbat kihozni belőlük.

Viszont van egy téma, amit ki akarok írni magamból. Mégpedig a nagy port kavart algériai boxolónő esete és az AA. Ugyanis sok társsal találkoztam, aki tele szájjal fröcsögtek, volt aki egyenesen baseball ütővel tett volna rendet. B-nek mondtam is ma, hogy mennyire érdekes, hogy egy olyan közösség tagjai, akiket a társadalom lenéz, elítél, prekoncepciókkal illet, így nyilvánulnak meg egy ilyen esetben. Nem háborít fel, egyszerűen értetlen vagyok. Ok, tudom, hogy attól, hogy felépülők vagyunk még nem lesz senkiből se szent, de hát könyörgöm.. Emberség, empátia, együttérzés, csak ismerős szavak másoknak.

Na mindegy :D Nem sok pihenés volt most hétvégén, de majd csak bepótolom valamikor, bár a főnököm elment egy laza 2 hét szabira :D Esélyem sincs, hogy agusztusban szabira menjek... De azért pár napot csak besúvasztok valahova. Sorozat,pizaa, láblógatás és sok sok alvás. Bár tervezem, hogy elmegyek apámat meglátogatni a Mátrába. Csak egy napos túra autóval. Rég voltam nála.. bár bennem él tovább.

Picir hosszúra nyúlik ez a hét. Van egy privát munkám és nagyon nehezen haladok vele. Ráadásul mára virradólag alig aludtam. Dekoncentráltan dolgoztam délelőtt, majd holnap befejezem a kanapét. Szép, nagy, masszív darab, mondjuk szép lesz a végeredmény :) 

A hosszú hét és afáradtság ellenére nem volt rossz kedvem. Most ez lassabban halad, de majd készen lesz holnap.

A héten nálam volt az öcsém autója, ők nyaralni mentek egy hétre. Élveztem a szabad mozgást a városban, tegnap este el is mentem kocsikázni. Át az Árpád hídon, bele a naplementébe, közben a Summer in the city szólt a rádióban.. Életöröm, szerintem ez a legjobb kifejezés arra, amit éreztem. Mosolyogtam, élveztem az utat, a fényeket, a hangos dallamokat. Énekeltem, hamisan, ellenben nagyon lelkesen :D Jó volt :) Szeretem ezt az autót, kicsit kopott, de sok szép emlékem fűződik hozzá az elmúlt évekből.

Este a gyűlésre autóval mentem. Persze eszembe jutott, hogy a mai munkanapnak számít és fizetős a parkolás, de gondoltam 18-ra megyek, akkor már nem. Hmm, hát az a rész 22-ig fizetős, 600 Ft / óra.. ingyen van, főleg szombat este :D nem baj, most belefér. Ez a hónap is szépen lesz anyagilag. Négyszeres jutalék, privát melók.  A gyűlés viszont feltöltött, vicces, életszerű bevezető volt. Előtte, utána bandázás.

Most, hogy öcsémék nincsenek itthon, minden este felhívtam anyut. Magányos is volt, meg azért is, hogy én ne aggódjak. Nem tud nyugton maradni a seggén, folyton tesz vesz, de még is csak 75 éves. Szóval csütörtök este, amikor elköszöntünk volna, azt mondta a telefonba, hogy szeretlek. Mondtam neki, hogy én is anyu. Lassan, de haladunk egymásfelé, ez is jó érzéssel tölt el. Azt hiszem a jövőben is gyakrabban fogom felhívni.

Holnap 3 év és 1 hónap, telik az idő, azaz "tempus fugit"

Most egy kicsit magammal foglalkoztam. Nagyon szép lenne írni, hogy egy mélyreható lelki utazáson mentem át, de inkább csak pihentem, amikor tudtam. Figyeltem a lelkem állapotát, de minden rendben van :) Néha, természetesen a tudatalattim szórakoztat álmokkal, de egyre ritkábban. Mostanában olyan jókat alszom, mára virradólag majdnem 8 óra volt. Sokkal pihentebbnek is érzem magam, a munka is jobban megy. Mondjuk a melegben sok a faszkalap vásárló :D

Bent a cégnél nagyon hektikusan volt az elmúlt héten munka, ha kevés volt, akkor nagyon kevés, most meg csak úgy dőlnek be a megrendelések. Pont határeset, de lehet négyszeres jutalékom lesz.. Bevallom, most ebben a pillanatban, nem izgat. Megyek teszem a dolgom, próbálom a privát munkákat is úgy beosztani, hogy pihenésre is maradjon időm.

Voltam gyűléseken, jók voltak, sok nevetéssel, együtt bandázással. B-vel is sokat beszélgettünk. Igazából minden nap beszélünk valamilyen formában. Nem feltétlenül lelki dolgokról, van benne film, politika, kultúra. Amolyan barátságfélévé kezd alakulni a kapcsolatunk. Mondjuk vicces, mert szombaton, lelkiismereti gyűlésen, már egymás mondatait fejeztük be. Ezen a lányok roppant jól szórakoztak :D

Zs-ről azt hiszem egy darabig nem fogok írni. Nem akarom ragozni, amit érzek.
Pont annyira szeretem ma is, mint tegnap vagy 1 héttel ezelőtt, vagy 3 hónapja, vagy 1 éve. Hiányzik? Igen, de már nem úgy, mint 3 hónappal ezelőtt. Nem tölti ki a gondolataim a veszteség érzete, nem határozza meg a napom, hogy vele álmodta e vagy sem. Az érzés változatlan bennem, de élem az életemet, többnyire jókedvűen, derűsen, na jó a reggeli kv előtt morcosan :D 

Alapvetően jól vagyok, magamra figyelek, élem a kis életem. Dolgozom, pihenek, barátokat ismerek meg, oktatok. Most ez egy ilyen időszak. Nyugis, csendesebb, de kedves.

Ma este voltam gyűlésen, megosztottam az érzéseim, jó volt. Egyébként is jól voltam,ez inkább prevenciós jelleggel kellett. Vagyis nem kellett,jól esett. Főleg úgy, hogy a kis csipet csapatunkból szinte mindenki ott volt. Bandáztunk egyet előtte is, utána is és sokat nevettünk. Nagyon szeretem ezeket az embereket. Nem azért mert a sorstársaim, hanem mert velük is kezd egy normális, emberi kapcsolatom kialakulni. 

Beszéltem ma a főbérlőmmel, jövőre lesz légkondim a lakásban ☺️ annyira cuki ez a hölgy, mondtam neki, hogy nagyon meleg van erre kapásból megköszönte és mondta hogy akkor elkezd gyűjteni. Erre mondtam, hogy beszéljük meg, mert beszállok a költségekbe. Megbeszéltük még, hogy továbbra is maradok itt.Mind a ketten jó érzésekkel tettük le a telefont.

Ma oktattam is. Nagyon jó volt mentorálni a kis padavanom. És rájöttem,hogy egy csomó bölcsességet sorozatokból merítek. Jó kicsit átformálom, de sok igazság van bennük. 

Szócal jó napom volt, olyan mosolygós 🥰

Napok óta jól alszom.. ez ritka kincs ebben a hőségben. Tudom, hogy már nincs annyira meleg és a szombati emlékek is benne vannak abban, hogy nyugodtabb a tudatalattim. 

Ma picit felütötte bennem a fejét Zs hiánya, de inkább csak éreztem,hogy kezd visszajönni a hiányának az a része, amit el szeretnék engedni. A jó hír az, hogy felismertem és tudok ellene tenni. Ma beszélgettem B-vel, hiába fiatalabb felépülő, jó meglátásai vannak és ami fontos, ezeket úgy tudja kommunikálni, hogy nem érzem, hogy rám erőltetné. Egyszer kitűnő szponzor lesz belőle. Illetve átszerveztem a holnapi napomat és este elmegyek egy gyűlésre. Már ez a két dolog elfújta a kibontakozó felhőket.

Nem, nem voltak vészesek, csak olyan dolgok ugrottak be amikor olvasgattam a híreket, hogy ezt is de jó lenne átküldeni Zs-nek, ó egy nagggggyon vicces mém, ennek is örülne, óóó de cuki reel (tudom, hogy imádja őket :D ) Ezt is. És itt állítottam le magam. mert ez nem a valóság lett volna, hanem, megint egy mozi, amit magamnak hozok létre és megint az egóm rendezte volna a filmet. Én pedig, bármennyire is mást szeretnék, nem a képzeletem világában szeretném megélni a saját életem. 

Jó, hogy vannak barátaim, felépülésem, eszközeim, akik és amik segítenek a valóságban maradni. Igen, elcsépelt, de hálás vagyok ezért. 

Szeretem azt a felszabadult, erősödő, jókedvű férfit akivé lassan cseperedem. Jó érzés, hogy észbe tudok kapni, hogy élni tudom a valós, emberi életem :)

Szerdai találkozót beszéltünk meg Zs-vel, amit aztán kedden módosított. Úgy jöttek össze a dolgok, hogy nem tudtunk volna találkozni, ezért áttettük szombatra. 
Érdekes dolog ez a felépülés.. Régebben ezeken felhúztam magam, mert nem úgy történt, ahogy megbeszéltük. Moziztam, már szinte fizikailag beleéltem magam abba, hogy mi lesz. Most visszaírtam neki, hogy ok, intézze a dolgait, majd megoldjuk. Nem volt bennem düh vagy csalódottság, egy pici türelmetlenség igen, hiszen szerettem volna tudni, hogyan tovább.

A héten többször megfordult a fejemben, hogy mi lesz a szombati beszélgetésünk kimenetele. Elég széles spektrumon végigfutattam a gondolatokat, pro és kontra érvelve. Aztán a végére arra jutottam, hogy ha együtt, akkor nagyon boldog leszek, ha pedig külön, akkor nyugodt. Továbbra is azt vallom, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ha van valami, ami megfogható, azzal lehet dolgozni, érezni, végiggondolni, gyűléseken megosztani.

Tegnap találkoztunk délután, kocsival mentem, mert elég borús volt az idő is, és nem tudtam meddig és hogyan beszélgetünk, gondoltam az esti gyűlésre is könyebben odaérek így.

Beszélgettünk, lezártuk.. a magunk módjn, nevetve, összeölelkezve, meg meg csókolva a másikat. Majd a végén egy picit visszatértünk a régi önmagunkhoz. Felszabadultan, nevetve, együtt vásárolva vittem el a barátnőjéhez.

Utána gyűlés, majd érte mentem és nálam kötöttünk ki. Szép este volt, meghitt, beszélgetős, intim. Szeretem a gondolatait még mindig, a sztorikat, amiket mesél, az őszinteségét. Ez a jót hozza ki belőlem.

Lezártuk? Ha őszinte akarok lenni, akkor igen is és nem is. Azt gondolom, hogy mindig is fontos része lesz az életemnek, mindig is szeretni fogom. Érzem, hogy fontos vagyok neki, hisz erről is sokat beszéltünk. 

Nincs bennem zavar, rosszérzés, félelem, keserűség. Ma is szép napom volt, boldog. Nem a tegnap miatt. Azért mert emberi érzések vannak bennem, szélsőségmentesen, mozizás nélkül. Mosoly, béke, zenehallgatás, munka volt a délelőtti program, azok után, hogy rég nem aludtam ekkorát, mint mára virradólag. Hiszen a legfontosabb én vagyok, hogy jól legyek :)

Nem tudom mit hoz a holnap, a holnapután, a következő hetek. Bevallom nem is foglalkoztat annyira. Örülök annak, hogy ma szép és mosolygós napom volt. Boldog voltam, magamtól. 

Szeretem a felépülésem, azt, hogy lassan, de biztosan lesznek jobb és minőségibb napjaim. Hogy szűknek érzem a hétvégém, de várom, hogy dolgozni menjek.

Pénteken egy szép számot ütöttem meg, azaz ma 1111 + 2 napja, 1113 napja vagyok felépülő.

Kosztolányi Dezső:

A játék

A játék, az különös.

Gömbölyű és gyönyörű,

csodaszép és csodajó,

nyitható és csukható,

gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.

Bűvös kulcs és gyertya lángja,

színes árnyék, ördöglámpa.

Játszom ennen-életemmel,

búvócskázom minden árnnyal,

a padlással, a szobákkal,

a fénnyel, mely tovaszárnyal,

a tükörrel fényt hajítok,

a homoknak, a bokornak,

s a Nap - óriás aranypénz -

hirtelen ölembe roskad.

Játszom két színes szememmel,

a két kedves, pici kézzel,

játszom játszó önmagammal,

a kisgyermek is játékszer.

Játszom én és táncolok,

látszom én, mint sok dolog.

Látszom fénybe és tükörbe,

játszom egyre körbe-körbe.

Játszom én és néha este

fölkelek,

s játszom, hogy akik alusznak,

gyerekek.

Hát én se vagyok teljesen komplett :D Most este, gyűlés után, neki álltam resztelt májat csináni, 36 fokban :D De annyire megkívántam és olyan jó kedvem van.

A mai nap munkával és pihenéssel telt, délelőtt F-nél voltam, dolgozam a kanapén, jól haladtam, holnap megyek vissza és folytatom. Elkértem a kocsiját, így légkondival megfűszerezve jöttem haza, pihenés, alvás utána pedig gyűlés. 

Maga a gyűlés érdekes volt. Jó volt a bevezető, volt 24 órás, fiatalabb tagok, jó megosztások. Az intézményből egy idősebb zavarodott pasi, de kezeltem a helyzetet. Mondjuk javasolni fogom a következő lelkiismeretin, hogy egy társ csak egyszer szólaljon fel a gyűlés alatt. Sokan színpadnak tekintik a gyűlést és ha 1 perc csend van, akkor újra és újra hozzászólnak. Nincs ezzel baj, csak így azoktól veszik el az időt, akik még nem szánták rá magukat, hogy beszéljenek. Pedig megosztani fontos dolog, szerintem.

Ma B-vel chateltem sokat és tegnap is. Családdal van külföldön. Azt hiszem nehezebb abban a közegben felépülni, amiben anno volt. De ez az ő története. Annyit tudtam segíteni, hogy meghallgattam, illetve olvastam a sorait, saját tapasztalatokat osztottam meg vele. Néha elég volt nekem is ennyi, csak, hogy meghallgattak. Kedvelem a srácot.

Ma váltottunk délután pár üzenetet Zs-vel is. Jó volt olvasni a sorait, mindig szerettem ahogy fogalmaz. Megbeszéltük, hogy jövő héten akkor találkozunk. Nem, nem mozizok.. na jó, egy picit moziztam :D de a lényeg nem ez volt. 
Persze ez is közrejátszik a ma esti felszabadultságomban, nem fogom tagadni. De megtanultam az összképet nézni, hogy az elmúlt idő munkájának ez a gyümölcse. A sok, sok kis apró csoda, mosoly, boldogság összeadódik egy nagy nagy jóérzéssé.

Hazafelé énekeltem, hangosan szólt a zene, élveztem a nyári forróságot és a kocsikázást. Élveztem a pillanatot és boldog voltam. Nem tudom mit tartogat a jövőm, de nem is aggódom miatta. Csak a mai nap :)