Igazából gondolkodtam, hogy az "örömkönnyek" címet adom a bejegyzésnek.

Még mindig nem tértem magamhoz. Szeretve vagyok, mint ember és mint férfi. Zs úgy szeret, ahogy még eddig még senki sem az életemben. Az a NŐ, akivel megéltem a mélypontom 10 hónappal ezelőtt, akivel folyamatosan csiszolódtunk és csiszolódunk össze a mai napig. Azt hiszem nincsenek szavak arra, amit most érzek.

Tudtam, hogy a húsvéti kiruccanásáról hozott valami kis meglepit nekem, mert ennyit elárult. Aztán ahogy teltek a napok én vártam. Nem türelmetlenül, inkább incselkedve piszkáltam azzal, hogy olyan a meglepim mint Culombó felesége. Mosolygott, nevettünk ezen, vette a lapot. Mondta, hogy ne számítsak nagy dologra. Aztán ki is ment a fejemből az egész. 

Ma amikor este hazaértem, éreztem, hogy itt járt. Nem tudom megmondani miből, hiszen a lakás pont olyan kupis volt, mint reggel. (igen az esti műszak mellett nem mindig könnyű rendet tartani :D ) De csak akkor szembesültem a meglepivel, amikor a nappaliba léptem és megláttam az asztalon a szív alakú követ és egy levélkét alatta. 

Amikor elolvastam, elsírtam magam. Örömömben. Olyan szépen fogalmazott, olyan szívmelengető volt az egész. Talán most kezdek magamhoz térni. Pedig tényleg semmi nagy dolog, de még is minden benne volt ebben az ajándékban.Mert nem az értéke számít, nem a, hogy mekkora, csillog viloog e. Hanem az, hogy ez egy újabb, egyszeri, megismételhetetlen kis csoda az életünkben. 

Szeretjük egymást, őszintén, tisztán és mélyről fakadóan. 

Még magamhoztérek és kicsit puccba vágom a lakást, mert holnap itt lesz és miénk a nap.

Nem gondolom, hogy meg sem érdemlem őt vagy ezt az érzést. Megdolgoztam, megharcoltam magammal azért, hogy legyenek ilyen pillanataim. Nagy utat jártam be eddig és folytatom. Nem az ilyen pillanatok miatt, hanem azért, mert élni igenis jó! És szép! Ha ilyen pillanatok vannak, azok pedig gyönyörűek.

A mai napom egyik legszebb pillanata az volt, amikor az applikáció, mely inden este közli a józan napjaim számát, napközben küldött egy értesítést, hogy 10 hónapja józan vagyok. Nem a 10 hónap volt a legszebb, hanem az az érzés, hogy előtte is csodás napom volt. És nem azért mert a napokat számoltam, hanem mert zokkal a dolgokkal, érzésekkel foglalkoztam, melyek szebbé és teljesebbé teszik a mindennapjaim.

Úgy kezdődött, hogy Zs-vel randiztunk egyet, ő csinált finomságot én vittem a kólát és egy szép tavaszi reggelt töltöttünk együtt Budapest egyik romantikus helyén. Persze én előre már moziztam, hogy hogyan fogok vele incselkedni, voltak a fejemben képek érzések, konkrét dolgok. Ő meg zizi volt és csak immel ámmal ment át kezdetben amit elterveztem. Azonban ez cseppet sem feszített meg. Éreztem, hogy ez most nem fog összejönni, szóval ahelyett, hogy elkezdtem volna duzzogni magamban, váltottam, és rengeteget nevettünk ezen is, meg sok más dolgon is. Olyan jó volt.. nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, hogy most az általam elképzeltek szerint kell jónak lennie a randinak. Jó és teljes volt úgy ahogy alakult. Csodás érzés volt ezt magamban megélni, megosztani vele és együtt élvezni a pillanatot. 

Utána F-fel is beszéltem, ha minden jól alakul, akkor az egyik nagyobb projektünknek lesz folytatása, egy balatoni nyaraló berendezése, ahol a bútorok megtervezését és összerakását is én fogom csinálni. Nagy és felelősségteljes feladat, de érzem, hogy képes vagyok rá. Jó érzés, hogy amit elsőnek alkottunk, elnyerte az ügyfél tetszését és a folytatást is ránk bízná. Persze leszz vele munka, de ez anyagilag is és érzelmileg is olyan jó.

Utána besétáltam a céghez és élveztem a napsütést, a szép tájat. És egész nap viszonylag jól met a munka.

Ezeket azért is osztottam meg, mert nem a napok száma számított, hanem összességében az érzés, hogy ha dolgozom magamon, az életemen akkor igen is lehet kiút ebből a pokolból. Hogy nem szabad feladni, hátradőlni, lentmaradni a földön. Igen, egyszerűbb, könnyebb. Ez az út sok nehézséggel jár, de ma is úgy éreztem, hogy megérte és megéri folytatni. Nem Zs miatt, nem a pénzes meló miatt. magam miatt, hogy ma is egy picit jobb ember lettem

Túl vagyok a józanodásom első csapatépítő tréningjén. 

Nem mondom, hogy könnyen ment. Ugye az ilyen rendezvényeknek szerves részét képzi az alkohol, viszont a részvétel ajánlottan kötelező. Igazából nem is az alkohol okozott bennem feszültséget. Nem fogom bő lére ereszteni ezt a bejegyzést, mert mocsok mód elfáradtam. A tűző napon voltunk 10-14 óra között, tudom az árnyék buzis. Sorry ebben semmi homofóbia van, haveri szleng ennyi. Szóval a programot nem tudtuk előre, a helyszínen derült ki, hogy csak délután 2-kor lesz kaja, addig be kellett érnünk a chips & üdítő kombóval. Életemben nem ettem ennyi chipset, hogy ne legyek éhes.. na mindegy. Egyébként is csak 2-ig terveztem a részvételt, mert randim volt Zs-vel.

Szóval, ami igazán megfeszített, hogy a többiek elkezdtek iszogatni bennem meg felidéződött, hogy régen én is ezt csináltam. Sőt az első között voltam. Miért? Mert az ember nem akar kilógni, azt akartam, hogy beilleszkedjek, hogy én is része legyek a bulinak. Vagyis ittam. Nem is keveset. Utána jött a flörtölés a spicces csajokkal anno. Most az egyik kolléganőm nagyon kedvesen flörtölni próbált velem. Én kedvesen, de hárítottam. Nem csak Zs miatt. Magam miatt is. Mert ahogy felidéződtek bennem a régi emlékek, úgy kristályosodott ki bennem, hogy én a büdös életben nem szeretnék így tetszeni senkinek sem. Sem férfiként, sem emberként nem akarom, hogy az alkoholon keresztül legyek jófej.

Szóval kedves voltam, udvarias, mosolygós, de nem mentem bele a játékba. Viszont leléptem hamarabb.

Zs-re vártam kb. fél órát, elmeséltem neki mindent, tudtam, hogy megérti és nem ítél el. Tettem ezt azután, hogy szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a bőre illatát. Igen, ez számomra egy különleges pillanat volt. Józanul megélni egy nő szerelmét, vonzódását. Nem vágyom már vissza oda ahol voltam régebben. Mert ez igazi, szép és megismételhetetlen az életemben. És a legfontosabb józan és tiszta. Lehet, hogy nem annyira felfokozott, mint alkohollal, de igazi. Nem egy csalóka illúzió. Ez szerelem, szép őszinte és emberi. 

Erősebbenek érzem most magam megint. Egy újyabb próbatétel volt és sikerült. Lépésről lépésre igyekszem építkezni.

A randink pedig.. hmmm... ismét, újra és.. és egyszerűen nem tudok betelni vele. A mosolyával, a szemeivel, a lényével. 

Kereken 300 napja nem fogyasztottam alkoholt. Most persze milyen szép lenne egy filmes párhuzam tőlem, adja magát a napok száma és a film, de annak meghalnak a végén :D Szóval inkább csak maradok annál, hogy a mai is egy szép nap volt.

Amióta Zs anno elutazott 6 napra a családdal és leültem magammal komolyabban elbeszélgetni, azóta van bennem egy normálisan vett nyugalom és derű. Hagyom, hogy a dolgok történjenek körülöttem, elfogadom ha változtatni nem tudok valamin. Ha meg tudok, akkor megteszek mindent azért, hogy jobb legyen. Ha akkor se megy, akkor legalább tudom, hogy amit tudtam beletettem.

Még mindig vannak kisebb - nagyobb kattogások, vagy rossz érzések. De ahogy halad az idő megtanultam, hogy szétválasszam mi az ami fontos, és mi az amivel a kis köcsög tudatalattim csak úgy szórakoztat. Egyikkel se foglalkozom annyit mint régebben. Egyszerűen csak arra figyelek, ami fontos. És ez én vagyok. Mert ha én jól vagyok, akkor hellyel - közzel, minden rendben van körülöttem.

Holnap lesz egy csapatépítő tréning az Ikeás csapattal. Ők már előre készülnek ki, mennyire fog bebaszni. Sok sikert kívántam elre is nekik, mondtam, az én részem is megihatják. Kocsival megyek és csak addig maradok, ameddig nem zavar, hogy piálnak. Ha ez az első 1 órában zavaró lesz eljövök. A józanodásom a legfontosabb, hogy mit szólnak hozzá az nem érdekel. Bár nem hiszem, hogy tulzottan izgatja őket, hogy nem iszom, jófej, rendes srácok. Na jó lányok és fiúk, hogy PC legyek..

Szóval 300 nap. Tudjátok mi a jó ebben? Hogy alig jutott az eszembe. Úgy élem az életem, hogy nem kell számolnom görcsösen hány napja is vagyok józan. Nincs ivásvágy, még akkor sem, ha kurvára szomorú vagyok / voltam vagy akkor ha kicsattanok a boldogságtól. Nem a napok száma számít. Hanem az, hogy nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

mert szép és mert minden szava igaz �

JUHÁSZ GYULA: SZERELEM?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

arra ami a tegnapi napom, napunk volt, még nem találtam meg a megfelelő szavakat. Nem a rózsaszín vattacukor ugrándozik bennem, hanem valami ismeretlen, mély, szép érzés. Talán az, hogy szeretve vagyok és ami még fontosabb hagyom, hogy Zs szeressen. Önmagamért, úgy ahogy vagyok. Az embert és a férfit egyaránt.

A tegnapban benne volt minden, ami széppé, nemessé és különlegessé tesz egy kapcsolato. Séta, randevú, beszélgetés, kultúra, testi és szellemi összefonódás. Erre a napra életem végéig emlékezni fogok. És az teszi különlegessé, hogy nem etalon, pont az adja meg a varázsát, hogy megkoronázta az elmúlt időszakot, de nem tette elvárássa, hogy ilyennek kell lennie.

Boldog vagyok, minden tekintetben az életemben. Ha holnap vége lenne a világnak (nem lesz és sicc, írói túlzás), akkor sem lehetnék boldogabb.

Most láttam, hogy közel 5 napja nem blogoltam, huhh de gyorsan elszaladt ez a hét.. De jó értelemben véve. 

Zs-vel húsvét alatt nem találkoztam 6 napig. Sokmndent átgondoltam, sokmindent elengedtem kettőnkkel kapcsolatban is és az életem más területein is. Ennek az lett az eredménye, hogy valami hihetetlen nyugalom áradt bennem szét újfent. Ok, tudom, ezt már számtalanszor leírtam :D Én minden egyes ilyen alkalommal örülök, mert úgy érzem ezek az érzések egyre mélyebbről fakadnak bennem, egyre stabilabban jelennek meg a hétköznapjaimban. 

Élvezem az életem, szeretem a munkám, van egy gyönyörű ember, aki a párom, mégsem szélsőségesen élem meg ezeket az érzéseket. Inkább mint egy nagy, erős és lassan hömpölygő folyó. Igen, erősnek érzem magam, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Tudom, hogy ehhez az kell, hogy rend legyen a fejemben és a lelkemben is. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a rendet csak úgy tudtam megteremteni, hogy azokon a lelki dolgokon keresztül mentem, amik bennem voltak, és bennem is lesznek. A rend fenttartása pedig azon múlik, hogy hova helyezem a fókuszomat. Én magamra tettem és így sokkal jobb az életem.

Nem, nem lettem megint az az egoista ember aki voltam, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy ha én rendben vagyok, akkor a környezetem is rendben van, illetve nem kell mások helyett megoldanom az életüket, döntéseket meghoznom stb. Én úgy élem az éeletem, ahogy nekem jó, betartva apám régi bölcsességét, hogy bánj úgy másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak.

Szóval jól vagyok. Van bennem egy pici hiányérzet, mert régen nem voltam már aa gyűlésen, hiányoznak a barátaim, de mostanában elég hülyén jöttek ki a műszakjaim, és ha volt egy pici szabadidőm azt a párommal töltöttem. De el fogok menni aa gyűlésre, igaz ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nem magam miatt. Hanem azért mert szeretnek és hiányzom nekik. Ők is sokat tettek értem és szeretném ha látnák és átéreznék, hogy számomra ez mindig is fontos lesz, ők fontosak lesznek bármi történjen is. De most nem az aa-ra volt és van szükségem, hanem arra, hogy magamon dolgozva megerősödjek.

Tegnap este volt egy kis feszültség Zs és köztem. A helyzetünkből adódóan vannak ilyen pillanatok. Mondjuk öröm az ürömben, hogy viszonylag gyorsan elengedtem a témát. Ő nehezebben. Szóval ott álltam egy olyan helyzetben nyugodtan és higgadtan, amiben nem csak a saját feszültségem jött szembe hanem az övé is. Nyugodtan és higgadtan érveltem, ami jó volt mert belülről fakadt. gyorsan és jól aludtam el, nem voltak bennem rossz gondolatok, önhibáztatás, vagy annak keresése, hogy hol rontottam el. 

Reggel megbeszéltük és elsimítottuk a dolgokat, de egy picit én is bezárkóztam. Azt hiszem ez természetes emberi reakció, ráadásul írásban tudtunk csak kommunikálni, ami nem könnyítette meg a helyzetünket. Sosem könnyíti meg. De hát ilyen az életünk, elfogadom. 

Ma csúcs nap volt a melóhelyen és annak ellenére, hogy lelkileg, bár nyugodt voltam, nem voltam a toppon még is jól teljesítettem. Kedves voltam, segítőkész, mosolygós. Jó érzés volt. Lassan kezdem megtanulni, hogyan válaszzam szét azt, hogy ha egy adott szituáció rossz nekem, abból ne arra következtessek, hogy én rossz vagyok, vagy sz@r. Nem könnyű, tényleg nem az. Ma többször is végiggondoltam a beszélgetésünket, de már nem jöttek elő azok a régi félelmek, hogy ha elmondom, ami nem tetszik, akkor nem vagyok szerethető vagy jó vagy értékes ember. Huhh régi beidegződések. Nem állítom, hogy ez minden egyes alkalommal így lesz. De ma egy picivel erősebb lettem és szépen külön kezeltem a dolgokat. Ezt az érzelmi fejlődést próbálom átvezetni máshova is. Hogy ne azonnal akarjak mindent, hogy nem én vagyok a legfontosabb mindig. Néha sikerül, néha nem. A jó része viszont, hogy ha jön is egy kis ugráló pomogács, akkor el tudom hesegetni. Legalább is ma el tudtam.

286 nap. Basszus.. mindjárt 300. mindjárt 10 hónap, amióta van állásom felgyorsult az idő.

Zs elutazott, 6 napig távol leszünk egymástól. Na már most lehetne ezen keseregni. Jah meg is tettem régebben. De most nem :) Na jó azért nem ugrálok örömömben, de van más dolgom, ameddig hazajön. Többek közt bemegyek dolgozni szombaton, az egyik legkeményebb időszakban. Le is foglal, le is fáraszt és kifejezetten élvezem a benti pörgést. Várom, hogy hazajöjjön, de mindent a maga idejében.

Ma találkoztam egy ügyféllel, aki az elsők közt volt, amikor betanultam. Emlékeztem rájuk, mert Pécsről jöttek, kedvesek és határozottak voltak. Elkezdtünk beszélgetni, miközen segítettem nekik egy új termék megvásárásában, Mosolyogva mentek el, elégedetten. Kurva jó érzés volt szakmailag is és emberileg is. Ezek az apró momentumok is bizonyítják, hogy van helyem a kereskedelem világában és jól tudom csinálni, ha élvezem. Márpedig ezt nagyon szeretem :)

Illetve ma jelezték, hogy olyan jól haladunk a betanulással, hogy a 2 hónap múlva esedékes következő szintet elrébb hozzák és lassan elkezdjük. Tudom, hogy emberhiány is van az osztályon, de akkor is jól esett.

Szóval, egy újabb szép napon vagyok túl. Holnap pedig full time pihenés lesz :D Megérdemlem.

Nem tudom, mit hoz a jövőm. Azt tudom, mi van a múltamban. És ezt is tudom, hogy ma mennyire boldog pillanatban volt részem, amikor a munkahelyem felé sétáltam a napsütésben. Szép és teljes pillanat volt. Egyedül voltam, magammal, de még is teljesen, mosolyogva és megélve azéletemnek ezt a pillanatát. 

Jól érzem magam, lassan de kezdem megtalálni az egyensűlyt a munka és a lelki békém között. Ma a kollégáimtól is azt a visszajelzést kaptam, hogy annyira lelkesnek és vidámnak látnak. Persze meglepődtem. Nem azon, hogy nem ilyen lennék bent, hanem... hogy is fogalmazzam meg.. Hónapokkal ezelőtt még azzal küzdöttem, hogy nem vagyok értékes és szerethető. Az eszem tudta, Zs tudta, F tudta, de az érzéseim még is tiltakoztak. Most pedig elfogadom és élvezem, hogy nem csak a környezetem lát ilyennek, hanem én is ezt érzem magamon, magamtól.

Sok munka van benne, és sok munka lesz is még ebben, de ma hátradőlök az ágyban, a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai napom emlékeibe kuckózva és mosolygok.