Ez a bejegyzés most kettőnkről fog szólni. Rólad és rólam Cica. Ez van most bennem. 

Mert kerek és egész volt a nap, és a beszélgetésünk, amiben segítettük egymást jobban megérteni, ki, hogyan gondolkodik, mi a szeretet nyelve, hogyan él meg szituációkat tovább segített azon az úton, amin rajta vagyok. Nagyobb szükségem volt erre a mai napra, mint gondoltam volna.

Most este írtam, megint tettrekésznek érzem magam, várom a jövő hetet, haladni akarok. Az elmúlt napokban volt bennem egy kis fásultság, hogy lassan történnek a dolgok. Mostanra ez a múlt homályába vész. Várom, de nem türelmetlenül a hétfőt.. a keddet és szépen sorban a többi napot, hogy haladjak.

Azért szeretem őt, mert hétköznapi és emberi az egész kapcsolatunk, de valami különlegessel van megfűszerezve. Je ne sais quoi, ahogy szoktuk mondogatni. Megtanított arra, hogy ez az érzés sokkal fontosabb és gyönyörűbb, mint egy kiszínezett eszménykép után vágyakozni. Szép, egyszerű és emberi. Azt hiszem úgy hívják, szerelem.

az erősebbé tesz, tartja a régi mondás. Régebben mindig vitatkoztam ezzel, mert túl teátrálisnak tartottam (igen én:D) Azonban rá kellett jönnöm, hogy ha a színpadias szavak mögé nézünk, akkor ennek a mondásnak az is lehet az értelmezése, hogy egy nehezebb időszak után jobban értékeljük, amink van. 

Mint például az elmúlt napokban a szimpla kis randijainkat Zs-vel. Ahol felszabadultan, röhögve, trollkodva, de még is szerelmesen töltjük el az időt. Neki lezárult egy nehéz céges korszak, én járom a magam, józanodó útját. Mindig is vannak és lesznek nyűgösebb vagy szebb napjaink, de egymás társaságát valahogy jobban értékeljük azóta.

És most itt le is zárom ezt a témát, mert ez a blog nem kettőnkről szól, hanem az én lelki utamról, fejlődésemről. Jó tudom, igen, ő szerves része az életemnek és ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, úgy szeretek bele minden nap újra és újra. De nem rajta van a hangsúly, hanem azon, hogy nyitok az emberek felé. Pl.: ma közel 3 órát voltam anyámná és ebből 2 órát beszélgettünk, egyet pedig aludtam :D Jó az első másfél óra vele kimerített. Különben is rosszul aludtam, de ez még mentálisan meg is terhelt, de nem rossz értelemben. Megpróbálom elfogadni az ő szeretetnyelvét, az aggódását a maga nyersebb stílusában. Próbál támogatni is.

Ha minden igaz akkor hétvégén pedig egy haveromhoz megyek egy napra, egy építkezésen segíteni, jövő kedden pedig Ikea interjú. Szóval, elfoglalom magam addig.

Elkezdtem minden na egy problémás ügyet intézni. Egyenlőre ennyire telik csak a lelki erőmből, de ezzel is haladok legalább. Illetve elhatároztam, hogy amint megvan az llás és látom az időbeosztásom, szoponzort szerzek magamnak és belevetem magam ott is a munkába.

Most az aa-ba csak annyit teszek bele, amennyi nekem jó. Holnap mondjuk megyek a honi csoportba este, és voltam online gyűléseken is, de tény, hogy nem ezen volt a fókuszom mostanában. Mindent a maga idejében. Tudom, hog ez sok embernek kifogásnak tűnhet. Meg is értem, viszont én érzem miből mennyire van szükségem.

Tegnap nem volt annyira jó napom, kattogás, hülye gondolatok. Ennek több oka is volt, leszámítva a magánéletemet, az összes tervezett feladattal hamarabb végeztem, mint gondoltam, nyomasztott az, hogy az állásokról nem kaptam még visszajelzést, stb. Sikerült hajnali 3-ig bepörgetnem magam. A legrosszabb része az volt, hogy amikor ébren voltam, tiszta tudattal, akkor nem gondoltam hülyeségekre, viszont, ahogy letettem a fejemet.. Nos abban a pillanatban szépen elkezdtek a kis pomogácsok kimászni a tudatalattimból és rámtelepedtek. Háromszor futottam neki az elalvásnak, Háromszor kapcsoltam vissza a laptopomon a filmet.

Majd reggel jött Zs. Emlékszem azokra a "beszélgetéseinkre", amik már a józanodásom alatt zajlottak, de még nem voltam ennyire stabil. Vádaskodtam, Indulatosan beszéltem vele, mert kétségbe voltam esve.
Most pedig.. most már hálistennek elértem azt a szintet, hogy segítséget kértem tla, higgadtan elmesélve a kis egyszemélyes poklom éjjeli epizódját. Meghallgatott, megölelt, megbeszéltük a dolgokat. Jó másfél órát beszélgettünk. Pont nemrégiben olvastam erről egy cikket valamelyik pszichológiai szaklapban, hogy ez is része az közösen eltöltött, minőségi időnek. Az ilyen típusú beszélgetések. Annyira jó volt. Nem azért, mert ventillálni akartam, hanem azért, mert figyelt, reagált, pedig ő sokkal zárkózottabb ebben a tekintetben mint én. Jó volt, hogy nem arról szólt ez a beszélgetés sem, hogy panaszkodunk. Elmondtuk, kibeszéltük azokat a gondolatokat, melyek nyomasztanak mind a kettőnket. Haladtunk szépen előre egy érdemi beszélgetéssel.

Szép nap volt.. És délután az Ikeából is hívtak, bejutottam a következő körre :D Annyira örültem. Igen, boldog voltam ettől is.

De a napom fénypontja még is az volt, amikor..
Szóval miután elváltunk Zs-vel én még beugrottam a boltba és amikor kijöttem, akkor láttam, hogy pont arra mennek haza a kisfiával. Felnézett, meglátott, elmosolyodott. De nem csak a szájával, a gyönyörű szemeivel, hanem az egész lényén láttam, hogy örül annak, hogy láthat még egy pillanatra. Örül nekem, nekünk. Az egész nem volt több mint 2 mp, de valahogy nekem ott megállt az idő egy pillanatra.

Otthonról azt hoztam, hogy addig ameddig két ember megpróbálja megbeszélni a dolgaikat, addig nagy baj nem lehet. A problémák ott kezdődnek, amikor beköszönt a csend és már meg sem akarják beszélni egymással.

225 nap

hogy mit is értek ez alatt?

Mondjuk azt, hogy egész nap lefoglaltam magam programokkal. Hiányzik Zs, de tudom, hogy ennek most így kell lennie. Hagynom kell pihenni, és feltöltődni a családjával.

Szép helyen vannak, gyerekkoromban én is imádtam odajárni a szüleimmel. És az a túra apámmal kettesben... Ha becsukom a szemem közel 40 év távlatából is előttem vannak emlékek, ahogy egész nap apa - fia napot tartottunk. Bennem van ahogy a kulacsból vízzel kínál, ahogy az erődben ropognak az ágak a cipőm alatt, hogy beszélgetünk és a végén, egy csipkebokron túl, anya vár minket az öcsémmel és a piros zsigulinkkal. Csodálatos nap volt.

Azt hiszem ezek azok a pillanatok, amik életem végéig megmaradnak apámmal kapcsolatban és ezek azok a pillanatok, amikbe nem szabad befurakodnom, amikor Zs a fiával van. Ez az a téma, ahol bennem van a teljes elfogadás és szeretet, hogy viszont látom az ő kapcsolatukban azt, amit én kaptam apámtól, a szeretetet, a törődést és foglalkozást.

Ezért is intem magam türelemre, amikor ilyen napok vannak. Talán a türelemre intés nem a legjobb kifejezés ebben az esetben. Elfogadás? Lehet.. nem tudom, csak azt érzem, hogy ez így helyes.

Na de visszatérve a programjaimra. Hihetetlen, hogy ha az ember beiktat a napjába közel 3,5 óra kemény fizikai munkát, amit még most is érzek a kezeimben, akkor tényleg nincs arra ideje, hogy hülyeségeken filózzon. Bevallom nagyon jól haladtam azzal a projekttel, amit F adott nekem itthonra, megszenvedtem vele, de kurvára megérte.

Pont ezért is várom már, hogy dolgozhassak, hogy ne ez a tétlenség legyen bennem. Szóval holnapra is beütemeztem magamnak tennivalókat. Mondjuk rendbevágom a lakást, bevásárolok, főzök valami finomat Zs-nek hétfőre, intézem a netes eladásokat. Ja igen és még állásokat pályázok meg. Ma is volt 2 hely ahova elküldtem az önéletrajzom. 

Jó nap volt magammal, rámfért a lelki béke így, magamtól, magamnak.

Ma voltam állásinterjún délelőtt. Basszus én nem tudom, de mintha atomfizikusokat keresnének.. Olyan számítási és szöveges példák voltak, hogy a velem együtt lévő két nő csak pislogott. Az egy dolog, hogy kell a matematikai alapismeret, de szöveges példák, logikai feladatok.. Jó mondjuk maximális pontszámot értem el, engem szórakoztatott, de hozzátartozik ahhoz, hogy van hozzá affinitásom.

Érettségi után matekot és fizikát korrepetáltam középiskolásoknak és ebből kerestem pénzt apa betegsége alatt. Jól ment, szerettem, a gyerekek is szerettek és a szülőkkel is jól kijöttem. Hiába már akkor is bennem volt a kommunikáció :D

Szóval bejutottam a második körbe. Sajna az Ikeából nem szóltak még mindig vissza.. Remélem hétfőn. Ok, nincs okom panaszkodni, van egy konkrét ahova mehetek dolgozni, egy második fordulós és az Ikea. Szóval, lassan de sikerül valahova elhelyezkednem.

Tegnap Zs-vel nem pont ideális módon váltunk el, és este el is utaztak 3 napra. Tegnap még volt bennem feszültség emiatt. De elmúlt. Az okokat nem részletezem, emberek vagyunk jobb és rosszabb döntésekkel, de ez így természetes és hétköznapi.

De legalább ma volt időm végiggondolni azt, hogy türelmesebbnek kell lennem. Nem kell mindig azt keresnem, hogy a figyelem középpontjában legyek sem nála, sem máshol. Ok mindig is bennem volt, hogy szerettem ha figyelnek rám. De pont ebben a helyzetben, amiben vagyok azt kell megtanulnom, hogy várjak. Legyek türelmes az állásokkal kapcsolatban, a józanodással kapcsolatban, magammal és vele is. 

Tudom, hogy megy, sőt egyre jobban megy, csak kicsit hullámzó :D vannak napok, szituációk, amikor kicsit se idegesít fel ha valami nem úgy történik, mint ahogy elképzeltem, máskor meg... De tudom, hogy ez egy folyamat és soha nem leszek Budha. Nem is akarok, szeretem magamban azt a szenvedélyt, ami képessé tesz arra, hogy változtassak az életemen. De azt kell elsajátítanom, hogy ezt koncentráljam a ténylegesen fontos dolgokra.

Remek szuperhősös hasonlatok jutottak az eszembe most, de ezzel senkit sem untatok :D

222 napja vagyok józan. Büszke vagyok magamra és jó érzés, hogy akik szeretnek szintén büszkék rám.

Bármit sodor is az utunkba az élet, legyenek szebb vagy borúsabb napjaink, megoldjuk. Emberi módon, hol jobban, hol rosszabbul, de megoldjuk.

Ma is.. reggeltől estig, de megoldottunk mindent. Szép nap volt.
Holnap délután, randi délután, várom �

Nos a mai nap egy cseppet rohanósra sikeredett. 9.30-kor indultam el itthonról és este 19 után értem haza. Volt 2 állásinterjúm, és végre teljes mértékben kész a lakás, amit F-fel közösen csináltunk meg.

Az első helyen simán felvennének, de jeleztem, hogy még egy kis türelmet kérek, mert több helyen is folyamatban vannak az interjúim. Nem lenne annyira rossz, a pénz átlagos, a feladatkörök viszont nem tisztázottak és a munkaidő is olyan, ami nekem nem ideális. Tudom, aki alkoholista ne válogasson, de úgy vagyok vele, hogy ez C tervnek jó, de ott van még az Ikea is és a pénteki állásinterjú. 

Apropó Ikea. Nos ez fantasztikusan jó volt. Nem tudom bejutottam e a következő körbe, de remekül éreztem magam. gyrészt nagyon profin meg volt szervezve az interjúztatás, 3 ember, akik figyeltek, kedvesek voltak, de láttam, hogy jegyzetelnek magukban, profi hozzáállás. A másik a feladatok. Csapatjátékra ösztönöztek minket. Kurva jó volt :D Komolyan, annyira élveztem, hogy csak úgy a semmiből de össze kellett állnunk, együtt dolgozni, értékesítési stratégiát kialakítani, árukat rendezni, szlogent kitalálni.. Mindezt a régi római birodalom köntösébe öltöztetve. Játékos mégis komoly dolog volt. Meglepett, de kellemesen. A második feladat pedig egy kis egyéni és egy kis csapatjáték volt összekötve. Tesztelték, hogy az egyéni érdekeket mennyire tudja az ember félretenni a csapat, vagy a cég érdekében. Nem tudtam (és nem is akartam) nem önmagamat adni. Ha tetszik nekik jó, ha nem, akkor kapják be, mert tudom, hogy jó voltam. Ehez értek. Átlátni, szervezni, problémákat megoldani.

Utána F értem jött, irány a lakás és az utolsó simítások. Akkora pofám volt, hogy 1 óra alatt letudom :D Hát lett belőle 2,5 óra. De megérte. Szeretem, hogy F ennyire jó ízléssel nyúl a színekhez, hangulatokhoz, én csak azt tudom megállapítani, hogy szép e vagy harmónikus e az összhatás. Illetve kivitelezni, hogy az legyen. De nem látom előre. Max az öltözködésemnél, de ott is bevett sémákat követek. Istenem, amikor 22 éve bekerültem az üzleti életbe és elkezdtem ingeket vásárolni, milyen hajmeresztő színek voltak a szekrényemben :D Barackszínű ing.. :D

Este még egy rapid randira összefutottam Zs-vel. Nagyjából ugyanakkor végeztünk, picit sétltunk, de lehet jobb szó erre a vonszoltuk magunkat.. Igen, hosszú napok nála is és nálam is. De lassan vége.

Izgatott vagyok, folyton a telefonom lesem, hogy nem írtak e az Ikeából, jó tudom azt mondták 1 héten belül visszaszólnak, de akkor is. Szeretnék ahhoz a csapathoz tartozni. De türelem, csak szépen lassan.

Ugye mindenkinek megvan az a pillanat vagy érzés, amikor a szakadó eső után egy pillanatra a felhők szétnyílnak és a nap meleg sugarai körbeölelik az arcunkat? Abban a pillanatban benne van, hogy az addigi rossz homályba vész, és bár nem tudjuk mit hoz a következő perc, de átmelegszünk, feltöltődünk és remény járja át a szívünket.

Ma több ilyen pillanat is volt az életemben. Hívtak az Ikea-ból, két helyről is és holnap mehetek interjúra. Nagyon izgatott lettem, szeretném ezt az állást. Annyira egybevág azzal, hogy mit szeretnék a jövőben csinálni. Bútorok, másik szakma, alkotás, de egy csapatban. Izgatott lettem alig bírtam megülni a fenekemen utána.

Zs ma nálam volt, és ott is megvolt az az érzés amiről írtam. Apró, kicsi lépésekkel, de hozzuk vissza azt a részét a kapcsolatunknak, amire eddig kevesebb időnk jutott. Ilyenek például az esti beszélgetések egy kávézóban, ameddig a fia edzésen van. Pajkos, önfeledt, mosolygós 1 óra. Nekem megszűnt a külvilág, csak ő ült ott velem szemben kicsit incselkedve, huncut mosollyal az ajkain, miközben beszélgettünk. Pedig az életünk nem lett hirtelen más. Ugyanúgy megvannak benne azok a dolgok, amik nyomasztóak lehetnek... Lehetnének.. de mégis, egy pillanatra körbeölelt a napsütés minket, és ezek szertefoszlottak. Maradt a szép.

Hálás vagyok most is a sorsomnak a második esélyért. Nagyon szeretném rendezni az életem és ezek a pillanatok mindig erőt adnak, hogy ha földre is kerülök, akkor is felálljak... Újra és újra. Biztos lesz olyan, amikor sokkal nehezebben fogom megélni a talpraállást. Majd felidézem a mai napomat is és erőt merítek ebből. 

Szeretek élni, céljaim is vannak és szeretem magam azért, hogy így látom szermentesen az életemet. Nem, nem ütött be a rózsaszín vattacukor az agyamba :D Egyszerűen, csak egy szép és boldog napom van, amit úgy érzem, hogy meg is érdemlek. A legjobb benne, hogy magam miatt érzem így.

Tegnap arról a helyről is elutasítottak, amiben reménykedtem. Olyan volt, mint egy arculcsapás finoman szólva (na jó mintha tökön rúgtak volna..) Itt is túl kvalifikált voltam. Remek.. Komolyan az ember dolgozni akar és erre.. 2 nap alatt 3 alutasítás. Igen nem a világvége, de már kurvára szeretnék elhelyezkedni.

Nos ilyenkor több választása van az embernek, de egyszerűsítsük le, legyen kettő:
- önsajnálat, szart sem érek, senkinek sem kellek, stb..
- megrázza magát és megy tovább

Nah.. most kurva jó lenne azt írni, hogy persze megráztam magam, mert én olyan fasza gyerek vagyok, hogy kapásból lerázom magamról a negatív visszajelzéseket, de nem. Szarul esett és 2 ember segített ki ebből és az, hogy elmentem gyűlésre ahol a barátom 1 éves születésnapja volt. Zs és F eddig is sokatt tett értem lelkileg, de tény, hogy előttük fel merem vállalni a gyengeségemet és őszinte, támogató de egyenes visszajelzéseket kapok tőlük.

A gyűlés és a szülinap pedig.. maga volt a csoda. 7 hónapja józanodom, voltam már szülinapon, de ilyenen még nem. Abban a kis, meghitt, családias teremben (honi csoportom) kb. 50 ember zsúfolódott össze és ünnepelt. Annyi szeretet volt, hogy tapintani lehetett. Ilyet még nem tapasztaltam. Minden megosztás az ünnepelthez szólt, én megköszöntem neki, hogy a barátom, hogy segít és támogat a nehéz helyzetekben és felemel, amikor megamalatt vagyok. Majdnem elsírtam magam amikor beszéltem, komolyan megható volt az egész légkör.

Mára ráztam meg magam, pedig megint rosszul aludtam, de a tegnapi apró kis csodák valahogy mára megtették a hatásukat és olyan szép napom kerekedett, el se akartam hinni.

- 2 helyre is behívtak interjúra jövő hétre, és az egyiknél a cégvezető telefonált. Emberként, normálisan, ez nagyon jót tett az önbecsülésemnek.
- beadtam az IKEA-ba is 3 pályázatot
- Zs-vel hosszú idő óta nyugodt napunk volt, megszabadul az ügyfelétől és amikor este kv-ztunk, akkor olyan boldognak láttam, felszabadult volt, csacsogott, tele van tervekkel. Ha eddig nem szerettem volna, abban a pillanatban beleszeretek. Ragyogtak a zöld szemei és látszott rajta, hogy szereti önmagát és végre megint jól érzi magát a bőrében

és ma vagyok 7 hónapja tiszta, józan. Bár rengetek szar és nehézség vesz körül még is valami megváltozott bennem egy picit. Tudom, hogy ez sokmindennek köszönhető de a tegnapi születésnap kiemelkedik mind közül. El is határoztam, hogy aktívabban fogok részt venni a prograban, holnap felkérek valakit szponzornak. Még nem tudja, az se baj ha nemet mond :) De megteszem újra azt a lépést, amit már rég meg kellett volna tennem

Ma délelőtt éppen, amikor F-nél dolgoztam hívtak a gyorsétteremből és.. és elutasították a jelentkezésem, mert hogy túl kvalifikált vagyok. Huhh de szarul esett...

Nem, nem azért, mert én vagyok én és mindenki csak arra vár, hogy neki dolgozzam. Nem, azért esett szarul mert néha bennem van, hogy alkoholista vagyok és értéktelen. Zárójelben jegyzem meg ez érzés, az eszem tisztában van az értékeimmel. Szóval ha még a mekibe se kellek húst sütni akkor.. Pff. teljesen leszívott a gondolat.

Hazajöttem, gondoltam alszom egyet, ha már a mára virradó fél éjjelt végigkattogtam mindenféle hülyeségen. De nem sikerült. Tudtam vagy 20 percet pihenni. 

Tudom, hogy halomozódik bennem a feszültség ezért jött elő a kattogás. Zs-vel bár szép és jó a kapcsolatunk, de nehéz időszakon megyünk keresztül a munkája miatt. Erre csapódott még rá az elutasítás. Most estére simultam ki és engedtem el végleg a dolgokat.

Sokat segítettek a visszajelzések tőle is és F-től is. Megráztam magam, megpályáztam az Ikeában állásokat. Nem adom fel, nem akarom feladni. Nem egy görcsös ragaszkodás ez egy ábrándhoz. Végre tudom, mit és hogyan szeretnék csinálni, csak egy picit döcögősebb. De nem olyan ember vagyok aki ne kelne fel ha elesik. Megrázom magam és megyek tovább. De bevallom most már szeretnék pár nyugalmas napot, hetet, hónapot.

Holnap gyűlésre is megyek, rég voltam, most érzem, hogy jót fog tenni. És egy nagyon kedves barátomnak is lesz az 1 éves születésnapja, ezt pedig ki nem hagynám. Most este is beszéltem vele picit nincs jól. Holnap majd személyesen is átbeszéljük. Sokat köszönhetek neki és mind a kettőnkre ráfér egy ölelés.

Tudom, hogy te kedves olvasó, aki olvasod a blogomat szembesültél már azzal, hogy mit jelent nekem a párkapcsolatom. Nem fogok hosszasan írni most erről. Annyit csak, hogy soha nem reméltem páromnak egy ilyen embert. Annak ellenére, hogy mocsok fáradt és kimerült, kedvesen, támogatva hallgatott ma végig. Félelmeket, kattogást és jó dolgokat is. Fogta a kezem, mosolygott és beszélgettünk. Megnyugtatott. Szeretem, lassan egy éve szeretem őt.

Holnap felkelek, megyek F-hez, beleállok a munkába. Szerintem a laptopom is elviszem és egy kicsit megpörgetjük a közös dolgaink marketingjét. Le kell kötnöm magam olyan dolgokkal, amiket örömmel csinálok addig, ameddig nem lesz egy rendes állásom. Dolgozni akarok, ez nem az én világom.