Pénteken kezdődött. Zs nem érzte jól mgagát, gomorfájdalmak, émelygés. Aggódtam, de minda ketten reméltük, hogy majd hétvégén kipiheni magát és mára már jobban lesz. Sajnos nem így történt. Tegnap este megbeszéltük, hogy ma reggel összefutunk és elkisérem munkába meg elé is megyek. Még poénkodott is vele, hogy várjuk ki a végét, mert ki tudja.. 

Ember tervez.. Hajnali fél 5-kor írt, hogy nagyon szarul van és reggel itthon marad. Fent voltam, mert nyugtalanul telt az éjszakám, egyrészt engem is elkapott valami nátha, másrészt meg nyugtalan voltam, hogy van. Reggel beszéltünk telefonon, el volt kenődve, próbáltam kómásan vígasztalni, megölelni az éteren át. Délelőtt leveleztünk még, elment a háziorvoshoz, kapott gyógyszert, megnyugodtunk. Majd délután arra ébredtem, hogy küldött egyképet, hogy az ügyeleten van és infúziót kap. 

Bevallom azt sem tudtam hol vagyok, olyan volt mintha egy rossz álomba ébredtem volna fel. Annyira megijedtem, hogy hosszú percek kellettek, hogy felfogjam ez a valóság. Igazság szerint a tehetetlenség a legrosszabb és az, hogy csak szórványosan tudom mi van vele. Rengeteg rossz gondolat, szar érzés ugrál a vállamon, hiába tudja az eszem, hogy ha valakit hazaküldenek az ügyeletről akkor nincs akkora baj, hiszen nem a kórházba küldték. Akkor is a lelkemben lévő kis démonok folyamatosan arról pofáztak, hogy mi van akkor ha nagy a baj és én még csak nem is tudok róla. 
Nem szenvedek, dühös vagyok, és tehetetlen. Tenni akarok valamit a szretett nőmért. Óvni és védeni, vigyázni rá. Eddig nem jeleskedtem ezekben a párkapcsolati dolgokban.. Most viszont szeretnék ha nem is jeleskedni, csak egy normál szintet hozni.

Felhívtam az egyik barátomat, meghallgatott, megnyugtatott. Beszéltem F-fel is szintén próbált nyugtatni. Most estére símultam ki valamennyire, hogy Zs írta egy hangyafasznyit jobban van.

Nagyon jó, hogy az élettől folyamatosan kapom azt, hogy gyakoroljam az elfogadást és a türelmet, de szeretnék most egy kis nyugalmat. Egy picit vissza a régi életünkből. Nevetést, intimitást, csacsogást, nyugodt éjjeleket. 

190 nap..

Huhh ez egy nagyon hosszú hét volt.. de nem nekem, hanem Zs-nek. Bevallom aggódom miatta. De elfogadom, hogy most ez egy ilyen helyzet és próbálok azza segíteni, hogy támogatom lelkileg, néha megölelgetem, néha elviszem dolgozni, veszek neki reggelit vagy főzök ebédet.

Nem mindig tudom én sem könnyen kezelni. Tegnap a szülinapján itt volt nálam, nagyjából 1,5 órát tudtunk kettesben tölteni összesen a meetingjei között. Nehezen viseltem. De nem azért mert hanyagolva éreztem magam, hálistennek nem. Csak szerettem volna ha olyan szép szülinapot tudok neki adni, mint, amit kaptam tőle. Délutánra be is feszültem kicsit és ki kellett szellőztetnem a fejem. El mentem gyűlésre is és ott elmeséltem egy társamnak milyen napom volt. Rám nézett és megkérdezte, hogy te elgondolkodtál azon, hogy Zs-nek is lehetett így megélni a szülinapját? Ez helyretett és el is meséltem Zs-nek.

De összességében, leszámítva egy két kisebb kattogást, nyugodt vagyok. Ez az időszak arra tökéletesen alkalmas, hogy gyakorlatban is megvalósítsam az első lépést és tényleg megnézzem, hogyan reagálok a váratlan dolgokra. Mert ugye ember tervez.. 

Ma szép nap volt, elvittem dolgozni reggel, szeretem a közös útjainkat, szeretem, hogy csacsogunk, néha zenét hallgatunk, néha meg csak élvezzük csendben egymás társaságát. Utána elmentem F-hez dolgozni, jó hangulatban telt, úgy érzem elsimítottuk a dolgokat, jó volt ott lenni, kutyázni egy kicsit, nevetni, és alkotni. Kifejezetten szeretem azt a munkát, ahogy a termékek formálódnak a kezem alatt és a végén valami egyedi születik. Az egyedi alatt itt most nem azt értem, hogy szar de eladható :D F elég maximalista ebben a tekintetben is, pont ezen morogtunk össze múltkor. Majd hazajöttem, pihentem, Zs elé mentem, hazakísértem, bevásároltam és most pihenés van. 

Jó érzés így nekifogni a hétvégének, jó nyugodtank lenni.

Szerintem életem leggyorsabb felmondása volt. Rendben ment minden. Végre, lezártam és kezdődhet valami új. Nem mondom, hogy megkönnyebbültem, mert egy cseppet sem izgultam. Végig higgadt és nyugodt maradtam, nem kellett erőltetnem. Hazafelé meg mint egy málhás szamár :D szinte a tökömön is csomagok lógtak, de ott egye meg a fene, nem érdekelt, haza caplattam. 

Szép ez a nap is. Jó dolog, hogy megtanultam elfoglalni magam és kikapcsolni a kattogást. Holnap megyek délelőtt F-hez segítek neki. Rendeztük a soraink és ez is jó érzéssel tölt el. Zs.. Zs pedig Zs, igaz most zizin, leterhelten, de még mindig azokkal a gyönyörű zöld csillagokkal néz rám. Ma is. Szóval most megkímélek attól mindenkit, hogy újfent végigolvassa a szerelmes áradozásomat :)

Helyette inkább bemásolom ide apa egyik kedvenc versét.

Meg nem tudom magyarázni honnan jutott az eszembe, mondjuk ma is egy picit apus nap volt. A héten sokat gondolok rá. Szeretném azt hinni, hogy látja hol tartok és elképzelem ahogy mosolyog a bajsza alatt.

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Apámnak volt egy kedvenc könyve. Druon - Zeusz emlékiratai. Sajnos még nem olvastam, de hétvégén előkeresem a családi könyvtárból.
Szóval apa mesélte mindig, hogy Zeusz életében volt egy pillanat a tengerparton, egy nő társaságában, amiben benne volt minden, a szerelem, a tenger illata, a só íze.

Én ma ez éreztem, amikor Zs-t hazavittem gyűlésről. Oldalra néztem, nem látott, kinézett az ablakon és a Yesterday-t énekeltük mind a ketten a Beatlestől. Ebben a pillanatban benne volt minden. Hazafelé a buszon lecsuktam a szemem és felidéztem. Csodás pillanat volt, kerek, egész és szép. Szeretem, nem azért mert számomra ő egy vonzó nő. Nem én abba az emberbe vagyok szerelmes, aki vel együtt csináltuk végig az elmúlt 6 hónapot. Mindent ami rossz és jó volt az elmúlt időszakban, közös sikerek és veszekedések. Mert hát ilyen az élet. Nem leszek teátrális, hogy az élet szép. nem az élet olyan amilyen, de vannak szép napok, szép pillanatok, amik velünk maradnak életünk végéig.

Intenzív és pörgős nap volt, semmi sem úgy sikerült, ahogy előre elterveztük. Mindig volt benne valami kis csavar, döccenő. De egy cseppnyi idegeskedés vagy kattogás sem volt bennem. Csak nyugalom. Ok, akkor izgultam egy kicsit, amikor a gyűlésen tudtam én fogok következni.

Felkértek, hogy tartsam meg a bevezetőt, készüljek ne készüljek? Sosem voltam jó abban, hogy jegyzeteket viszek magammal és prezentálok.. Szóval nagyjából átgondoltam mire és hova teszem a hangsúlyt és belevágtam.

Az az igazság, hogy azért vagyok büszke magamra, mert amit mondtam és ahogy mondtam belűlről fakadt. Nem azért mert Zs ott ült mellettem, nem azért mert meg akartam mutatni a közösségnek, hogy mennyire jól beszélek. Nem, azért vagyok az, mert őszinte voltam. Nagyon sokan odajöttek hozzám vagy Zs-hez és elmondták, mennyire jó volt. Úgy éreztem elememben vagyok, hogy élvezem megint amiről beszélek.

6 hónappal a mélypontom után.. Szeretem az életem, és szeretem magamat is. Igen vannak döccenők, de kurva jó érzés volt ma is megélni, hogy belülről fakad az elfogadása annak, hogy ha nem tudok valamin változtatni akkor el kell fogadnom.

Ma történt velem / velünk valami, ami miatt igazán jól eső érzés, hogy nem csak írogatok és pofázok arról, mennyire nyugodt vagyok, hanem amikor szükségm van rá, belülről fakad.

Szép és készülődéssel teli napom volt, holnap jön Zs és együtt töltjük az egész napunkat. Hmm.. ábrándozás, pakolászás. Majd délután szólt, hogy van egy kis gond, a főnöke beszélni akar most vele a holnapról. Ok semmi gond, nem kell a legrosszabbra gondolni, majd meglátjuk. Hosszú 45 perc következett, majd írt, hogy az a helyzet egy hónapra kiküldetésbe megy egy céghez, és holnap reggel már ott kezd. ÖÖÖ mi van? bevallom kettős reakció volt bennem elsőre.

Mi lesz a holnappal akkor és eg másik, de jó, ez szakmailag nagyon sokat jelent neki. Örültem. Jó írásban nehézkesebb kommunikálni, de össze tudtunk hozni egy találkozót és bevallom mire odaértem a kezdeti nyűgösségem elmúlt és.. És büszke voltam rá. Szakmailag jót tesz majd neki és láttam, hogy benne is kettős érzések kavarognak. Beszélgettünk, átölelt, megcsókoltam a szemébe néztem és szívből és a lelkem mélyéből fakadóan mondtam a szemébe, örülök Kicsim, büszke vagyok rád. Olyan jó volt megélni a sikerét, olyan jó volt megélni, hogy "krízis helyzetben" belülről fakad a nyugalmam. Hogy az első lépést nem csak azért tettem meg, mert az exszponzorommal megbeszéltük, hogy megvan. Belülről fakadt.

Boldog voltam, mert nem az egóm diktált, hanem őszintén örültem az ő sikerének és boldogságának.

Igen ez a helyzet sok kérdést felvet, de egyrészt ezek logisztikai dolgok, másrészt meg átmeneti. Jó ha meg is hosszabbítják a munkáját akkor is max. 2 hónap nekem itt az új állás is.

Holnapra azért szabadságot vettem ki, mert ha minden igaz akkor a megbeszélései után ideér hozzám és együtt megyünk el gyűlésre. Holnap leszek 6 hónapos és én tartom a bevezetőt is. Várom :) Mindent, úgy az egész holnapi, szép napunkat.

Felhívtam este F-et is, megbeszéltük, hogy a jövőben előre lefixáljuk mikor megyek hozzá melózni, ne legyen feszültség vagy félreértés belőle.

Illetve elhatároztam, hogy kedden felmondok. Igaz az eredeti terv az az volt, hogy megvárom a 10-ét, de bevallom ez olyan alkoholista mentalitás. Ok, halogatom, de úgy is megvan az új hely szóval mire várok. Ha nem akarnak kifizetni akkor 10-én se fogják megtenni. Ellenben így nyerek időt, amit a dolgaim intézésére tudok fordítani. Szóval beleállok és kedden eljövök ettől a cégtől. Nincs bennem harag, vagy sértettség. Elfogadtam, hogy ez nem az én utam, remélem az új hely az lesz.

Szeretem nap volt, szeretem ezt az érzést, hogy megélhettem, akivel megélhettem és ahogyan megélhettem. 

Hálás vagyok ma is�

A mai napom tele volt apró kis csodákkal...

Újévi meglepik oda vissza, rapid randi Zs-vel, napsütés, nyugalom, szép idő, egy jó hír, gyűlés, barátok.

Szeretem nap volt, de nem ezért. Azért volt az, mert továbbra is megvan bennem a nyugodtság. Ma gyűlésen találkoztam azzal a társammal, aki segített 1 hete azzal, hogy meghallgatott és elmondta a saját tapasztalatát. Megöleltem, megköszöntem neki ma. Rám nézett és csak annyit mondott: Ki vagy simulva és mosolygott, majd megölelt. Jól esett. Jó érzés, hogy új barátokra leltem. 

Szép nap volt.

Majdnem úgy kezdtem ezt a bejegyzést, hogy hosszú év volt és neki álltam volna felsorolni miért. De ez lényegtelen.Továbbra sem vagyok hálás azért, hogy van egy gyógyíthatatlan betegségem. Azért viszont igen, hogy megtanultam kezelni, és rengeteg, minőségi változás állt be az életemben.

Szóval sokkal fontosabbnak tartom, hogy hol tartok most, 180 nappal később:

- józan vagyok, nyugodt és jól érzem magam a bőrömben. Nem tagadom vannak most is kisebb hullámvölgyek, de ezekkel simán megbírkozom. Egyébként ha valakinek normál emberként az én helyzetemben nem lennének, akkor menjen el dilidokihoz sürgősen :D 
- elfogadtam, hogy nem vagyok tökéletes, vannak hibáim de legalább dolgozom azon, hogy ezeket jobban tudjam kezelni. Nem erőszakolom meg a természetem, de folyamatosan tágítom a komfortzónám.
- lettek új barátaim, engedem, hogy az emberek szeressenek és én is nyitok feléjük még ha lassan is. Pont 1 hete az egyik gyűlésen jegyezte meg egy régebbi társam, hogy végre rendesen megöleltem. Mondtam neki, hogy hát igen, csak 170 nap kellett hozzá :)
- tudok aludni, amióta szabadságon vagyok, nem izzadok le éjjel a rémálmoktól.
- lefogytam 12 kg-t, mondjuk rám fért, kicsit el voltam lustulva
- Megpályáztam egy olyan állást, ahol kemény munkával de lehetőségem van elkezdeni rendezni az életemet. Kiszámítható feltételeket és megbecsülést fogok kapni ha rendesen dolgozom. Számomra ez jónak tűnik.
- Szerelmes vagyok és szeretve vagyok egy csodálatos ember által, aki támogatja és segíti az utam. Őszintén és tiszta szívből. A legfontosabb, hogy hagyom is. A lehetőségekhez képest csodás életünk van együtt. �

Biztosan sokmindent kihagytam, de majd amikor eszembe jut bepótolom.

Nem teszek ígértekete és fogadalmakat, hogy holnaptól. Felesleges. Inkább már ma folytatom ezt az utat.

Istenem,

adj nekem lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok,

bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok

bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Hosszú és szép napom volt ma ismét. Jó volt benne egy döccenő de megesik az ilyen.

Reggel Zs apró kis szerelmes szösszenetére ébredtem, hmm, olyan jó volt olvasni és így vele ébredezni�

utána F-nél kezdtem, segítettem egy munkában. Reggel ő volt morcos, nekem volt jó kedvem, majd sikerült a hülyéskedéssel felhozni őt is a jó kedvem szintjére. Majd.. Majd a munka vége előtt közölte, hogy nem jó az amit csináltam bontsam vissza és kedjem el újra. Én ezen meg felhúztam magam. nem részletezem, mert neki is és nekem is igazam volt valamilyen szinten. Azonban utána kaptam egy mondatot tőle, ami nagyon szarul esett. Régebben is ezt utáltam benned. És most itt álljunk meg egy pillanatra. Igen tudom, hogy felépülő alkoholista vagyok, igen, tudom, hogy nem voltam minta férj anno és igen tudom, hogy nem szándékosan mondta hanem dühből. De ez megütött, nem tehetek róla, nagyon rosszul esett. Tudom, hogy ameddig mentünk be az erdőbe addig kell kijönnünk és fél év után nem várhatom, hogy mindig mindenkinél csuda szép és csudi jó legyen minden. Azonban jogom van kilépni egy olyan beszélgetésből, ami nekem nem jó és eljöttem tőle. Írtam neki este anyámtól, de nem válaszolt. Tudom, hogy megkapta, kb. 3-5 napra saccolom, ameddig lenyugszik.

Átmentem anyámhoz, megebédeltem, ledőltem és aludtam egy jót és irány az állásinterjúm második köre. És ez.. hát ez kurva jól sikerült. Felvettek. 3 órát voltam ott, körbevezetés, operatív rész megmutatása, egy kolléga mellé be is osztottak 1 órára, hogy lássam és egy olyan ember is elmondja a véleményét őszintén, aki már 3 éve a cégnél van. Nagyon korrekt és jófej srácot kaptam. Őszintén elmondta, hogy miért szeret itt dolgozni stb. 3 év alatt 50%-kal többet keres már, mint ami az é belépő (nem kevés) fizetésem. Hiába multi cég, ráadásul figyelnek a dolgozóikra, nem akarják kizsigerelni őket. Ha jól érzem magam és jól teljesítek, akkor megbecsülnek. Ez számomra korrekt és jó dolog. 2 hétre előre tudni fogom a beosztásomat, azaz tudom tervezni az életem. Tudom mikor tudok Zs-vel találkozni, mikor tudok gyűlésre menni. Nem lesz olyan mint a mostani helyen, ahol délután 4kor nem tudtam Zs-nek megmondani, hogy az esti 9 órás randinkra odaérek e.. Számomra ez az egyik legfontosabb a munkahelyen. Tervezhető és kiszámítható. Ráadásul ha sok munka van, akkor kitöltöm a munkaidő keretemet. Azaz ha átlépem, akkor a következő hónapban pihenőnapot kapok. Fura nem, figyelnek arra, hogy hosszútávon érezzem magam jól.

Ha én jól vagyok, akkor minden jól van körülöttem. És én ma nagyon jól érzem magam. Bevallom hulla fáradtan értem haza este fél 10-re. De boldogan.Az, hogy Zs-vel is megbeszéltük a dolgainkat a héten, hogy lekerült mind a kettőnkről egy teher, felszabadultabbá tette őt is és engem is. Jó érzés. Magam miatt. Nyugodt vagyok és eszembe se jut kattogni apró kis hülyeségeken. Persze, hogy most is vannak félreérthető dolgok, de vagy legyintek vagy megkérdezem. De nem kezdem el túlagyalni magamban.

Szóval úgy futok neki az év utolsó napjának, hogy...

hogy ha minden jól megy akkor fél éves, azaz 6 kibaszott hónapos leszek hétfőn, járva egy olyan utat ahol sosem leszek tökéletes, csak egy picit emberibb, normálisabb, józanabb és boldogabb

Még egy gondolat...

Azért sosem leszek hálás az életnek, hogy alkoholista vagyok. Azért viszont igen, hogy kaptam egy második esélyt és hogy az agyamban valahol felsejlett a gondolat, kérj segítséget. Hagytam, hogy segítsenek, Zs, F, a társak, a családom. 

Ezért viszont hálás vagyok nap mint nap. 

A mai nap minden tekintetben megnyugvást hozott. Igaz csak 3,5 órát aludtam reggelre virradólag, de még is frissen s kipihenten ébredtem. Mondjuk nagyon vicces volt, hogy este még megnéztem az állásinterjú helyét. Azt láttam már, hogy 35 perc alatt a városban vagyok innen. Na de a logisztikai kp a városon kívül van és 20 percet kell még gyalogolni. Egyébként jól esett a reggeli séta :)

Maga az interjú jól ment, mondjuk kellő rutinom van abban, hogyan kell viselkedni és mit várnak el a túloldalt ülök, hiszen jómagam is éveken keresztül vettem fel embereket különböző pozíciókra. Ettől függetlenül, pár salses kis manírtól eltekintve önmagam adtam. Őszintén, kedvesen, visszakérdezve ha valami nem volt világos. Be is jutottam a második körbe, csütörtök délután 4re mehetek, igazából utána véglegesítjük, de láttam, hogy szeretnék ha mennék. 

hazafelé remek canossa járásban volt részem, 2 és fél óra alatt jutottam el F-hez :D Összejött minden baki, ami csak jöhetett. Eg percig se anyáztam, pedig nagyon kedvesen kaptam a nyakamba ónos esőt és jégdarát is :D Pont nem érdekelt. Megint van célom az életemben. Az elmúlt időszakban kicsit elveszettnek éreztem magam ebben a tekintetben is. Persze vártam a mai napot, de így utólag érzem, hogy milyen lelki megnyugvással járt. Sikerélménnyel.

Zs-vel is beszélgettünk ma. Jó volt.Nem fogom elkiabálni, de ma számomra jól működött, amiről tegnap beszéltünk. Nem feszített semmi, nyugodt voltam és szerelmesen mosolyogtam a közös hülyeségeinken. De nem mindig és mindenáron akartam vele kommunikálni. Biztos vagok benne, hogy nem mindig veszem ilyen lazán, de ma jó volt és éreztem ez is benne van abban, hogy nyugodtabb és kisimúltabb.

Szép nap volt :)

Napok óta bújkált bennem a feszültség. Mindig amikor azt hittem, hogy tudom az okát és megnyugodtam, akkor újra felbukkant. És ez szépen lassan kezdte rányomni a bélyegét a Zs-vel való kommunikációnkra. Ő úgy érezte tojáshéjon lépdel, amikor hozzám szól, én meg úgy hogy bizonytalanság van. 

nem túl jó párosítás. vettem egy nagy levegőt és leültem ma gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka. Ugyanis éreztem, hogy apa halála, a karácsony csak felerősíti bennem ezt az érzést de nem ez a valódi probléma.
Voltak gondolatok és érzések bennem, de segítséget kértem egy barátomtól - társamtól és beszélgettünk egyet. Akkort állt bennem össze a kép, hogy mi lehet a probléma forrása.

Túl erőltettük a kapcsolatunkat. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Ellenben erőből próbáltunk meg tenni ellene. Minden nap beszélnünk kell, jó reggelt üzenetet kell küldenem (ezt magamban érzem így, nem Zs várta el). Gyakran rákérdeztem, hogy olvastad a blogom? Hogy megtetted ezt meg azt? Lehet, hogy csak egy kávé felett ébredezni akart... 
Így hát belesódródtunk egy olyan szituációba, ami szerintem nem tartható. Ugyanis ő elkezdett finomkodva beszélni velem, nehogy megbántson. Én ezt pedig bizonytalanságnak vettem az ő részéről. Ahelyett, hogy bármelyikünk is megbeszélte volna a másikkal ezeket jól elvoltunk. Erőből akartuk megoldani.

Hazafelé még fel is bosszantott valamivel, dühös voltam rá. Dühös mert tehetetlennek éreztem magam. Szóval.. Szóval vettem egy nagy levegőt és amikor este beszélgettünk írásban akkor belefogtam és elmondtam, hogy a kapcsolatunk így, ebben a formában nekem nem jó (neki sem). Lazábbra kellene vennünk. El kellen hagynunk azokat az "erőletett dolgokat" amikkel próbáltunk a másik kedvére tenni. Nagyon cuki volt, mert az első reakciójából kijött a racionális énje és egyből a technikai dolgokat kérdezte. Hogyan, mikor, mit. Tudom, hogy ez számára is egy nehéz beszélgetés volt. Próbáltam írásban átadni, hogy ez nem arról szól, hogy már nem szeretem. Arról szól, hogy nekem ez nem jó. Érzem, hogy nem tudja tartani azt a tempót, amit beletszek ebbe a kapcsolatba, próbálja, igyekszik, de érzem megfeszül. És ebből az egészből számomra csak a bizonytalanság jött át.

Hiszem és vallom, hogy a biztos rossz is jobb mint a bizonytalanság. Ezért kértem, hogy legyen velem mindig őszinte. Ne arra figyeljen megbánt e a dolgokkal. Ha tudom, hogy az van, hogy ő ma nem lesz gépközelben de este beugrik beszélgetni akkor tudom mire számítsak. Ez van, alkoholista vagyok, 30 éve ez az első olyan párkapcsolatom, ahol hagyom hogy szeressenek, de még tanulom. Viszont ha tiszták a játékszabályok, akkor nem mozizok, nem képzelem el, hogy óó mindjárt ír vagy hív vagy füstjeleket küld. Akkor várom az estét, de addig teszem a dolgom. Így működöm és ha ezt nem osztom meg vele, akkor hiába próbélja meg a legnagyobb szerelemmel is kitalálni mire van szükségem, esélye sem lesz.

Nehéz beszélgetés volt. nem mondom, hogy minden pillanatát élveztem, de végig nyugalom volt bennem. Tudom, hiszem és érzem, hogy a kommunikáció fontos egy kapcsolatban. Néma gyereknek a  kurva anyját mondogatta apám. Ja meg azt is, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Én pedig szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Hiszek abban, hogy ilyen szerelem csak egyszer adatik meg az életben. De ezért tenni kell, dolgozni rajta és nem mindenáron akarom őt magam mellett tartani. A túlzó érzelmességgel néha megfojtottam. Igen túltoltom, mert nagyon akartam.. Hát igen tanulok, lassú folyamat, de szeretnék fejlődni, nem miatta. Magam miatt. Meg kell tanulnom, hogy hogyan működik egy normális kapcsolat egy másik emberrel. Ez pedig nehéz, nincs tapasztalatom. 

Akkor is lefolytattam volna ezt a beszélgetést ha szétmegünk, nem ez volt a célom, de magam miatt is és miatta is meg kellett beszélnünk ezeket. Jobb lett volna nem írásban persze. Sokat adott volna ha látja a metakommunikációmból, hogy mit érzek még mindig. De tudom, hogy így is jól sikerült. 

Időt és teret akarok adni magunknak azért...

Azért, hogy arra a bizonyos kérdésre kapásból igen legyen majd egyszer a válasza megint.