Nem azért írok mostanában ritkábban, mert nem történik velem semmi. Egyszerűen csak úgy vagyok vele, hogy amikor szükségét érzem feljövök és kiírom magamból. 

nem múlt el a kezdeti lelkesedés :) Egyszerűen csak vannak dolgok, amiket direktbe beszélek meg azokkal akiket érint és nem itt ventillálok. Egyébként rendben van velem minden. 213 napja nem ittam alkoholt. Lassan célba érek munka fronton is.

Hosszas mérlegelés után egy gyorséttermet választottam, ha minden jól megy akkor odamegyek. Bevallom sok szempontot mérlegeltem és végül arra jutottam, hogy szépen lassan építem újra az életem. Persze nagyon tetszik az a projekt, amit F-fel csináltunk meg és itt tovább is fogom magam képezni. Majd egy fél év - év után. Addigra visszaszokom a munka világába, beáll a három műszakos rend és meglátom hogyan bírom. 

Zs-vel a lehetőségeinkhez képest rendben van a kapcsolatunk. Szeretjük egymást, bár az ügyfele elég sok terhet tesz rá, de egyenlőre bírjuk még. Vannak szebb és morcosabb napok, de amióta szünetet tartottunk hétvégén pontosan tudom nekem mit kell tennem ahhoz, hogy a kapcsolatunk jól működjön és magammal is tudjak foglalkozni. Nem fogom ezt részletesen kifejteni. Ő a párom és segítem amiben tudom, úgy, hogy mellette megmarad az egyensúly. Hiszen egyenrangúak vagyunk ebben a kapcsolatban. Igaz amikor az egyikünk földre kerül, akkor a másik felsegíti, de hát ez is a párkapcsolat lényege valahol. Támogatni a másikat, amikor arra van szükség.

Visszatérve egy picit a munkára. Nem a dolgok könnyebbik végét akarom megfogni. Egyszerűen csak olyan állást szeretnék, ahol a munka mellett magamra is jut idő. Pont ma mondtam Zs-nek hazafelé, hogy 2-3 telefonnal el tudnék helyezkedni az üzleti életben, de azért nem akarok mert akkor kimerült lennék, ideges és feszült. Ez borítana mindent. Igen lemondok így a zsíros, jól fizető salses munkákról. De nem akarom csinálni, egyszerűen a hátamon feláll a szőr annak a gondolatára, hogy nekem megint hozni kelljen a számokat. Pedig jó voltam benne :D És igen néha hiányzik.. de ugye az idő megszépíti az emlékeket. És az üzlettel nem csak a sikerek jönnek. Szóval marad a terv.. gyorsétterem, józanodás, és előbb utóbba az a kreatív szakma ami tetszik és látom benne a célt, hogy mi szeretnék lenni.

Végre készen lettem a lakással, majdnem egy hetem ment el vele. Bevallom voltak nehéz pillanatok.. De összességében nagyon élveztem a munkát. Egyrészt kreatív volt, és alkotó folyamat. Másrészt magam oszthattam be mit és hogyan csinálok meg. Ok, F figyelő tekintete folyamatosan ott volt :D De nagyon jól csinálta, pont addig a határig hívogatott, ameddig érezte, hogy elmehet.

Persze voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy felgyújtom a ... - be az utolsó darabot (ide mindenki vérmérsékletétől függően helyettesítse be a női nemi szerv vagy a férfi megtermékenyítő anyag szinonímáját)

Abban a pillanatban, amikor végeztem, kitakarítottam és mentem még egy kört a lakásban, kurva jó érzések fogtak el. Hasznosnak éreztem magam, valami kézzelfoghatót alkottam. És ne feledkezzünk meg F szépérzékéről sem, tökéletes érzékkel válogatta össze a színeket és a formákat. Szóval ez egy nagyon jó hét volt.

Annyira kimerültem, hogy amikor hazaértem ruhástúl bevágódtam az ágyba és elaludtam. Hozzáteszem 4 óra alvással csináltam ma ezt végig. De sebaj, jó lett :D

Most egy kicsit lazábban vagyonk Zs-vel. Javasoltam neki, hogy hétvégente kevesebbet beszéljünk, csak reggel és este, mert szüksége van arra, hogy feltöltődjön a családdal is. Nekem pedig nem árt megtanulnom, hogyan foglaljam el magam és érezzem jól magam nélküle. Lekopogom ez a múlt hétvégi szünet óta tök jól megy. Nem is kell erőltetnem, csak foglalkoznom magammal. Persze, hogy hiányzik.. de kell a pihenés neki is és nekem is. Ezek az apró kis szünetek, vagy lazább napok pedig csak mélyítenek az érzéseinken.

Most este elgondolkodtam azon, mi lenne ha F vállalkozását kibővítenénk ezzel, amit most csináltam, csináltunk. Piciben, magánemberek számára, havi 2-3 projekt tartható lenne, a pénz is és az időbeosztás is.

De nem most. Majd a jövőben, de holnap felhívom, érdekelni fogja, mindig is ilyen ember volt, kereste a kreatív lehetőségeket.

Holnap lesz 30 hete, azaz 210 napja, hogy nem ittam alkoholt. Basszus.. repül az idő, bevallom egyre ritkábban számolom a napokat, nem ezek számítanak igazán. Pontosabban van egy kis kettősség bennem. hogy tök jó a 30 hét, de mégsem számolom, inkább azt nézem, hogy milyen lehetőségeim vannak tiszta fejjel.

Mondjuk élhetem az életem, mondjuk fejlődhetek, érdemben segíthetem a párom, a volt feleségemmel remek a kapcsolatunk (jó néha egymás agyára megyünk, de van ilyen :D ) 

Summa summárum jól érzem magam a búrömben.

Hosszú hét volt, nem is tudm hol kezdjem...

Most persze írhatnám, hogy nem ittam, de bevallom fel se merül bennem, hogy igyak. Pedig voltak nehézségek is és voltak gyönyörű pillanatok is a napjaimban. Mégis.. mégis maradok annál, hogy józanul tiszta fejjel élem meg ezeket. Nem hiányzik semmi sem, hogy fokozza vagy tompítsa a bennem lévő érzéseket.

zerdán egy szép napot töltöttünk együtt Zs-vel. Igen, volt benne összemorgás kétszer is, de meg tudtuk beszélni, tudtam neki segíteni, hogyan adja ki magából azt amit az új ügyfél okoz benne. Hogyan használjon ki helyzeteket, hogyan menedzselje a cégen belül önmagát. Remek coach lennél Cica, mondta nekem. Pedig tudom magamról, hogy csak neki, mert ő fontos számomra. De igen élvezem, hogy tudok neki segíteni és egy picit nem a fizikai munkával kell foglalkoznom. Igen, hiányzik a régi életemnek az a szegmense, amikor még hittem a szakmámban és egy egy promóciót és ügyfelet sikerre tudtam vinni. de az már a múlt. 

Ettől függetlenül jó neki segíteni, jó támogatni. Anno F-nek is sokat segítettem az üzleti élettel kapcsolatban, igaz ő milliószor makacsabb volt és a mai napig tisztelem benne, hogy a nem alkuszik meg a művész énje az üzlet rovására. 

Tegnap folytattam az F projektet, kezd a faszom telelenni az egésszel, de elvileg holnap vége van.. Hálistennek :D

Ma reggel pedig az élettől kaptunk egy újabb kis csodát, egy reggeli közös kávézást egy nagyon bájos kis budai kávézóban. Semmi extra, csak másfél óra beszélgetés, intimitás. Nagyon sokat adott.

Délután állás interjún voltam, jól sikerült, ha felvesznek akkor apró lépéssel de közelebb kerülök ahhoz amit szeretnék.. vagyis rendezhetem az életem, lépésről lépésre. 

lassan itt a 7 hónap is, az elején azt hittem mennyire nehéz lesz, hogy sosem telik el az első 1.. majd 2 majd 3 hónap. És lassan 4 hónapja van, hogy Zs-vel megünnepeltük a szülinapomon a 3 hónapos fordulót. Milyen szép hétvégée volt. Szerencsések vagyunk, hogy ennyi együtt töltött időt kapunk az élettől.

Azt mondják az embernek mindig van választása. Eldöntheti, hogy él e ezzel a lehetőséggel vagy hagyja, hogy az indulatai vezéreljék és a másik irányba induljon el. Reggel Zs-vel összezörrentünk egy kicsit, lényegtelen min. Elsőre nagy dolognak tűnt számomra, de ahelyett, hogy hagytam volna érvényesülni a régi működésemet, inkább elköszöntem és letettem a telefont. Tudtam, hogy nem akart szándékosan megbántani. Tudtam de az érzelmeim itt ugráltak bennem és dühös voltam. 

Így hát vettem egy nagy levegőt és végiggondoltam, hogy mi is történt, mi az oka, hogy mennyire fáradt, stb. Majd feltettem magamnak a kérdést:

Mi a fontosabb? Hagyni, hogy az egom uraljon engem, vagy félretenni és elengedni, ami történt. És én vlasztottam, elengedtem. Azért tettem ezt, mert így utólag is lényegtelen dologról volt szó. Bevallom megkönnyebbültem. Jó picit még dühös voltam rá, mondjuk mennyit? 20 percet :D rettenetesen sok idő.. Utána felöltöztem és elindultam dolgozni. Egész délelött nem jutott eszembe ami történt. 

Délután összefutottunk, megölelt, bocsánatot kért és érintőlegesen beszéltünk a dologról. Nem akartam nagyobb feneket keríteni neki. Minek? Attól jobb? Én tökéletes vagyok? Sosem hibázom? A f@szt nem.. már elnézés.. Nincs kettős mérce, mindig is utáltam. Viszont azt is elfogadom, hogy ő nem olyan mint én. Ez így is van jól.. Falramásznék attól, ha olyan lenne, mint én :D

Leültünk, segítettem neki a céges dolgokban, tanácsot adtam, próbáltam megnyugtatni. Láttam jól esik neki, tényleg sok van rajta és lassan az egészségét is befolyásolja. Tudom nem vagyok orvos.. de sok ilyen helyzetet láttam, sőt éltem át én is. Amikor a stressz átveszi az uralmat az elme felett. Féltem, nem nem magam miatt aggódom, vagy nem miattunk. Őt féltem, mert látom, hogy még mindig próbál megfelelni annak a faszom főnökének. Én nem vívhatom meg helyette ezt a harcot, de támogathatom.

Szóval ma döntöttem és választottam, és jó érzések vannak bennem. 205 nappal ezelött is döntöttem és azóta is minden nap döntök. Van választásom, szabad akaratom. Csodálatos dolog.

Ma Zs nálam volt és sokat beszélgettünk. Persze jó volt a karjaimban tartani, de számomra fontosabb volt, hogy a hétvége meghozta bennem azokat a normális érzelmi változásokat, melyekre szükségem volt. Úgy érzem, hogy most a helyén tudom kezelni az érzéseimet, nyugodtan megbeszélve vele dolgokat, elfogadva és átérezve az ő fáradtságát. De magamra figyelve és a céljaimra. Igen, tudom, hajlamos vagyok az érzelmi kilengésre, főleg ha a másik bajban van, akkor úgy érzem meg kell mentenem és beletolni minden erőmet. Hát a világ nem így működik és még ő sem várja el ezt. Szerencsére :)

Apropó célok.. hihetelen, ogy tegnap este pályáztam meg 10+ állást és már a héten lesz 3 interjúm. Ebből 2 olyan, melyeket szeretnék. Az egyik raktárosi álls, de innen 20 percre bkv-val, 3 műszak, könnyű fizikai munka. A másik szellemi kihívás, irodavezetői állás, hibrid munkábajárással. Mind a kettőnek megvan a maga előnye és hátránya. 

Este most kérdeztem Zs véleményét, de egyenlőre nem jutottunk előrébb. Mind a kettőnél megyek az interjúkra és majd kiderül, hogyan tovább :)

Na igen, ha már állás.. szóval gondolkodtam hétvégén és arra jutottam, hogy az előző állással kapcsolatban nem voltam elég türelmes. Mert tényleg jó pénzt fizetnek, korrekt is a cég, de nagy falat lett volna nekem. Igen, megint hirtelen akartam megoldani mindent. Ez van, beismerem, hogy hibáztam. A mostani két állásnál nem kapkodok, mind a kettőt jól megrágom, és megteszek mindent, hogy sikerüljön.

Szóval szép napom van, szép napunk volt. Minden tekintetben. Szeretem nap és a legjobb, hogy magamat is szeretem benne.

Bevallom őszintén jól telt a hétvégém. Igen féltem, hogy milyen hatással lesz rám ez a szünet nevű izé.. mennyire telepedik rá a lelkemre és voltak félelmeim. Jó nem leszek álszent és nem mondom, hogy 48 órája folyamatosan boldog mosollyal az arcomo jártam keltem a világban. De..

és ez egy nagy de, mert annak ellenére, hogy Zs kurvára hiányzik, jól éreztem magam. Egyrészt sokat foglalkoztam magammal, legalább 10 helyre küldtem el az önéletrajzomat, aludtam, kitakarítottam, haladtam az F projekttel, elég jól. Szóval lekötöttem a figyelmemet. És nyugalom van, ami jó érzés. Jó volt magamra fókuszálni, végiggondolni hogy mit és hogyan szeretnék csinálni. 

Jól van pontosan még nem tudom, de ha csak ülök és nyűglődök, hogy jajj de szarul indul az év, akkor ez így is marad. Ezt pedig nem szeretném. Ez a két nap is azt bizonyította, hogy ha aktívan elfoglalom magam, akkor kevesebb időm marad a felesleges lelkizésre magammal. Egyrészt ugyanazokat a köröket vagyok hajlamos megfutni (milyen meglepő) másrészt meg attól nem lesz jobb az életem, nem lesznek céljaim és nem haladok előre, hogy megint másoktól várom a segítséget és én csak ülök a sarokban és kesergek.

Szóval összekaptam magam és szépen, lassan sietve, de elkezdtem foglalkozni magammal.

Ok, felmerült bennem már a héten, hogy 2-3 telefonnal megint visszamehetnék az üzleti életbe.. Nincs itt az ideje, nem vagyok elég stabil és ezt nem az alkoholra értem. Arra gondolok, hogy még higgadnom kell és tanulnom a türelmet. Szóval egyenlőre marad a fizikai meló vagy a HO-ban végezhető szellemi munka. Meglátjuk :)

29 hete nem ittam alkoholt. 

Most a hétvégén szünetet tartunkk Zs-vel. Nem tudom, hogy milyen lesz. Azt érzem, hogy a jelenlegi llapotban ő is fáradt és én is.

Persze most írhatnék nagyon szép és bizakodó dolgokat, hogy ez milyen jó, így mind a ketten tudunk saját magunkkal foglalkozni, pihenni, stb. De ha őszinte akarok lenni fogalmam sincs ez hogy fog rám hatni. 

Azt tudom, hogy nekem saját magammal kell foglalkoznom, illetve itt vannak az F-fel közös projektjeink. Szóval lesz dolgom a hétvégén.

Most nyugodt vagyok, nincsenek már bennem félelmek, de nem mondom, hogy boldog mosollyal az arcomon vágok neki a hétvégének. Meglátjuk jó döntést hoztunk e. Szívből szeretném vasárnap este azt írni, hogy igen.

Nagyon hosszú nap volt. Reggel F-nél kezdtem, van egy nagy projektünk, aminek az első lépése az volt, hogy át kellett egy teher autónyi cuccot vinni egy lakásba. Igen ám, de a harmadik emeletre kellett felcipelni a dolgokat, lift meg nem volt. Elsőre nem tűnt megugorhatatlan feladatnak, de fél órával később...

Fél órával később azt éreztem végem van. A pulzusom olyan 150 körül lehetett, az oxigéniánytól beszűkült a látásom, megszédültem. Mocsok rosszul éreztem magam, F le is ültetett, hvtunk segítséget és a srácok megoldották. Viszont elgondolkodtam azon, hogy fizikailag mit bírok. Hazafelé még rámtelefonált az autószerelő az öcsém kocsijával kapcsolatban és vegyes hírei voltak. Bevallom a mai napom nem volt egy sikertörténet... F-nél lefeküdtem a kanapéra és aludtam egy órát, annyira kimerült voltam. 

Végiggondoltam, hogy mit kellene most tennem. A vidéki munkát nem fogom fizikailag bírni, ha ma 30 perc után így kidőltem, ott meg 9-11 órában kellene folyamatosan pakolnom. Ha az öcsém autója nem jó akkor az is előfordulhat, hogy szerencsésebb esetben éjjel a fagyban állok az út mentén, nem szerencsésebb esetben pedig az árokban landolok. Szóval ezt most elengedtem. 

Nem volt egyszerű döntés..De be kell ismernem, lehet többet akartam mint amire képes vagyok. Nem tudom, tényleg nem tudom mi lenne a jó. Zs-vel is beszéltünk ma erről. Igaz kicsit felbosszantott, de megértem, ő jót akart én meg nehezen viselem a kritikát. Este higgadtan megköszöntem neki, amit írt, igaza volt.

Ő nagyon kivan.. Tartom benne a lelket, próbalok nem csak férfiként visszajelzéseket adni a számára, hanem a vezetői tapasztalatomat is kamatoztatni. Meghallgatni, elmondani az objektív álláspontomat. Nem vagyunk túl szerencsés helyzetben. Mind a kettőnkön nagy a nyomás, és limitáltak a találkozási lehetőségeink. De hiszek abban, hogy meg tudjuk oldani. 

Nem azért támogatom mert a feladatom lenne. Így tartom helyesnek, mert a párom. Aynámra sokmindent mondtam már itt, de amikor majdnem 30 évvel ezelőtt apa kórházba került, naponta járt be hozzá 1,5 éven keresztül. Én ezt láttam, így neveltek, számomra egyértelmű, hogy ha a párunk bajban van, vagy extrém terhelésnek van kitéve, akkor nem engedjük el a kezét, hogy jól van fiam old meg egyedül. Mellé állunk és lehetőségeinkhez mérten de támogatjuk. Igen nehéz, igen néha hiányérzetem van, de most félre kell tenni az egómat. 

Tanulom az életet.. nehéz ezt elmagyarázni egy normális embernek, hogy milyen ez. Mennyire kusza néha, mint az összefonódott idegsejtek, rengeteg lehetőség, merre menjek, mi a jó, mi a helyes, mit tegyek? És ezt nem a kapcsolatunkra értem csak, magára az életemre. 

Hozzáteszem, hogy azért is nehéz ezt megélnem, mert őszintén vallottam, hogy az eddigi szakmai karrierem az maga volt a csoda. 21 éven keresztül nem voltam állásinterjún, mindig hívtak, felajánlottak munkákat és mindig minden összejött. Most meg semmi sem. Nagy a kontraszt, nehezen emésztem meg. Tudom az egóm. És azt is tudom, hogy bármikor visszamehetnék az üzleti életbe, de rámenne pillanatnyilag a józanodásom. Az pedig a legfontosabb.

Szóval holnap ameddig Zs dolgozik, nézek álláshírdetéseket és elküldöm ahova lehet. 

Bassus nehezen indul ez az év.. :D nem baj, lesz ez még így se. Na jó nem leszek negatív. Visszamegyünk az alapokhoz szépen és összerakom magam.

Nyűgös vagyok.. nagyon lassan haladnak a dolgok. Jó mondjuk az autó úgy tűnik rendben lesz, sikerült találnom egy normális szerelőt, ott is hagytam nála a kocsit, hogy átnézze rendesen.

Reggel randiztunk Zs-vel, összefutottunk egy órára. Sajnos a randi helyszín nem volt a legideálisabb választás és ezért nem tudtuk magunkat teljesen elengedni, úgy váltunk el, hogy benne is és bennem is hiányérzet volt. Most ez nem töltött fel minket, mint ahogy az eddigi rapid kis találkáink. Ma jeleztem neki, hogy fáradok. Tudom, hogy azt kérte tőlem, legyek én a kapcsolatunkban az erő, de most nem tudok többet beletenni. Amikor eddig megpróbáltam túlfeszíteni magam nem ment, csak morgás lett a vége. Hiányzik...

Ebben az évben, sőt ha jobban belegondolok dec. 22 óta nem volt egy normális randink egymással. Tudom, hogy zárkózottabb az érzelmek kimutatásában, mint én, de remélem átmegy neki, hogy most nekem is szükségem lenne arra, hogy egy picit megnyíljon. Nem azt várom, hogy olyan legyen mint én, hiszen kiegészítjük egymást. De most én is nyűgösebb vagyok. Persze megértem, hogy sok a munka, ott a család, de szeretnék legalább egy nyugodt napot eltölteni vele, hogy érezzem azt, ami az elmúlt majdnam 11 hónapunkban eddig megvolt. Hogy itt van a kapcsolatunkban. Érzem, hogy küzd és nem is akarom, hogy nekem megfeleljen. Nincs csak és de, szeretjük egymást. Egyszerűen hiányzik. Látom, hogy próbál kommunikálni, én próbálok türelemmel lenni.

Ez van, biztos ez is az utam része, hogy végig kell mennem ezen is.

Szeretet hiányom van

Holnapután ha minden jól alakul akkor itthon lesz. Bár kicsit tartok attól, hogy megint telebasszák munkával. Nembaj, legalább itt lesz. 

Elfogadás..

Lassan tényleg végelehetne ennek a hétnek. Ugye Zs betegségéről és a változó munkafeltételekről már írtam. Ezek mind, mind nehézzé tették a hetemet, de ma jött a hab a tortán.

Gondoltam elmegyek délelőtt bevásárolni, tankolok, majd délután pihenek egyet. Amikor beültem a kocsiba akkor jött velem szembe, hogy az a kuplung, amit szervízeltettem, nem működik. Az istennek se. Ráadásul beragadt sebességbe téve, szóval baszhatom. Kurvára ideges lettem. 

Nagyjából fél órának kellett eltelnie, ameddig rendezni tudtam a gondolataimat. Ráadásuul úgy indultam el otthonról, hogy nem vittem magammal cigit, mert hát próbálok ugye leszokni, legalább is visszább venni a menyiséget. Írtam Zs-nek, kipuffogtam magam neki, beszéltem F-fel is. Arra jutottam, hogy reggel felhívom a leendő munkahelyemet és szólok, hogy nem tudok menni. Nincsenek messze de még is csak vidéken vannak. Ha nem tél lenne akkor nem érdekelne annyira a kocsi, de télen, éjszaka az éjjeli járatra várni minusz fokokban, nos ezt nem. Mindig hétfőn van beléptetés és ezért akkor majd 24-n kezdek. Ha belemennek, ha nem akkor se tudok mit csinálni.  Illetve ez a részleg hivatalosan csak február 1-én indul, addig a város másik végére kellene átmenni és ha nincs autóm, azt egyszerűen nem tudom megoldani. Igaz az interjún még arról volt szó, hogy céges buszokkal hoznak visznek minket a telephelyek között, de pénteken már úgy tűnt, hogy mindenki maga oldja meg a munkábajutását. Szóval ez így nekem nem lenne jó.

Továbbá az autót intézni kell. Pénteken hoztam el a szervízből, holnap reggel hívom is őket, hogy trélerrel vigyük át oda a kocsit és garanciálisan nézzék meg. Szép szóval de határozottan fogok mindenhol érvelni és beszélni.

Ez az egy hét kiesés komoly anyagi kieséssel is jár, plusz a beragadt sebváltó miatt ideges voltam, hogy akkor hogyan teszik fel trélerre.

Összességében minden adott volt ahhoz, hogy szar napom legyen.. de valahogy mégis..

Mégis összekaptam magam, hazajöttem, lefeküdtem, majd elmentem egy nagyot sétálni. Hazafelé megnéztem a kocsit és sikerül üresbe tennem, isten áldja azt a minimális műszaki tudást, amit felszedtem anno a jogsinál :D Szóval egy probléma kipipálva. Amikor hazaértem már teljesen nyugodt voltam és jókedvű.

Semmit nem tudok tenni ez ellen, de.

De akkor lehet F-nek segítenem, onnan van pénz és ott lekötöm magam. Tudom nyugodtan intézni a kocsit, tudok magammal foglalkozni, elmenni gyűlésre és tudok Zs-vel is egy pici időt tölteni. Szóval minek idegeskedjek?

Újfent jó megélni, hogy a nyugalom belülről árad. Hiába kapálóznék csak egyre nagyobb hülyeségeket csinálnék, folyamatosan ingerült és nyugtalan lennék, ennek pedig az lenne a következménye, hogy belemarnék azokba, akik szeretnek. De ezt most csak így ebben a pillanatban gondoltam végig. Jó érzés , hogy a héten történtek ellenére jól érzem magam, mosolygós vagyok. Reggel majd szépen telefonálgatok és intézek mindent.

Ha pedig az új helyen problémáznak? Na bumm.. 27.000 ember hiányzik a kiskereskedelemből, jött szembe hasonló munkával kapcsolatos hirdetés, igaz kevesebb pénz, de innen 20 percre a másik kerületben. Szóval akkor sincs semmi, megpályázom azt. 

Summa summárum, bármi is történt a héten jól vagyok és jól érzem magam