Amennyire féltem a mai naptól annyira máshogy alakult. 

Aludtam egy nagyot és Zs-vel ébredeztem utána. Telefonon beszéltünk, mindig megnyugtat a hangja és kisimít. Szeretem.. őt is és a hangját is. Délelőtt pihentem. Persze a három nap alatt semmi olyat nem csináltam, amit beterveztem, ellenben rengeteg pihenés volt benne, jó egy kicsit rendet raktam, főztem, mosogattam, de ezek olyan apróságok amikkel készülök a holnapra. Mert hazajön, itthon fog várni. A kommunikációnkba szépen lassan beépülnek azok a szófordulatok, amik "párkapcsolatosak" szép magyar szóval élve :)

Szívet melengető érzés olyanokat írni vagy olvasni, hogy várlak itthon, vagy hogy jó akkor hagyok neked a hűtőben.

Miért is mesélem el ezeket? Nem őt vagy a kapcsolatunkat akarom piedesztára állítani. Azért teszem, mert ezek a szimpla, hétköznapi dolgok elterelték a figyelmem a fájdalomról. Nem ez van bennem hanem emlékezés. Rengeteg szép és jó emlék apámról. Délután Zs még küldött át a gyerekkoráról képeket, a szüleiről, milyen volt picinek, milyen volt az édesapja. Nagyon sok közös vonás volt apámmal. bajusz, a 70-es, 80-as évekre jellemző haj és bajusz viselet, ruhák, tárgyak. Mind mind a mltunk emlékei. Felemelő és nemes volt ezekről az emlékekről beszélgetni vele. Sajnos mind a kettőnknek már csak az anyukája él.. De még is, ahogy ezeket végigvettük, nevetve, megkönnyezve néhány képet, bennem melegség áradt szét. Mert mi is lehetne méltóbb apám emlékéhez, mint a szépre emlékezni. Arra, hogy mennyi szeretetet kaptam, kaptunk az öcsémmel, hogy tényleg él bennem apa öröksége. bennünk. 

Azt hiszem ezért is olyan szép és megismételhetetlen ez a szerelem, közösek az otthonról hozott alapok, elvek. Sok más is széppé és gyönyörűvé teszi, de ugyanazokat az emberi alapértékeket valljuk, mert ezeket hozzuk otthonról.

Este gyújtottam még egy gyetyát apa emlékére, most aludt el. Közben elméleti fizikáról beszélgettünk, meg filmforgatásról. Vegyesen, nevetve, bohóckodva néha komolyan. Szeretem őt. nagyon.

Nagyon rosszul aludtam, konkrétan nem emlékszem, hogy valaha is ennyire intenzíven éltem volna meg rossz álmot. Démonokkal viaskodtam, az egyik belémharapott, nem mart meg, de éreztem a fogait a kezemen, miközben egy lepedővel fojtogatott én pedig a nyakát próbáltam kitörni. Ekkor volt hajnali fél 3, 1,5 óra alvás után sikerült erre, hideg verítékkel a hátamon felébrednem.

Reggel, amikor elmeséltem Zs-nek, feldobta, hogy fussunk össze picit ameddig vásárol. Nagyon jól esett és maga a találkozás is. Az is amikor lelkesen elmesélte a tegnapi programjukat, amit én találtam a neten. Szívmelengető volt. Kicsit kisimított, utána elmentem és órákon át sétáltam, napoztam az ösz fényeit élvezve, majd hazajöttem és pihenés. Sokat csevegtünk ma a neten, jó volt, de éreztem, hogy ott bújkál bennem az, hogy holnap halottak napja van.. Apa.. A beszélgetésünk közben is rossz kedvem lett, apa hiánya, az, hogy az ő örökségét nem tudom átadni senkinek, hiszen gyermektelen vagyok. Mielőtt végképp elmerültem volna a mélabú mély tengerében, megírta, hogy márpadig van kinek átadnom. Hiszen neki elmesélem ezeket ezáltal ő tovább tudja adni a gyerkőcnek. Olyan jól esett. Megnyugodtam. Talán apám öröksége, ha áttételesen is, de fentmarad.

Este elindultam gyűlésre, menet közben kaptam a hívást ma nem lesz. Remek vissza haza, ok, akkor majd onlinera megyek. Egyrészt nagyon szerettem volna élőre elmenni, mert féltem attól, hogy a holnapi nap rányomja a hangulatomra a béllyegét, másrészt az online nem rossz de nem az igazi. Főleg a mai.. olyan nehéz megosztások voltak, hogy csak pislogtam. De ezt nem részletezem most.

Este még beszéltünk egy pár szót, éreztem fáradt. Elköszöntünk és akkor jött a türelmetlenség, hogy még maradhatott volna egy kicsit. Ok, de akkor sem tudott volna többet segíteni. Az agyam tudja, az érzéseim viszont hiányolták. Jó ebben a helyzetben mindig hiányzik, telhetetlen vagyok ha róla van szó. Pedig ma anya, felügyelőtiszt és szerelmes nő próbált meg lenni egyszerre. Tudom, hogy elfáradt. Az agyam tudja az érzéseim meg barátkoznak ezzel. Egyrészt ahelyett hogy reggelig duzzognék magamban, megírtam neki ezeket az érzéseimet, gondolataimat. Másrészt szépen beszélgetek magammal és most ki is írom a mai napomat.

Csak kicsit unalmas, hogy mindig van valami, ami miatt lehet nyűglődni, tudom, lassan siessek, de akkor is. Jó lenne már túllenni a holnapon. Elmenni kedden dolgozni, megint pakolni, kiadni magamból fizikailag ezt a nyűgöt. Azt hiszem keresek a hétvégékre vagy jógát vagy bunyót a közelben, hogy ne érezzek annyit. Nem eltompítani akarom magam, csak kiadni azt a tehetetlen dühöt és fájdalmat, ami apa halála miatt folyamatosan fel fel bukkan bennem. Mérgez. El kellene végleg engednem, elfogadni, hogy elment. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, de valamit lépnem kell, hogy nyugodtabb legyek, pontosabban, hogy ez a nyugalom állandósuljon bennem. Egyébként meg nem tudom mit rinyálok itt, amikor sokkal nyugodtabb vagyok mostanában, de hát az egó.. én most és mindörökké szeretném azt ami a héten bennem volt..

Ma délután nagyon sokszor eszembe volt az apám. Hányzik. Sokszor hallottam, hogy majd az idő.. ekkora faszságot.. lehet, hogy majd évtizedek múlva máshogy fogom érezni, de hiába telt el a gyászév, nem lett jobb. Ma is azon kaptam magam, hogy elmesélném neki ezt meg azt. Beszéljek hozzá hangosan? Vagy elég csak a gondolataimban diskurálnunk? Nem tudom, egyszerűen nem tudom, hogy mi a jó. Itt van mindenszentek ünnepe és amit tehetek, hogy emlékezem rá, a bölcsességeire, arra, hogy mennyit adott, milyen emberré próbált nevelni. 

Szerettem és hiányzik. Hétfőn gyújtok egy gyertyát érte.

Holnap megpróbálom ezt kikapcsolni magamból, nem az emlékét, hanem azt, hogy ez a fájdalom elviszi a figyelmem az útról. Érzékenyebbé tesz. Pakolok, alszom, kicsit meditálok, vagy sétálok egy nagyot, hogy kiszellőztessem a fejem. Úgy se fedeztem még fel a környéket. Este meg elmegyek gyűlésre, ha addig nem enyhül ez bennem akkor majd ott kibeszélem magamból.

Hiányzik Zs. Kedden fogunk csak találkozni. Nagyon várom, mert ez a találkozás olyan lesz, amilyen még nem volt. Itthon fog várni rám, a kis kuckónkben és most előszőr jövök úgy majd haza, hogy amikor kinyitom az ajtót itt lesz és vár rám. Hmm.. kedd.. csodaország, egy apró kis lépés újból.

Ma van az első olyan szombatom a lakásba, amikor pihenni tudok. Igazából a hosszú hétvégét a pihenésnek szánom. 

Aludtam 9 órát, elmentem a piacra körbenézni, újból megállapítottam, hogy a kézműves jelző lehet, hogy jobb minőséget takar, de egyban magasabb árakat is. Igen, most az az időszak van, amikor az ínyecségeket csak nézegetem és bólintok ilyet már ettem. Nem éhezem, de most be van osztva a pénz hó végéig. Semmi bajom nincs ezzel. Sőt. Szerintem ez a normális, nem pedig ahogy régen éltem. Megkívántam, megvettem, megtehettem. Most meg nem. Abszolút nem feszélyez a dolog. Továbbra is szeretem ezt az életem.

Egyszer egy gyűlésan azt olvastam fel zárásként, hogy csak a mai nap... és fel volt sorolva egy csomó minden, hogy hogyan éljük az életünket. Pár dolog megmaradt, de ami igazán a szívemhez közelálló, hogy csak a mai nap tegyek valami jót önzetlenül. Lehetőleg úgy, hogy akit érint ne is tudjon róla.
Hetekkel ezelött átküldtem Zs-nek egy linket egy gyerekprogramról, ma voltak. lelkendezve mesélt arról, hogy a kisfia mennyire élvezte, és hogy ő mennyire büszkerá. Olyan jól esett olvasni. Nem azért mert ezt a programot én találtam. Azért volt jó, mert úgy okoztam örömet és egy csodás pillanatot két ember életébe, hogy csak figyeltem arra a nőre akit szeretek. Nem magam miatt mosolyogtam, amikor olvastam  Zs sorait. Miattuk, és azért mert ezek az apró kis csodák segítenek ahhoz hozzá, hogy átéljem mit is tartogat az életem alkohol nélkül. Millió és milló élményt, szépséget. Tisztán és józanul. 

Ma szabadságoltam magam az aa-ból. Jó itthon semmit tenni, illetve mindjárt húst pácolok, rendet vágok egy kicsit, teszek veszek. Lett egy manóm, együtt nézünk gagyi filmeket, kávézunk (Zs vette nekem). Szerelem van. Jó érzés, hogy mindaz ami a költözés előtt nyomasztott, eltűnt. Nincs, semmivé foszlott. Maradt a nyugalom, a jókedv, a szerelem, a béke és minden, amire vágytam. Kurvára vágytam arra, hogy így élhessem meg legalább egy napom. Nekem most több nap is adatott. Hálás vagyok érte. 

Csak apám hiányzik. Tegnap fel akartam hívni. Elmesélni, hogy nézd apa, elbuktam, de már állok fel. Ahogy tőled láttam 28 évvel ezelőtt. Látod, azok az értékek, szeret, mesék, a velünk töltött idő meghozza most a gyümölcsét.
Szeretnék hini abban, hogy látja min megyek keresztül. Tudom, hogy büszke volt rám, leírta, elmondta és legfőképpen éreztette.

Ha nem lenne ilyen hátterem, ha nem lenne egy csodás NŐ az életemben akkor is ezen az úton mennék, de sokkal rögösebbnek élném meg.

Ahonnan jöttél elillan
Amerre tartasz sehol még
Az élet a kettő között van
A Sors furfangos ajándék
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz

Szeretlek, bármit tehetnél
Szeretlek-másképp mondani
Nem lehet Nem is tudom miért
Szeretnél többet hallani
Bocsáss meg mindent magadnak
Hisz egyszer úgyis elévül
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül

Jó az, ha mindent ahogy van
Úgy el tudsz fogadni
A baj mindig múló állapot
Nem kell folyton keresni
Ha fejjel vagy a homokban
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap
Hogy milyen kék az ég

nehéz erről most összeszedetten írnom. Nem azért mert ne ezt éreztem volna végig napközben, hanem azért mert úgy érzem arra a csodára, amiben ma volt részem, még nem találtam meg a megfelelő szavakat.

Jó volt ma bent dolgozni, vicces voltam mindenkivel, nevettünk nagyokat, égett a kezem alatt a munka, jól éreztem magam a bőrőmben. Zs-vel, meghitt szerelmes, kacérkodós és egymás vérét szívós beszélgetéseket folytattunk, úgy indultam haza, hogy ha most itt lenne a világvége én akkor se lehetnék boldogabb. Ó és mekkorát tévedtem... 

Hazaértem és már az ajtóból láttam a lépcsőházi világítás beszűrődő fényében, hogy valami megváltozott. valaki itt járt. Zs.. felugrott és egy szerelmes levél (nagyon cuki és szívmelengető írás) mellett számos apró de szerelmes dolgot találtam az asztalomon. És ekkor örömkönnyekben törtem ki. Hálás voltam neki, magamnak, a második esélyemnek. Nem tudom megfogalmazni, hogy abban a pillanatban amikor realizálódott benne, hogy ez az apró kis meglepetés micsoda örömet okoz, mit éreztem. Nincsenek pillanatnyilag szavaim, hogy átadjam mindazt ami most is bennem van...

Nagyon régóta nem voltam boldog, apa halála előtt évekkel talán. Amikor gyereket vártunk F-fel. Azt hiszem akkor voltam igazán boldog utóljára. És most. Pedig semmim sincsen és mégis megvan mindenem. Pedig mennyire mást gondoltam a boldogságról. Siker, pénz csillogás. Üres dolgok a számomra mamár. Persze kell a pénz, de már nem annyi. Tündöklés? Szerepeltem én eleget az elmúlt 20 évben és mi lett a vége. Siker? Ha jól végzem a munkám és érzem, hogy befogadnak és szeretnek velem dolgozni, vagy ha megnevettetem a kollégáimat közben az most számomra a siker. Nem a több milliós üzletek megszerzése és menedzselése. Mennyire nem hiányzik az a világ. 

Hálás vagyok hogy ezt az életet élhetem. Alkoholista vagyok, igen, de boldogabb, mint valaha. Szabad ember, tudok aludni, persze a múltam árnyai itt vannak körülöttem és lassan elő elő bújnak az odujukból. És ez így is van jól.. Szépen lassan szembenézek mindegyikkel, de most pihenek, békés lélekkel és szerelmes szívvel.

Életem egyik legszebb napja van mögöttem, nem ez így nem teljesen igaz. Az új életem egyik legszebb napja. Úgy érzem lassan de biztosan egy új fejezetet nyithatok. Hálát adhatok a sorsnak, hogy élek a második esélyemmel. Lássuk csak, mirt érzem ezt... Egészséges vagyok, józan, lassan 4 hónapja, nincs ivásvágyam, van állásom, vannak új barátaim, egy remek szponzorom és ami ma nagyon nagyon átjött.. Párkapcsolatom. Társam, közös kuckóval. Egy pici lakás, oázis, ami csak a kettőnkké. Nem vagyok benne biztos,hogy írásban át tudom adni azt a fajta nyugalmat, lelkesedést, rengeteg nevetést és intimitást, amit a mai nap hozott az életembe. Persze volt előtte mozizás (mindig van) milyen lesz, mi lenne ha stb.. de ezek vágyak és nem elvárások. Álmodozás egy szebb, jobb vagy éppen másik életről. Egy közösen kialakított életről Zs-vel. Vágyom rá, ahogy ő is. Mondjuk én sokkal többet beszélek róla :D De szeretem azokat a pillanatokat, amikor megnyílik és megosztja velem, hogy mikről szokott ábrándozni. Így egészítjük ki egymást és tudunk erőt, hitet és biztonságot belevinni a kapcsolatunkba.

Mára virradólag 8 órát aludtam egyhuzamban, nagyon jól esett. Kezd a lelkem megnyugodni, persze hogy vannak még feladataim, de legalább már nem problémaként élem meg őket. Hanem tennivalóként. Az ilyen napok kisimítanak és erőt adnak, hogy ezeket a feladatokat ne csak tologassam, hanem foglalkozzak velük és szépen lassan meg is oldjam őket. Haladok, lehet, hogy külső szemlélőként lassan, de a magam tempójában, nem erőltetve semmit sem. 

Ma este online gyűlésen voltam. Láttam egy olyan társamat, aki most esett vissza, akit kedvelek és szoktam vele személyesen is találkozni. Nem volt bennem szánalom vagy sajnálat. Elbukott. Remélem fel tud állni újra, számomra pedig intő példa, hogy miért haladjak az utamon a saját tempómban. Ha túlfeszítem magam, akkor jelentkeznek azok a tünetek, amik.. és ezt most nem is folytatom.

Mert a mai napom, ez a bejegyzés arról szól, hogy boldog vagyok, szinte hihetetlenül boldog. Kerülget a fáradtság, lusta macskaként itt sompolyog körülöttem, de még nem akarok aludni. Szeretem, ha most már csak gondolatban is, de kiélvezni a mai napunkat. Visszabújni a szerelmem karjaiba, elmenni újra vásárolni, lakberendezési tanácsokkal, ötletekkel bombázni egymást, nagyokat kacagni, vidáman cigizni a villamosra várva, elmerülni a zöld szemei tengerében, sétálni az őszi nap melegngető fényében... egy szóval ÉLNI! Szeretni boldognak lenni.

A pomogácsaink meg eltüntek, de kurvára nem is hiányoznak. Jó helyettük jött pár langolier, de éppen, hogy csak felvillantották a fogaikat :)

Bevallom nehezen tudtam tegnap elaludni, szokatlan volt a hely, testileg fáradt voltam, de éber. 1 óra forgolódás után feladtam és hajnali 1ig valami bugyuta akciófilmmel kapcsoltam ki az agyam.

Reggel kipihenten ébredtem :) Új lakás és mennyi tennivaló :D kis pakolászás, délelőtti szundi, mosás, majd szponzor és gyűlés. A szponzori beszélgetés nagyon jó volt. Rég nem találkoztunk, de most volt itt az ideje. Lélekben máshol voltam eddig és ehhez a beszélgetéshez lélekben is jelen kellett lennem. Sokat adott pedig nem volt könnyű. Sok minden felkavarodott bennem. De megcsináltam az első lépést, azaz elfogadom, hogy az életem irányíthatatlanná vált. Nem tudok mindent kontrollálni. Sem a céges multamat sem a magánéletemet. Ez utóbbinak estére kattogás lett a vége.
Szóval most irány a második lépés. vagyis, hogy egy úgy nevezett Felsőbb Erő helyre állíthatja az életünket. magamnak úgy fordítottam le, hogy ha tovább dolgozom az utamon akkor jobb lehet az életem. Hiszek ebben, mert az elmúlt hetek összes problémája ellenére boldog vagyok és mosolygós.

Egyébként jó napom volt :) Nem is tudom mikor éreztem utoljára úgy, hogy nem vettem észre vasárnap van. Biztos mindenki ismeri azt az érzést, hogy szombaton még minden jó, de ahogy eljön a vasárnap úgy kezdi el az ember számolgatni mennyi van még hétfőig. Mert a hétfő nevű izé az bizony pomogács. Nagyon. Hétfőn munka van, nincs hétvége stb. Nos ez bennem ma semennyire sem volt meg :) A hétvége összefolyt egy nagy, összefüggő boldog folyammá. Jó érzés.

Az esti kattogást pedig megbeszéltem Zs-vel. 2-3 mondat volt, kisimított a szavaival. Nem akarom ragozni, hiányzik. Most limitáltabb a kommunikáció lehetősége és bevallom el voltam eddig kényeztetve a napi sok üzenettel, telefonnal, találkozással. Most kevesebb van ezekből. De már csak két nap. Várom. nagyon. Szerelmes vagyok, mindig és egyre jobban. Amióta átköltöztem ezt jól élem meg. A jó dolgoknak örülök, amin nem tudok változtatni azt elfogadom, csak hát a mai beszélgetés felkavarta bennem ezeket az érzéseket. De ez így van jól, van mivel dolgoznom, mit elengednem és bevallom este már meg is nyugodtam, most ahogy kiírom magamból ezeket a gondolatokat érzem ahogy lassan foszlanak semmivé.

Blogolni is jó, gyűlésre járni is jó és szerelmesnek lenni pedig a világ legszebb dolga. 

Hmm.. 16 hét, 112 nap, lassan 4 hónap. nagyon durva, hogy 4 hónap után mennyivel jobban ismerem magam mint 44 évben.

Eljött a várva várt nap. Reggel 7kor keltem, 11re jöttek a ársak bepakolni a kocsit. 4 órán át, apkoltam ki a teraszra mindent, takarítottam, rendezkedtem. A végén olyan jó érzés volt minden. Belevágni valami újba, magam mögött hagyni a múltamnak ezt a részét. Persze megcsúsztunk a pakolással és az a srác, aki a kocsit hozta ment tovább. Én meg itt álltam és egyedül kellett felhordanom a cuccokat a harmadik emeletre. A tökömön is folyt a víz.. Konkrétan úgy éreztem sose fogynak el a dobozok. És akkor egyszer csak vége lett és felkerült minden, az ágy is befért a helyére.

Nos ez a fizikai leírása a mai napomnak.. A lelki.. a lelki részét nagyon nehezen tudom megfogni. Nem tudom mikor voltam ennyire felszabadult és boldog egy olyan helyzetben, ami régen stresszessé és morcossá tett volna. Most pedig vidáman, izzadva de jó kedvvel csináltam mindent. Zs-vel is beszéltem telefonon, annyira örült, hogy kihallatszik a hangomból az életszeretet, a boldogság. Igen, ma boldog vagyok, nem azért mert 111 napja nem ittam alkoholt, hanem azért mert minden nehézség ellenére de sikerült egy apró de jelentős lépést tennem. örömmel és nyugalommal tölt el, hogy jobb helyen vagyok. Csendes, barátságos pici kuckóban. Közel mindenkihez és mindenhez. Lehetőségem van jobbá tenni az életem. Pedig féltem, hogy nem fog sikerülni, jött a mi lesz ha érzés.. Jönnek a pomogácsok és szétbarmolják azt, amit olyan jól elterveztem. de nem jöttek. Én meg úszok a boldogságban. Fáradt vagyok, kurvára érzem minden porcikám, de akkor is kibaszott boldog vagyok és itt vigyorgok mint a tejbetök. Mert sikerült. 

És az, hogy Zs-vel is újból egymást erősítjük.. nem marjuk egymást, nem a félelmek dominálnak. Nagy igazság van abban, hogy ne azzal foglalkozzon az ember amilye nincs, örüljön annak amilye van. Nekem pedig olyan sok sok mindenem van. Új barátok, kis kuckó, munka, és szerelem. Vannak lehetőségeim, ma úgy fogom álomra hajtani a fejem, hogy béke van bennem, a lelkem minden zugában. Kivéve a szívemben. Ott a Szerelem lakik.

Egy karnyújtásnyira, pontosabban egy éjszakára vagyok egy új élet kezdetétől. Hosszú napok vannak mögöttem, örömmel és bánattal, feszültséggel és félelemmel kikövezett út vezetett idáig. 

Holnap itthagyom ezt a lakást, amit picivel több mint 1 éve vettem ki. Sikeresnek titulált vállalkozóként, jöttem ide és boldog emberként távozom. Persze sokan hülyének néztek, hogy a covid alatt fejlesztettem a cégemet, embereket vettem fel, új üzletágat hoztam létre és a pandémia ellenére sikerült 40%-kal megnövelni az árbevételünket. 

Továbbra is hiszem, hogy apám halála döntő szerepet játszott abban, hogy a betegségem magasabb szintre kapcsolt, de most már tudom, hogy ez csak idő kérdése lett volna. Nem bánom és nem sajnálom, hogy így alakult. Persze kurva nehéz, jó senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. De még is.. még is benne van az új élet lehetősége. Annak az életnek, ami normálisabb, nem a sikerességen alapul, nem olyan emberi kapcsolatokon, akik felém se néznek amióta tönkrementem mint üzletember. Tiztelet a kivételnek. Ebben az újrakezdésben benne van az őszinte emberi kapcsolat, a szerelem, a munka becsülete, a kemény elszántság, a józanodás. Minden olyan, amire eddig nem vagy alig tettem hangúlyt. 

Nem születtem újjá, az nagyon papetikus lenne és nem is tértem meg a jóistenhez. Egyszerűen csak máshogyan súlyozok. Továbbra is én vagyok a legfontosabb, csak most már nem az egóm, hanem én az ember. Zs szokta mindig mondani, ha én jól vagok akkor mi is jól vagyunk.

Nehéz hét áll mögöttünk. Mind a ketten beletettünk mindent, még is úgy tűnt, hogy ez nem elég. Ahogy ő fogalmazott eddig felemeltük egymást, de most a negatív szinergiával egymás félelmeit, nyűgösségét és negatív dolgait kezdtük el erősíteni. A héten többször is nekifutottunk, hogy személyesen átbeszéljük, megoldjuk de csak egyhelyben tipródtunk. Majd kéz a kézben vettünk egy nagy levegőt és megpróbáltuk újra. Egymásra, a szerelmünkre figyelve. Nem azon morfondírozva mi nincs az életünkben, hanem annak örülve amink van. Csak ő és én. Ma.

Működött, működik, szerelmesek vagyunk, egy csodaszép megnyugtató, kisimító nappal a hátunk mögött. 
 Holnap költözöm, fele ekkora lakás, kis közös kuckó, de várom. Pici lesz de a miénk.