Az megvan, hogy ma az első feleségemtől több figyelmet és emberi hozzáállást kaptam, mint az anyámtól?

A volt feleségemmel ma tágyaltam a cégük felé fentálló kintlévőségemről. Nagyon korrektek voltak, látszott a megoldásra törekednek. Nem mondtam a betegségem, csak annyit kiégtem és terápiára járok. Basszus, tök kedvesen normálisan, segítőleg állt hozzám emberileg is.

Ezek után jött anyám este.. Pff. visszavittem az öcsém kocsiját, anyám elkezdte mondani, hogy van sok céges levelem vigyem el. Mondtam bkv-zom, majd hétvégén elviszem. Erre elkezdte erőltetni, gyerekként kezelt, de szó szerint, hogy így nem lehet intézni a dolgaim stb. Elöszőr csak megemeltem a hangom, hogy hagyja abba, felnőtt férfi vagyok el tudom dönteni mivel mikor foglalkozom. Után jött a lelki zsarolás, hogy őt ebben a családban.. na eddig jutott, mert elkezdtem üvölteni, hogy gyógyuló félben lévő alkoholista vagyok és hagyja már abba. Nekem erre nincs szükségem, nem hiszem el, hogy nem érti meg. És eljöttem, egyből felhívtam egy AA társam és kidühöngtem magam neki. Bármit de nem akarok inni. És erre remekül lehetett volna. De nem adom a 60 napom, soha! 

Majd egyszer higgadtan megkérdezem tőle, hogy miért nem érdeklődik úgy ahogy lehetne:
- Kisfiam nem vagy éhes?
- Mi van a munkával, mikor kezdesz?
- voltál ma gyűlésen?

csupa olyan kérdés, amiket még az öcsém is fel tud tenni. Nem, ő a saját akaratát nyomja rá a környezetére.
Valahol a lelkem mélyn pislákol egy pici lámpás, hogy nem rossz ember, csak ez a szeretetnyelve meg ilyenek, de nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. Nem mert.. úgy is tudjátok miért.

Egyéblént a mai csodálatos napomat nem tudta ezze elrontani. Szerencsés vagyok, hogy kaptam egy második esélyt az élettől és szép, nemes, szerelmes, emberi azaz csodás dolgok történtek velem. Szívetmelengető két csodás szempár nézett vezetés közben, a Micimackóból idéztem, aludtunk, közösen vettünk ebédet, összebújtunk, Zs meetingelt.. hétköznapi apró csodák. Barátokkal, szerelemmel, nekem ma többre nincs is szükségem.

Jah még annyi, hogy annyira cukik voltak ma a gyűlésen, mondtam a 60 napot. Erre az már 2 hónap, érmét neki :D Mondom, nem, nem, majd holnap lesz meg a 61 nap, de hétfőn itt szeretném elkérni a 2 hónapos érmét. És együtt nevettünk :)

soha ne égess fel magad mögött minden hidat - tartja a régi mondás. Azonban én ezzel, a saját helyzetemben nem értek egyet. A jelenlegi üzleti kapcsolataimat teljesen magam mögött fogom hagyni. Tegnap már írtam a kötelezettségeimről, ez rendben van, állok elébe. De az hidegen hagyott ma, hogy visszahívtak egy olyan bulira, ahol semmi keresnivalóm. Nem azért mert szégyelném, hogy elmegyek mondjuk raktári munkásnak 20 év után, vagy, hogy már nem vagyok a társadalmi normák szerint sikeresen. Nem. Azért mert nincs ott keresnivalóm. Az üzleti életből az egyetlen ember, aki a barátom és volt kollégám egyébként is fel szokott hívni, hogy hogy vagyok. A többiek le se szarnak, de ha buli van akkor gyere. köszi nem.

Vannak új barátaim, remek emberek, társak, akik aggódnak, megosztják velem őszintén a dolgaikat. nekem ez pont elég. Van egy tökéletlen anyám, akit szeretek, de most távolabb tartom magamtól. Ott van F, akivel remek a kapcsolatom, az öcsém, aki aggódig de támogat. Én itt van Zs is, a szerelmem. nem lesz nyáladzás ebben a bejegyzésben, nem fogok túlcsorduló érzelmekről írogatni. Nem, mert ami kettőnk között benne van egy érintésben, egy nézésban, egy röhögős B+ Zs-ben, arra nincsenek szavak... és soha nem is lesznek. Bárhogy alakul az életünk, ez egyszeri és megismételhetetlen. Érzelmi biztonságota ad a számomra és köözben megtanulom kezelni az életemben lévő érzelmeket, megtanulom befogadni ha szeretnek és végre feltétel nélkül bízni valakiben, benne. 

Nagy szó ez ennyi év után, amit az üzleti életben tölltöttem. Bizalom.. hmm régebben még büszke is voltam rá, hogy nem bíztam senkiben sem. Mekkora fasz voltam. Nem miattuk írom ezt, magam miatt. Öntelt, egoista, beképzelt farok. Közben pedig csak egy tehetséges, jó beszélőkével megáldott ifjú titán voltam, akit a jószerencséje mindig kisegített. Nem baj, most ebből az alapanyagból kell dolgoznom, legalább változatos.

Ma este kaptam a hírt, valaki visszaesett, akit próbáltunk a szárnyaink alá venni. Amikor a társam felhívott az előbb, hogy XY visszaesett, hallottam a hangján, hogy megviseli. Az ő döntése volt, hogy iszik, szaladt ki belőlem. Mindig az én döntésem, hogy felemelem e a poharat vagy sem. Soha nem más hibája. Annyit szoktunk kérni egymástól, hogy ha inni akarszz, az első pohár előtt emeld fel a kurva telefont és hívj fel. De itt senkinek sem csengett a telefonja. Tudom, hogy durva, de nem veszem magamra. Nem józanodhatok más helyett. Ők sem tehetik helyettem. A legtöbb amit ilyenkor lehet tenni, hogy holnap gyere el gyűlésre.

Békés, boldog, szerelmes...
Ezek az érzések voltak bennem, ahogy átszeltem a várost 22 óra magasságában és elmentem Zs-ért. Néztem a fiatalokat a nyár utolsó napján, hol boldogan csevegve, hol idétlenül felöltözve, hol a telefonból áradó zenére táncolva. Azon tűnődtem hova röppent az elmúlt 25 év. Ki lett blőlem...

Most persze nagyon kézenfekvő lenne leírnom azt válaszul, hogy Viktor az alkoholista. Bennem még se ez volt. 
Bennem az volt, hogy Viktor vagyok, aki megy a párjáért, egy férfi, aki készül a holnapi napra szerelmesen. Tudom, hogy fiatal józanodó vagyok, de szeretem, hogy kezd felébredni bennem az az erős férfi, akit mindig szerettem, hogy ott van. Igaz régebben az alkohol nevű varázsital volt az, aki segített belőlem előhozni. Most pedig a környezetem, a szerelmem, a gyűlések, a barátok, F, akivel egy igazán jó hangulatú délelöttöt töltöttünk együtt. 
Jó érzés, jó érzés megélni az olyan pillanatokat, mint ma az öcsém nem túl fiatal autójában ma este.

Vannak még lezáratlan üzleti ügyeim, olyan beszélgetések, amiket a hátam közepére nem kívántam volna régebben, de szépen, a saját tempómban dolgozom fel ezeket. Lassan sietek, nem akarok rögön azonnal megoldani mindent. Így nem is tölt el feszültséggel a helzetem. Tudom, hogy vannak kötelezettségeim, tudom mennyivel egyszerűbb lenne a cégemet bedönteni és feltenni a kezem, hogy ez van sorry. De úgy szeretnék majd tovább haladni a józanodásom útján, hogy nem hagyok hátra kifizetetlen számlákat. Akkor tudom majd teljesen lezárni az üzleti multamat, és elkerülni, hogy visszarántson, ha nem a könnyebb utat választom.

Basszus repül az idő, amikor hazajöttem pakolásztam az asztalon, ahol ott van az a képeslap, amit Zs-től kaptam a 30-ik nap emlékére, most meg majdnem 60 lesz. Hmm.. 58 nap a hátam mögött... Ma azst hallottam egy idősebb társtól, hogy a fiatalok nyugodtan állajanak oda minden este és veregessék meg a vállukat, hogy igen ügyes vagy, ma sem ittál. Bár hatalmas egóm van, de én ennek nem érzem szükségét. Továbbra is azt gondolom, hogy ez nem érdem, mármint magamtól nem az. Ellenben ha mások dícsérnek meg az jól esik. 

Az öcsém ma arra az üzenetemre, hogy ölellek, vissza írta, hogy én is. Meghatódtam.. a nagy medve.. jól meg is ölelgetem, amikor találkozom vele

majdnem 2 hétig nem találkoztunk Zs-vel. Viszont a mai napot együtt töltöttük és csodálatos volt. Minden pillanata, minden szívdobbanása. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, megbeszéltük a 2 hetünket, itt hagyta a hajszálait, a leglehetetlenebb helyeken találtam meg most este :) Úgy érzem kezd szilárd és stabil alapokon állni a kapcsolatunk, de mind a ketten sokat dolgoztunk rajta. Beszélgettünk a jövőnkről, megértem a félelmeit és tudom, hogy a racionális énjével nem tudok érdemben vitába szállni. Annyit tehetek, amit neki is elmondtam, hogy keményen dolgozom magamon, hogy olyan férfi legyek, aki nem csak az érintésével és a szavaival vall szerelmet, hanem a tetteivel is bizonyítja, reális alternatíva az ő életében.
Egyébként ma olyat mondott, amit nőtől még nem hallottam. Szép vagy súgta a szemembe  nézve. Bevallom, bár próbáltam palástolni de elolvadtam. Tudtam, hogy nem csak a kinézetemre értette, hanem a lelkemre is, a szerelmünkre, rám mint férfira. Jó lebuktam előtte, mert vigyorogva mondta, hogy olyan fejet vágtam, mintha hájjal kenegetnének :D Gyarló vagyok, igen jól esett. De nem a hiúságomnak. 57 nappal az után, ami történt életem szerelmétől ezt kaptam. 
Nem tudom, hogy ez a program e az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember megszabaduljon az alkoholtol, azt tudom, hogy én nem kísérletezgetem mással, mert hiszem, tudom és tapasztalom, hogy nálam működik. Az ilyen napok miatt is.

Egyes gyűléseknél úgy kezdünk, hogy most gondoljuk végig miért vagyunk itt. Szeretem azokat a gyűléstvezető társainkat, akik ilyenkor hagynak legalább egy fél percnyi csendet. Én ilyenkor ezekre a napokra szoktam gondolni. Nem Zs miatt. Magam miatt. Mert éreztem magamban ma is az erőt, hogy férfi vagyok, érett, erős, tenniakaró férfi. Persze van egy csomó szarkupac, amit el kell lapátolnom még, de who the fuck cares? Szépen lassan oldom a dolgaim, mindig egy kicsit többet vállalva magamra. Jó érzés, jó érzés megélni, hogy boldog vagyok és szerelmes.

Ma volt az első hivatalos találkozóm a szponzorommal. Másfél órát beszélgettünk. Hihetetlen jó volt és feltöltődve jöttem el.

Mielőtt felkértem volna, tanácsot kértem olyan társaimtól, akik látom, hogy keményen dolgoznak magukon és a programon. Ezeket az alapvető elveket mondták:

- csinálja a lépéseket, lehetőleg legyen meg neki mind a 12 lépés
- legyen férfi, mármint az én esetemben
- olyan megosztásai legyenek, amikore felfigyeltem eddig is
- hiteles személy legyen a szememben
- legalább 1 éve józanodjon
- legyen meg a kökcsönös bizalom

Azt hiszem nagyon jó emberrel hozott össze a sors. Nem csak jót beszélgettünk, hanem úgy éreztem megvan a bizalom és elmondhatok neki mindent, őszintén. Az szolgálja a felépülésemet, ha teljesen nyíltan tudok vele beszélni és biztonságban érzem magam. Továbbá számomra nem elhanyagolható dolog, hogy hajtani fog, normál kereteken belül. Ez nekem azért is jó, mert hajlamos voltam aktív időszakomban olyan patópálurasan intézni a dolgaim. Kifogásokat keresve, kidumálva magam. Itt is lehetne, csak nincs értelme. Ő az idejét és a figyelmét teszi bele, ha nem csinálom, akkor nem tisztelem meg. 

Ez egy olyan program, amit csinálni kell. Ha csak gyűlésre járok az nekem kurvára nem elég. Most, hogy aktívabban foglalkozom magammal érzem stabilabb vagyok. Úgy tudok meghúzni határvonalakat, hogy nem bántok meg másokat, csak elmondom eddig és ne tovább, mert innentől kezdve nekem nem jó. És működik, ezt ma tovább is tudtam adni egy társamnak és jól esett, hogy figyel és hazaviszi magával, amit mondok.

Azt hiszem mára enny, ma egy percig sem unatkoztam, de bevallom annyira jó volt.

Persze írhatnék arról, hogy 8 héttel ezelőtt a mélypontom, de nem akarok. Az már a múlt. Nekem ma sokkal fontosabb dolgaim voltak. Úgy éltem a mai napom, hogy holnap csodás napunk legyen Zs-vel. Nem miatta örülök ennek, magam miatt. Mert béke van bennem. Izgatottság de nem vagyok se feszült, se haragos, se magányos. 8 hét, 8 teljes hét <3 jó érzés, igen, kibaszott jó érzés

még egyszer azt mondja nekem valaki, hogy hálás azért, hogy alkoholista nem tudom mit csinálok. Ez egy nagyon buta szlogen. Azért hálás lehete, hogy a közösség megmentette az életemet, Azért is hálás lehetek, hogy lettek új barátaim, kaptam egy második esélyt stb. De ezt a blőd baromságot, amit egy két idősebb alkoholista terjeszt.. pff... miért legyek hálás? Hogy majdnem elbasztam az életem? Hogy bántottam magam, a szerelmem? az emberi kapcsolataimat a 0-ra redukáltam? nem, ezért nem leszek hálás. Azért igen, hogy megmentették a seggem, van egy nő aki szeret, hogy vannak barátaim.

Nem vagyok dühös. egyszerűen csak értetlen.

Egyébként meghúztam bizonyos újabb határvonalakat ma reggel az életemben. Ez egy önző program, ha valaki hátráltat akkor köszi, de nem kérek belőled. Ez most konkrétan a tegnap esti eset folytatása, mert az a társam, akit ma elvittem, a gyűlésen közölte, őt csak az anyja szereti, senki felé sem néz, senki fel nem hívja. Köszi, kapd be a héten magamon kívül még 2 társról tudok, hogy próbáltak elérni és tartani benned a lelket. Nekem eddig tartott a türelmem. Végül is, csak minden nap ráírtam, pénteken fel is hívtam... továbbra sem vagyok dühös, de a felépülésemet nem szolgálja, hogy olyan emberekre fecsérlem az időm, akik pl.: gyűlésen keresztbe basszák ezt.
Ez nem egy magányos puffogás, ennek a társmnak négyszemközt ez el is fogom, szépen higgadtan mondani. Ha átmegy átmegy, ha nem akkor meg nem. 

Lehet túl tudatos vagyok, nem tudom, azt igen, hogy ez az egy lehetőségem van. One way ticket. Ha rosszul élem azt ami még hátra van, akkor a végén visszanézve majd sajnálkozhatok. nem, én ma élek, a mában, próbálva okulni a múltam hibáiból. Fejlődésre törekszem, nem tökéletességre.

Végre meglett az újabb tetoválásom. Kurva jól néz ki. Sajnos a technika ördöge miatt nem tudtuk befejezni, de kedden felkerül a felirat is. 3,5 óra volt és kurvára fájt, de erre szükségem volt. Az utam nem egy diadalmenet. Nem kapok jó pontokat ha helyeebben vagy normálisabban élem az életem. Ez a mementó mindig emlékeztetni fog erre. 

Összességében úgy gondolom, hogy még mindig vannak akik támogatnak és szeretenek és szeretem őket. De a határvonalak nélkül elkezdeném élni az ő életüket, az ő problémáikkal foglalkoznék magam helyett. Ennek pedig tudom mi lenne a vége.

Még annyi a magyány bejegyzésemmel kapcsolatban. Itt is könnyű lenne Zs-re tennem a felelősséget, de ebben a dologban ketten vagyunk benne. Az én döntésem, hogy akarom e ezt a kapcsolatot vagy nem. Ahogy a szponzorom mondta anyámmal kapcsolatban, bármikor jogom van azt mondani, hogy ne haragudj de erre nekem most nincs szükségem. Szóval én meghoztam egy döntést és bár ez az út is nehéz, de nem akarom elengedni a szerelmünket. Ő nem egy szer az életemben. A társam. Speciális helyzetben vagyunk, de akkor is a társam. Segíti az utamat és támogat.

A mai gyűlés jó is volt meg nem is. A 4 érzésről volt szó, amit el kell kerülni:
- harag
- magány
- éhség
- fáradtság

A megosztások zömmel a haragról szóltak. Bennem is volt. Mostanában csak futó vendég az életemben. Régebben hányszor álmodoztam arról, hogy rossz korban születtem és amikor harag volt bennem akkor leszívesebben csatabárdot vagy pallost ragadtam volna és irány a harc. A józan eszem tisztában volt akkor is vele, hogy a háború mocsok dolog.. De az érzéseim, az indulataim vittek magukkal. Hányszor ütöttem aktív koromban a falat.. mert ugye a boxzsák az buzis (semmi homofóbia) de hát az puhány dolog. Kézzel a falat na az már valami, hogy fájjon, hogy ne lrezzem a lelkemben tomboló démonokat. Ez egyébként apa halála után volt jellemző rám. Hálistennek ez a józanodásommal megszűnt. Ma már legfeljebb az autós társak és egy két buta ember tud felbosszantani, de ezek azokhoz az érzésekhez képest csak halovány lepkefingok a szélben.

Az éhség és a fáradtság olyan, amit könnyebben lehet kezelni az életemben. Próbálok pihenni, akár aktívan is, enni meg szeretek, bár átszoktam arra, hogy többször keveset, így jobban érzem magam, a súlyom is tartom és nincs kajakóma.

Ellenben a magány.. na ez ma este alattomos kis érzésként fészkelte be magát a lelkembe. Amikor gyűlés után elvittem az egyik társunkat egy darabig, erről beszélgettünk. Kitettem és rámtört. Bassza meg, jöhetek haza az üres laksba. Igen magányos vagyok. De nem csak Zs miatt, az AA tásaimnak zömmel megvan a magánéletük és van kihez szólniuk. Most itthon 120 nm-en nekem nincs. De tettem valami fontosat, olyan dolgot, ami enyhítette ezt az érzést.

Amikor Zsvel elköszöntük most este egymástól, akkor pár percel később úgy döntöttem nem kattogok a saját fejemben. Ráírtam és elmondtam neki, hogy hiányzik, rossz volt ma hazajönni a csendbe. Beszélgettünk kicsit, nagyon jól estek a szavai, megnyugtattak. A lehetőségeinkhez képest sokat tesz értem. És itt most nincs de vagy csak. Ebben a helyzteben megtette a legtöbbet, amit lehetett. Egyébként hálás lehetek az életnek, hogy van valaki aki szeret. Azok a napok amiket különtöltöttünk felerősítették a hiányát. De nem kellett küzdenem magammal. Kommuikáltam, normálisan, higgadtan és meg is nyugodtam. 

Egy pillanatig elgondolkodtam a kocsiban hazafelé, hogy jó e nekem gyűlésre járni. Hiszen megvan a magam baja, kell nekem, hogy másokét is meghallgassam? Kell. De nem mindenáron. Meg kell tanulnom távolságot tartani emberektől, D-től is. Ha nem viszem ma el, akkor ezek nem villannak be. Sajnálom, ez egy önző program, magamat kell előtérbe helyezni. Ha meg fáradt vagyok akkor még inkább.

Ma nem is akartam blogolni, de csak kijött bellem. Köszönet Zs-nek, hogy leírta szerinte jobb ha kiadom magamból.. De kurva messze van még a hétfő.. Nagyon aktívan le kell kötnöm magam addig. A maratonon is a célegyenes tűnik a eghosszabbnak. Holnap elkezdek egy edzésprogramot. Elég intenzív, de kell a mozgás és a sport. És jövő héten keresek egy helyet ahol bunyózni is lehet. Box, vagy kravmaga, bánja a fene. Sajnos a kickboxot nem bírná hosszútávon a térdem. 

54 nap.. pff.. sose gondoltam volna. lassan 2 hónap.. nem távolodnak az emlékek, bennem vannak folyamatosan és elkisérnek az utamon, szerencsére halványodnak, csiszolódnak és most már normálisabban tudom őket felidézni.

nos ha azt gondoltam volna, hogy a tegnapi egy elég kemény gyűlés volt, akkor a main olyat tapasztaltam, amit eddig még sosem. most tettem le egy AA barátom telefonját, ő sem.

Történt ugyanis, hogy van egy társunk, aki kb. 30 nappal ezelőtt jött be hozzánk. Majd 2-3 alkalommal lelkesen járt, aztán csak néha és hetek őta nem láttuk. Ma jött és az elején, amikor a napszámokat be lehet mondani, jelezte, hogy szeretne szólni. Majd közölte, hogy 30 napos lenne de hát voltak nyaralni és egy alkalommal visszaesett. Ok, van ilyen, ezzel tényleg semmi gondoom nincs. Ez bárkivel előfordulhat a lényeg, hogy gyere vissza. De ami ez után következett.. Elkezdte fejtegetni, hogy csak egy alkalom volt és megkérdezte tőlünk, hogy van e szerintünk olyan, hogy inteligens ivó, mármint olyan mint ő. Mert hát csak egy alkalom volt és azóta se kívánja. Pici döbbenet volt a tárcaim arcán is de nem reflektálunk. Megköszöntük, ment továbba a dolog, az egyik társunk elmondta, hogy 90x naposként van olyan, hogy horgászni megy az ember a barátaival, és nem iszik, már negyedszerre nem. Szuper, ez tényleg jó hír. Ekkor azoban az inteligens ivó társunk nem tudta magába folytani a lelkesedését, hogy tromfolja ezt az információt és közölte, hogy lám lám olyan is van, hogy nyaral az ember és csak egyszer iszik és tényleg kihúzta magát büszkén.

Én most nem fogom leírni ide azokat az indulatos szavakat, amiket Zs-vel és az AA barátokkal megosztottam. Maradok a higgadtságomnál, hála nekik, de...

de:

- ez nem egy bugyuta társasjáték, itt emberek életéről van szó, sokan detoxban, vagy pszichiátrián ébredtek
- több öngyilkossági kísérlettel találkoztam 53 nap alatt, mint bármikor eddig az életemben
- ha valaki nem tud érdemben hozzá szólni, akkor maradjon csendben ez nem egy színpad, ahol szerepelni kell
- a világ legrosszabb dolga ha a butaság szorgalommal párosul
- nem tartom kultúrált dolognak, hogy egy ilyen közösségben valaki büszke arra ha 0 tudással okosnak hiszi magát

és sorolhatnám még, de nem teszem, elengedtem. Én a megosztásomban elmondtama  véleményem, határozottan, udvariasan, de keményen, megosztva a saját mélypontomat, hogy ebben nekem semmi büszkeség vagy vicces dolog nincsen. Ha átment átment, ha nem nem.

Apám szavaival élve: "Az okosnak egy szemvillanás is elég, a butát fejbe kell verni"  /régi perzsa közmondás/

Egyébként tök jó napom volt, mert lett eg új AA barátom, akivel jót beszélgettünk telefonon. Ő volt az akit motiváltam azzal, hogy magam mögött hagyom az üzleti életet és elmegyek árufeltöltőnek. Ő újraírta az önéletrajzát és megkért, hogy találkozzunk a kormányhivatalál, beadja oda. Nem kért mást, csak, hogy AA barátként legyek mellette támogatásnak. Annyira jól sikerült, hogy behívták és vagy 25 percet beszélgettek vele :) Egy teljesen más ember jött ki az ajtón vidáman, örülve és mosolyogva.

Megköszönte én mondtam ne nekem, ezt a csatát ő nyerte meg. Aztán kiegyeztünk abban, hogy csak katalizátorként segítettem neki ezt végigcsinálni.

Ezek fontos dolgok, nem az ami a gyűlésen történt. De emberből vagyok, tapasztalom a normalitás határait, feltérképezem mire mennyi időt fordítsak.

Zs végre hazajött, de még vidéken van. Várom a héfőt, végre találkozunk. Randi is lesz, itthon is leszünk együtt. A bújás mellett van miről beszélgetnünk. Szeretném azt írni, hogy egyszerű volt ez az egy hét, de se neki, se nekem nem volt az. Ellenben jó lesz megbeszélni ki hogyan élte meg. Nem azért, hogy basztassuk a másikat, de remekül tudunk elméleteket gyártani :D és jobb az ilyeneket személyesen kibeszélni, nem elraktározni.

Különben is annyira érzi rajtam ha valami nyomja a kicsi lelkem :D Esélytelen, hogy ne szedje ki belőlem <3

A mai egy nehéz de jó gyűlés volt.

Gyűlés előtt már beszélgettem az egyik öreg társunkkal és azzal, akivel vasárnap találkoztunk. Nagyon jól esett, hogy az öreg elmondta, látja, hogy komolyan veszem a programot, mind a megosztásaimból, mind abból, ahogy gyűlés előtt és után is aktívan építem magam. Igen válaszoltam, oda nem megyek vissza. Abba a pokolba nem. Az új társunk miatt pár szóban összefoglaltam mi volt. Jó érzés, hogy higgadtan, nem ostorozva önmagam tudok erről beszélni. És nem is érzem magam büszkének, hogy megdícsértek, de bevallom azért jól esett. De magam miatt csinálom. Ez a legfontosabb. Különben az öregek közül őt kedvelem. Vidéki ember, de jó humorral, és kellő tapasztalattal, öniróniával beszél, de mindig támogatólag ez ma be is bizonyosodott.

A gyűlésen nagyon jó volt a bevezető, érzés gyűlés volt, egyes részek mintha róla szóltak volna. Utána én is elmondtam anyámról egy pár szót, de inkább azt a hálát emeltem ki, ami az előz bejegzésben már volt. Mivel ott volt az is aki anyám helyett anyám volt a héten, ezért err külön kitértem. Jól esett neki, nem jó fej akartam lenni, de tényleg, ott és akkor (is) nagyon szerettem azért ahogy aggódott értem. Majd egyszer higgadtan elmondom anyámnak, hogy kellett volna csinálnia. Mondjuk úgy mint az öcsém, hogy tegnap este rámnézett és annyit mondott, hogy vidd a kocsim, nekem nem kell, de menj gyűlésre. Ennyi. Ez még kikívánkozott belőlem, de már indulatok nélkül.

A gyűlésen megosztott egy műsásik társam, aki multinál területi képviselő, elmondta név nélkül, hogy én segítettem abban, hogy hagyja a picsába a munkáját, amit gyűlöl és elmenjen egy mésik állásba. Örültem, akaratlanul is segítettem valakinek. Utána még beszélgettünk kint erről, de tök jó volt, hogy nem a hirtelen lelkesedést láttam rajta, hanem, hogy erőt merít valamiből és ez jó neki.

Egy olyan társam, akit nagyon kedvelek és 3szor futott neki a leszokásnak a hétvégén elbukott. Megrázó volt.. Ott ült és szégyelte magát. Rögtön utána 3man szólaltak meg egymás után, volt aki visszaesett, volt aki csak támogatta. Jó volt látni, hogy senki sem ítéli el, annak örülünk, hogy ott van és támogatjuk. A végén odamentem hozzá, megöleltem és csak annyit mondta, jó hogy itt vagy, hogy visszajöttél. Semmi okoskods, tanács. Megadtam a számom is, ha bármi van akkor hívjon fel. Nem csak én voltam így ezzel, legalább 4en mentek oda a barátaim közül.

Gyűlés után elvittem az új társunkat a kocsijáig, Rákos faszomsetudja hova. Szabadkozott, hogy nem kell. Én elmondtam neki, hogy nekem nem probléma, sőt jó ha jót tehetek, időm van, szívesen segítek. Mások is megteszik, amikor nekem van szükségem, fuvarra, két jó szóra, támogatásra. Sőt holnap munka után fel is veszem és elviszem magammal Lőrincre. Innen 5 percre melózik. Az elején kellenek a gyűlések, nagyon kellenek. Nem azért mert kötelező. Nem azért amit déleőtt írtam. Hogy érezzem jó helyen vagyok, hogy adjak én is. Hasznosnak éreztem magam.

Persze útközben sokminden szóba került:

- 1 pohár már visszaesés? Igen
- Mit csináljon akkor ha az életében ez meg az van? Nem tudom, nem élem az ő életét, de ha van olyan saját tapasztalatom, ami idevág szívesen megosztom
- mikor lehet szponzora? Lassan siess, legalább 2 hónap gyűlés, tanulás, figyelés, majd utána, ha talál olyat mint én, akit hitelesnek gondol akkor kezdjen el keresgélni
- és még megannyi kérdés...

Amire tudtam válaszoltam, amire nem, ott jeleztem nem tudom. Semmi szürke zóna, semmi marketingduma, őszinte egyenes válaszok. Mág a kocsiban is beszélgettünk egy kicsit, látom, hogy igyekszik, de sok benne még a kérdés. Ameddig nem hisszük el, hogy számunkra egy pohár is végzetes.. addig nehezített pályán játszunk.

Még egy gondolat.. A mai gyűlésen összefutottam azzal a társammal, aki 2 dologban is stoptáblát mutatott nekem, amikor nagyon lelkes voltam:

- munkaügyben, én is azt csinálnám, amit ő.. Mondta akkor, hogy keressek egy rendes állást, aztán mejd kialakul, mit akarok csinálni.
- anyámmal kapcsolatban, mondta, hogy nagon vigyázzak, mert visszaüthet a kezdeti lelkesedésem, igaza lett.

Mind a kettőnél elmondtam ma, hogy igaza volt és köszönöm, hog úgy tartott a földön, hogy nem duzzogtam, nem sértődtem meg csak elfogadtam, hogy ő idősebb és igaza lehet. Most már tudom igaza volt.

Jó gyűlés volt, nehéz, de épített, erősebb lettem ma is a közösségtől. Ha erős vagyok, akkor tovább tudom adni mind azt a környezetemnek, ami bennem van.

Ma tovább erősödött bennem az az érzés, hogy jó helyen vagyok az AA-ban. Ügyeket intéztem, sütött a napo és élveztem a nyűr utolsó pillanatait. 

Valamelyik nap azt írtam a ..blogbejegyzés végére, hogy semmi sem tökéletes az életemben. Szerintem ez így is van jól. De visszatekintve az.. elmúlt napokra, hétre, talán ilyen az igaz i élet. Jobb és rosszabb napok, kétségek és örömök.. Ki tudja, csak ismerkedem ezzel a világgal, de élvezem. Szeretem, hogy vannak barátaim, hogy mosolyogva, na jó kurva kómásan, de nem gyomorgörccsel ébredek fel. Hogy nincs ivásvágyam, hogy van egy minden tekintetben gyönyörű párom. 

Persze, hogy nem tökéletes minden, de ahhoz képest, hogy milyen úton voltam rajta aktív koromban és milyen úton vagyok most a felépülésem elején, hálás vagyok a sorsnak. Tényleg.. második esély. csak rajtam múlik hogyan élem meg, mit helyezek eltérbe. Hogy hagyom e magam belesodorni olyan helyzetekbe, mint régen, ahol megsértődhetek, duzzoghatok, vagy egyszerűen csak élvezem, amim van és türelmesen várok. 

Mindenképpen ez az utóbbi a jó választás. Ha esetleg az egóm kézzel lábbal tiltakozna, elég csak:
- leülni és visszaolvasni a blogot
- felhívni AA társakat
- felidézni a mélypont utáni reggelt
- a mélypont utáni délutánt

Ezek majdnem mind láthatatlan tetoválásokként égtek bele a lelkembe. És ez így van jól. A múlt hibáiból tanulni kellm de nem bennük élni.

Apám mondás jut ilyenkor eszembe:

"Fiam, régi perzs közmondás: Az okosnak egy szemvillanás is elég, a butát jól fejbe kell verni"

Hiányzik.. Hiányzik a bölcsessége, a humánuma, a véleménye, az EMBER...

Hiszek abban, hogy bennem él tovább az az örökség, ahogyan nevelt, ahogyan a világot látta. A hangjára még mindig emlékszem és sok minden másra is. Szívetmelengető és könnyfakasztó ezeket leírni. Inkább szívetmelengető.