Azt hiszem a legnagyobb ellenségem a tétlenség.

Ha csak a reggeli és a mostani hangulatomat nézem meg akkor szembetűnő a különbség.

Reggel nyűgösen ébredtem, félálomban Zs-t kerestem magam mellett, majd jött a felismerés egyedül vagyok. Ok volt már ilyen, de most intenzívebben tört rám. Persze, hogy kézenfekvő, hogy ilyenkor foglalja le magát az ember, na de nem nekem :D Mit csináltam...? nyűglődtem.. megint nem azzal voltam elfoglalva kim/mim van, hanem, hogy kim/mim nincs. Mert a NŐM (<3) nincs velem. Kattogás bekapcsol, és ez egy picit rá is nyomta a reggeli beszélgetésünkre messengeren a hangulatát. Inkább jeleztem neki, nem vagyok jó hangulatban beszéljünk később.

Ok, akkor, amikor a fasz kivan saját magammal, jobb ha erőt veszek magamon és belevágok valami nagyobb falatba.. Mondjuk pl.: rendrakás, nem mintha kosz lett volna a lakásban, de akad 2 szoba ahova Stephen King is  lassan félve menne be. Szóval nekiálltam és az egyiket felforgattam, ki minden, szennyes szétválogat, maradék szarokat kidob, elmosogat, pakol, szortíroz, komódot javít. Sacc per kb. 3 órát dolgoztam intenzíven. Kurva jól esett. Utána bevásároltam, ebédeltem, finisheltem a meglepi desszertet, közben kitaláltam egy meglepit holnapra Zs-nek. 

Azon kaptam magam, hogy szépen lassan, hogy a nyűgösség elmúlt, jött a lelki béke, a vágyakozás és a várakozás. Ehhez még hozzátett az is, hogy a társammal, aki elvitt gyűlésre, nagyon jót beszélgettünk.

A gyűlés is jó volt, bár voltak megérintő részek, de stabilizálta a lelki állapotom és úgy jöttem haza, hogy jó volt a kedvem. Igaz F-fel összemorogtam telefonban egy kicsit, illetve ő baszta fel az agyát rajtam, de én csak mosolyogtam. Nem kinevettem, csak nem bosszantott fel. igaza is volt meg nem is. De majd megbeszéljük amikor nyugi van.

És az estém végére nagyon jót beszélgettünk Zs-vel, komoly témákról. Nekem ez nem azért fontos, hogy az intelektuális énünket kiéljük, hanem mert ez is a kapcsolatunk része. Hogy hasonlóan gondolkodunk, vagy ha nem akkor normál kereteken belül, partnerként, vitatkozunk, érvelünk. Nem meggyőzni akarjuk a másikat, csak világossá tenni kinek kinek mi a véleménye egy egy dologról. Én aki akkora egoval rendelkeztem, mint ide Lacháza képes vagyok azt mondani, igen igazad van Cica elfogadom. És nem azért, hogy lezárjam a vitát, hanem mert meggyőzött. És fordítva. És ez jó.

Várom a holnapot, mert hiányzik, és mert a hűtő dugig van finomságokkal, és azért is mert egy csomó mindent le kell egyeztetünk, a szülinapomat, az új lakást, a nyűgösségünket, stb. Mint egy normális kapcsolatban. Jó nem teljesen olyan, de szeretem ezeket a napokat is. Nem pusztán a szexuális vonzódás nagy közöttünk, hanem emberileg is egymásra vagyunk kattanva.

"olyanok vagyunk mint két világítótorony egymás életében.. vannak jobb és rosszabb napok, de stabilan mutatjuk egymásnak hol vagyunk"

Úgy volt, hogy ma megyünk 2 társammal vidékre a regionálistalálkozóra. Sajnos máshogy alakult. Nem baj gondoltam tegnap este, akkor legalább kialszom magam. hehe ahogy azt Móricka elképzeli, persze, hogy rosszat álmodtam és persze, hogy fent vagyok reggel 6-tól. Sebaj, akkor csináljunk magunknak programot, hajrá Viktor.. Nagyon szépen elbasztam az időmet 11-ig, amikor észbe kaptam, hogy most már aztán ki kellene menni vásárolni, mert Zs-vel randizunk hétfőn és főzni szeretnék valamit. Egyébként akkor se történt volna semmi ha nem megyek ki, de jó időtöltés a 2 km-re lévő lidlbe elcaplatni. Ok, bevásároltam, ott helyben improvizálva, hogy paella lesz és nem spagetti, a desszert pedig...
pedig legyen meglepi :) 

Egy dolgot felejtettem el, hogy a paella nem az az étel, amit 30 perc alatt össze lehet dobni, szóval sikerült egy szép kis helyes időprésbe beletenni magam. Ugyanis szombaton a gyűlés korábban kezdődik. Éppen készen lettem a kajával, a desszertet majd holnap csinálom meg. 
Eleve faszság volt a részemről túltolni ezt a mai napot és sietni, persze jó vagyok abban, hogy halasztgatok dolgokat és az  utolsó pillanatban rohanva csinálom meg. Erre még rájött ugye, hogy eleve borult a mai nap amit elterveztem. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy feszült legyek. Zs kérdezgette is telefonban, hogy baj van Cica? Mondtam, hogy nincs. Egyébként tényleg nem volt, csak bújkált bennem a feszültség.

Ezt az egészet még sikerült megfejelni egy jófél kis szaggató fejfájással. Mire odaértünk a gyűlésre már nagyon morcos voltam. A társam meg is kérdezte, hogy baj van? Nincs morogtam szolid eleganciával átitaott bájos hangon.
Közben fejben már a blogot írtam, hogy mindenki hagyjon békén, mennyire magá.. na eddig jutottam. 

Mert, gyűlésre járni jó, ha fent van az ember lehoz, ha pedig ilyen pöcsfej gondolataim vannak akkor felemel.
Pedig semmi extra nem hangzott el. Egyszerűen csak segített átlendülni a faszom kattogásomon. Úgy jöttem ki, hogy morcosság nuku, fejfájás nuku és szerelmes üzenetekkel bombáztam Zs-t. Annyira szívetmelengető volt ahogy fogadta. Ráadásul úgy érzem nincs jó passzban. Szerintem beszélek majd vele, hogy kettőnktől vegyen el egy pici időt esténként és legyen énideje. Féltem, hogy túlhajtja magát..

Hazajöttem, kávé cigi, mosogatás és elkezdtem a desszert alapjait. Most is bent van a sütőben.

És meglepő módon jól érzem magam, nyugodtan, békésen, szerelmesen várom a hétfőt.
Egyébként ez a kattogás egy szar dolog. Az agyam tudja, hogy nem jó, de még is jön időnként. De már nem kezdek a külvilág felé siránkozni, meg sajnáltatni magam, egyszerűen csak telefonálok vagy gyűlésre megyek. Nekem ennyi elég, hogy visszatérjek az életbe. Szerencsére ezek a kilengések egyre ritkábban vannak, ha tartom magam pár egyszerű alapszabályhoz. Mint pl.: ahhoz, hogy ne unatkozzam. Ha le van kötve a figyelmem akkor ok. Ezért várom már nagyon a raktári állást. Ma is kérdezték társak, hogy bírni fogom? Szerintem igen. Hálistennek (sic ateista vagyok) jó a fizikai állapotom, bár pont azon gondolkodtam, hogy van innen nem messze thai masszázs és lehet holnap átsétálok, hogy átgyúrjanak. Majd alakul.

Annak ellenére, hogy nem "ideálisan" indult a napom (persze Viktor, majd te eldöntöd, hogy milyen napod lesz) nagyon jól érzem magam a bőrömben. És már csak kettőt kell aludni... <3

Mit is írhatnék a mai napomról? Igazából ma lettem 2 hónapos, 61 nap a józanság felé vezető úton. Milyen kevésnek tűnik, de mégis mennyi munka van benne. Nem fogom magam fényezni, de szeretném majd azoknak akik segítettek megköszönni és visszajelezni, hogy bár magam miatt csinálom a programot, de nélkülük nem sikerülhetett volna. 

Egyszerűen jó érzés, talán igazából fel se fogtam még mennyire. Azt mondják, hogy egy gépszíjas ivónál legalább kétszer annyi időnek kell eltelnie, mint amennyit aktív korában kihagyott. Fogalmam sincs, hogy mennyi volt a leghosszabb nem ivással töltött időm. De ez a 2 hónap jó kezdet. El is küldtem az érme fotóját mindenkinek, aki fontos a számomra. Beteszem a tárcámba a cápafog mellé, amit Zs-től kaptam.

Zs... istenem de hiányzik, ez a hét maga volt a csoda. Az ilyen és ehhez hasonló csodás pillanatok ösztönöznek, hogy tovább haladjak az utamon. Persze magamért csinálom, de ha nincs motiváció, amiből a héten bőven jutott nekem, akkor mi értelme lenne az egésznek? Szeretném rendbe hozni az életem, nem elfutni a gondjaim elől, nem hátrahagyni lezáratlan emberi és üzleti dolgokat. Vannak céljaim, terveim a jövőre nézve. 

Zs ebben a pillanatban írta, hogy büszke rám, az öcsém és barátok is gratuláltak. Jól esik. Jó érzés ha szeretik az embert, köszönöm neked Zs és nektek bartaim, hogy mellettem álltok <3

Azt hiszem mára ennyi mert fáradt vagyok, F-nél melóztam ma és nagyon jó hangulatban telt a mai délelöttünk, nevettünk sokat, jó érzések voltak bennem és jól is haladtunk. Végre alkothattam kétkezi munkával. Dél után hívtak az új melóhelyről is, számítanak rám, szerdán mehetek orvosi vizsgálatra. 

Lassan de egyre biztosabb lépésekkel haladok az utamon.

Béke és szeretet, szerelem van most bennem.

Az megvan, hogy ma az első feleségemtől több figyelmet és emberi hozzáállást kaptam, mint az anyámtól?

A volt feleségemmel ma tágyaltam a cégük felé fentálló kintlévőségemről. Nagyon korrektek voltak, látszott a megoldásra törekednek. Nem mondtam a betegségem, csak annyit kiégtem és terápiára járok. Basszus, tök kedvesen normálisan, segítőleg állt hozzám emberileg is.

Ezek után jött anyám este.. Pff. visszavittem az öcsém kocsiját, anyám elkezdte mondani, hogy van sok céges levelem vigyem el. Mondtam bkv-zom, majd hétvégén elviszem. Erre elkezdte erőltetni, gyerekként kezelt, de szó szerint, hogy így nem lehet intézni a dolgaim stb. Elöszőr csak megemeltem a hangom, hogy hagyja abba, felnőtt férfi vagyok el tudom dönteni mivel mikor foglalkozom. Után jött a lelki zsarolás, hogy őt ebben a családban.. na eddig jutott, mert elkezdtem üvölteni, hogy gyógyuló félben lévő alkoholista vagyok és hagyja már abba. Nekem erre nincs szükségem, nem hiszem el, hogy nem érti meg. És eljöttem, egyből felhívtam egy AA társam és kidühöngtem magam neki. Bármit de nem akarok inni. És erre remekül lehetett volna. De nem adom a 60 napom, soha! 

Majd egyszer higgadtan megkérdezem tőle, hogy miért nem érdeklődik úgy ahogy lehetne:
- Kisfiam nem vagy éhes?
- Mi van a munkával, mikor kezdesz?
- voltál ma gyűlésen?

csupa olyan kérdés, amiket még az öcsém is fel tud tenni. Nem, ő a saját akaratát nyomja rá a környezetére.
Valahol a lelkem mélyn pislákol egy pici lámpás, hogy nem rossz ember, csak ez a szeretetnyelve meg ilyenek, de nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. Nem mert.. úgy is tudjátok miért.

Egyéblént a mai csodálatos napomat nem tudta ezze elrontani. Szerencsés vagyok, hogy kaptam egy második esélyt az élettől és szép, nemes, szerelmes, emberi azaz csodás dolgok történtek velem. Szívetmelengető két csodás szempár nézett vezetés közben, a Micimackóból idéztem, aludtunk, közösen vettünk ebédet, összebújtunk, Zs meetingelt.. hétköznapi apró csodák. Barátokkal, szerelemmel, nekem ma többre nincs is szükségem.

Jah még annyi, hogy annyira cukik voltak ma a gyűlésen, mondtam a 60 napot. Erre az már 2 hónap, érmét neki :D Mondom, nem, nem, majd holnap lesz meg a 61 nap, de hétfőn itt szeretném elkérni a 2 hónapos érmét. És együtt nevettünk :)

soha ne égess fel magad mögött minden hidat - tartja a régi mondás. Azonban én ezzel, a saját helyzetemben nem értek egyet. A jelenlegi üzleti kapcsolataimat teljesen magam mögött fogom hagyni. Tegnap már írtam a kötelezettségeimről, ez rendben van, állok elébe. De az hidegen hagyott ma, hogy visszahívtak egy olyan bulira, ahol semmi keresnivalóm. Nem azért mert szégyelném, hogy elmegyek mondjuk raktári munkásnak 20 év után, vagy, hogy már nem vagyok a társadalmi normák szerint sikeresen. Nem. Azért mert nincs ott keresnivalóm. Az üzleti életből az egyetlen ember, aki a barátom és volt kollégám egyébként is fel szokott hívni, hogy hogy vagyok. A többiek le se szarnak, de ha buli van akkor gyere. köszi nem.

Vannak új barátaim, remek emberek, társak, akik aggódnak, megosztják velem őszintén a dolgaikat. nekem ez pont elég. Van egy tökéletlen anyám, akit szeretek, de most távolabb tartom magamtól. Ott van F, akivel remek a kapcsolatom, az öcsém, aki aggódig de támogat. Én itt van Zs is, a szerelmem. nem lesz nyáladzás ebben a bejegyzésben, nem fogok túlcsorduló érzelmekről írogatni. Nem, mert ami kettőnk között benne van egy érintésben, egy nézésban, egy röhögős B+ Zs-ben, arra nincsenek szavak... és soha nem is lesznek. Bárhogy alakul az életünk, ez egyszeri és megismételhetetlen. Érzelmi biztonságota ad a számomra és köözben megtanulom kezelni az életemben lévő érzelmeket, megtanulom befogadni ha szeretnek és végre feltétel nélkül bízni valakiben, benne. 

Nagy szó ez ennyi év után, amit az üzleti életben tölltöttem. Bizalom.. hmm régebben még büszke is voltam rá, hogy nem bíztam senkiben sem. Mekkora fasz voltam. Nem miattuk írom ezt, magam miatt. Öntelt, egoista, beképzelt farok. Közben pedig csak egy tehetséges, jó beszélőkével megáldott ifjú titán voltam, akit a jószerencséje mindig kisegített. Nem baj, most ebből az alapanyagból kell dolgoznom, legalább változatos.

Ma este kaptam a hírt, valaki visszaesett, akit próbáltunk a szárnyaink alá venni. Amikor a társam felhívott az előbb, hogy XY visszaesett, hallottam a hangján, hogy megviseli. Az ő döntése volt, hogy iszik, szaladt ki belőlem. Mindig az én döntésem, hogy felemelem e a poharat vagy sem. Soha nem más hibája. Annyit szoktunk kérni egymástól, hogy ha inni akarszz, az első pohár előtt emeld fel a kurva telefont és hívj fel. De itt senkinek sem csengett a telefonja. Tudom, hogy durva, de nem veszem magamra. Nem józanodhatok más helyett. Ők sem tehetik helyettem. A legtöbb amit ilyenkor lehet tenni, hogy holnap gyere el gyűlésre.

Békés, boldog, szerelmes...
Ezek az érzések voltak bennem, ahogy átszeltem a várost 22 óra magasságában és elmentem Zs-ért. Néztem a fiatalokat a nyár utolsó napján, hol boldogan csevegve, hol idétlenül felöltözve, hol a telefonból áradó zenére táncolva. Azon tűnődtem hova röppent az elmúlt 25 év. Ki lett blőlem...

Most persze nagyon kézenfekvő lenne leírnom azt válaszul, hogy Viktor az alkoholista. Bennem még se ez volt. 
Bennem az volt, hogy Viktor vagyok, aki megy a párjáért, egy férfi, aki készül a holnapi napra szerelmesen. Tudom, hogy fiatal józanodó vagyok, de szeretem, hogy kezd felébredni bennem az az erős férfi, akit mindig szerettem, hogy ott van. Igaz régebben az alkohol nevű varázsital volt az, aki segített belőlem előhozni. Most pedig a környezetem, a szerelmem, a gyűlések, a barátok, F, akivel egy igazán jó hangulatú délelöttöt töltöttünk együtt. 
Jó érzés, jó érzés megélni az olyan pillanatokat, mint ma az öcsém nem túl fiatal autójában ma este.

Vannak még lezáratlan üzleti ügyeim, olyan beszélgetések, amiket a hátam közepére nem kívántam volna régebben, de szépen, a saját tempómban dolgozom fel ezeket. Lassan sietek, nem akarok rögön azonnal megoldani mindent. Így nem is tölt el feszültséggel a helzetem. Tudom, hogy vannak kötelezettségeim, tudom mennyivel egyszerűbb lenne a cégemet bedönteni és feltenni a kezem, hogy ez van sorry. De úgy szeretnék majd tovább haladni a józanodásom útján, hogy nem hagyok hátra kifizetetlen számlákat. Akkor tudom majd teljesen lezárni az üzleti multamat, és elkerülni, hogy visszarántson, ha nem a könnyebb utat választom.

Basszus repül az idő, amikor hazajöttem pakolásztam az asztalon, ahol ott van az a képeslap, amit Zs-től kaptam a 30-ik nap emlékére, most meg majdnem 60 lesz. Hmm.. 58 nap a hátam mögött... Ma azst hallottam egy idősebb társtól, hogy a fiatalok nyugodtan állajanak oda minden este és veregessék meg a vállukat, hogy igen ügyes vagy, ma sem ittál. Bár hatalmas egóm van, de én ennek nem érzem szükségét. Továbbra is azt gondolom, hogy ez nem érdem, mármint magamtól nem az. Ellenben ha mások dícsérnek meg az jól esik. 

Az öcsém ma arra az üzenetemre, hogy ölellek, vissza írta, hogy én is. Meghatódtam.. a nagy medve.. jól meg is ölelgetem, amikor találkozom vele

majdnem 2 hétig nem találkoztunk Zs-vel. Viszont a mai napot együtt töltöttük és csodálatos volt. Minden pillanata, minden szívdobbanása. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, megbeszéltük a 2 hetünket, itt hagyta a hajszálait, a leglehetetlenebb helyeken találtam meg most este :) Úgy érzem kezd szilárd és stabil alapokon állni a kapcsolatunk, de mind a ketten sokat dolgoztunk rajta. Beszélgettünk a jövőnkről, megértem a félelmeit és tudom, hogy a racionális énjével nem tudok érdemben vitába szállni. Annyit tehetek, amit neki is elmondtam, hogy keményen dolgozom magamon, hogy olyan férfi legyek, aki nem csak az érintésével és a szavaival vall szerelmet, hanem a tetteivel is bizonyítja, reális alternatíva az ő életében.
Egyébként ma olyat mondott, amit nőtől még nem hallottam. Szép vagy súgta a szemembe  nézve. Bevallom, bár próbáltam palástolni de elolvadtam. Tudtam, hogy nem csak a kinézetemre értette, hanem a lelkemre is, a szerelmünkre, rám mint férfira. Jó lebuktam előtte, mert vigyorogva mondta, hogy olyan fejet vágtam, mintha hájjal kenegetnének :D Gyarló vagyok, igen jól esett. De nem a hiúságomnak. 57 nappal az után, ami történt életem szerelmétől ezt kaptam. 
Nem tudom, hogy ez a program e az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember megszabaduljon az alkoholtol, azt tudom, hogy én nem kísérletezgetem mással, mert hiszem, tudom és tapasztalom, hogy nálam működik. Az ilyen napok miatt is.

Egyes gyűléseknél úgy kezdünk, hogy most gondoljuk végig miért vagyunk itt. Szeretem azokat a gyűléstvezető társainkat, akik ilyenkor hagynak legalább egy fél percnyi csendet. Én ilyenkor ezekre a napokra szoktam gondolni. Nem Zs miatt. Magam miatt. Mert éreztem magamban ma is az erőt, hogy férfi vagyok, érett, erős, tenniakaró férfi. Persze van egy csomó szarkupac, amit el kell lapátolnom még, de who the fuck cares? Szépen lassan oldom a dolgaim, mindig egy kicsit többet vállalva magamra. Jó érzés, jó érzés megélni, hogy boldog vagyok és szerelmes.

Ma volt az első hivatalos találkozóm a szponzorommal. Másfél órát beszélgettünk. Hihetetlen jó volt és feltöltődve jöttem el.

Mielőtt felkértem volna, tanácsot kértem olyan társaimtól, akik látom, hogy keményen dolgoznak magukon és a programon. Ezeket az alapvető elveket mondták:

- csinálja a lépéseket, lehetőleg legyen meg neki mind a 12 lépés
- legyen férfi, mármint az én esetemben
- olyan megosztásai legyenek, amikore felfigyeltem eddig is
- hiteles személy legyen a szememben
- legalább 1 éve józanodjon
- legyen meg a kökcsönös bizalom

Azt hiszem nagyon jó emberrel hozott össze a sors. Nem csak jót beszélgettünk, hanem úgy éreztem megvan a bizalom és elmondhatok neki mindent, őszintén. Az szolgálja a felépülésemet, ha teljesen nyíltan tudok vele beszélni és biztonságban érzem magam. Továbbá számomra nem elhanyagolható dolog, hogy hajtani fog, normál kereteken belül. Ez nekem azért is jó, mert hajlamos voltam aktív időszakomban olyan patópálurasan intézni a dolgaim. Kifogásokat keresve, kidumálva magam. Itt is lehetne, csak nincs értelme. Ő az idejét és a figyelmét teszi bele, ha nem csinálom, akkor nem tisztelem meg. 

Ez egy olyan program, amit csinálni kell. Ha csak gyűlésre járok az nekem kurvára nem elég. Most, hogy aktívabban foglalkozom magammal érzem stabilabb vagyok. Úgy tudok meghúzni határvonalakat, hogy nem bántok meg másokat, csak elmondom eddig és ne tovább, mert innentől kezdve nekem nem jó. És működik, ezt ma tovább is tudtam adni egy társamnak és jól esett, hogy figyel és hazaviszi magával, amit mondok.

Azt hiszem mára enny, ma egy percig sem unatkoztam, de bevallom annyira jó volt.

Persze írhatnék arról, hogy 8 héttel ezelőtt a mélypontom, de nem akarok. Az már a múlt. Nekem ma sokkal fontosabb dolgaim voltak. Úgy éltem a mai napom, hogy holnap csodás napunk legyen Zs-vel. Nem miatta örülök ennek, magam miatt. Mert béke van bennem. Izgatottság de nem vagyok se feszült, se haragos, se magányos. 8 hét, 8 teljes hét <3 jó érzés, igen, kibaszott jó érzés

még egyszer azt mondja nekem valaki, hogy hálás azért, hogy alkoholista nem tudom mit csinálok. Ez egy nagyon buta szlogen. Azért hálás lehete, hogy a közösség megmentette az életemet, Azért is hálás lehetek, hogy lettek új barátaim, kaptam egy második esélyt stb. De ezt a blőd baromságot, amit egy két idősebb alkoholista terjeszt.. pff... miért legyek hálás? Hogy majdnem elbasztam az életem? Hogy bántottam magam, a szerelmem? az emberi kapcsolataimat a 0-ra redukáltam? nem, ezért nem leszek hálás. Azért igen, hogy megmentették a seggem, van egy nő aki szeret, hogy vannak barátaim.

Nem vagyok dühös. egyszerűen csak értetlen.

Egyébként meghúztam bizonyos újabb határvonalakat ma reggel az életemben. Ez egy önző program, ha valaki hátráltat akkor köszi, de nem kérek belőled. Ez most konkrétan a tegnap esti eset folytatása, mert az a társam, akit ma elvittem, a gyűlésen közölte, őt csak az anyja szereti, senki felé sem néz, senki fel nem hívja. Köszi, kapd be a héten magamon kívül még 2 társról tudok, hogy próbáltak elérni és tartani benned a lelket. Nekem eddig tartott a türelmem. Végül is, csak minden nap ráírtam, pénteken fel is hívtam... továbbra sem vagyok dühös, de a felépülésemet nem szolgálja, hogy olyan emberekre fecsérlem az időm, akik pl.: gyűlésen keresztbe basszák ezt.
Ez nem egy magányos puffogás, ennek a társmnak négyszemközt ez el is fogom, szépen higgadtan mondani. Ha átmegy átmegy, ha nem akkor meg nem. 

Lehet túl tudatos vagyok, nem tudom, azt igen, hogy ez az egy lehetőségem van. One way ticket. Ha rosszul élem azt ami még hátra van, akkor a végén visszanézve majd sajnálkozhatok. nem, én ma élek, a mában, próbálva okulni a múltam hibáiból. Fejlődésre törekszem, nem tökéletességre.

Végre meglett az újabb tetoválásom. Kurva jól néz ki. Sajnos a technika ördöge miatt nem tudtuk befejezni, de kedden felkerül a felirat is. 3,5 óra volt és kurvára fájt, de erre szükségem volt. Az utam nem egy diadalmenet. Nem kapok jó pontokat ha helyeebben vagy normálisabban élem az életem. Ez a mementó mindig emlékeztetni fog erre. 

Összességében úgy gondolom, hogy még mindig vannak akik támogatnak és szeretenek és szeretem őket. De a határvonalak nélkül elkezdeném élni az ő életüket, az ő problémáikkal foglalkoznék magam helyett. Ennek pedig tudom mi lenne a vége.

Még annyi a magyány bejegyzésemmel kapcsolatban. Itt is könnyű lenne Zs-re tennem a felelősséget, de ebben a dologban ketten vagyunk benne. Az én döntésem, hogy akarom e ezt a kapcsolatot vagy nem. Ahogy a szponzorom mondta anyámmal kapcsolatban, bármikor jogom van azt mondani, hogy ne haragudj de erre nekem most nincs szükségem. Szóval én meghoztam egy döntést és bár ez az út is nehéz, de nem akarom elengedni a szerelmünket. Ő nem egy szer az életemben. A társam. Speciális helyzetben vagyunk, de akkor is a társam. Segíti az utamat és támogat.

A mai gyűlés jó is volt meg nem is. A 4 érzésről volt szó, amit el kell kerülni:
- harag
- magány
- éhség
- fáradtság

A megosztások zömmel a haragról szóltak. Bennem is volt. Mostanában csak futó vendég az életemben. Régebben hányszor álmodoztam arról, hogy rossz korban születtem és amikor harag volt bennem akkor leszívesebben csatabárdot vagy pallost ragadtam volna és irány a harc. A józan eszem tisztában volt akkor is vele, hogy a háború mocsok dolog.. De az érzéseim, az indulataim vittek magukkal. Hányszor ütöttem aktív koromban a falat.. mert ugye a boxzsák az buzis (semmi homofóbia) de hát az puhány dolog. Kézzel a falat na az már valami, hogy fájjon, hogy ne lrezzem a lelkemben tomboló démonokat. Ez egyébként apa halála után volt jellemző rám. Hálistennek ez a józanodásommal megszűnt. Ma már legfeljebb az autós társak és egy két buta ember tud felbosszantani, de ezek azokhoz az érzésekhez képest csak halovány lepkefingok a szélben.

Az éhség és a fáradtság olyan, amit könnyebben lehet kezelni az életemben. Próbálok pihenni, akár aktívan is, enni meg szeretek, bár átszoktam arra, hogy többször keveset, így jobban érzem magam, a súlyom is tartom és nincs kajakóma.

Ellenben a magány.. na ez ma este alattomos kis érzésként fészkelte be magát a lelkembe. Amikor gyűlés után elvittem az egyik társunkat egy darabig, erről beszélgettünk. Kitettem és rámtört. Bassza meg, jöhetek haza az üres laksba. Igen magányos vagyok. De nem csak Zs miatt, az AA tásaimnak zömmel megvan a magánéletük és van kihez szólniuk. Most itthon 120 nm-en nekem nincs. De tettem valami fontosat, olyan dolgot, ami enyhítette ezt az érzést.

Amikor Zsvel elköszöntük most este egymástól, akkor pár percel később úgy döntöttem nem kattogok a saját fejemben. Ráírtam és elmondtam neki, hogy hiányzik, rossz volt ma hazajönni a csendbe. Beszélgettünk kicsit, nagyon jól estek a szavai, megnyugtattak. A lehetőségeinkhez képest sokat tesz értem. És itt most nincs de vagy csak. Ebben a helyzteben megtette a legtöbbet, amit lehetett. Egyébként hálás lehetek az életnek, hogy van valaki aki szeret. Azok a napok amiket különtöltöttünk felerősítették a hiányát. De nem kellett küzdenem magammal. Kommuikáltam, normálisan, higgadtan és meg is nyugodtam. 

Egy pillanatig elgondolkodtam a kocsiban hazafelé, hogy jó e nekem gyűlésre járni. Hiszen megvan a magam baja, kell nekem, hogy másokét is meghallgassam? Kell. De nem mindenáron. Meg kell tanulnom távolságot tartani emberektől, D-től is. Ha nem viszem ma el, akkor ezek nem villannak be. Sajnálom, ez egy önző program, magamat kell előtérbe helyezni. Ha meg fáradt vagyok akkor még inkább.

Ma nem is akartam blogolni, de csak kijött bellem. Köszönet Zs-nek, hogy leírta szerinte jobb ha kiadom magamból.. De kurva messze van még a hétfő.. Nagyon aktívan le kell kötnöm magam addig. A maratonon is a célegyenes tűnik a eghosszabbnak. Holnap elkezdek egy edzésprogramot. Elég intenzív, de kell a mozgás és a sport. És jövő héten keresek egy helyet ahol bunyózni is lehet. Box, vagy kravmaga, bánja a fene. Sajnos a kickboxot nem bírná hosszútávon a térdem. 

54 nap.. pff.. sose gondoltam volna. lassan 2 hónap.. nem távolodnak az emlékek, bennem vannak folyamatosan és elkisérnek az utamon, szerencsére halványodnak, csiszolódnak és most már normálisabban tudom őket felidézni.