Vigyázz mit kívánsz mert teljesül - tartja a régi mondás.

Ó milyen könnyű is volt megbeszélni, hogy hogyan legyen a kapcsolatunk. Hogy majd holnap találkozunk, és addig nem írogatunk. Nagyon ritkán fordul elő ez. Vágy van bennem, hiányérzet, pezsgés.. intenzíven jönnek elő azok az emlékképek ahogy a ma a karjaimban tartottam. Se feszültség,, se rossz érzés, hogy hülye dealt kötöttünk.. csak a hiány de melengetve a testem és a szívem. Hiányzol Zs. Nagyon, nem akarom és fogom megszegni az egyezségünket. De ilyenkor döbbenek rá mennyit is érnek az esti kis beszélgetéseink, vagy egy szimpla jó reggelt üzenet. Várom a holnapot, szeretném látni az új tetoválásait, közben már én is kitaláltam, mi lesz rajtam és hogyan. 

Azt hiszem egy szóval tudom jellemezni kettőnk állapotát, a mai hazautat, a reggeli tanácstalanságot, küzdelmet, könnyeket, öelést, feloldozást, szavakat. Szerelem.

Elkéstem gyűlésről, életemben először. Ok z nem okozott lelki furdalást, mert a csatlakozásom pont az orrunk előtt ment el. Vártam a mai gyűlést is, mert hosszú, szép de picit fájdalmas nap volt. Zs-val olyan döntéseket hiztunk, amikről már írtam. Gondoltam, este gyűlés, hipp hipp hurrá, milyen jó lesz.. Hááát..

A mai gyűléssel két problémám volt. Az egyik, hogy egy olyan társunk tartotta, akit én nem szívlelhetek. Sorry ember vagyok, azért mert sosrtárs még nem tudom elfogadni azt az erőltetett sztorizgatást, amit művel. Számomra visszatetsző, hogy valaki ennyire ránk akarja erőletetni, mennyire faszán érzi magát. Tisztelem, hogy 31 éve józanodik. De az öntömjénezés és a körítés számomra semmissé teszi a mondanivalóját. Főleg úgy, hogy hallottam már más idősebb társak visszaemlékezését is. Mindegyikben ott volt az öniróni (hogyan lett valaki zug fagyievő) de mélyen megérintett az emberi története is a dolgoknak. Mindegy, itt még úgy gondoltam, hogy ebből is kiveszem, ami nekem jó. Viszont az utána következő társ csalódás volt. Csinos 40es nő, kultúráltan, öniróniával beszélt arról, hogyan élte meg a kezdeteket. És az egész mondanivalóját porba tiporta és semmissé tette azzal, amikor azt mondta:
"ennyire erővel elüthettem volna egy büdös cigányt is"
Nem én voltam az egyetlen, aki erre felkapta a fejét. Azt gondolom, hogy egyrészt az embereket nem a nemük, bőrszínük, vallási hovatartozásuk, nemi identitásuk alapján kell megítélni, másrészt ennyi erővel egy társaságban mondhatja bárki, hogy büdös alkoholista, akkor meg ő lenne felháborodva. Avan egy társam, akin látom, hogy 2 éve küzd és megtesz mindent, ő emelkedett szólásra. Normálisan megosztotta velünk a dolgait és a végén kijött belőle, hogy neki végtelenül szarul esett ez a kifejezés, mert neki is "egy büdös cigány" fia van, "fehér ember" létére.

Szar volt ezt megélni, öntömjénezés és kultúrálatlanság... Mondjuk nem basztam fel az agyam, de kivettem a maiból, ami nekem kellett, de nem véletlen, hogy mely csoportokba szeretek járni, és miért.

Hazafelé ezt átbeszéltük az AA barátommal, neki is ilyen volt az érzése. 
Viszont, ami fontosabb volt számomra, hogy el tudtam neki Zs-t mesélni és kiadni magamból, a saját faszságaimat is illetve ő volt már a Minnesota programban és bíztatott, hogy menjek el ha szükségét látom. Én pedig ha a sponzorral nem boldogulok szükségét fogom látni. 
Kemény lesz.. 2 hétig se telefon, se net, semmi külvilág. Utána fokozatosan engedik vissza a kinti impulzusokat és 8 hetes az egész. Viszont eddig csak jót és pozitívat olvastam és hallottam róla. Amikor úgy fogom érezni szükségem van rá, megyek. 

33 napja nem ittam, sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Tudom pici ez a szám, de szépen növekszik. Jól eső érzés, hogy azok akik mindennél fontosabbak számomra, büszkék rám.

Zs kint dolgozik a nappalinkban. Szeretem ezt az érzést, meghitt, otthonos. Mintha együtt élnénk. A kis pöttyös macinacijában flangál, most ébredtünk fel a délutáni alvásból. 
A tegnap esti érzelmi hullámvasutam mind a kettőnkben nyomot hagyott. A reggeli találkozásunkon meg is érződött ez.

Itthon kibeszéltük a dolgokat és éreztem sőt ki is mondta, hogy tényleg nem tudja mellettem ezt így csinálni. Megértem, nekem is nehéz magammal, neki meg plána. Szeretem, hogy őszintén meg tudunk mindent beszélni. És szeretném ha ez így is maradna.

Most egy pici szünetet tartunk, nem találkozunk, ebben maradtunk. Tartjuk a kommunikációt, és hétfőn eljön még velem gyűlésre de változtatnunk kell, azért hogy ne veszítsük el egymást. Ha így maradnak a dolgaink akkor szépen lassan elsorvad a szerelmünk, hétköznapivá válik, olyanná, amiben ő elveszíti a hitét bennem, bántani fogjuk egymást, nekem pedig ez egyenes út a visszaeséshez.

Lehet nem a legjobb megoldás, lehet kockázatos de nem tudok jobb megoldást. Valaminek változnia kell. 
Nekem meg kell tanulnom egyedül megoldanom a problémáimat. Nem használhatom a szerelmünket szerként. Nem rohanhatok mindenért egyből hozzá, hogy rázúdítsam.
Neki pedig meg kell tanulni, nem aggódnia értem, hogy ne féltsen folyton. Így olyanná válna, mintha az anyám lenne.

Tudom, hogy jó döntést hoztunk, mégis nehéz.. Nehéz, de nem megvalósíthatatlan. Már most érzem, hogy hiányozni fog, de ha így marad mellettem, akkor minden tönkre megy. Minden.. És ez nem csak rá igaz, hanem az összes megmaradt kapcsolatomra. Tovább és keményebben kell dolgoznom magamon. Most pl.: vele kapcsolatban úgy érzem, hogy bár 2 hete mellé léptem, de most visszább léptem egyet. Ez nem jó és nem is fenttartható állapot.

F-fel, pont ezen a témán morogtam össze tegnap. Igaz ő a saját stílusában tálálta a meglátásait, de akkor még nem voltam erre vevő. De majd este felhívom, bocsánatot kérek. Fontos nekem, de néha a nyers fogalmazásától a falra tudok mászni.. De fel se merült bennem, hogy nem akar nekem jót. Ennyi év után is érzem, hogy törődik velem.

Türelem Viktor, ez az amit még nagyon sokáig tanulnod kell.

Végig gondoltam ma este ezt az érzelmi hullámvasutat. Beszéltem egy AA társammal is. Úgy érzem magam, mint Neo a Mátrixban amikor felébred. Minden éles, minden erősen hat rám. Iszonyatosan szenzitív vagyok és a betegsgem miatt összemosódik a képzelet és a valóság, vagy képzelt dolgaim.

Ezért ezt a hetet adtam magamnak, hogy jobban legyek. Ha nem megy elkezdek szponzort keresni, nem várom meg a 3 hónapot. Ha nem segít akkor befekszem terápiára. Nem akarom lerombolni azt, amit felépítettem 1 hónap alatt. Ha az kell, hogy elvegyék a telefonom, és leterheljenek egész nap, hogy megtanítsanak az alapoktól újra járni akkor megteszem. Nem bírok a saját kattogásommal. És nem szégyen segítséget kérni. Egy maroknyi ember még mindig szeret és bízik bennem. Erősnek lát, de bevallom most gyenge vagyok és a saját agyamra megyek. Ma amikor az egyik társam hazahozott, elmondta, hogy nagyon jó, ennek így kell lennie és jól csinálom. Ok, ezt tök jó csak ne lennék 24 órán át összezárva magammal.

Az Eredet című filmben volt az alábbi mondat:

"A gondolat olyan, mint egy vírus. Ragályos és kiirthatatlan. Az ötletmagból kifejlődött kész gondolat meghatároz téged, vagy elpusztít."

Én pedig élni akarok, hülye gondolatok nélkül. Viaskodik bennem a józan és a beteg részem. Vitatkoznak. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy akik támogatnak azokat bántani fogom. És ezt soha...
Anyámmal végre olyan jó a kapcsolatom. Öcsémmel is. F-fel is, bár ma pont összemorogtunk, de kedvesen tudtam letenni a telefont, bár neki lángolt az agya. De ettől még a barátom és szeretem. Zs pedig.. előbb utóbb bedobja az unalmast. Nem azért mert nem szeret, hanem mert sok lesz belőlem. Én is ezt tenném, nem napokra gondolok, hanem hetekre, hónapokra. Nem akarom, hogy bárki is felörlődjön miattam. Ha kell még többet teszek bele, jelen esetben a szponzor vagy a terápia.

Szeretem ezeket az embereket és jó érzés, hogy szeretnek. Bármit megteszek, hogy ez így is maradjon.

Fura egy nap volt.. hullámzanak bennem ebben a pillanatban is az érzések. Próbálom őket mederben tartani, de nyugtalanság van bennem ebben a pillanatban is. Az a helyzet, hogy az emberi kapcsolataimban jók szoktak lenni a megérzéseim. Most úgy érzem, hogy van valami kettőnk közt, de nem tudom, hogy csak a kimerültségem miatt érzem, vagy már túl szenzitív vagyok.. Kattogok. Remélem, hogy tévedek és csak én fújom fel a dolgokat. Holnap reggel kiderül.

Fáradt vagyok, de nem álmos.. nem lesz egy hosszú bejegyzés. Kattogok.. tikk - takk ahogy a másodpercek lassan telnek.. Azt hiszem felhívom egy AA társam

nos ez nagyon furcsa.. soha életemben nem voltam féltékeny. Vagy azért mert az egóm felülbírálta, vagy azért mert nem érdekelt annyira a párom, hogy az legyek. Nem tudom, hogy a mostani érzésem annak a következménye, hogy józanodom. 
Azt mondják az öregek, hogy a folyamattal együtt jár az, hogy változnak az érzéseink és változik ahogy a világot látjuk.
Igazából semmiség, ami ma történt. Zs elmesélte, hogy az egyik exe ráírt éjjel, aki x időközönként bejelentkezik. Első körben nem is zavart ez. Tudtam erről, mesélte már.  De ma valahogy elkezdett kattogni az agyam. Jó, hogy tudtunk róla beszélni, teljesen őszintén elmondtam, hogy zavar. Nincs bennem kétely a szerelmünkkkel kapcsolatban, és egy szép nőről van szó. Amit nem értek, hogy miért nem zárja le, de ez az ő dolgo, hogyan kezeli ezt.
Annak örülök, hogy megosztja velem. Kicsit olyanok ezek a felmerülő problémák, mint a mini próbatételek.. Tanunom kell az élettől, hogy annak ellenére, hogy letettem a piát nem lesz minden szép és jó. Pont a tegnapi gyűlésen mondta egy társam, hogy attól az élet még élet marad. Vannak jobb és rosszabb pillanatok. Nekünk kell helyén kezelni a dolgokat. Az agyam érti.. de 44 év egoista életmód után hirtelen nehéz váltani és azt mondani, sínen vagyok. Úgy érzem, hogy az életem kezd visszabillenni, de mindig vannak kisebb, nagyobb próbatételek, vagy a tököm se tudja minek nevezzem őket. 
Azon gondolkodtam, hogy ha ettől most kattogok és feszültebb lettem, mi lesz ha nagyobb negatív hullám jön. Nem tudom, de legalább vannak eszközeim, hogy kezeljem őket. Továbbra is jó, hogy nincs ivás vágyam és eszembe sem jutott, hogy igyak, amikor beakadta a lemez ma. 
Jó, hogy ma 2 gyűlésen veszek részt. 

Az alkohol eddig, mint egy védelmező páncél vett körül. Bármi baj volt, kéznél volt és "varázsszerként" megoldotta azt. Igen ám, de ez a páncél szépen lassan elszívta az életemet... Lassú keserves haldoklás az út vége, nincs ezen mit szépíteni.
Most, hogy 32 napja nem részese az életemnek, védtelennek érzem magam időnként. Ebben a pillanatban is. Fura, mert nem ivásvágy van bennem, csak valamit tenni szeretnék a feszültség ellen. 

Reggel feszülten ébredtem, lásd az alábbi posztot. Nagyon vártam a 8 órát, de féltem is tőle. Nem azért, mert féltem Zs reakciójától, magamtól féltem. Ennyire lelkileg meztelennek szerintem még soha senki nem látott eddig. És ebben benne van a kiszolgáltatottság érzése is. Ráadásul az utolsó blog bejegyzést nem látta a találkozónk előtt.

Megöleltem és csak annyit kértem, hogy olvassa el. Basszus az a kb. 60 mp ameddig átfutotta.. közben fürkésztem az arcát.. mi lesz elküld a picsába? Megölel? Szeret nem szeret? Na jó ez nem merült fel bennem.

Megölelt, megcsókolt és beszélgettünk, néha könnyes szemekkel, de átbeszéltük és jobb lett. Majd a napunkat együtt töltöttük, nagyon intim és szép nap volt, összebújással, alvással, sok cirógatással. Ránk fért.

Este a gyűlésen kibeszéltem még egyszer magamból. Annyira szerettem őket. Saját, idevágó történetekkel segítettek. És utána ég vagy félórát beszélgettünk kint. Szeretem őket is.

Anyámat is, ahogy 10 perc alatt, rohantam a buszhoz, aggódva de örülve nyugtázta, megvan az első hónap.

Egyébként Zs-től olyan szép ajándékot kaptam. Igaz elfelejtette aláírni és látszik, hogy nagyon koncentrált a szép írásra, de szívetmelengető volt.

Este még F-fel is beszélgettem és jó volt megosztani vele ezeket. Tudom, hogy aggódik miattam. 

A legfontosabb, hogy tegnap nem ittam. Ma pedig megvan az 1 hónap. Holnap a honi csoportomban átveszem az érmét. Ma nem akartam elkérni, mert imádom őket, de a szívem hazahúz. Oda, ahol az életemet mentették meg a befogadásukkal és szeretetükkel. Rengeteget tanulok ezektől a társaktól.

Még annyi, hogy az AA csoportba kiraktam, hogy ma vagyok 1 hónapos. Ismeretlenül is annyian gratuláltak, velem, nekem örültek. Hiszen az ő sikerük is ez.

Ma boldog vagyok, nem elszállva, tanulva a tegnapi esetből, de hagyom, hogy átjárjon, hogy szeretnek. Lassan szolgálatot is vállalok a közösségben. Szeretném én is jobban kivenni a részem és segíteni a társaim.

Zs most is itt van velem, még érzem az illatát a párnámon, és a lakás szint minden szegletében megtalálom a dús sörényének a hajszálait.. Imádom <3

Mocsok szar éjszakám volt.. alig aludtam pár órát.

Annyi minden kavarog most is bennem, mi lenne a jó nekem, mi lenne jó kettőnknek.
Azt hiszem az elmúlt napokban beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam, ennyire egyszerű megoldanom az életemet. Lezárom a céges dolgokat pff... mit nekem? Zs-vel újra szép az élet, lehetőségeim is vannak.

Hiába az egóm.. megint úgy gondoltam megy ez nekem mint a karikacsapás. Nem, nem megy, kurvára nehéz ez az egész.
Gyűlölöm a hülye gondolataimat, hogy Zs meddig bírja még mellettem ezt a fajta hektikusságot? Mennyire fertőzöm meg az életét magammal. Mennyire terjed át az életének más területeire is kettőnk kapcsolata? Meddig tud támogatni? Mikor érzem azt, hogy nem akarom bántani az instabilitásommal? Bántom e egyáltalán? Folytassuk vagy se?

Megannyi faszom kérdés. Szeretném ha nem lennének bennem. Nem a szerelmünkben kételkedem, csak fontos számomra, nagyon. És tudom, hogy a helyzetünk komplikált (ok kinek nem az a párkapcsolata?), de az életének egy bizonyos részére véletlenül se akarom, hogy kihasson az, hogy egy alkoholista a szerelme. De akkor mi a jó megoldás? Nem tudom, felnőtt ember, a legtöbb amit tehetek, hogy elmondom neki, ami foglalkoztat, beszélünk róla és majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Én tudom mit szeretnék, illetve, kit. Őt! de vívódok, hogy ne mérgezzem meg az életét. Tudom, hogy saját magamnak kellene a legfontosabbnak lennem most. De úgy nem megy ha fájdalmat és bizonytalanságot szülök magam körül. Melyik a kisebbik rossz, ha kiteszem őt ennek vagy ha távoltartom? Nem tudom, ha tudnám nem ülnék kialvatlanul, megfeszülve a gép előtt, hanem készülnék a hónapos ünneplésünkre. Bár csak lenne már 1 órával később, hogy együtt legyünk..

jelen pillanatban rohadtul utálom a betegségemet.. Nem tudom elterelni a figyelmemet arról, hogy egyik pillanatra, hogyan omlott össze a mai jókedvem és lett belőle ez a szar. Box nem segített, csak a kezem fáj. Tusolás nem enyhítette. Édesség elfogyott :D jó legalább nem hízom. Csak ülök a kanapén és bambulok. Ha nem múlik felhívok valakit az AA-ból. Aludni szeretnék, nem a saját kis poklomban vergődni.. csak egy rohadt alvásra vágyom, hogy holnap kipihenten ünnepelhessük meg az első hónapomat.

Jó lenne Zs-t felhívni, de olyan az életünk, hogy csak reggel tudok vele beszélni. Tudom, hogy aggódik. Alapvetően nincs miért. De jó lenne hallani a hangját most, hátha segítene.

30 perccel vagyok az előző gondolatok után. Felhívtam egy AA barátomat.. rengeteg hülye gondolat kavarog a fejemben de ez most egy kicsit segített. Nagyon nehéz és sok energiát kivesz az emberből, hogy folyton figyelni kell, mit és hogyan reagálok, kommunikálok. Ez a folyamatos felügyelet gáz. Mondjuk senki sem mondta, hogy a józanodás felé vezető út szép és kellemes séta. Rögös és nehéz ez az út. Számomra nem az ivás vagy nem ivás a legrosszabb a poklomban. Nem, a gondolatok. A hülye érzések. Persze mindig egyszerűbb lenne a dolgok könnyebbik részét megfogni. Hát csak azért sem.. Isten áldja anyám és apám makacs jellemét, ebbe most beleállok és a nehezebb utat választom. Magam miatt. Mert csak én számítok. Ha én rendben vagyok akkor a környezetem is rendben lesz. Remélem, szívből remélem.. 

Lassan itt lenne az ideje, hogy ténylegesen megbocsássak magamnak, hogy elfogadjam azt ami történt. Akkor talán nem tett volna feszülté a ma esti beszélgetés. De hát mi a faszt siettetem 1 hónap után a dolgokat.. Jah az egóm.. majd én gyorsan megoldok mindent. Nem.. itt türelmesnek kell lennem és kitartónak. Ha nem fog menni kérek segítséget, szerzek szponzort, bármit, hogy maradjak ezen az úton. 

Mondjuk az írás segít, de nem eléggé, nem tudom mi lenne a legjobb megoldás, az biztos és ez ebben az estében az egyetlen biztos érzésem, nem az alkohol. Az lenne a legkönnyebb... Inni, nem törődni semmivel és másnaposan szarni az egészre. Vonogatni a vállam, hogy alkoholista vagyok, mit várt a világ tőlem. Igazából magamban lennék csalódott. Na de ezen kár filózni, mert nem ittam ma és remélem holnap sem fogok.

 Vár az a szép 1 hónapos érme.

Nos ezt a bejegyzést még 1 órával ezelőtt nem ilyennek terveztem. Tele voltam élettel, boldogsággal, de hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Ok, én voltam a fasz mert hagytam, hogy Zs-vel egy olyan beszélgetésbe menjünk bele, ami feszülté tesz. Ebben a pillanatban is az vagyok. 

Sikerült a disszociatív személyiség zavar kapcsán felidéznem magamban azt az éjjelt. Tudom, hogy nincs ilyen betegségem, de.. De annak az éjjelnek a történései fokozatosan bújnak meg az elmémban, nha néha egy-egy újabb részlet lát napvilágot. Tudom, hogy ezt nekem kell kezelnem, megbocsájtani önmagamnak, nem a múlton rágódni, ostorozni magam. Néha megy, de most nem. Sajnos ott voltam és megéltem azt a személyiségzavaros állapotot, amikor az ember kifordul önmagából. Nem nyugtat egy cseppet sem az a tudat, hogy más társaim is átmentek ezen.

Konkrétan most a beszélgetésünk alatt felidéződött bennem, hogy milyen volt nyugtatót bevenni az alkoholra, hogy kiszakadjak a saját elmémből. Mintha Góliát és Dávid párharca elevenedett volna meg. Sajnos nem Dávid győzött hanem az alkohol. Félelmetes ellenség, számomra legyőzhetetlen, de tudom most már valamennyire kezelni. Az sem segít, hogy az előbbi gondolatmenettel együtt jött az, hogy meg akartam halni. Felvágni az ereim, vagy a vonat aá feküdni.. melyika fájdalom mentesebb - akkor ezen az éjjen ezeken pörgött az agyam. Nekem, aki hedonista, aki szeret élni. 

Nos ezért kellenek módszerek, barátok, szerelem, család, hogy ezt tudjam kezelni. Ma hellyel közzel megy, de most sem az alkohol lenne a megoldás. Olyan szempontból örülök ennek a feszültségnek, hogy nincs ivás vágyam, de legszívesebben kifutnék a világból. Lehet sétálok, vagy adok a boxzsáknek. Valamit tennem kell, mert a betegségem és a vele járó dolgok nem moshatják el az utóbbi napok szépségét. Magam miatt. Ugyanis a mai napom 14 órán át nagyon szép volt.

Egyébként a konyakosmeggyről, F-ről, Zs-ről és anyámról írtam volna. És még Zs-nek is akartam egy levelet küldeni, de most nem tudnám úgy megírni, ahogy szerettem volna. De majd máskor... a feszültség ritka, a szép dolgok pedig egyre gyakoribbak a napjaimban. Már csak egyet kell aludni és meglesz az első hónap.. ha holnap sem iszom.