Hát kemény volt az elmúlt 2 nap. Tavaly ilyenkor a legjobb céges hónapot zártuk, most ehhez képest 22%-kal vagyunk időarányosan magasabban. Ráadásul a kis segítőm lebetegedett és ma egyedül toltam le a melót, bementem már 9-re, hogy legyen időm. 

Vasárnap este bennem volt egy picit a félsz, hogy milyen csontvázak estek ki a szekrényből a szabadságom alatt, nem mintha lenne takargatnivalóm, de hálistennek rendben volt minden, pár apróbb észrevételt kaptam csak a főnökömtől. Várt mint a messiást, ráadásul mától szabin van. 

Viszont nagyon vicces, hogy ma 4 olyan dologgal szembesültem, amit ő baszott el, vagy ígért meg a munkámban az ügyfeleknek, egy röpke ideig pajkos gondolat suhant át a fejemen, hogy listázom, és alkalom adtán majd, mikor baszogat valami csipcsup üggyel, odateszem elé :D

Nem fogom megtenni, de azért jót mosolyogtam, miközben megoldottam ezeket.

Annak ellenére, hogy fáradt vagyok, jól érzem magam, szeretem a céget, jó látni a fejlődésünket. Illetve finishbe ért az új hely. Megnyertük, vihetjük, némi adminisztráció után indulhat a felújítás és ha minden jól megy (aham egy átépítésnél, mindig minden stimmel :D), akkor szeptember - októberber "magasságában ;-)" már ott leszünk. Kurvára várom :D Addig meg zsonglőrködök ezen a pi..ci helyen.

Anyámmal is tudtam ma normálisan beszélni, elmondtam neki, hogy azért volt rossz kedvem az utóbbi időben, mert Zs-vel szakítottunk és egy több mint 3 éves kapcsolat ért véget. Tudom, hogy ez őt nem mozgatja meg, de nekem ezt fel kell dolgoznom. Nem vágtam a fejéhez, hogy mennyire szarul állt ehhez az egészhez hozzá. Normálisan, kedvesen beszéltem vele. Próbálok fejlődni.

Úgy gondolom, hogy Zs fárad, csütörtökön lesz egy nagy céges rendezvényük. Valahogy az eddigi évek tapasztalatából érzem, hogy megint beleteszi a maximumot, a vállán viszi az egészet. (legalább is az én fejemben ez a kép van) És ma volt egy pillanat, amikor mjdnem ráírtam, illetve küldtem egy kedves képet neki. De visszafogtam magam. Nem tettem meg, de már a küldés gomb felett volt az ujjam, aztán visszavontam. Nem akarom túltolni, nem akarom ragozni, csak ki akartam írni magamból most. Megfogadtam, hogy itt őszintén kiírom magamból a gondolataim, az érzéseim.

Sokat gondolok rá, nem önmarcangolás, nem is fájdalom, sem nosztalgia. Azt hiszem ez egy normális érzés. Úgy hívják hiány.

1080 napja járom ezt az utat, bár néha rögös, de sokkal szebb és jobb, mint amikor ittam. Emberibb.

hát a végére értem a szabadságomnak. Persze szívesen maradnék még itthon egy picit, így a végére tudtam teljesen ellazulni és megélni a pihenést. Még a PS-emen is játszottam, mert végre kikapcsolt. 
Mellette persze megvan az az érzés, hogy hiányzik az aktívabb életmód, a munka. Viszont tudom, hogy azt, amit az elmúlt hónapokban csináltam nem szabad megtennem. Nem feszíthetem meg magam a végtelenségig. 

Szóval marad az egyensúlyra való törekvés. 

Alapvetően nincs rosszkedvem, voltak hangulatingadozások így a végefelé, de elmentem gyűlésre és sokat beszélgettem társakkal. Mostanában főleg B-vel (biztos szórakoztató lehet ennyi név kezdőbetűjét olvasgatnotok :D), egy férfi társammal szoktam dumálni. EGy korosztály vagyunk, céget vezet, sok a közös jellemvonás, ismeretség a régi életemből. Kedvelem a srácot, jó meglátásai vannak. És lehet vele politizálni. Jól beszél, jól érvel, hasonló nézeteket vallunk. Ez is nagyon hiányzott az elmúlt időszakban, hogy erről nem tudtam senkivel se beszélgetni. Ugye régebben Zs-vel sokat dumáltunk erről. 

A héten összesen 3 gyűlésen voltam, ma is onnan jöttem, illetve B hazahozott. Átmentünk Budára :D Egyébként jó gyűlés volt én is megosztottam, jól esett beszélni az érzéseimről és a többi megosztás is jó volt. Vagy vicces, vagy tanuságos, vagy őszinte. Nem mindegyikkel tudtam azonosulni, de az összképet nézve (by Zs <3)jó volt, hogy elmentem. Azt hiszem ezzel feltettem a koronát a szabadságomra. Tettem a mentális és a fizikai pihenésemért és fejlődésemért.

A mai gyűlésen figyeltem, hogy ki lehetne esetleg az új szponzorom. Még nincs konkrét ember, de tudom, hogy a fejlődésemhez kelleni fog majd valaki, akivel tudjuk a lépéseket csinálni. Csakhát nehéz egy nem bigott vallásos embert találni, ebben az istenhívő közegben. Nehéz, de nem lehetetlen ;) Szóval jövő héten is megyek.

Jó, hogy vannak új barátaim, társak, emberek az életemben. Jó érzés, hogy van életem, hogy bármennyire is nehéz néha, de mégis csak jó élni.

Hétfőtől végre igazán szabadságon tudtam lenni. Bevallom őszintén, hogy nem túl sokmindent csináltam.
Az első pár nap azzal ment el, hogy pihentem, betoltam valami gyors kaját vagy szendvicset, feküdtem, aludtam, bambultam a tv-t. Megérkeztem a szabadságomba. Jó érzés volt, nem, volt és ma sincs bennem olyan érzés, hogy haszontalan vagyok vagy, hogy nem tudok magammal mit kezdeni.

Az elmúlt hetekben, hónapokba a végletekig hajtottam magam. Főleg a szakítás utáni időszakban menekültem a munkába. Rengeteg túlóra, munka munka hátán, csak, hogy ne kelljen éreznem, ne gondolkodjak. Ismerős.. az alkoholt kiváltotta a munka. Úgy gondolok erre mint egy terápiára, mint a gyászfolyamatom egy állomására. 

Na de vissza a szabadsághoz. Apró takarítások azért voltak, szépen lassan számoltam fel a lakás helyén lévő szamárfészket. Nem siettem sehova, mindig csak amihez kedvem volt. Funk fact: ma, amikor már minden a helyére került és büszkén körbenéztem, gondoltam iszom egy kávét. Régi, kotyogós kávéfőzőm van, igazi antik darab, szeretem. Na de, amikor a zaccot megpróbáltam a szemetesbe belekocogtatni, egy gyönyörű, műkorcsolyázók számára is irigylésreméltó mozdulattal az égig repítettem az egészet, mely beterítette a fél konyhát és előszobát :D

Hát nem mondom, hogy visszafogottan káromkodtam :D

De ilyen az élet. Bosszankodás helyett inkább ma gyűlésre mentem, mert úgy gpndolom, hogy néha kell. Nem a közösségnek akarok hátatfordítani, az alapelvekre szükségem van. A társakra is és a programra is. Inkább csak a magam módján haladok az utamon.

Eddig jól megy, megint szeretem magam, erősnek kezdem újra érezni a bennem lévő férfit. Az elmúlt közel 2 hónapból megpróbálok profitálni, a hasznomra fordítani ezt is. Ok, nem midig egyszerű, nem mindig vagyok full pozitív, inkább kezd olyan emberi lenni az életem. 

De azt érzem ez így, hosszútávon jó nekem.

Igen, még mindig hiányzik, fel fel bukkan az álmaimban, de továbbra sincsenek negatív érzések bennem. 

Azt hiszem amilyen lettem, ahogyan érzek és élem az életem, 2 évesen 11 hónaposan és 9 naposan, szóval ez így van jól.

Apró kis villanás... Ültem a trolin, Zs járt a fejemben. Felnéztem és ott sétáltak el mellettem. Még mindig gyönyörű, vagány, copfba fogott haj, napszemüveg. Gondolom a szokásos sushi helyre mentek ebédelni. 

Még mindig hevesebben ver a szívem, amikor megpillantom. Köszönöm az életnek, hogy mára is kaptam egy apró csodát.

Ma elköszöntünk egymástól a szponzorommal. Mind a ketten úgy éreztük, hogy ez így nem működőképes. Normális, emberi hangnemben beszéltük meg, én nem adtam ki magamból, amit gondolok. Azt leírtam már a héten. Megköszöntem az eddigi segítségét és ennyi.

Egyetlen furcsa megjegyzése volt, hogy szerinte nekem egy erősebb kezű szponzorra lenne szükségem. Mosolyogtam, és nem bocsájtkoztam vele vitába.

Ma beszélgettem Á-val is egy kicsit, jó volt, de csak beszélgettünk. Tiszteletben tartom, hogy maradjunk társak, de a barát kategória ne legyen. 

Egyébként szabin vagyok :D úgy terveztem, hogy ma még bemegyek a céghez egy kicsit, tegnap nem tudtam mindent befejezni. A főnököm, hogy neki kevesebb legyen jövőhétre (ő mondta ki ezekkel a szavakkal) úgy megszórt munkával, hogy alig győztem. Mindegy.. holnap beugrom 1 órára, összepakolok, elmegyek szavazni, utána folytatom a pihenést.

A mai nap alváról, kajálásról és sorozatokról szólt. Persze közben apránként takarítottam is. Mostam, fürdőszoba, de semmi egetverő, csak ami belefér. 

Élvezem, hogy most ilyen volt a napom. Nem unatkoztam, rám fér a pihenés.

Ugye csütörtökön Zs-vel reggeliztem. Még mindig jó érzésekkel tölt el ennek az emléke is. Péntekre virradólag vele is álmodtam. Hálás vagyok az utamnak azért, hogy így élem meg közel 2 hónap távlatából a szakításunkat. Szép emlékek, pillanatnyi örömök. 

Kedden este, munka után, felhívtam a szponzorom, hogy egy kis magányra vágyom, fáradt vagyok és szeretnék egyedül lenni. Azt is elmondtam, hogy visszább húzodom az AA-ból, szombat esti gyűlésekre megyek, de most kell a távolság. 

Nem igazán ment át... kétszer megfutottuk azt a kört, hogy ő csütörtök este bevezetőt tart és ha van kedvem.. mondtam, hogy nem. Majd kitért arra, hogy jó lenne ha a közösségi médiában abba hagygnám a posztolgatást, mert úgy érzi ez a múltba való kapaszkodásom. Abban igaza van, hogy Zs-nek teszek ki vicces, vagy kedves posztokat. Viszont nem szeretem és sosem szerettem ha megmondják mit csináljak. Erre még visszatérek.

Szerda reggel kaptam tőle egy messenger üzenetet, mármint a szponzoromtól, hogy innentől kezdve minden nap küld egy szót és szeretné ha írnék róla. Első szó ego. Na itt volt egy pillanat, amikor nagyon felbasztam magam. Előző este, normálisan mondtam el, hogy miért szeretnék egy kis pihenőt. Miután lehiggadtam, F-fel is beszéltem telefonon, megírtam, hogy köszönöm, hogy próbál segíteni, de mint azt már jeleztem, pihenni szeretnék. Erre jött a csupa nagybetűs MAGADÉRT csináld üzenet. Nem válaszoltam. Majd ma reggel megkaptam újabb 6 szót. Erre pedig nem reagáltam.

El fognak válni az útjaink és ez nem az egóm miatt van. Hosszú évek alatt sok embert mentoráltam már, igaz nem ebben a tekintetben. Ha valamit megtanultam, hogy egy jó edző nem a saját akaratát erőlteti rá arra akinek segít, hanem a mentoráltban lévő lehetőségeket erősíti fel a saját tapasztalatai segítségével. Biztosan vannak olyan emberek, társak, akiknek ez a mentalitás hasznos. Nekem nem. És ezt nem nagyképűségből írom. Nálam szépszóval, megbeszélve a dolgokat lehet eredményt elérni.

Persze erre lehetne azt mondani, hogy le kell bennem rombolni mindent, hogy valami újat, jobbat építsünk fel. Viszont ezt nem szeretném. Sok, értékes és jó tulajdonságom van. Olyan dolgok, amiket szeretek magamban. 
Tudom, hogy fejlődnöm kell, hogy tanulásra van szükségem, de nem úgy, hogy kimossák az agyamat és újraépítenek. Megvannak az identitásomnak azok az elemei, amelyekre tudok támaszkodni, fejleszteni magamat. Ezeket szeretném is megtartani.

Nem bírálom a többi társamat, sem az AA közösségét. Sokan azonban elfelejtik az egyik legalapvetőbb szlogent:
Máshogy ittunk, máshogy józanodunk.

Tisztában vagyok vele, hogy alkoholista vagyok, azzal is, hogy nincs felette hatalmam. Nem tartom magam különlegesnek, csak egy olyan embernek, aki kezd viszonylag jó önismereti alapokat szerezni.

 És amiről írni szerettem volna (bár a fenti már nagyon kikívánkozott), hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kezd visszatérni a régi, mosolygós, magabiztos énem és ezt a környezetem is megjegyezte. Hulla fáradt vagyok, de nincs rosszkedvem, rossz gondolatok is elvétve. Tegnap úgy léptem ki munka után a cégtől, ahogy már régen nem. Boldogan és erősen.

És a végére... ma együtt reggeliztünk Zs-vel. 

Nagyon szép reggel volt, felszabadult, csacsogós, nevetős, beszélgetős. Persze csinosan mentem (ki gondolta volna :D) Ő az egyik kedvenc ruhámat vette fel. Még mindig gyönyörű alakja van. És az a mosoly, azok a zöld csillagok ahogy ragyogtak.. Már amikor levette a napszemüvegét :D Szeretem a beszélgetéseinket, természetes, egymás szavába vágós, de emberi.

Szép reggel volt, szertem reggel.

Nehéz szavakba foglalni azt, amit érzek és talán nem is kell, mert vannak dolgok, amik velem maradnak ameddig világ a világ. Szeretem.

Ma reggel megint összefutottam Zs-vel. Jó tudom, hogy nem akkora szám, hiszen itt lakunk nem messze egymástól.

Olyan szép volt, ahogy vagányan ott áldogált a zebra túloldalán, persze a szívem elkezdett hevesebben kalapálni és széles mosolyra szaladt a szám. 

Leültünk, beszélgettünk egy picit, elhívtam reggelizni, hogy kizökkentsem abból a bolondokházából, amiben benne van. Azért is, hogy ne csak véletlenszerűen tudjunk beszélgetni.
Mondtam, hogy nem kettőnkről akarok beszélgetni. Ezt komolyan is gondoltam és gondolom ebben a pillanatban is.

Persze, hogy szeretem és szeretnék vele együtt lenni, még mindig elakad a lélegzetem amikor látom. De itt most nem rólam van szó. Bárhogy is alakuljon az életünk, ő mindig fontos marad a számomra, Most segíteni szeretnék, kiszakítani a céges dolgaiból. Ha máshogy nem, a beszélgetésünkkel megölelni, feltölteni.
És persze mesélni, sokat mesélni, hogy vagyok, milyen dolgok vannak nálam is.

Ó azok a zöld szemek és az a mosoly.. Számomra ő a leggyönyörűbb nő és ember.

Ez a pici idő is ajándék volt és feltöltött a múlt hét után. 

Ez egészen addig tartott, ameddig be nem értem dolgozni.. káosz.. azt hiszem ez a legjobb jellemzés. Kinőttük magunkat, nem csak helyben emberszámban is. Viszont jövő héten szabira megyek. Mondtam a főnökömnek, hogy részemről ez a teljesítőképességem határa és oldja meg. Kedves voltam, de tényleg kell a pihenés.

Szóval lesz egy pici pihenés, feltöltődés...

Ó azok a gyönyörű zöld szemek..

MInden elismerésem a gyerekes szülőké. Így visszatekintve erre a hétre, tulajdonképpen nem volt olyan éjszaka, amikor egyhuzamban 4 óránál többet tudtam volna aludni. 

Ha bent volt a blöki akkor rajtam feküdt, ha kitettem a nappaliba, akkor hajnali 3-4 körül addig nyüszögött, ameddig fel nem keltem. 

Ez itt most nem a siránkozás helye, egyszerűen csak elfáradtam. Nagyon vágyom haza, a saját kis kuckómba, hogy elterüljek az ágyamban. F-ék holnap jönnek haza, már csak egy éjszaka :D Jó utána még haza is kell cuccolni.. De lesz egy teljesen szabad délutánom. Ennyi pihenést igazán megérdemlek :D

Bent továbbra is sok munka van. Rekordot döntöttem, tripla jutalék, 2 nagyon nagy üzlet is ebben a hónapban. Pénteken már egy kicsit morgósabb is voltam, de szóltam a főnökömnek, hogy bocsi, szóval nem volt gond.

Viszont az AA-t kicsit hanyagoltam a héten és ez tudatos döntés volt a részemről a múlt heti események után. Tiszteletben tartom mások józanodását, de most inkább a normális világ felé fordultam. Bevallom őszintén, hogy nem hiányzott a héten a közösség. Egy barátommal beszélgettem sokat, de ennyi. Se szponzor, se gyűlések, se társak. Az utóbbi időben sok negatívabb tapasztalatot szereztem, vagy visszajelzést kaptam. EZ a hét arra jó volt AA mentese, hogy kicsit hátrébblépjek és reálisan elemezzem és értékeljem ezeket. Részben van avlós alapjuk, részben meg nincs. MIndegy, nem akarok rébuszokban fogalmazni. Csak úgy érzem jót tett nekem ez a hátrébb vonulás, hogy egyensúlyban legyek magammal.

A fáradtság ellenére, viszonylog jól vagyok, lelkileg is fizikailag is. De kell az a kurva alvás :D Sajnos itt nem tudtam kipihenni magam.

Nos.. a blökivel való alvási szokásaink finoman szólva is különböznek. Az ok, hogy az ágyban alszik, de számára ez az ágy mértani közepét jelenti.. Vagyis hajnali 3 magasságában kisebb eszmefuttatásba fogtam, álmosan, pislogva, hogy szerintem kinek, hol a helye. Kiegyeztünk abban, hogy akkor a lábamnál (az ő fejében a lábamon :D) alszik reggelig. Természetesen ellopta a takarómat.. Na mindegy.. végre alvás, majd reggel 6kor egy boldog, lihegő kutyafej bámult rám... közelről.. nagyon közelről.. Némi morfondírozás után rájöttem, hogy éhes. Rendben.. kaja pipa, kaki, pisi pipa, én is összeszedtem magam irány a cég.

Éjjel még megszórtak minket rendeléssel, mikor beértem felhívtam a főnököm, hogy mit csináljunk. Fizikailag kicsi a hely, stb. A végén kínunkban röhögtünk, de abban maradtunk, hogy improvizálunk. Majd elindult a nap, kifogtam az évszázad hülye vevőjét telefonon is és mailben is, közben megjött a srác, aki segít. És megoldottuk. Nyitásra patent készen volt minden.

Így visszagondolva ennek 3 alappillére volt. 

1. fejben nem döntöttem el, hogy szar nap lesz, hanem sztoikus nyugalommal álltam neki, ebből lett egy minden mindegy jókedv és sok nevetés.

2. az emberi tényező, hogy csapatként összedolgoztunk

3. a szervezőkészségem. Nem ez itt nem a self PR helye, de az a rendszer, amit kitaláltam és felállítottam, az ma életmentő volt.

Soha nem mozgattunk meg ennyi űrut. Szó szerint a bolt felét elfoglalták a csomagok.

Bár hulla fáradt vagyok, de mégis olyan jó volt ez a mai nap. Az egyik legnagyobb céges kihívást ugrottuk meg ma csapatként. Jó érzés.

Egyetlen egy dolog volt, ami hiányzott. Szerettem volna ezeket, menet közben, vagy este vagy bármikor elmesélni Zs-nek. Felhívni, csacsogni, eljátszani a hülye vevőt, milyen volt a telefonba, hogyan írt szó szerint 16 db emailt. 

Tudom, hogy itt a blog, de ez nem ugyanaz. Megoszthatom, leírhatom azt, hogy mi van velem, hogyan jönnek, mennek bennem az érzések, hogyan leszek egyre jobban, térek vissza önmagamhoz, de mégsem ugyanaz, mint a szeretett Nőnek poénkodni a telefonba.

F és a párja elutazott külföldre és megkértek, hogy vigyázzak addig a házra és a kutyára. Ma mentek, vasárnap jönnek is haza.
Szeretek itt lenni, zöldövezet és egy kicsit kiszakadok a mostani helyről. Nem mintha nem szeretnék ott lakni, de itt csendesebb, nyugisabb és a blöki társasága is jót tesz.

Eredetileg úgy terveztem, hogy ezen a héten teljes mértékben szabin leszek és olyan lenne, mintha nyaralnék. Nem így alakult. Sebaj :) 

MIkor megérkeztem, játszottam a kutyussal, aztán kajáltam egyet és öregurasan beszundítottam a kanapén a netflix előtt. Kicsit kábán ébredtem, mint mindig ha délután szundítok, de jól esett. Utána sétáltunk egyet, majd most haza.

Próbálok rápihenni fizikailag is és mentálisan is erre a hétre. Holnap annyi árut kapunk, hogy jelen pillanatban nem tudom elképzelni hova teszem, ameddig csomagolunk. És ezt nem a bennem megbúvó drámakirálynő mondatja, hanem a szakmai tapasztalatom.

Illetve a pihenés azért is jó, mert a szombat esti gyűlésen történtek foglalkoztattak tegnap. Nem szeretnék most erről írni, tegnap is elmentem gyűlésre, hogy majd ott beszélek róla. Rég voltam ennyire negatív hangulatű gyűlésen. Azt hiszem egy darabig skippelem a vasárnapit. Tegnapról csak egy példa.. Voltak frissen, terápiáról kijött társak is, 1 és 2 naposak. Erre az egyik idősebb társ azt mondta, hogy ő bizony nem adja meg senkinek a számát, ha valaki beszélni akar akkor keressen szponzort magának és azt hivogassa.
Hmm.. emlékszem, hogy az első józan hétvégémen mekkora segítség volt az, amikor megosztottam, hogy félek egyedül lenni, mert hétvége van, a gyűlés után odajöttek többen is és megadták a számukat. Szerintem ez segítség. Mondjuk mindig eszembe jut az, amit egyszer egy bevezetőben hallottam, hogy némely idősebb társa jellemző az arrogancia.

Gyűlés után az egyik fiatalabb társam fel is hívott, hogy őt megfeszítette ez az egész. Kérdezte, hogy én hogy örzöm meg a lelki békém ilyenkor, mert ő majdnem kijött gyűlésről.

Mondtam neki, hogy becsukom a szemem és valami nagyon szép emlékre koncentrálok az életemből.

Nekem ez tegnap Zs és a #csokitolvaj pillanat volt. Ültem és felidéztem életem egyik legszebb emékét, nem figyeltem a többiekre, csak én voltam magammal és egy szívetmelengető emlékkel.

Ezt a tanácsot tudtam átadni tegnap a srácnak.

Most megyek, mert a blöki látványosan kezd éhen halni, nagy, kuncsorgó szemekkel ül előttem és nézi, hogy esetleg...talán.. véletlen nem szeretném e megmenteni az éhhaláltól :D

Legyen szép estétek.