Ma (is) úgy érzem, jó dolog józanodni, a felépülés útján haladni.

Nagyon jól sikerült a mai gyűlés, igaz reggel óta folyik az orrom, szóval kicsit handikeppes voltam, de azért megoldottam. Kezd kialakulni egy összeszokottabb csapat, törzstagokkal, szóval lassan gyűlésből csoporttá lehet válnunk. Én balga feltettem a gyűlés után a mai bevvezetőt tartó társunknak (a szabályok embere maximálisan), hogy mi a módja ennek. Kaptam egy 10 perces kis értekezést :D Picit kioktató (lett volna) a stílusa, de tudom, hogy ő így kommunikál. Ezért, küzdve az elcseppenő orrom érzetével, kivettem belőe, ami nekem fontos és el is határoztam, hogy akkor lépjünk magasabb szintre. Jövőhéten beszélek is azzal a két társammal, akik szívvel lélekkel benne vannak ebben a gyűlésben.

Jó látni, hogy egyre többen vagyunk és vissza, vissza jönnek.

Igen, hosszú hetem volt, igen fizikailag teljesen fáradt vagyok. De :) Figyelek a pihenésre, többnyire jókedvvel tettem a dolgom, jól pörög a cég, új üzletágakat nyitunk, a főnököm teljesen partnerként kezel ebben. Itt, is, a helyemen vagyok.

És a coaching is feltölt. Zs-nek igaza van abban, hogy erre is szükségem van. Egy csipetnyi a régi életemből, tényleg csak a legjobb része kivéve, a tudás, a mentorkodás, a tanítás. Nagyon szeretem, teljesen feltölt energiával.

Anyuval is beszéltem a héten, mondta, hogy kisfiam nem vettem semmit a névnapodra. Mondtam neki, hogy a legnagyobb ajándék, hogy szépen lassan, javul a kapcsolatunk és ez nekem pont szuper ajándék. Hallottam a hangján, hogy jól esik neki.

És végül a péntek.. Hmm, életem, életünk egyik legszebb napja volt a pénteki randink. Meghitten, szerelmesen kávézgatni, múzeumba menni, beszélgetni kultúráról, festészetről, ecsetvonásokról.
Az a pillanat, amikor egy festmény előtt álva Zs háturól átkarolt és a fejét a vállamra tette... Beleégett az emlékezetembe. Abban a pillanatban benne volt minden, ami kettőnk közt a csodát jelenti. A társam emberként, gondolkodó lényként, szellemi partnerként és Nőként is.

Apám hitt az igaz szerelemben, abban, hogy mindenkinek megvan a maga párja az életben. Neki anyu volt az, nekem pedig Zs.

Szép hét volt, szép emlékekkel. Boldog vagyok, nyugodt, kicsit dáthás, de boldog.

mondaná Samuel L. Jackson.

Iszonyatosan jó volt a mai gyűlés. Jó volt a bevezető, folyamatosan voltak megosztások, nem csak a régi, öreg motorosoktól, hanem az újonan érkezőktől is. Feltöltött, kibaszottul feltöltött.

Pedig fizikailag ma már kezdtem érezni magamon, hogy ennyit bírok. Persze mindig azt hiszem, hogy elértem a teljesítőképességem határát és aztán fokozni tudom a helyzetem. Azonban ez káros rám nézve. Ugyan olyan szenvedéllyel vagyok képes dolgozni, ahogy eddig az életemet éltem. 

Ez mind szép és jó, de ebből jön a kimerültség, az ingerlékenység, a morgás, elégedetlenség, sorolhatnám még. 
Viszont hála annak, hogy foglalkozom magammal, hogy ismét járok gyűlésekre legalább felismerem ezt. És nem rombolom az emberi kapcsolataim. Vagy legalább is nem annyira, hogy utána szarul érezzem magam és reméelm azok, akiknek morgok, ők sem érzik szarul magukat.

Tudom, hogy mindig a hét elejéről szoktam kezdeni, de most csütörtökkel kezdeném, ahol egy semmiség kezdett el megfeszíteni délelőtt. De kapcsolatm, bocsánatot kértem Zs-től, megbeszéltük, rendben volt minden. Péntek délután is feszültebb lettem, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előre elképzeltem. Ez van, ilyen az élet. Nem leszek álszent, ennek az elfogadásához kellett pár óra. Az eszemmel akkor is tudtam, hogy ezt a kimerültség okozza bennem, de legalább nem vagdalkoztam, duzzogtam, nem voltam bántó, csak visszafogottabb.

Mára érett meg bennem a gondolat, hogy kibaszottul túlvállaltam magam megint, úgyhogy átszerveztem mindent és csak a legszükségesebbeket csináltam meg. Délután pl.: coachingoltam a kis padevanomat. Remek beszélgetés volt, éreztem, hogy elememben vagyok. Kaptam utána egy nagyon kedves, hálálkodó emailt, hogy pont erre volt szüksége a srácnak és mennyire örül, hogy így tudunk együtt dolgozni. Utána gyűlés, de erről írtam már.

És végül a hétfő... Ó istenem most szívem szerint azt írnám, hogy bárcsak minden napunk ilyen lenne Zs-vel, de ezeknek a különleges napoknak pont az adja meg az értékét, hogy nem mindennaposak. Csodálastos, meghitt, szerelmes napunk volt. Emberi, városban romantikázós, filmezős, kuckózós.. Szerelem nap.

Ma este majdnem ráírtam, hogy "jól vagyok Kicsim, minden rendben van, Szeretlek" de nem tettem, teszem meg. Nem azért mert zokon venné. Megbeszéltük, hogy hogyan kommunikálunk hétvégén, tiszteletben tartom ezt és számomra is fontosak a közösen lefektetett szabályok. Ez így működik, igy van meg az egyensúly.

Holnap egész nap pihenek, az orrom se dugom ki. Filmek, ps, alvás.

Rámfér. Már most jól vagyok, de ehhez kell a pihenés.

Túl vagyok életem első gyűlés vezetésén :) Bevallom picit izgultam, de jól sikerült, nagyon jól. De ez nem csak az én érdemem. Persze benne van a több évtizedes előadói rutin, de az egész nem sikerült volna, ha nincsenek azok a társak, barátok, akik segítettek támogattak. Két nagyon klassz srác van a csoportban, akik szívvel lélekkel szervezkednek, segítenek és a pici, fellobbanó lámpalázamat pedig Zs szavai segítettek lenyugtatni. Jól sikerült, jó gyűlés volt, női bevezetővel. Ezt csak azért emelném ki külön, mert ritka. Ezért el is határoztam, hogy erre is fogok fókuszálni, felkérem a női társaimat, hogy tartsanak bevezetőt, mellette pedig igyekszem bevonni a közösségbe azokat, akik eddig a perifériára szorultak. Óhatatlanul itt is vannak olyanok, akik a ventillálásukkal háttérbe szorítják azokat, akik félnek megszólalni. Remélem az arányokon tudok, pontosabban tudunk változtatni.

Egyébként nagyon hosszú, munkás és kibaszott fárasztó hetem volt. A cég kezdi elérni minden területen a teljesítőképességét. De csapatként állunk bele a feladatokba, összetartunk és tudom, hogy meg tudjuk oldani ezt. A boltban azoknak a változtatásoknak egy jó része átment, amit szerettem volna, így egy picit több helyem van, kultúráltabb a kinézetünk és logisztikailag is javult a helyzet. Vagy legalább is most úgy tűnik :D

A héten kaptam egy felkérést, hogy coachingoljak egy ifjú salsest. Nos.. Őszinte leszek persze, hogy legyezgeti a hiúságomat. Szakmailag is jól esik. De türelemre intettem magam, mondtam a srácnak, hogy igyunk egy kávét, beszélgessünk, nézzük meg tudunk e együtt dolgozni. Lehet ő úgy vette, hogy majd kiderül látok e benne potenciát, de én annak szántam, hogy megnézzem mennyire rozsdásodtam be. Ha nem érzem a csít, akkor nem fogom elvállalni. Ez nem a könnyű pénzről szól, hanem a fejlődésről, oda-vissza.

Privát munkák is voltak szépen a héten, konkrétan ma is két helyen voltam és mivel F beteg, ezért egyedül toltam le őket. Buzira elfáradtam. Holnap itthon láblógatás délutánig. Anyu székei várhatnak, egyszerűen nem fogom magam túlfeszíteni. Pihennem kell, nem tudok heti 6-7 napot melózni.

Azért csak délutáánig, mert randizunk Zs-vel. Várom. Nagyon, kibaszottul. Jót tett nekünk ez a 3 hét szünet. Másnak, erősebbnek és kipihentebbnek érzem a kapcsolatunkat. Nyugodtabb és még is tele van szenvedéllyel. Jó megélni és azt is, hogy a külön töltött időt nem elvesztegetettnek élem meg.

Nem fogok róla most ódákat zengeni, szuper csaj, sokat köszönhetek neki, is. Magamnak is, F-nek is, a programnak is, a szüleimnek is, és még folytathatnám. 

Bár kurva sok munka volt a héten és a fizikai teljesítőképességem határán vagyok, még is úgy érzem a helyemen. Fáradt, nyugodt, boldog napjaim vannak. Magammal, magamtól. 

Ma kerek napra ébredtem, igaz ez csak a ma esti gyűlésen tudatosult bennem, amikor megkérdezték van e valakinek kerek napszáma. Jó érzés volt megosztani a többiekkel, de még jobb érzés volt, hogy láttam olyanokat ma is, akik csak pár hete kerültek be a közösségbe. Visszajöttek és ez fontosabb, mint a napjaim száma. 

Most írhatnám, hogy hosszú hetem volt, de kurvára csak 3 emlékezetes dolog maradt meg bennem.

A kedd, amikor a munkaköröm fizikai hatrait elértem és hullafáradtan, de nem feszülten bezuhantam este az ágyba. Majd jövő héten beszélek a főnökömmel, mit hogyan és mikor alakítsunk át, mert ezt így nem lehet hosszútávon fenttartani. Egyszerűen kinőttük a rendelkezésre álló helyet. Van egy tervem, ötletek, nem csak a nyavajgás, hogy ez így nem jó. Azt hiszem elég higgadtan és határozottan elő is tudom majd adni.

Szerda, halottak napja. Délelőtt egy privát melóm volt, könnyű, becsületes munka egy kis macgyverkedéssel egybekötve :D Mindig is szerettem a kreatív megoldáspkat a javításoknál. Este pedig gyertyagyújtás apám emlékére. Beszéltem hozzá, meséltem neki a józan mélypontomról, megköszöntem, hogy olyan embert nevelt belőlem, aki meg tud küzedni a saját korlátaival, démonjaival ezáltal meg tudom, tudtam találni a lelki békémet. Nem volt bennem fájdalom, elfogadás inkább hogy elment, de még is azt éreztem, hogy akkor is és most is velem ven.
Egész héten béke és nyugalom vett körbe. Igaz az alvással még vannak problémáim, de nem rémálmok gyötörnek, egyszerűen csak nehezen alszom el. Azt hiszem ki kell próbálnom a meditálást.

Péntek.. Zs.. az én gyönyörű Nőm. Együtt töltöttük az estét, sok beszélgetéssel, sok bújással, sok szerelemmel. Jót tett nekünk ez a 3 hét szünet. Nem fogom részletesen ecsetelni, hogy mit ad ő nekem, de az egyike azoknak, akik segítenek megtanulni élni.. Újra élni, érezni, szeretni, örülni az élet szépségeinek. Ezért is szeretem, mert a szépsége nem csak egy csinos külső, a belső értékek az embersége teszi azzá, aki mindig is életem szerelme lesz. 

Boldog vagyok, nyugodt és boldog. Nem miatta, az egész hetemnek, a magamba fektetett munkának, a fejlődésem apró lépéseinek kézzelfogható a gyümölcse.

Ahogy azt már régebben írtam, nem harocolni akarok magammal, nem küzdeni a démonokkal. Ez olyan teátrális és elvonja a figyelmem a lényegről. Hogy elfogadjam és szeressem önmagam olyannak amilyen vagyok. Amilyenné válhatok ha dolgozom magamon.

Hosszú hét volt... mintha 4 napba több munka sűrűsödött volna össze. De tudom, hogy nem szabad túlvállalnom magam, kezdem felismerni a saját korlátaimat és nem lépem át azokat. Így kellő időt fordítottam a pihenésre és ha voltak is rossz érzések bennem, vagy rossz gondolatok azokat tudtam kezelni.

Bár bevallom őszintén, hogy erre a hétre is annyi szép dolog jutott, hogy nem is emlékszem a negatívabb dolgaimra.

Kedden rámírt egy társunk. hogy a szombati bevezetőm annyira teteszett, menjek el hozzájuk és tartsak ott is bevezetőt. Jól esett, sajnos nem tudok elmenni, mert összeakad a munkaidőmmel, de megigértem, hogy ha szabadnapom lesz, akkor mindenképpen élek ezzel.

Szerdán F-nél kezdtünk el befejezni egy nagyobb munkát, amikor kezdtem érezni, hogy fáradok, jeleztem, megbeszéltük, mikor megyek a héten és ez jó volt mind a kettőnknek.

Csütörtökön brutális napom volt.. reggel 8-tól bent voltam este 6-ig. Rengeteg megrendelés, több mint 40 csomag, köztük nehéz és macerás megrendelések. Bevallom, talán akkor voltak bennem a fáradtság miatt rossz érzések, de tudtam, hogy mi okozza, hazajöttem, meleg vacsora, bóbiskolás, pihenés.

Pénteken megint F, folytattuk a munkát. Természetesen a védjegyem, mely szerint megvágom az ujjam, most sem maradhatott el. Igenám, de egy hófehér szövettel dolgoztunk, melyen az apró pici kis vércseppek elég furán mutattak.. Persze Helloween van, na de az ügyfél valószínűleg nem díjjazta volna :D Kipucoltuk.

Ma amikor reggel mentem, fejeztük be a munkát, láttuk, hogy a szövet nem tökéletes, F bepánikolt, láttam, hog kimerült, elege van. Nem ragadt rám át a nyugtalansága, elmondtam higgadtan mi és hogyan lesz, megoldjuk, megnyugtattam. Meg is öleltem, tudom, hogy utálja, de most ráfért.

Minden rendben volt, sőt szerintem az egyik legszebb munkánk lett. Hatalmas kanapé, pihe puha szövettel. Olyan boldog volt a család.

És most itt megállnék egy pillanatra. Hosszú céges pályafutásom alatt ezerszer nagyobb megrendeléseket kezeltem, sokkal többet fizettek a munkámért, de soha nem éreztem azt az őszinte örömet, mint ma, amikor láttam, hogy egy család a kétkezi munkánk gyümölcsének szívből örül. Amikor hazafelé zötykölődtem a buszon, úgy éreztem az életem a helyén van én a helyemen vagyok. Igen vannak még dolgok, amikkkel foglalkoznom kell és lesznek életem végéig, de ez ma egy apró kis csoda volt a napomban.

A héten eddig 2 online és 1 élő gyűlésen voltam. Jó, szeretem, feltölt. Ma pedig felkértek arra, hogy a szombat esti gyűléseket 2 hét múlvától én vezessem. Nem az egómnak esik jól, hanem az embernek, aki ezzel visszaadhat annak a közösségnek, akiktől eddig kapott. Sokat. 

Zs... az én győnyőrű párom.. rengeteget van az eszemben, de most sem volt kattogás vagy rossz érzések. Egyszerűen hiányzik, várom, hogy lássam, megöleljem. A héten posztolt egy képet, mint egy görög istennő olyan volt rajta.. Nem szokásom, de azt a képet lementettem a telefonomra. Néha előveszem.. megcirógatom virtuálisan az arcát. Még egy hét, remélem, és élőben is megtehetem.

És egy zárszó a Felsőbb Erőről- Az AA-ban mindenki a saját felfogása szerinti istenben hisz. Ateista vagyok, számomra a FE nem más, mint apám szellemisége, a neveltetésemből fakadó örökség. Az, hogy felállok a vesztes helyzetekből, hogy tanulok, fejlődök, alkalmazkodom, jól érzem magam a bőrömben. Apámnak 44 éves korában amputálták mind a két lábát térd alatt. Nem adta fel, megtanult újra járni, dolgozni, teljes életet élni. A példaképem, a mentorom a legjobb barátom volt..az Apám.

Tudom, hogy azt írtam egy darabig nem posztolok, de olyan sok szép dolog történt velem a héten.

Voltam 4 gyűlésen, ebből 2 on-line volt, 2 pedig személyes. Feltöltöttek, helyén van a lelkem, jól érzem magam. A szombat estin én tartottam a bevezetőt, nagyon jól sikerült, a végén többen odajöttek megköszönni. Jó érzés volt, hogy ezzel is egy pici szolgálatot válallhattam, tovább adhattam azt, amit én kaptam a közösségtől.

Szombaton voltam vidéken üzenet átadáson. Itt a lelkibékét gyakoroltam, hiszen 7 órán át oda-vissza összevoltunk zárva és az egyik idősebb társnőm rengeteget beszélt. Én becsuktam a szemem, meditáltam, vagy éppen élveztem a táj szépségeit. A terápián lévők örültek nekünk, 1 órát voltunk lent. Ebből is sokat tanultam.

Vasárnap felkértem valakit szponzornak, egyenlőre nem adott választ, majd meglátjuk. Az viszont jól esett, hogy láttam örül a felkérésnek.

Pénetktől máig F-nél voltam, mert elutaztak én vigyáztam a házra, és a kutyára. Nos itt rengeteg mókás dolog történt, többek közt az, hogy közös szundikálásokkal volt megfűszerezve, arra ébredni szinte egyszerre, hogy horkolunk a Coulombó alatt :D Továbbá hajnali 4kor felkelni és beszélgetni a kutyussal is egy élmény volt. Mondjuk ő ahhoz van szokva, hogy az ágyban alszik. Az ő értelmezése szerint ez az ágy mértani közepét jelentette, szerintem meg nem :D Fáradtan, de feldődtődve értem ma haza.

Utána átmentem anyámákhoz, családi ebéd, beszélgetés unokaöcsémmel. Igazi kamasz.. Amikor leültettem és 10 percig meséltem neki arról, hogy alkoholista vagyok csak mondogatta, jól van. Majd a végén megkérdeztem, hogy van e kérdése, erre csak ennyit kérdezett: Akkor most már ebédelhetünk? Nevettem, megöleltem és ettünk. Tudom és nem is számítottam rá, hogy évek elhanyagolását 10 perc alatt jóvá tudom tenni, de nyitottam felé, szerintem ez a legfontosabb. És az ölelés.

1 hete nem beszéltem Zs-vel. Hiányzik, hiányzik a hangja, a nevetése, a gondolatai, az intimitás. Minden, ami ő. Nincsenek bennem rossz érzések. Tegnap be kellett ugranom céghez gyűlés előtt valamiért. Miközben elindultam a cégtől a gyűlésre, láttam, hogy posztol, a barátnőjével voltak 2 megállóra tőlem. Persze, hogy a torkomba ugrott a szívem. Nem mentem oda, nem néztem meg, hogy még mindig olyan gyönyörű e, mint hétfőn volt. Elfogadom, hogy időt kért. Tiszteletben tartom, és ez nem nehéz. Többször átvillant az eszemen, hogy írok neki, de ez megint csak nem lett volna fair. Ha szeretnék még vele egy normális kapcsolatot, akkor nem lehet áthágni azt, amit megbeszélünk.

Azzal viszont tisztában vagyok, hogy a szerelmes férfinak hiányzik bennem, nem az alkoholista hiányolja a játszótársát, akit cseszegethet. Igen, ez egy folyamat, le kell tisztulnia, tudnom kell értékelni az életemben a szép pillanatokat és nem elbaszni őket.

Tanulok, folyamatosan. Egyébként élvezem és jól telnek a napjaim. Nem számolgatom hány nap telt el és mennyi van még vissza a megbeszélt határidőből.

Még egy gondolat, mely most a htvégén érett meg bennem. Gyakran a gyűléseken a lelki béke után elhangzik:
"Működik ha működteted, működtesd mert megérdemled" Sokáig egy szokásos AA szlogennek tartottam, de most a bőrömön tapasztaltam, hogy mit ad és mit nem ad, ha elhanyagolom a közösséget. Most békében vagyok önmagammal, telnek a napok, kezdem megint érezni magamban azt, hogy ki vagyok, hova tartok. És nem csak mondogatom, hogy jól vagyok, hanem át is érzem.

Ma találkoztunk Zs-vel és másfél órát beszélgettünk kettőnkről, a józan mélypontomról, arról, hogyan tovább. Én teljesen őszintén elmondtam neki, hogy bárhogy alakuljon is az életünk arra az útról, amire ráléptem most nem térek le.
Nem miatta, magam miatt.
Persze, hogy félek, hogy elveszítem. De attól sokkal jobban félek, hogy önmagam elveszítem. Márpedig a mélypont és az előtte lévő események ezt mutatták. Elmondta ő is, hogy érez, hogy milyen gondolatok érzések kavarognak benne. Megértem és elfogadom az érzésit.

Nem tudja, nem tudjuk egymásnak megadni azt, amit szeretnénk. Lopott percek, órák, pillanatok. Ez jutott nekünk az elmúlt 2 évben és 7 hónapban. Öröm és bánat, menny és pokol. 

Abban maradtunk, hogy közel 3 hétig nem beszélünk egymással, mindenki rendezze magában a dolgokat, ő is kipiheni az elmúlt idők céges és nem céges viszontagságait. Láttam és éreztem rajta, hogy fáradt. Bár most is olyan gyönyörű volt.

(nagyon sok nő megfordult az életemben, talán túl sok is, de soha senki nem volt olyan hatással rám emberként is és nőként is, mint ő)

Szeretjük egymást, talán úgy ahogy két ember igazán szeretheti egymást az életben. De most csendre, visszavonulásra van szükség, esetemben lelki fejlődésre, gyűlésekre, szociális kapcsolatokra. 

Feltette  a kérdést, hogy mi van akkor ha ez még egyszer előfordul. Nem hitegettem, nem ígérgettem, hogy márpedig anyám életére esküszöm ilyen többet SOHA nem lesz. Mit tudom én mit hoz a holnapom.

Két dolgot tehetek:

1. járok gyűlésekre, fejlődöm ezzel csökkentem annak a lehetőségét, hogy fasz legyek.

2. a mai napom is úgy élem, hogy meglegyen a lelki békém.

Nem volt bennem se feszültség, se harag, se kétely, se semmi negatív, ameddig beszélgettünk. Azt hiszem ez egy elfogadás pillanat volt. Elfogadtam, hogy most ez van, a cselekedeteimnek márpedig vannak következményei, most ez. Teljesen megértem őt.

Úgy álltam fel a padról, hogy megkönnyebbültem. Tiszta, világos dolgokat beszéltünk meg, tudok vele dolgozni, nincs bizonytalanság bennem. Most. Hogy mit hoz a holnap... De ha rossz érzések kerítenek hatalmukba, legalább vannak eszközeim, hogy kezeljem őket.

Ma este gyűlésre jöttem, igaz csak on-line, mert amikor hazaértem és ettem elaludtam. Mély, gyógyító álom volt, pihentető. 

Ébredés után beosztottam az időmet, gyűlés, céges posztok, pihenés.

és végezetül... Most egy darabig nem posztolok, de nincs semmi baj, csak így döntöttem.

zárszónak:

A Társ

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja,
ő a párod.
Weöres Sándor

Nyűgösen indult a reggelem, éjjel nem aludtam jól. Három rossz álmom is volt és köztük fel-fel ébredtem.

Ma is volt választásom, hogy hagyom, hogy a tudatalattim rányomja a béllyegét a napomra vagy sem.
A döntés mindig nálam van.

Zs-vel tudtunk pár percet telefonon beszélni, ez megnyugtatott, majd elmentem F-hez a lomtalanításban segíteni. Igaz, hogy 30 perces munka volt és 2 órát utaztam, de akkor is jól esett. Utána sétáltam a városban egy nagyot, közel 3 órát, kiszellőztettem a fejem, hagytam, hogy a rossz érzések teljesen elillanjanak belőlem.

Hazajöttem, ettem melegételt, pihentem, majd elmentem este gyűlésre. Persze előtte még felmerült, hogy nem megyek, mert, hideg van, hol marad az énidőm, jó lenne pihenni, stb...

Nagyjából 3 perc alatt megbeszéltem magammal, hogy ma is megyek gyűlésre. Nagyon jó volt, nevettem, elszomorodtam, átéreztem a társaim örömét és bánatát, de nem vettem magamra. Azt hiszem ez egy újabb lépés volt a szocializálódás felé. Beszélgettem velük gyűlés után még egy kicsit. Volt egy 24 órás új tag, régebben ilyenkor mindig felszólaltam. Ma csendben maradtam. Olyan jó megosztások voltak, hogy nem éreztem szükségét. Csak ültem türelmesen és hallgattam, hogy a többiek elmondják, ami az én fejemben is benne volt.

Bár volt ma bennem egy kis nyugtalanság mégis csendes és békés a lelkem. Megvannak az eszközeim, csak rajtam áll, hogy használom e őket.

Ma igazán szép napom volt. Hosszú idő óta nem éreztem, hogy nehezen telne a hétvége, vagy hogy magányos lennék.

Reggel Zs-vel besztünk telefonon, utána átmentem F-hez dolgozni. Mind a kettő feltöltött. F-fel szét szívtuk egymás vérét, nagyokat nevettünk, ki hogyan dolgozik, mikor lesz cigiszünet, jó volt. Nagyon sokat segített ő is és a párja is, ezért, amikor szóba került, hogy hétfőn lomtalanítás lesz náluk, egyből mondtam jövök, segítek.

Utána átmentem anyámékhoz. Ez mindig nehéz nekem. Anyám olyan amilyen, az öcsémmel se túl jó a kapcsolatom. Vagyis ez volt az én fejemben. Majdnem egy órát voltam otthon, fél - fél órát beszélgetve anyámmal is és az öcsémmel is. A nagy medve megölelgetett, leültetett, beszélgettünk. Nem hozta fel, hogy alkoholista vagyok, anyám sem. Örültek nekem. Elérzékenyültem. Amikor eljöttem egy pillanatra szarnak is éreztem magam. Az a fajta távolságtartás csak az én fejemben létezett, ezért kerültem őket. Eddig.

Se szar nem vagyok, se rossz ember. Tudom és el is engedtem ezt a buta gondolatot. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer hazamegyek és anyámat hetente kétszer felhívom.

Apámank volt egy barátja, akivel 61 évig voltak barátok. Ő tagja egy irodalmi körnek, akik publikáltak egy könyvet, versek, érzések gondolatok. Ebben benne van, amit Gy írt apám búcsutatójára. Itthon elolvastam. Zokogtam. Nagyon szép írás és mennyi mindent felölel két férfi barátságában. Apám csodálatos ember volt, az apám, a mentorom, a legjobb barátom. Hiányzik de a könnyeim vegyesen szóltak a fájdalomról, vegyesen a szép emlékekről.

Utána pihentem, aludtam, főztem. Majd irány a gyűlés.

Nagyon jó volt, feltöltött, megosztottam. Ha tehetem beszélek, nekem jót tesz, és többnyire értelmesen mondom el a gondolataim, csatlakozva a napi témára. Most annyira jól sikerült, hogy felkértek jövő héten tartsam meg a bevezetőt. Jól esett, egy újabb, apró kis csoda.

Hazafelé a Bájolót hallgattam, eszembe jutott, amikor egy évvel ezelőtt Zs-vel a koncerten voltunk. Összebújva énekeltük, gyönyörű őszi este volt.

Ma egy újabb szép és nyugodt napom volt, megéri dolgozni magamon.

Vegyes nap volt...

De így estére kisimult minden.

Még szoknom kell az új kommunikációs rendszert Zs-vel, naponta egyszer telefonon beszélünk, este pedig írásban beszélgetünk. Tudom, hogy a tetteim következménye ez, nincs is bennem csalódottság vagy rossz érzés, inkább csak hiány.

Estére elfáradtam, ma is sok munka volt bent, és kezdtem megint egy kicsit befordulni. Jó lett volna vele beszélgetni egy picit. Na és itt van a bökkenő, ahogy ezt szombat este megfogalmazta. Ő lett a világgal a legfőbb kapcsolatom. Ez számára óriási felelősséggel jár, és szerintem fárasztó is lehet. Számomra se jó. Ezért ma amikor hazaértem ahelyett, hogy elkezdtem volna ebben elmélyülni, nyitottam a világ felé.

Felhívtam anyámat, 10 percet beszélgettem vele (kb. 2 hete beszéltünk utóljára), éreztem, hogy örül nekem. Megbeszéltük, hogy hétvégén beugrom, meglátogatom, magányos. Utána felhívtam F anyukáját, most műtötték a szemét a héten. Beszélgettünk egy picit, ott lakik ahol a vasárnap esti gyűlés van. Mondta, hogy bármikor szívesen lát, ugorjak be hozzá.

Ezek a beszélgetések kisimítottak, egyensúlyba hoztak. Az eszemmel tudom, hogy nem egy ember a kapocs a normál világ és köztem, és most át is éreztem, éltem, hogy másokkal is jó beszélgetni.. Szóval, majd szépen lassan nyitok több ember felé is.

Azt hiszem ma is tettem a lelki békémért. Jól vagyok, nyugodtan, fáradtan, de békében magammal.