Tudom, hogy azt írtam egy darabig nem posztolok, de olyan sok szép dolog történt velem a héten.

Voltam 4 gyűlésen, ebből 2 on-line volt, 2 pedig személyes. Feltöltöttek, helyén van a lelkem, jól érzem magam. A szombat estin én tartottam a bevezetőt, nagyon jól sikerült, a végén többen odajöttek megköszönni. Jó érzés volt, hogy ezzel is egy pici szolgálatot válallhattam, tovább adhattam azt, amit én kaptam a közösségtől.

Szombaton voltam vidéken üzenet átadáson. Itt a lelkibékét gyakoroltam, hiszen 7 órán át oda-vissza összevoltunk zárva és az egyik idősebb társnőm rengeteget beszélt. Én becsuktam a szemem, meditáltam, vagy éppen élveztem a táj szépségeit. A terápián lévők örültek nekünk, 1 órát voltunk lent. Ebből is sokat tanultam.

Vasárnap felkértem valakit szponzornak, egyenlőre nem adott választ, majd meglátjuk. Az viszont jól esett, hogy láttam örül a felkérésnek.

Pénetktől máig F-nél voltam, mert elutaztak én vigyáztam a házra, és a kutyára. Nos itt rengeteg mókás dolog történt, többek közt az, hogy közös szundikálásokkal volt megfűszerezve, arra ébredni szinte egyszerre, hogy horkolunk a Coulombó alatt :D Továbbá hajnali 4kor felkelni és beszélgetni a kutyussal is egy élmény volt. Mondjuk ő ahhoz van szokva, hogy az ágyban alszik. Az ő értelmezése szerint ez az ágy mértani közepét jelentette, szerintem meg nem :D Fáradtan, de feldődtődve értem ma haza.

Utána átmentem anyámákhoz, családi ebéd, beszélgetés unokaöcsémmel. Igazi kamasz.. Amikor leültettem és 10 percig meséltem neki arról, hogy alkoholista vagyok csak mondogatta, jól van. Majd a végén megkérdeztem, hogy van e kérdése, erre csak ennyit kérdezett: Akkor most már ebédelhetünk? Nevettem, megöleltem és ettünk. Tudom és nem is számítottam rá, hogy évek elhanyagolását 10 perc alatt jóvá tudom tenni, de nyitottam felé, szerintem ez a legfontosabb. És az ölelés.

1 hete nem beszéltem Zs-vel. Hiányzik, hiányzik a hangja, a nevetése, a gondolatai, az intimitás. Minden, ami ő. Nincsenek bennem rossz érzések. Tegnap be kellett ugranom céghez gyűlés előtt valamiért. Miközben elindultam a cégtől a gyűlésre, láttam, hogy posztol, a barátnőjével voltak 2 megállóra tőlem. Persze, hogy a torkomba ugrott a szívem. Nem mentem oda, nem néztem meg, hogy még mindig olyan gyönyörű e, mint hétfőn volt. Elfogadom, hogy időt kért. Tiszteletben tartom, és ez nem nehéz. Többször átvillant az eszemen, hogy írok neki, de ez megint csak nem lett volna fair. Ha szeretnék még vele egy normális kapcsolatot, akkor nem lehet áthágni azt, amit megbeszélünk.

Azzal viszont tisztában vagyok, hogy a szerelmes férfinak hiányzik bennem, nem az alkoholista hiányolja a játszótársát, akit cseszegethet. Igen, ez egy folyamat, le kell tisztulnia, tudnom kell értékelni az életemben a szép pillanatokat és nem elbaszni őket.

Tanulok, folyamatosan. Egyébként élvezem és jól telnek a napjaim. Nem számolgatom hány nap telt el és mennyi van még vissza a megbeszélt határidőből.

Még egy gondolat, mely most a htvégén érett meg bennem. Gyakran a gyűléseken a lelki béke után elhangzik:
"Működik ha működteted, működtesd mert megérdemled" Sokáig egy szokásos AA szlogennek tartottam, de most a bőrömön tapasztaltam, hogy mit ad és mit nem ad, ha elhanyagolom a közösséget. Most békében vagyok önmagammal, telnek a napok, kezdem megint érezni magamban azt, hogy ki vagyok, hova tartok. És nem csak mondogatom, hogy jól vagyok, hanem át is érzem.

Ma találkoztunk Zs-vel és másfél órát beszélgettünk kettőnkről, a józan mélypontomról, arról, hogyan tovább. Én teljesen őszintén elmondtam neki, hogy bárhogy alakuljon is az életünk arra az útról, amire ráléptem most nem térek le.
Nem miatta, magam miatt.
Persze, hogy félek, hogy elveszítem. De attól sokkal jobban félek, hogy önmagam elveszítem. Márpedig a mélypont és az előtte lévő események ezt mutatták. Elmondta ő is, hogy érez, hogy milyen gondolatok érzések kavarognak benne. Megértem és elfogadom az érzésit.

Nem tudja, nem tudjuk egymásnak megadni azt, amit szeretnénk. Lopott percek, órák, pillanatok. Ez jutott nekünk az elmúlt 2 évben és 7 hónapban. Öröm és bánat, menny és pokol. 

Abban maradtunk, hogy közel 3 hétig nem beszélünk egymással, mindenki rendezze magában a dolgokat, ő is kipiheni az elmúlt idők céges és nem céges viszontagságait. Láttam és éreztem rajta, hogy fáradt. Bár most is olyan gyönyörű volt.

(nagyon sok nő megfordult az életemben, talán túl sok is, de soha senki nem volt olyan hatással rám emberként is és nőként is, mint ő)

Szeretjük egymást, talán úgy ahogy két ember igazán szeretheti egymást az életben. De most csendre, visszavonulásra van szükség, esetemben lelki fejlődésre, gyűlésekre, szociális kapcsolatokra. 

Feltette  a kérdést, hogy mi van akkor ha ez még egyszer előfordul. Nem hitegettem, nem ígérgettem, hogy márpedig anyám életére esküszöm ilyen többet SOHA nem lesz. Mit tudom én mit hoz a holnapom.

Két dolgot tehetek:

1. járok gyűlésekre, fejlődöm ezzel csökkentem annak a lehetőségét, hogy fasz legyek.

2. a mai napom is úgy élem, hogy meglegyen a lelki békém.

Nem volt bennem se feszültség, se harag, se kétely, se semmi negatív, ameddig beszélgettünk. Azt hiszem ez egy elfogadás pillanat volt. Elfogadtam, hogy most ez van, a cselekedeteimnek márpedig vannak következményei, most ez. Teljesen megértem őt.

Úgy álltam fel a padról, hogy megkönnyebbültem. Tiszta, világos dolgokat beszéltünk meg, tudok vele dolgozni, nincs bizonytalanság bennem. Most. Hogy mit hoz a holnap... De ha rossz érzések kerítenek hatalmukba, legalább vannak eszközeim, hogy kezeljem őket.

Ma este gyűlésre jöttem, igaz csak on-line, mert amikor hazaértem és ettem elaludtam. Mély, gyógyító álom volt, pihentető. 

Ébredés után beosztottam az időmet, gyűlés, céges posztok, pihenés.

és végezetül... Most egy darabig nem posztolok, de nincs semmi baj, csak így döntöttem.

zárszónak:

A Társ

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja,
ő a párod.
Weöres Sándor

Nyűgösen indult a reggelem, éjjel nem aludtam jól. Három rossz álmom is volt és köztük fel-fel ébredtem.

Ma is volt választásom, hogy hagyom, hogy a tudatalattim rányomja a béllyegét a napomra vagy sem.
A döntés mindig nálam van.

Zs-vel tudtunk pár percet telefonon beszélni, ez megnyugtatott, majd elmentem F-hez a lomtalanításban segíteni. Igaz, hogy 30 perces munka volt és 2 órát utaztam, de akkor is jól esett. Utána sétáltam a városban egy nagyot, közel 3 órát, kiszellőztettem a fejem, hagytam, hogy a rossz érzések teljesen elillanjanak belőlem.

Hazajöttem, ettem melegételt, pihentem, majd elmentem este gyűlésre. Persze előtte még felmerült, hogy nem megyek, mert, hideg van, hol marad az énidőm, jó lenne pihenni, stb...

Nagyjából 3 perc alatt megbeszéltem magammal, hogy ma is megyek gyűlésre. Nagyon jó volt, nevettem, elszomorodtam, átéreztem a társaim örömét és bánatát, de nem vettem magamra. Azt hiszem ez egy újabb lépés volt a szocializálódás felé. Beszélgettem velük gyűlés után még egy kicsit. Volt egy 24 órás új tag, régebben ilyenkor mindig felszólaltam. Ma csendben maradtam. Olyan jó megosztások voltak, hogy nem éreztem szükségét. Csak ültem türelmesen és hallgattam, hogy a többiek elmondják, ami az én fejemben is benne volt.

Bár volt ma bennem egy kis nyugtalanság mégis csendes és békés a lelkem. Megvannak az eszközeim, csak rajtam áll, hogy használom e őket.

Ma igazán szép napom volt. Hosszú idő óta nem éreztem, hogy nehezen telne a hétvége, vagy hogy magányos lennék.

Reggel Zs-vel besztünk telefonon, utána átmentem F-hez dolgozni. Mind a kettő feltöltött. F-fel szét szívtuk egymás vérét, nagyokat nevettünk, ki hogyan dolgozik, mikor lesz cigiszünet, jó volt. Nagyon sokat segített ő is és a párja is, ezért, amikor szóba került, hogy hétfőn lomtalanítás lesz náluk, egyből mondtam jövök, segítek.

Utána átmentem anyámékhoz. Ez mindig nehéz nekem. Anyám olyan amilyen, az öcsémmel se túl jó a kapcsolatom. Vagyis ez volt az én fejemben. Majdnem egy órát voltam otthon, fél - fél órát beszélgetve anyámmal is és az öcsémmel is. A nagy medve megölelgetett, leültetett, beszélgettünk. Nem hozta fel, hogy alkoholista vagyok, anyám sem. Örültek nekem. Elérzékenyültem. Amikor eljöttem egy pillanatra szarnak is éreztem magam. Az a fajta távolságtartás csak az én fejemben létezett, ezért kerültem őket. Eddig.

Se szar nem vagyok, se rossz ember. Tudom és el is engedtem ezt a buta gondolatot. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer hazamegyek és anyámat hetente kétszer felhívom.

Apámank volt egy barátja, akivel 61 évig voltak barátok. Ő tagja egy irodalmi körnek, akik publikáltak egy könyvet, versek, érzések gondolatok. Ebben benne van, amit Gy írt apám búcsutatójára. Itthon elolvastam. Zokogtam. Nagyon szép írás és mennyi mindent felölel két férfi barátságában. Apám csodálatos ember volt, az apám, a mentorom, a legjobb barátom. Hiányzik de a könnyeim vegyesen szóltak a fájdalomról, vegyesen a szép emlékekről.

Utána pihentem, aludtam, főztem. Majd irány a gyűlés.

Nagyon jó volt, feltöltött, megosztottam. Ha tehetem beszélek, nekem jót tesz, és többnyire értelmesen mondom el a gondolataim, csatlakozva a napi témára. Most annyira jól sikerült, hogy felkértek jövő héten tartsam meg a bevezetőt. Jól esett, egy újabb, apró kis csoda.

Hazafelé a Bájolót hallgattam, eszembe jutott, amikor egy évvel ezelőtt Zs-vel a koncerten voltunk. Összebújva énekeltük, gyönyörű őszi este volt.

Ma egy újabb szép és nyugodt napom volt, megéri dolgozni magamon.

Vegyes nap volt...

De így estére kisimult minden.

Még szoknom kell az új kommunikációs rendszert Zs-vel, naponta egyszer telefonon beszélünk, este pedig írásban beszélgetünk. Tudom, hogy a tetteim következménye ez, nincs is bennem csalódottság vagy rossz érzés, inkább csak hiány.

Estére elfáradtam, ma is sok munka volt bent, és kezdtem megint egy kicsit befordulni. Jó lett volna vele beszélgetni egy picit. Na és itt van a bökkenő, ahogy ezt szombat este megfogalmazta. Ő lett a világgal a legfőbb kapcsolatom. Ez számára óriási felelősséggel jár, és szerintem fárasztó is lehet. Számomra se jó. Ezért ma amikor hazaértem ahelyett, hogy elkezdtem volna ebben elmélyülni, nyitottam a világ felé.

Felhívtam anyámat, 10 percet beszélgettem vele (kb. 2 hete beszéltünk utóljára), éreztem, hogy örül nekem. Megbeszéltük, hogy hétvégén beugrom, meglátogatom, magányos. Utána felhívtam F anyukáját, most műtötték a szemét a héten. Beszélgettünk egy picit, ott lakik ahol a vasárnap esti gyűlés van. Mondta, hogy bármikor szívesen lát, ugorjak be hozzá.

Ezek a beszélgetések kisimítottak, egyensúlyba hoztak. Az eszemmel tudom, hogy nem egy ember a kapocs a normál világ és köztem, és most át is éreztem, éltem, hogy másokkal is jó beszélgetni.. Szóval, majd szépen lassan nyitok több ember felé is.

Azt hiszem ma is tettem a lelki békémért. Jól vagyok, nyugodtan, fáradtan, de békében magammal.

Reggel, teljesen véletlenül összefutottam Zs-vel. Én szálltam volna le a villamosról, ő pedig fel.
Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy akkor gyorsan máshol szálok le, de egyszerűen olyan hülyén jött volna ki.
Ott állt smink nélkül álmosan és gyönyörű volt. Mindig is az a nő lesz az életemben akit szépnek fogok látni.
Olyan voltam, mint egy tini, dobogott a szívem, fülig ért a szám és 3 percbe próbáltuk belesűríteni az elmúlt pár napot. Mosolyogva mentem be dolgozni.

Kemény nap volt, amit tegnap nem tudtam kiküldeni, azt ma raktam össze, fizikailag is sok volt, bent is maradtam tovább. Hazafelé vettem kínai kaját és utána lefeküdtem aludni egyet.

A ma esti edzés helyett inkább on-line gyűlésre mentem el.

Nagyon jó döntés volt. A bevezető a visszarendeződésről szól. Bár részenként megfejtettem már a józan mélypontom okait, de most kezd összeállni jobban a kép. Az elmúlt hónapok túlhajszoltsága, az AA közösség elhanyagolása az össze-vissza evés, és még sok apró kis momentum vezetett el addig az éjszakáig.

Ma is tettem a felépülésemért, jobban is érzem magam. Maradnak a heti gyűlések, a pihenés, a rendszeres életmód, a napi rutin és az, hogy az egyensúlyt fenttartsam.

Hosszú napom volt, majdnem 10 órát voltam bent a cégnél, igaz ebből 2 a teljesítmény értékelésemre ment el. Jól sikerült, a főnököm megbízik bennem, hosszútávra tervez és kialakított egy teljesítmény alapú jutalékrendszert. Ez nagyjából havi szinten 20%-os bérnövekedés, ha meg tudom csinálni.

Viszont nem élem bele magam és nem kezdek el ennek élni. A pénz jó dolog, de továbbra is megtartom az egyensúlyt. Olyan tekintetben jó, hogy a privát munkáimat így csökkenteni tudom és egyre jobban a cégre tudok fókuszálni.

Kötöttem ma egy nagy üzletet is, akkor egy kicsit felszabadultan ugrabugráltam az üzletben és hagytam, hogy az öröm átjárjon, aztán ment minden a normál kerékvágásban. Már amennyire normális az, hogy közel 40 csomag ment kis és fizikailag nem tudtam többet összerakni, mert nincs helyem.

Hazafelé gondolkodtam, hogy egy on-line gyűlésre még benézek, de kell a mentális pihenés is. Hosszú nap volt és nem egyszerre kell rendeznem az életem.

Ma annyit tudtam tenni a lelki békémért, hogy:
- reggel összepakoltam a lakást, rendet hagytam magam után.
- felkészültem a teljesítményértékelésemre, láttam, hogy a kereskedelmi ötleteim célba érnek és tetszik a főnökömnek ez a fajta proaktivitás
- becsülettel elvégeztem a munkám
- melegételt vacsoráztam
- pihenek

Hazafelé gondolkodtam, hogy írok Zs-nek. Holnap nagy napja lesz, tudom, hogy fontos neki. Csak pár sort, hogy drukkolok, minden rendben lesz és tudom, hogy talpraesett nőként megállja a helyét. De tiszteletben tartom, hogy most nem beszélünk. Hiányzik.

Azonban ezt nem negatívumként élem meg, építek belőle. Rájöttem ugyanis, hogy a nagyon hangzatos le kell győznöm magamat helyett inkább a békében kell élnem magammal, mert ez az egyetlen járható út.

Nem akarok már harcolni senkivel sem, békét szeretnék, nyugalmat, elfogadni önmagam.

Teljesen másról akartam blogolni ma, mint amit írni fogok.
Ugyanis estére egyfajta nyugalom költözött belém, pedig egész nap elemezgettem magam, tettem vettem a szavakat, mondatokat formáltam, hogy jól meg tudjam fogalmazni, hol is hibáztam.

Ok, ez megvan, de ennél sokkal fontosabb, hogy este a nyugalom mellé hála érzet is párosult azokfelé, akik itt vannak és támogatnak.

Zs felé, aki meghúzta most a határt és megértette velem, ez így tovább nem mehet. F felé, aki segített a mai munkában, T (F párja), aki ma is megölelgetett és kérdezték hogy vagyok.

Maroknyi ember, de kiindulásnak tökéletes.

Ma is tettem a lelki békémért:

- reggel összepakoltam a lakást, rendet raktam, hogy egy kicsi de othonos helyre térjek maj a nap végén haza
- bent a cégnél kedves voltam mindenkivel, pedig a fülemen is csomagok folytak ki
- kiszállítottam és összeszereltem az ügyfél megrendelését, elégedett volt, tetszett neki. Mondjuk a 4 személyes kanapé pakolásában segíthetett volna :D de megoldottam
- nem feszítettem túl magam, mert nem rohantam el a privát munkám után se gyűlésre, se edzeni.
- hazajöttem, ettem melegételt, pihentem
- teljesítettem a vállalásom a cég felé és megírtam a céges posztokat is.

Reggel korábban kelek, mert holnap délelőtt teljesítményértékelésem van a főnökömmel és egyrészt még össze akarom szedni a gondolataim, másrészt elhatároztam, hogy mindennap ugyanakkor fogok kelni. Ez segít egy kiegyensúlyozott napi rutint felépíteni.

Este ma is irodalom, pár oldal, de nem egy nap alatt akarom rendezni az életem és megváltani a világom.

Ez egy olyan út, mely hosszú, hosszú ideig fog tartani.. de majd kialakul. Ma megtettem azt, amit már régen meg kellett volna tennem. Nem szélsőségesen egy adott napba belesűríteni mindent.

Holnap ugyanígy próbálom meg élni az életem.

Viktor vagyok és alkoholista, 826 napja nem ittam alkoholt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennék képes alkoholista módon viselkedni, bántva azokat akiket szeretek, elmerülni az elmém sötét világában, teret engedve a démonjaimnak.

Igen, azt hiszem ezt is meg kellett élnem. 

Tegnap reggel jött a remegés, a hányás, a szívszúrás és az elmaradhatatlan fülzúgás. Hogy mi történt mellékes.

Magamba mélyedtem, gyűlésre mentem, megpróbáltam enyhíteni a károkat. Persze kurva könyű azt mondani, hogy sajnálom. Mindig sajnálom.. de ameddig nem kezdek el jobban magammal foglalkozni addig mindig is ez lesz. Nem takarózhatok örök életemben azzal, hogy bocsi beteg az elmém, alkoholista vagyok. Változtatnom kell.

Most írhatnék ide egy hangzatos akciótervet, hogy ezt meg azt fogom csinálni..
Inkább maradok annál, hogy ma mit tettem a józanodásomért és azért, hogy jól legyek.

Reggel elmentem F-hez dolgozni, becsülettel megcsináltam a munkám, holnap szerelés, remélem az ügyfél is elégedett lesz. Beszélgettem F párjával, aki szintén sorstársam. Megölelgetett elmondta neki mi segített, adott könyveket, munkafüzeteket, elalvás előtt ma olvasni is fogom.
Hazajöttem pihentem. Elmentem ma este is gyűlésre. Igaz a halálfaszán volt, de mennem kellett. Magam miatt.

Egyedül képtelen vagyok továbblépni, fejlődni. Jó volt, megnyugtatott, helyretett.
Elhangzott az egyik megosztásban, hogy ameddig mások "hibáival" foglalkozom, addig se a magam problémáit akarom megoldani. Mennyire igaz.. Ezen elgondolkodtam hazafelé.

Nem gondolom, hogy egy nap, egy hét vagy pár hónap alatt minden rendben lesz. Hosszú út áll előttem, de belevágtam ma. Magam miatt.

A blogot azért indítottam újra, hogy kiírjam magamból a gondolataim, segítse a felépülésem

Most van Apa halálának 3. évfordulója.

Már nem visel meg úgy, mint eddig, de reggel feszülten ébredtem.
Most este átmentem F-hez, holnap privát munka kellett pár dolog hozzá. Megkértem őt is és a párját is, hogy öleljenek meg, emberileg szükségem volt rá, jól esett.
Hazafelé még rám írt, hogy ha beszélgetni szeretnék, akkor nyugodtan hívjam őket.

Hosszú év van mögöttem, most nem is megyek bele a részletekbe. Józanodom, haladok az utamon, vannak jobb és rosszabb időszakok. Van egy jó állásom, visszamentem bunyózni és privát munkákból sincs hiány. 

Több mint 800 napja józan vagyok, egszen pontosan 807. 

Csak a mai nap...