Valamikor a hét közepén jött meg bennem a felismerés, hogy elegem van saját magamból. Mármint abban az értelemben, hogy az utóbbi időben a következőket csináltam:
- mindig azt néztem, mim nincs
- túl sokat foglalkoztam azzal, hogy mi lesz a jövőben
- az agyam automatikusan a hibákat kereste ha nem talált, akkor kreált egyet

Így hát fogtam ezt az egészet és.. persz most nagyon szép lenne AA kifejezéssel azt mondani, hogy elengedtem. Mert az olyan egyszerű, ugye? Nem, nem tudom ez elengedés e. Egyszerűen csak meghoztam egy döntést magamban. Persze előtte végigszálaztam minden lehetőséget. Mi lenne ha így meg úgy élném az életem, stb...

A f@szom tudja mi lenne.. azt se tudom, mit hoz a holnap annyira változó világban élünk.

Szóval visszatértem ahhoz, amit már Zs-nek is tanácsoltam (kurva könnyű osztani az észt..), hogy egyszerűen csak jól érzem magam ma. Persze nem arra a Lakatos Kóhellói "az élet mindig, minden körülmények között szép" gondolatmenetre gondolok. Hanem arra, hogy tudatosítom magamban, mennyi mindenem van és ha szép napom van, akkor kiélvezem. Ha meg szar, akkor elengedem és remélem a következő jobb lesz. Ha az is szar, akkor az utána lévő.

Van mit ennem, hol aludnom, van egy király munkahelyem, hagynak dolgozni, vannak akiknek fontos vagyok. Szóval a fasznak kell siránkozni.

Zs-vel kapcsolatban pedig elfogadtam, hogy nem tudjuk lesz e valaha normális kapcsolatunk, elfogadom az érveit, és nem kattogtatom a helyzetünkön feleslegesen az agyam. Teljesen mindegy, nem tudunk változtatni. Ellenben a mai napot tudtuk úgy tölteni, hogy adtunk egymásnak. Szerelmet, lelki békét, intimitást, gondolatokat, mosolyt, sóhajokat, nevetést és jó kávét. Igen, a kávé nagyon fontos ;-)

Tudom, hogy nem a könnyebb utat választom. Jajj de szép lenne úgy folytatni, hogy ahoyg eddigi életemben is..
Hát az az igazság kedves olvasóm, hogy eddig, kevés kivétellel, de a dolgok könnyebbik végét fogtam meg. Változtatni, változni nem akartam, a pénzt leszartam, mert jól kerestem és mások érzéseivel se törődtem. Ha kényelmetlen volt egy szituáció, ha dolgozni kellett volna vele, akkor otthagytam. 
Nincs bennem az, hogy most majd én megmutatom. Nem, egyszerűen csak végiggondoltam, hogy én mit akarok, nekem mi a jó és hogyan szeretném élni az életem.

Így ez az egész összeállt egyfajta lelki békévé, megnyugvássá. Tudom, hogy ez pillanatnyi érzés bennem, ha holnap s holnap után is így ébredek, akkor valószínűleg jól gondolom. Ha meg nem, nos akkor újratervezek.

Mert józannak lenni és ÉLNI szép és jó.

Visszanézve az elmúlt napok érzelmi hullámvasútjára, félelmetes, hogy bármikor előjöhet belőlem ez. Talán túl könnyen kezeltem magamban azt, ami F-fel történt. Talán jobban kellett volna arra figyelnem, hogy az ami vele történt megvisel és ne intézzem el annyival, hogy már jól van én meg büszkén kihúzom magam, hogy milyen jól vettem az akadályokat.

Pedig nem, csak védelmi mechanizmusból visszafojtottam az aggódásom egy jó részét és amikor rendben volt minden, akkor nem elemeztem ki. Kár volt. Rányomta a béllyegét az elmúlt napjaimra ez az egész. Feszült voltam, ingerült és kialvatlan. Mellé még sikerült az edzést is túltolni, keveset enni, aminek az lett az eredménye, hogy az éjjel közepén hidegrázásra, remegésre és rosszullétre ébredtem.

Most hogy megfejtettem mi volt ennek az egésznek az oka, megrpróbálok legközelebb figyelni az intő jelekre. Zs-vel is volt emiatt egy kisebb feszültség. De időközben rendeztük ezeket. Megbeszéltük, segített megnyugodnom és összerakni a teljes képet.

Hozzáteszem, hogy apa halála óta nem volt olyan, hogy valakivel, aki fontos nekem, ilyen történjen. Most pedig igen.

Jó tudom, hogy sokkal rosszabbul is kezelhettem volna, de most ahogy írom a blogot, most is bennem van az emlékektől egy kisebb fajta feszültség. 

Ezért úgy döntöttem, hogy jövő héten kérek a pszichológusomtól egy időpontot. Azt hiszem ez az a szint, amit egyedül nem tudok feldolgozni, és bármennyire szeretem és becsülöm az AA közösségét, de nekem, most személyreszabottan kell egy szakember, aki ezen átsegít.

Valószínüleg sokkal nagyobb traumaként éltem meg az elmúlt hetet, mint ahogy tudatosul bennem. Pedig nem volt tényleges vészhelyzet. És pont ez az, ami óvatosságra int. Ezért gondolom, hogy el kell mennem ahhoz az emberhez aki éveken át segített, ismer és beszélnem kell vele, segítséget kérni. 

Valahogy azt érzem, hogy a nyugtaanság bújkál bennem és nem akarom úgy eltemetni, hamis ábrándokba ringatni magam, mint régebben. Szeretem ha boldog vagyok, szeretem magam szabadnak érezni, de most az érzéseim, a nyugtalanságom tart béklyóban és ez nem jó.

AA gyűlésre is elmegyek a héten, legalább online. Átszervezem a hetem, újratervezem a randikat, a privát melókat, az edzést és megtalálom a számomra legmegfelelőbb arányt.

Nincs ivásvágyam és a legnagyobb aggódás közepette sem volt, de fel kell oldanom ezeket a blokkokat, hogy ez így maradjon. 

F jól van, megvolt a műtét, már otthon lábadozik. Beszéltem telefonon az új párjával is tegnap, elkísérte a kórházba, vigyázott rá. Rendes srácnak tűnik. Örülök, hogy egymásra találtak. 

Tegnap megszereztem életem első kárpitos, saját, munkáját, Annyira boldog voltam. Este amikor mentem Zs elé, ültem a buszon átjárt az az érzés, hogy egy pici de lényeges lépést tettem az életem rendezése felé. HOgy vannak lehetőségeim, hogy megpróbálom kihozni a legjobbat az életemből. Hálás voltam magamnak, hogy azon az éjjelen nem adtam fel.

A reggelem nehezen indult, mert apával álmodtam. Nagyon élesen bennem van most is, ahogy a vonat ablaka mellett ült és bólintott, rendben van minden. Éreztem az álmomban, hogy utóljára látom, de megnyugtatott a tudat, hogy rendben van benne minden... Tudom, hogy az elmult napok, hetek problémái néha kiszöknek a tudatalattimból és így manifesztálódnak.. De jó lenne, ha ezeket napközben élném meg. Mostanában lutri az elalvás, sose tudom, hogy mikor mit cibál elő a tudatalattim..

Zs itt volt délelőtt, és csodaszép "entelektüel" pillanataink voltak, kicsit elmerültünk a társadalom politikában, elemezgettük a világ dolgait. Szeretem az ilyen pillanatokat is, mert jó vele beszélgetni. Nem csak azért mert egyetértünk sokmindenben és közösek az alapok. Azért is, mert ha eltér a véleményünk, akkor érvelünk, gondolkodunk és megpróbáljuk megérteni a másik érveit. Nem meggyőzni akarjuk egymást, hanem átbeszélni a témákat.

Utána meló.. meló.. és meló.. Ma remekeltem. Tényleg, kézzelfoghatóan keresem a pénzt a cégnek és ez jó érzéssel tölt el. Látom a főnököm is egyre több mindent ad át nekem. 

Utána helyszíni kárpitos felmérés volt, majd hulla fáradtan, de boldogan haza.

Ágy.. Zs rendet rakott, nagyon hálás voltam neki, mert jó volt úgy belépni a lakásba, a kckónkba, hogy szembejött az az érzés, otthon vagyunk, hogy egy picit ez az egész az övé is. Cukin beállítva a párnák a kanapé sarkába, a szemüvegtörlő kendőim pedig élükre hajtogatva az éjjeliszekrényen. Az asztalon a noteszünkbe, rövid, de szerelmes üzenet,

Szépen, lépésről lépésre erősödve.. valahol 470 nap magasságában 

ezt a számot dúdoltam magamban miközben hazafelé sétáltam az esti randinkról. 

Pedig egyáltalán nem volt teljesen boldogog anapom, legalább is nem klasszikus értelemben véve. Mégis az egész ahogy összeállt, annyira életszerű volt, és a maga módján szép.

Megpróbálom megmagyarázni.

Reggel egy rapid randira összefutottunk Zs-vel. Észre se vettem, hogy nincs rajta smink, olyan szépnek láttam így is. Majd irány a cég, ahol pörgés volt (hiába kezd beérni, hogy ennyit foglalkozom a vásárlókkal) Majd jött a főnököm, megbeszéltük a napi dolgokat, majd mondta, hogy felmegy az irodába, de majd visszajön és akkor beszélünk. Pff.. nekem ilyet mondani, ideges lettem, de türelmet gyakoroltam és vártam. Közben F hívott, hogy be kell mennie egy kórházba, mert műteni kell. Ki volt készülve, próbáltam nyugtatni. Ez a két esemény eléggé megfeszített, de se ivásvágyam nem volt, se harag, vagy düh, vagy tehetetlenség érzet.

Amikor 2 körül a főnököm lejött és levetette magát a fotelbe, mondta, hogy akkor beszéljünk. Kérdeztem miről? Erre az volt a válasza, hogy hát én kértem, hogy minden hétfőn beszéljük át a hetet :D Annyira röhögnöm kellett magamon. Átbeszéltük, de dekoncntrált voltam, ő ezt nem vette fel, normálisan kedvesen dumáltunk. Kedvelem a srácot, ő pedig értékeli, hogy igyekszem és nem foglalkozik azzal, hogy mi volt a múltamban. 

Utána átmentem F-hez, kellettek szerszámok, egy külsős melóhoz, jó egyébként is átmentem volna hozzá. Megölelgettem, megvígasztaltam, nyugtattam. Igazság szerint ha vele vagy Zs-vel történne valami, azt nem tudom, hogyan kezelném. Ők a két legfontosabb ember az életemben. 

A józanodásom elejétől mind a ketten támogattak, ösztönöztek, segítettek megtanulni a való életet, visszajelzéseket adtak őszintén. Mellettük tanultam meg, hogyha el is követek hibákat, attól még nem vagyok rossz ember. Lehet, hogy az adott szituációban buta voltam, rosszul reagáltam, de az prompt arra vonatkozik. Ettől még értékes és szerethető vagyok.

Elmentem a helyszini javításra, nagyon elégedett volt a megrendelő, tovább is fog ajánlani. Hazarobogtam, főztem, mert ma Zs jött át délelőtt, utána este randi.

Ebben a a napban az volt a szép, hogy normálisan, életszerűen szembesültem az élet szépségeivel és viszontagságaival, hogy jól kezeltem, hogy átéreztem a csontjaimban, hogy van két fontos ember az életemben, hogy átéreztem, szeretve vagyok.

Hát ezért volt a számomra egy tökéletlenül tökéletes nap.

Csodálatos nap volt a tegnapi is és a mai is.

Tegnap reggel Zs meglepett azzal a "trükkel", amivel múltkor én. Telefonbeszélgetés közben közölte váratlanul, hogy le kell tennie. Mondtam ok, majd 1 perc múlva belibbent az ajtón én meg fülig vörösödtem és megöleltem. Jó érzés volt megint bohóckodni, délután elmenni a Feneketlen tó partjára, randizni, mosolyogva élvezni a napsütést.

Ma pedig beugrott egy picit, és együtt töltöttük a délután egy részét. Utána főztem, azt hiszem életem legjobb húslevesét sikerült összeraknom. A főzést most megint szenvedélyből fakadt, nem pedig azért mert valami meleget enni kell. 

Szeretem napok ezek, jó érzés, hogy a hétköznapjaim is és a hétvégém is úgy telik el, hogy jól érzem magam és bevallom kevésnek érzem az időt.

Úgy értem, hogy amikor magam alatt voltam, akkor a percek, az órk, csigalassúsággal vánszorogtak. Most meg hipp hopp telnek a percek, a mai nap is elröppent. Egy csomó mindent akartam csinálni, de sebaj, ott a holnap még.

A legfontosabb megvolt. Pihentem.

Holnap azonban egy kicsit dolgozni szeretnék, igaz szellemi munka. Mind a két helyen ahol dolgozom én viszem a közösségi média posztokat. Kicsit elő akarok készülni a jövő hétre :) De ez inkább szórakozás, mintsem munka. Ha nagyon megakadok, majd nyaggatom Zs-t nézze ét. Elvégre nem libáért vette a diplomáját ;)

Olyan jó élni és egyensúlyban lenni önmagammal és a környezetemmel...

Nem  csak azért vagyok boldog, mert tegnap Zs nálam volt és egymás karjaiba omlottunk. Nem csak azért vagyok boldog, mert F-nek segítek párkapcsolati tanácsokkal. Nem csak azért vagyok boldog, mert pörög bent a cég.

Azért van bennem boldogság, mert az elmúlt 465 napomba fektetett munka gyümölcse most érik be. Nyugodt vagyok, el tudom fogadni ha balul sül el valami (mint amikor ma kizártak a cégtől és összetörtem egy bögrét :D )

Jól érzem magam, magammal. Vannak pillanatnyi dolgok, amik megfeszítenek, de csak pár percig, utána elengedem őket. Azt hiszem egyensúlyban vagyok önmagammal és a környezetemmel.

Igen, tegnap Zs itt volt, hosszasan beszélgettünk. Mindent átbeszéltünk. Az elmúlt másfél hétben bejártuk a nyúl üregét egyedül és lám, amikor kidugtuk a fejünket, akkor ott vártuk egymást. 

Most persze nagyon teátrális lenne azt írni, hogy helyrebillent a világ rendje. Nem, a világ rendje megváltozott, de jó irányba. Stabilabban, nem elnapolva a problémákat megyünk tovább kéz a kézben. ehhez meg kellett ezt élnünk, külön. Neki is és nekem is. És meg is kellett beszélnünk egymással ezeket.

Fura dolog ez a lelki fejlődés.. De nagyon szeretem. Sokmindent szeretek az életemben. Főleg azt, hogy tudom élvezni, hogy szeretek élni. Magam miatt és miattuk is.

Jó érzés, hogy van türelmem végig menni ezen az úton, hogy látom az értelmét, hogy kitartok, makacs módón lépésről lépésre. És a legjobb, hogy nem vagyok egyedül.

Őszintén írom és gondolom, hogy nem tudum hogyan ment voltna nélkülük és a társak nélkül. Mind a kettőjüket csodálatos embernek tartom és szeretem őket. Hálás vagyok, hogy támogatnak, és főleg azért vagyok hálás, hogy elfogadom azt, hogy szükségem volt az ő segítségükre is és a társaim segítségére is.

Zs.. kibaszottul.. jobban, mint eddig valaha. Mert átérzem mennyit küzd magával, dolgozik azon, hogy jobb ember legyen. Nem miattam csak, hanem maga miatt.

hát a mai nap... na ez tényleg zúzda volt, de élveztem :) na jó a végére..

Reggel nyűgösen ébredtem, Zs-vel álmodtam, de nem tudom felidézni, hogy mit. Érdekes, hogy ameddig normál mederben folyt a kapcsolatunk ritkán álmodtam vele. Mostanában pedig elég gyakran.

Szóval reggeli nyűgösség pipa, kocsival voltam, mert F megkért, hogy hozzak el egy megrendeléséhez alapanyagot és elmentem érte. Óriási dugó volt, rám telefonált, hogy mikor érek hozzá, mert valamit még el akar intézni. Megfeszültem. Nagyon. Nem tudom az okát, és azóta sem fejtettem meg. 

Bent a cégnél pedig nagyobb sebességre váltott a zúzda, a főnököm szabadságon, a kollégám beteg, egyedül kellett helytállnom. A kedd és a csütörtök mindig húzós, mert árubeérkezés van és 4. hete vagyok a cégnél, a termék ismeretem még csak a szárnyait bontogatja. Előbb is mentem be 1,5 órával. Milyen jól tettem. Konkrétan 11.30-tól, 17.30ig pörögtem, intéztem mindent, vásárlókat, telefonokat, csomagkiküldéseket, alapanyag összeállításokat. 3 db 45 kg-s cuccot vittem fel a galériára, szedtem darabokra és hoztam le.

Kurvára elfáradtam, de bevallom ez most nagyon rám fért. Olyan volt, mint egy 6 órás intenzív edzés. 

Az jutott eszembe, hogy pont ezért szerettem anno futni is és bunyózni is, mert eljön az a pillanat, amikor megszűnik a külvilág, eltűnnek a gondolatok, csak a következő lépésre koncentrál az ember, vagy arra, hogy kapjon oxigént az agya. Jó nem volt ennyire durva a mai napom, de jól esett :D

Holnap pedig.. randi ❤

Felsznesen aludtam, forgolódtam. Korán keltem, de lefoglaltam magam. Volt bennem már reggeltől kezdve, valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság. 

Amikor beértem a céghez, akkor realizáltam, hogy a főnököm 3 napos peca túrára megy, az irodai kolléganőm pedig lebetegedett, vagyis mélyvíz. Egész nap arconpörgés volt, azt se tudtam, hogy mihez fogjak. Szóval..

Szóval főztem egy kávét, elszívtam 2 cigit és elkezdtem rendet vágni a káoszban :) Jó ebbbe beletartozik, hogy kezd hobban felpörögni az üzlet, jönnek a megrendelések, most hétvégén, 28 db esett be. Szóval nagylevegő, és tettem amihez értek. Értékesítettem.

Utána irány F, be akartam fejezni a garázs pakolását és a kutyára is vigyáznom kellett, meg megetetni. Nagyon cukker :D Imádom.

Menetközben olvastam Zs levelét, és ráírtam. Majd inkább beszéltünk telefonon. Jó volt hallani a hangját ❤

Van bennem egy kis.. hogyan fogalmazzak.. félsz? a szerdával kapcsolatban. Valószínűleg ez nyugtalanított ma. Nem tudom még jól megfogalmazni... Talán attól tartok, hogy nagyon tökéletesre akarom megint, vagy attól, hogy találunk e megoldást arra, ami ezt az egészet generálta? Fel tudjuk e oldani a feloldhatatlant? Sok minden kavarog bennem, de feszült nem vagyok. Lehet, hogy ez az egész teljesen normális. Mármint az érzéseim :)

Nekem ez új pálya.. eddigi életemben F volt az egyetlen, aki miatt anno hegyeket mozgattam meg, hogy működjön a kapcsolatunk, és amikor elváltunk akkor visszatért az önző énem és mindig csak azt kerestem, nekem hogyan lehet jó.

Most pedig mi vagyunk ebben a tekintetben, nem ő és nem én.

Nehéz megtalálnom azt a vékony határmezsgyét, ami nem önzőség, de a saját javamat szolgálja. És nem Zs miatt, hanem azért mert nincs benne tapasztalatom. Igen, hajlamos vagyok a szélsőségekre, túltolni egy randit, nagyon készülni egy találkára. Most is készülök, de ahogy a Kishercegben mondta a rőka, inkább a szívemet öltöztetem díszbe, mintsem a külsőségekkel foglalkozzak.

Most estére ért el a nyugalom, fleg, hogy most kiírtam magamból a gondolataimat.

Holnapután..

Zs rám rt, hogy megbeszéljük a jövő heti randit. Mivel szerdán több időt tudunk együtt tölteni ezért szerda lett belőle. 

Kalapál a szívem... muszáj kiírnom magamból. basszus eddig olyan nyugodt voltam, persze péntek, messze van, nehezen fog eltelni a hét, na de majd pénteken. És most egy karnyújtásnyira került a találka... 

Van bennem egy pici félsz, hogy remélem nem hamarkodjuk el, nem kapkodjuk el. Elég másfél hét, hogy rendezze magát? És nekem? Na de ez hamarosan kiderül. Bízom benne, hogy helyrerázódtunk :)

le kellett írnom. Kimentem cigizni, le kell higgadnom 

Izgatott vagyok❤❤

jó kis pörgős napom volt :D

reggel korán mentem F-hez, ki kellett mennünk egy helyszíni javításra. Nagyon szépen sikerült, a megrendelő is elégedett volt. Közben beszélgettem vele. 1 éve költöztek be a lakásba, de tele van apró, bosszantó hibákkal. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen eljövök, gyűjtse össze és egy kalap alatt kijavítok mindent. Nagyon örült, hát még én :D Szóval át lett fordítva egy reklamáció egy elégedett ügyféllé.

Utána vissza Pestre, ebéd, majd egy kis szusszanás, de nem tudtam nagyon pihenni. Valahogy nem jött álom a szememre. Szóval kimentem a garázst kipakolni, ahogy F-fel megbeszéltük. Ő se tudott aludni, utánam jött... lett is nagy morgás :D

Azt értem, hogy a garázsában kupi van, de ennek csak egy pici része az én maradék cuccom, de az ő limlomjait kellett volna most és azonnal rendbe rakni. Hiába vehemens emberek voltunk mindig is. 

De sikerült a végére átfordítanom mosolygós, egymást ugratós hangulatba az egészet, úgyhogy majd holnap délután, amikor a kutyára vigyázok, akkor tovább szöszögök a kacatjaival :D Istenem, ha ezt most olvasná :D

Hazajöttem, próbáltam megint aludni, mert fizikailag fáradtnak érzem magam, de megint nem ment. Ha nem megy akkor nem kell erőltetni.

Szóval most marad az ágyban kuckózás, a pihenés, olvasás. Feltöltődés a jövő hétre.

Összességében pihenős a hétvége, az agyam hálistennek amióta magam voltam, nem zakatol hülyeségeken, inkább racionálisan mérlegel, szálakra bontja a dolgokat és analizál.. Ki is csinálja ezt..? ;-)