Ma 21.30-kor végeztem az Ikeába, zárás. Az volt a szerencsém, hogy az egyik kolléga errefelé jött és így 22-re itthon voltam.

Bevallom mocsok mód elfáradtam, de mennyivel más ez a fajta fáradtság, mint anno decemberben volt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy nyűg lenne az, hogy dolgoznom kell. Persze, hogy vártam, mikor lesz már vége. De közben jó volt a hangulat, nem volt bennem feszültség. Tanultam, figyeltm, segítettem a vásárlóknak, eladtam 4 étkezőszéket, tettem a dolgomat. Jó érzések vannak most is bennem, pedig holnap 6-jor kelek. és újra indul a mókuskerék.

Valahogy még sem tehernek élem meg. Nem félek attó, hogy be leszek dobva lassan a mélyvízbe, mert ketten is elmentek ma az osztályról. Egyszerűen elfogadom, hogy így alakult az életem és ez jó nekem.

ma vagyok 270 napos, hmm.. pár nap és 9 hónap lesz a hátam mögött. Azt gondolom, hogy ez szép teljesítmény.

Tegnap lecsengett a feszültség bennem. Találkoztam Zs-vel is, megöeltem, beszélgettünk és a világ helyrebillent. Ettől is. Meg attól, hogy folyamatosan dolgozom magamon.

Néha fárasztó ez az egész, de továbbra is hiszek abban, hogy megéri. Nagyságrendekkel jobban érzem magam, még nyűgösen is, a bőrőmben, mint közel 9 hónapja. Szeretem azt, hogy ma is 2x2,5 óra alvással mentem be dolgozni és bírtam. Igaz a nap vgére teljesen elfáradtam és alig vonszoltam magam el a buszmegállóig, de még is.. Még is közben élveztem a napsütést, azt, hogy olyan sok mindenem van.

Ami pedig a magánéletemet illeti.. Hmm :) Ezt nem részletezném, az illetékes pontosan tudja, hogy mire gondolok. És ha most annál többet írnék, hogy jól érzem magam a bőrőmben ezen a fronton is, az valószínűleg átcsapna egy olyan fajta ömlengésbe, amit visszaolvasva még nekem is giccses lenne :D

Talán ez a vers részlet illik ide a legjobban:

József Attila: Óda - részlet

Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

Megannyi boldog és nyugodt nap után, ma feszültség volt bennem. Próbáltam küzdeni ellene, elterelni a figyelmemet. Szóval el van mosogatva, kimostam, főztem is, még a szakállam is megnyírtam :D De valahogy maradt.. mint egy bogáncs, ami belekapaszkodik az ember ruhájába..

Ahogy végig gondoltam, kielemeztem az okait. Ezt is tanultam az AA-ban egy idősebb társamtól, hogy keressem meg mi okozza.

Egyrészt Zs-vel álmodtam és nem volt jó. Nem ragozom de rosszul ébredtem. Másrészt ma is dolgoztam F-nél és bármennyire is jó volt a hangulat, de elfáradtam. Ehhez hozzájön még két dolog. Az első, hogy a pénteki csodaszép napunk után tudtam, hogy nehezebb lesz a hétvége, ilyenkor mindig felerősödik bennem a hiányérzet. A második pedig az óraátállítás.

Mindegyiket elfogadom, amiken nem tudok változtatni, az F-fel közös munkát pedig azért vállaltam be mert kell a pénz. Ebben a hónapban még fél havi bért kapok. Jövő hónaptól remélem jobb lesz már a helyzet. Folyamatosan dolgozom azon, hogy az anyagi forrásaim megteremtsem. Munkahely, F-nél a közös projektek, internetes eladások.. Ennyit tudok tenni, azzal kiegészítve, hogy nagyon figyelek a kiadásimra. Ez van, számomra ez egy teljesen új világ. Lassan, de tanulom, hogyan kell beosztani a pénzt.

Este jeleztem is Zs-nek, hogy feszült vagyok, megígértem neki, hogy inkább szólok (ugy sem tudom előle eltitkolni, nem is akarom) De aztán a csevegésünk közben szépen feloldódtam. Szóval megint béke van és holnap vissza a melóba. Várom, igen fárasztó folyamtosan napi 8,5 órát dolgozni, ügyfelezni de szeretem és élvezem. Mondjuk jövő héten 6 napot dolgozom és 1 szabadnapom lesz :D Király, Hulla leszek 1 hét múlva :D Bánja a fene, van munkám, van fedél a fejem felett (egész otthonos kis kuckó lett) van mit ennem és vannak akik szeretnek. Mi kell még az ember boldogságához?

Mondjuk a lottó ötös :D De az az igazság, hogy ha nyernék, akkor is bejárnék dolgozni. Pont azért, hogy megtanuljam másként élni az életem. Picivel jobban, nyugodtabban.

Hmm.. azt hiszem ezt nehéz lesz szavakba önteni, vagy túl könnyű? Nem is tudom.. Persze a legegyszerűbb az volna, ha most nekiállnék és virtuálisan elkezdeném papírra vetni, hogy mennyire szép napunk volt Zs-vel. Pedig semmi olyan nem volt benne, amit eddig ne tettünk volna meg. De mégis.. mégis különleges volt ez a napunk is.

Talána a tavasz? Vagy a bennem bimbódzó nyugalom? Nem tudom, csak azt hogy a maga hétköznapi egyszerűségével beleégett az emlékeimbe ahogy elmentünk ikinikezni, ahogy teliszájjal röhögünk a szendvicsek maradéka felett valami hülyeségen, ahogy süt a nap és boldogok vagyunk, ahogy sétálunk, ahogy hazaérve kinyitom neki az ajtót, és a nap végén, ahogy kirobban edzésről, meglát és a nyakamba ugrik.

Egyszerű, hétköznapi kis csodák.

Ma egy társam megkérdezte, hogy megyek este gyűlésre? Azt válaszoltam, hogy passzolom ma. Ahogy érzed érkezett a válasz. Igen, hiszem, hogy mindenki máskép járja a saját útját.

Én úgy éreztem, hogy ma a hétköznapi csodákra van szükségem, mert feltöltenek. Nem azért mintha az AA nem tette volna anno. Akkor arra volt szükségem, most pedig ezekre a pici, de szívmelengető pillanatokra. Hiszek abban, hogy az könnyíti meg az utamat, azon túl, hogy foglalkozom magammal és fejlődök, hogy hagyom magamnak, hogy megéljem az életem szépségeit. Ezek a pillanatok erősítik meg azt az érzést, hogy jó élni.

Szeretném leszögezni, hogy egy pillanatig se gondolok arra, hogy "meggyógyultam" vagy hogy ne lennék szenvedélybeteg. Tisztában vagyok azzal, hogy mi lenne a következménye ha nem foglalkoznék magammal és nem lennének az életemben stoptáblák. De jó megélni a szép dolgokat. Onnan, ahonnan jövök ez maga a csoda. Lassan 9 hónapja lesz annak az éjszakának.

rég volt már, hogy estig dolgoztam volna úgy, hogy alapvetően élvezem, amit csinálok. Ok, rengeteg tudást öntenek ránk, de foglalkoznak azzal, hogy betanuljunk. Igen megterhel, de nem baj, időm sincs szarságokon agyalni :D

Szép nap volt a mai, közös délelőtt Zs-vel, kuckózás, reggeli, beszélgetés. Rövid volt de még is benne volt minden, ami jó nekünk. Utána meló estig. Továbbra is élvezem, még akkor is ha a végére már zsongott az agyam. De pont ez a jó benne. 

Volt egy pillanat este, amikor elmentem cigizni és ittam egy kv-t. Kint álltam a teraszon, néztem a naplementét és szerencsésnek éreztem magam. Hiszen semmim sincs és még is megvan mindenem. Álltam és néztem a vörös csíkokat, ahogy átszövik a felfős kék eget, ahogy lassan közeledik a sötétség. Nyugalom volt bennem, és boldogság. Régebben mindig azt hittem, hogy a boldogság egyenlő azzal, hogy minél magasabbra török. Hát igen, Ikarus... Aztán amikor magasan vagy és körbenézel, akkor rájössz, hogy még mindig nem elég, több kell.. még magasabbra akarsz jutni. Na innen lehet jó nagyot esni és ez fáj. Kurvára.

De a fájdalom megtanította, hogy jó élni, nagyon jó élni, élvezni egy napban a boldog pillanatokat. És a mai napomban bőven voltak szép pillanatok. Hálás vagyok érte.

Hosszú idő óta ez volt az első olyan hétvégém, amikor elejétől a végéig jól éreztem magam magammal. Se kattogás, se hülye gondolatok, se Zs mardosó hiánya. Végre tudtam örülni annak, hogy hétvége van és nem az töltötte ki az agyamat és a lelkemet, hogy úristen, úristen itt van 2 nap és most mi lesz.

Ok, az elmúlt időszakban ez csillapodott bennem és a fenti sorok kicsit teátrálisak voltak :D De sokszor tartottam a hétvégétől, hogy most fokozódik a tétlenség és emiatt jöhet a feszültség.

De most annyira más volt. Normálisan és felszabadultan töltöttem el ezt a két napot, igen volt programom, beszélgettem AA barátokkal, főztem, kimostam az IKEA pólóimat :D Takarítottam és Zs-vel is tudtunk találkozni. F-nél kárpitoztam, beszélgettünk. Azt hiszem úgy hívják aktív pihenés. Ok, most már fáradt vagyok és várom, hogy befejezzem a blogot, menjek aludni, de akkor is. 

Olyan hmmm érzés van bennem. Holnap munka :) És várom, örülök neki. Várom a jövő hetet és nem tartok tőle mint régebben.

259 napja vagyok tiszta és most, amikor picit boldogabb vagyok, akkor se hiányzik az alkohol. Sőt tegnep se, amikor nagyon boldog voltam. A szombat délutánom.. azt hiszem csak az az egy szó van rá, hogy tavasz.

Ebben benne van minden, a napsütéstől kezdve a szerelemig minden

Nem tudom leírni, vagy elmondani, mennyire jó érzés. Igazából csak érzem magamon és a környezetem is látja, érzi.

Milyen az, amikor ma a főnököm jött oda, hogy szia, letelt a munkaidőd, menj haza pihenni. - Kurva jó érzés. Hogy mosolyognak az emberek?, Hogy köszönünk egymásnak? Hogy tényleg átjön ez a hely olyan, mint egy nagy család? Megfoghatatlanul jó. Igen tudom, hogy itt is lesznek problémás helyzetek, hogy itt se minden fenékig tejfel. De akkor is.. Akkor is kurva jó érzés volt ma reggel bemenni dolgozni. Érezni, hogy tartozom valahova, hogy vannak már ismerőseim, akik meörülnek nekem, rám mosolyognak. 2-3 szó, small talk, ahogy Zs szokta mondani, de mégis olyan sokat hozzátesz ahhoz, hogy embernek érezzem magam.

Rám fért, nagyon... Az elmúlt hetekben már mélyponton voltam lelkileg. Tudtam, hogy mehetek az Ikeába, de még is olyan távolinak tűnt. És amikor ott voltam, akkor 2 napig tartott mire el is hittem, tényleg ott vagyok és ez nem csak valami képzelgés vagy álom.

Ennek az egésznek pedig olyan hozadékai vannak, hogy normálisabb mederben kezdtem el kommunikálni a környezetemmel. Első sorban Zs-vel, mert az elmúlt időszakban, még ha szelídebben is mutattam ki, de megnőtt a ragaszkodásom felé. Alig vártam, hogy beszéljünk, találkozzunk, együtt legyünk. Ha írt, eldobtam mindent, hogy megnézzem mit küldött. Tegnap óta pedig ez más mederbe került. nyugodtabban kezelem.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy folyamat és ezen keresztül kellett mennem, megdolgoznom magamat, magamért, hogy idáig eljussak lelkileg. Jó érzés most fáradtan, de nyugodtan, pici mosollyal az arcomon blogolni, majd eltenni magamat holnapra.

Nagyon szuper volt minden :D leszámítva, hogy majdnem elcsesztem a reggelemet.

Történt ugyanis, hogy nagy izgatottságomban rossz buszra szálltam fel. Ugyanaz az útvonal, de ez gyorsjárat volt. És hát ugyan kivolt írva, hogy megáll az xy vasútállomásnál, de nekem az xy felső vasútállomás megálló kellett volna. Konkrétan azzal kezdtem, hogy amikor ráeszéltem a buszról leszállva, hogy 1,5 km-rel messzebb vagyok, hogy futottam. 20 perc alatt sikerült 2,5 fél km-t  Megtennem kabátban, bemelegítés nélkül.

Tökig leizzadva estem be 8.10-re szerencsére nem volt gond és nem maradtam le semmiről.

A nap szuperül telt, ugyanannyira kedves és profi volt a szervezés, mint az állás interjúkon. Végig jó ütemben, de kurva sok tudásanyagot öntöttek ránk. Oktatások, munkaruha, igazolvány, öltöző, stb. Hozzáteszem, hogy nagyon jó a kantin :D Egy főétel 530 Ft a dolgozóknak, kv és üdítő ingyen van. Kajára nem lesz gondom.

Holnap folyt köv.

Viszont úgy gondolom ide is leírom.

Ma elengedtem sok mindent a az elmúlt 3 hónapból. Megpróbálok új életet kezdeni és azzal foglalkozni, hogy jól érezzem magam. Igen az elmúlt időszek nagyon megterhelt mentálisan. 20 év vs a mostani helyzetem.. Nem tudtam jól kezelni mindig magamat és bevallom néha homokba dugtam a fejem.

Nem azt írom, hogy na már most ennek mától vége van, csak annyit, hogy megpróbálom élvezni a saját életem, azt hogy talán itt a tavasz is lassan, hogy van egy jó állásom és jól érezhetem magama, magammal.

Nem, a józan napjaim száma nincs veszélyben. Jó lehet kicsit hatásvadász  a tárgy, na de engedtesség meg nekem ennyi. 

Második napja van kint Zs külföldön a családdal. nekem pedig tök jó napom volt. Alapvetően nem is blogolnék erről, csak azért teszem meg, mert ezeket a hosszú hétvégéket, főleg ha túráznak a hegyekben, régebben rosszabbul éltem meg. Aggódás, mikor ír, rendben van e minden - érzések hullámoztak bennem akkor.

Most pedig csak annyi, hogy remélem jól érzi / érzik magukat és feltöltődik. Én pedig lefoglaltam magam.

Reggel eladtam pár dolgot a neten, majd átmentem F-hez és bútort bontottam. Igazi barbár munka :D Lenne.. ha nem kellene figyelni arra, hogy a váz ne sérüljön, hogy a szövet egyben maradjon a szabásmintához, stb. Mellette kutyáztam is egy nagyot, 3 kutya kergette egymást, meg a labdát, amit dobáltam nekik cigizés közben. Persze visszahozni egikük sem akarta :D Utána ebéd, majd elmentem egy farmert venni. Ha már új helyen kezdek akkor legyen egy új farmerem is. A régiek már kopottak, szakadtak, az elegáns nadrágjaim meg picit túlzóak lennének az Ikeában :D

Szerencsém volt, kifogtam egy 20%-os napi akciót, szóval jó áron tudtam venni. Vettem pár apróságot is az ukrán menekülteknek, mert holnap kimegyek a Keletibe megnézem miben tudok segíteni. Nálam is szűkös a budget, de nem azon a pár ezer forinton múlik.. Legfeljebb kevesebbet cigizem.

Szerdától pedig megváltozik az életem. Nagyon várom már. Kaptam mailt, hogy az első két nap betanítás, munkavédelem, oktatás, stb. Valószínűleg a beosztásom is meglesz. Várom.. hosszú volt ez a 3 hónap itthon. Mentálisan kezdett megviselni, de most már csak egy karnyújtásra van. Ok tisztában vagyok vele, hogy ettől nem jön helyre az életem. De.. de egy újabb lépés, hogy jobb legyen. Szépen csak kis lépésekkel.

Szóval jó ez a hétvége, de várom a szerda reggel 8 órát. Pontosabban a 7.50-et mert akkor tudunk Zs-vel telefonon beszélni :) Utána pedig jöhetnek az új kollégák, az új munka és valami normális az életemben.

252 nap.. szinte hihetetlen. Csak egy utólsó gondolat, nem akarok ezen nagyon lamentálni, amikor bekerültem a programba, akkor az is fantasztikus volt, amikor egy társam azt mondta. Sziasztok XY vagyok, alkoholista és nem ittam 32 napja. Tudom, hogy ha most ott lennék és hallanám, akkor mennyire értékelném és elmondanám, hogy ez akkor mennyi erőt adott. Hogyan épült fel napról napra a mai nap. És ez hogyan fog holnap is folytatódni.

Igazán hálás vagyok a második esélyemért.

Hálás vagyok annak a maréknyi embernek, akik szeretnek, támogatnak és mellettem vannak. 

Igen, vannak nyűgösebb, nehezebb napok, és vannak napsütéssel átfont szépek is. Hát ilyen az élet. Lassan de biztosan tanulom meg szeretni magam, elfogadni a hibáim és élvezni azt amim van. 

Ma is jó napom volt, bár kesereghetnék azon, hogy..

de inkább örölök annak, amim ma is van. Ölelések, mosolyok, munka, meleg kuckó, étel, napfény, kedves szaval és szerelem.

Igaz, hogy a régi életemhez képest semmim sincs, de mégis megvan mindenem.