Nem tudom leírni, vagy elmondani, mennyire jó érzés. Igazából csak érzem magamon és a környezetem is látja, érzi.

Milyen az, amikor ma a főnököm jött oda, hogy szia, letelt a munkaidőd, menj haza pihenni. - Kurva jó érzés. Hogy mosolyognak az emberek?, Hogy köszönünk egymásnak? Hogy tényleg átjön ez a hely olyan, mint egy nagy család? Megfoghatatlanul jó. Igen tudom, hogy itt is lesznek problémás helyzetek, hogy itt se minden fenékig tejfel. De akkor is.. Akkor is kurva jó érzés volt ma reggel bemenni dolgozni. Érezni, hogy tartozom valahova, hogy vannak már ismerőseim, akik meörülnek nekem, rám mosolyognak. 2-3 szó, small talk, ahogy Zs szokta mondani, de mégis olyan sokat hozzátesz ahhoz, hogy embernek érezzem magam.

Rám fért, nagyon... Az elmúlt hetekben már mélyponton voltam lelkileg. Tudtam, hogy mehetek az Ikeába, de még is olyan távolinak tűnt. És amikor ott voltam, akkor 2 napig tartott mire el is hittem, tényleg ott vagyok és ez nem csak valami képzelgés vagy álom.

Ennek az egésznek pedig olyan hozadékai vannak, hogy normálisabb mederben kezdtem el kommunikálni a környezetemmel. Első sorban Zs-vel, mert az elmúlt időszakban, még ha szelídebben is mutattam ki, de megnőtt a ragaszkodásom felé. Alig vártam, hogy beszéljünk, találkozzunk, együtt legyünk. Ha írt, eldobtam mindent, hogy megnézzem mit küldött. Tegnap óta pedig ez más mederbe került. nyugodtabban kezelem.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy folyamat és ezen keresztül kellett mennem, megdolgoznom magamat, magamért, hogy idáig eljussak lelkileg. Jó érzés most fáradtan, de nyugodtan, pici mosollyal az arcomon blogolni, majd eltenni magamat holnapra.

Nagyon szuper volt minden :D leszámítva, hogy majdnem elcsesztem a reggelemet.

Történt ugyanis, hogy nagy izgatottságomban rossz buszra szálltam fel. Ugyanaz az útvonal, de ez gyorsjárat volt. És hát ugyan kivolt írva, hogy megáll az xy vasútállomásnál, de nekem az xy felső vasútállomás megálló kellett volna. Konkrétan azzal kezdtem, hogy amikor ráeszéltem a buszról leszállva, hogy 1,5 km-rel messzebb vagyok, hogy futottam. 20 perc alatt sikerült 2,5 fél km-t  Megtennem kabátban, bemelegítés nélkül.

Tökig leizzadva estem be 8.10-re szerencsére nem volt gond és nem maradtam le semmiről.

A nap szuperül telt, ugyanannyira kedves és profi volt a szervezés, mint az állás interjúkon. Végig jó ütemben, de kurva sok tudásanyagot öntöttek ránk. Oktatások, munkaruha, igazolvány, öltöző, stb. Hozzáteszem, hogy nagyon jó a kantin :D Egy főétel 530 Ft a dolgozóknak, kv és üdítő ingyen van. Kajára nem lesz gondom.

Holnap folyt köv.

Viszont úgy gondolom ide is leírom.

Ma elengedtem sok mindent a az elmúlt 3 hónapból. Megpróbálok új életet kezdeni és azzal foglalkozni, hogy jól érezzem magam. Igen az elmúlt időszek nagyon megterhelt mentálisan. 20 év vs a mostani helyzetem.. Nem tudtam jól kezelni mindig magamat és bevallom néha homokba dugtam a fejem.

Nem azt írom, hogy na már most ennek mától vége van, csak annyit, hogy megpróbálom élvezni a saját életem, azt hogy talán itt a tavasz is lassan, hogy van egy jó állásom és jól érezhetem magama, magammal.

Nem, a józan napjaim száma nincs veszélyben. Jó lehet kicsit hatásvadász  a tárgy, na de engedtesség meg nekem ennyi. 

Második napja van kint Zs külföldön a családdal. nekem pedig tök jó napom volt. Alapvetően nem is blogolnék erről, csak azért teszem meg, mert ezeket a hosszú hétvégéket, főleg ha túráznak a hegyekben, régebben rosszabbul éltem meg. Aggódás, mikor ír, rendben van e minden - érzések hullámoztak bennem akkor.

Most pedig csak annyi, hogy remélem jól érzi / érzik magukat és feltöltődik. Én pedig lefoglaltam magam.

Reggel eladtam pár dolgot a neten, majd átmentem F-hez és bútort bontottam. Igazi barbár munka :D Lenne.. ha nem kellene figyelni arra, hogy a váz ne sérüljön, hogy a szövet egyben maradjon a szabásmintához, stb. Mellette kutyáztam is egy nagyot, 3 kutya kergette egymást, meg a labdát, amit dobáltam nekik cigizés közben. Persze visszahozni egikük sem akarta :D Utána ebéd, majd elmentem egy farmert venni. Ha már új helyen kezdek akkor legyen egy új farmerem is. A régiek már kopottak, szakadtak, az elegáns nadrágjaim meg picit túlzóak lennének az Ikeában :D

Szerencsém volt, kifogtam egy 20%-os napi akciót, szóval jó áron tudtam venni. Vettem pár apróságot is az ukrán menekülteknek, mert holnap kimegyek a Keletibe megnézem miben tudok segíteni. Nálam is szűkös a budget, de nem azon a pár ezer forinton múlik.. Legfeljebb kevesebbet cigizem.

Szerdától pedig megváltozik az életem. Nagyon várom már. Kaptam mailt, hogy az első két nap betanítás, munkavédelem, oktatás, stb. Valószínűleg a beosztásom is meglesz. Várom.. hosszú volt ez a 3 hónap itthon. Mentálisan kezdett megviselni, de most már csak egy karnyújtásra van. Ok tisztában vagyok vele, hogy ettől nem jön helyre az életem. De.. de egy újabb lépés, hogy jobb legyen. Szépen csak kis lépésekkel.

Szóval jó ez a hétvége, de várom a szerda reggel 8 órát. Pontosabban a 7.50-et mert akkor tudunk Zs-vel telefonon beszélni :) Utána pedig jöhetnek az új kollégák, az új munka és valami normális az életemben.

252 nap.. szinte hihetetlen. Csak egy utólsó gondolat, nem akarok ezen nagyon lamentálni, amikor bekerültem a programba, akkor az is fantasztikus volt, amikor egy társam azt mondta. Sziasztok XY vagyok, alkoholista és nem ittam 32 napja. Tudom, hogy ha most ott lennék és hallanám, akkor mennyire értékelném és elmondanám, hogy ez akkor mennyi erőt adott. Hogyan épült fel napról napra a mai nap. És ez hogyan fog holnap is folytatódni.

Igazán hálás vagyok a második esélyemért.

Hálás vagyok annak a maréknyi embernek, akik szeretnek, támogatnak és mellettem vannak. 

Igen, vannak nyűgösebb, nehezebb napok, és vannak napsütéssel átfont szépek is. Hát ilyen az élet. Lassan de biztosan tanulom meg szeretni magam, elfogadni a hibáim és élvezni azt amim van. 

Ma is jó napom volt, bár kesereghetnék azon, hogy..

de inkább örölök annak, amim ma is van. Ölelések, mosolyok, munka, meleg kuckó, étel, napfény, kedves szaval és szerelem.

Igaz, hogy a régi életemhez képest semmim sincs, de mégis megvan mindenem.

Upsz.. most látom, hogy lassan egy hete nem blogoltam. Bevallom jól esett egy kicsit ez a fajta csend. Egyrészt mert néha úgy éreztem, hogy ugyanazokat a virtuális köröket járom itt. Másrészt pedig inkább magammal foglalkoztam. Illetve Zs nagyon sokat segítetett Azza, hogy beszélgettünk.

Ezek a beszélgetések nem arról szóltak feltétlen, hogy ő meg én, hanem arról meséltünk a másiknak, hogyan működünk, mi mozgat minket, mik a preferenciák, hogyan működtünk régebben, stb. Ezek a beszélgetések segítenek megérteni a másik reakcióit, gondolatait. Hiszek abban, hogy ezek a pillanatok legalább olyan fontosak a kapcsolatunkban, mint a randinapok, a közös társasozás, vagy az intimitás.

Ő most elutazik a családdal egy kicsit nyaralni és nem tudom, hogy mikor látom legközelebb, leszámítva a holnap reggeli mini randinkat. Tudom mikor jönnek vissza, de közben nekem elkezdődik az Ikeás karrierem, és fogalmam sincs a beosztásomról. Alapvetően bizonytalan helyzet lenne és nem tagadom volt is ma bennem egy kis nyűglődés ezzel kapcsolatban, de csak felszínes. 

Igyekszem hasznosan eltölteni a hosszú hétvégét, megyek F-hez dolgozni, gyűlésekre is szeretnék menni, illetve elhatároztam, hogy kinézek valamelyik pályaudvarra, hogy segítsek a menekülteknek. Angolul beszélek, van  két kezem, segíteni akarok, valamit csak találok amivel hasznossá tehetem magam.

Szóval most ez a terv. A hangulatingadozásaimmal kapcsolatban pedig elengedtem, hogy soha nem lesz ilyen, meg innentől kezdve.. Megpróbálom azt alkalmazni ami az józanodásom kezdetén segített. Ma megpróbálom úgy leélni a napom, hogy jól legyek. Ha sikerül, akkor hipp hipp hurrá, ha meg nem, akkor sincs baj, majd holnap jobb lesz.

Igen, ezt is megléptem. Pipa.

Most jöhetne egy áradozás arról, hogy minden szipi szupi, de igazából nincs semmi olyan, amit az elmúlt napokban ne írtam volna ki magamból.

Szóval ez is megvan, remélem a 9 is meglesz egy hónap múlva.

Igen, bennem is vannak félelmek a mostani helyzet miatt. Nem leszek álszent, hogy mert én már megugrottam az első lépést és ezért BÁRMIT el tudok fogadni, mert a felsőbb erő, a jóisten, vagy bármi misztikus dolog úgy akarja én pedig fejet hajtok előtte.

nem.. egyszerűen csak megtanultam kezelni ezeket az érzéseket. Hol jobban, hol rosszabbul, ember módjára Már nem idegesítem magam feleslegesen. Vannak szép pillanatok az életemben, egyre több és több mindent veszek észre. Legyen az a napsütés, vagy Zs mosolya, vagy F trollkodása, amikor együtt dolgozunk.Bármi, ami szép az életemben.

Nem fogok átcsapni most önjelölt Coelhoba és olyan semmit mondó magaslatokba repíteni ezeket a gondolatokat ahogy tőle megszokhattuk.  Ahogy írtam az elején, egyszerűen csak megtanultam, hogy akkor élhetek, többnyire, békében magammal, ha a hangsúlyokat azokra a dolgokra helyezem az életemben, amik boldogsággal töltenek el.

Bármit hoz is a következő 1 nap vagy 1 hét szép életem volt és van.
Szeretek és szeretve vagyok.

1 kerek éve vagyunk egymás életeinek a részei. Különleges és mély a kapocs, ami kettőnk között van. Bármi történt is velünk, éltünk meg együtt magaslatokat és mélységet, mindezek csak erősebbé tették a szerelmünket.

Jobb emberek lettünk egymás által. Fejlődtünk, tanulunk, csiszolódtunk, szeretünk.

Nem ragozom, úgy sem tudom szavakba önteni azt az érzést, ami minden körülménnyel dacolva átszövi az életünket. Úgy lehetünk önmagunk, hogy a másik szabadon hagy szárnyalni, de biztonságos távolból figyel ne essen bajunk. Ilyen a szerelem. 

Hiányzik apa, ma biztosan felhívtam volna, hogy elmeséljem milyen az életem. Hogy boldog vagyok.. és nem 240 napja, nem is egy éve.. nem tudom mióta, de sosem éreztem ezt a fajta nyugodt, de mégis mindent kitöltő boldogságot.

A háború mocskos és szar dolog, nekem ne jöjjön senki azzal, hogy meg lehet ideologizálni egy szuverén állam lerohanásának jogosságát. Emberek halnak meg azért mert valakinek elmentek otthonról. 

Szándékosan nem írtam eddig erről a témáról. Ugyanis egy alkoholista számára mi az egyik legrosszabb? A bizonytalanság...

És hát a most kialakult helyzet tele van feltételezésekkel, bizonytalansággal és olyan kérdésekkel, hogy mi lesz ha? Folyamatosan követem a híreket és próbálok épeszű, normális következtetéseket, teoriákat felállítani. Nem mondom, hogy mindig sikerül. Zs-vel is sokat beszélgetünk erről, fél, félti a gyerekét. Teljesen megértem. Amennyire tudom nyugtatom és próbálom észérvekkel meggyőzni arról, hogy nem lesz semmi baj. 

Nem azért mondogatom neki, mert ezt kell mantrázni és akkor minden rendben lesz. Azért mondom neki, mert én hiszek abban, hogy nem élhetem úgy az életem, hogy folyton rettegek valamitől. Még akkor sem, ha a háború itt van a szomszédban, kézzelfogahtó és bármikor eszkalálódhat a helyzet.

Annyira érdekes, mert pont a hétvégén sikerült magam kialudni és pihenten és nyugodtan eltölteni ezt a két napot. Semmi kattogás nem volt, semmi rossz érzés. Persze, hogy vannak félelmeim, de kezelem őket. Tele van szép dologgal is az életem és nagyon várom már, hogy 2 hét múlva elkezdjek dolgozni. Azt hiszem ennyire még nem vártam az életemben.

Illetve holnap után egy csodás napra fogunk virradni. 1 éve vagyunk egymás életeinek a részei. Vettem apró kis meglepiket is neki. Tudom, hogy nem az érték vagy a méret számít, hanem az amit szimbolizál. EZek apróságok, de annyira várom már, hogy meglepjem őt ezekkel.

34 hete nem ittam alkoholt, szinte hihatetlen.. 238 nap és most sem hiányzik. Pedig a héten voltak rossz érzéseim, álmaim a háborúval kapcsolatban, de mégsem jutott eszembe hogy vegyek egy üveg.. akármit. Minek? Mert félek valamitől? Igen, vannak dolgok, amik megijesztenek, csak hát az a helyzet, hogy ennél sokkal többet érek, hogy vélt vagy kitalált indokokra való hivatkozással eldobjam ezt a közel 8 hónapot. vagy akármennyi időt.

mert élni jó, mert vannak szép napok is már az életemben, vannak kevésbé szépek is, de kit érdekel.. azt hiszem ilyen a normális élet �

Ma hívtak és felvettek az Ikeába. 03-15-n kezdhetek, addig adminisztráció. Próbálok örülni, senki se értsen félre, érzem és tudom, hogy ez jó dolog, olyan, amire vágytam. Viszont, amikor megvolt, akkor rámtört a mentális fáradtság. Zs cuki volt, mert annyira örült, pont akkor lépett be az ajtón, amikor a leendő főnökömmel beszéltem. Szinte ugrált örömében :) Jó volt látni. Én is örülök, és majd át is érzem, de most pihennem kell.

Viszont így egy újabb lépés az életem rendezése felé. Egy olyan helyen, amire nagyon vágytam.