Szerintem az életben annyira feszülten nem érkeztem gyűlésre mint ma. Lángolt a fejem és a barátaim csak rám néztek, mosolyogtak, de látták higgadnom kell. Pedig jó napom volt. Reggel Zs-t elvittem dolgozni, álmosan de vigyorogva szorongattuk egymás kezét (éljenek az automata váltós autók), utána céges dolgok, online AA gyűlés, marketplace eladások, szendvicskészítés és randi nap :) Jó tudtam, hogy meg fog viselni, hogy most egy hétig nem látom, de szép, kicsit szomorkás randink volt. De meghitt. A végén már kitessékeltem a kocsiból, gyűlölöm ha ilyenkor nagyon hosszan búcsúzkodom. Nem miatta, magam miatt. Mert folyamatosan a nyelvemen volt: Ne menj.. maradj velem. maradj velem még... sokat, örökre. Szeretem őt, nagyon. Már akkor hiányzott, abban a pillanatban amikor kiszállt. És még bénáztam is.. van egy szokásunk, amikor kiszáll, megsimogatom a fenekét, visszanyúl, összeérnek az ujjaink és amikor elhajtok mellette integetünk egymásnak. Én nézem a nőt, ő nézi a férfit és ez a két ember őszintén szereti egymást mosolyogva, egymás szemébe nézve. Na ezt elbénáztam. Annyira hirtelen tört rám a hiánya és egy nagyon éles szívdobogás, hogy jobbra kanyarodtam véletlen ő meg balra nézett. És főúton vltam, azért a kocsit nem töröm össze. Jó tudom apró dolog, de teljesen megzavarodtam. Megálltam tankolni és mintha álomban lettem volna. Láttam, hogy a kutas beszél hozzám, de csak a fejemet csóváltam, nem kell segítség. Amikor bementem fizetni, láttam, hogy beszél hozzám az eladó, de csak leolvasni tudtam az összeget. A dohányboltban a kiscsaj látta, hogy nagyon nem vagyok ott,még gumicukorral is megkínált mert azt hitte leesett a vércukorszintem.

gyűlésre menet Rammsteint üvöltettem, hogy magamhoz térjek, megszűnjön a szívdobogás, a zúgás a fülemben.

Na és ebben a pillanatban döntött úgy 2 szép szél jómagyarkopasz fiatalember, hogy ők bizony sietnek és rámhúzták a kocsit. Abban a pillanatban az üresség átváltott haraggá. Rátenyereltem a dudára...
Az egyik énem azt hajtogatta, hogy nem helyes, amit teszek. A másik meg akarta, hogy megálljanak, kiszálljanak és ölre menjünk. Összesűrűsödött bennem abban a pillanatban az a gyász, amit apám halála miatt érzek, Zs hiánya, minden, inden ami nem jó ha egy alkoholistában feldolgozatlanul benne marad.

Szerencsére én lassítottam, ők meg szartak rám és nem lett verekedés az egészből. Faszság lett volna a részemről belemenni.

Elmentem gyűlésre és alig vártam, hogy kiadjam magamból. Hogy beszéljek, hogy meghallgassanak. Nem ítélkeznek, csak figyelnek. Akkor is ugyanezt tették volna, ha verekedés lett volna a vége. Szeretem ezeket az embereket.  És nagyon jó érzés volt, hogy egy 24 órás új társunk is volt. Nem azzal kezdetm, hogy két fasz majdnem összetörte a kocsim. Nem, Azzal kezdtem, hogy mennyire jó ez a közösség, hogy van egy ilyen erős érzelem bennem és tudom, hogy ha megoldom ez segíteni fog. És láttam, hogy megnyugszik, hogy látja tényleg jó ez a közösség, jó ide tartozni. Jó ha meghallgatják az embert. És ő is beszélt, és megindító volt a megosztása. Jól esett, hogy a sajátommal segíthettem neki megnyílni. Utána még vagy 40 percet beszélgettünk páran kint a kocsinál. Teljesen elfújták a feszültségem a végére.

Nem győzőm hangsúlyozni mennyire fontosan az újonnan érkezők, mennyire fontos a fiatalabbakkal foglalkozni. Számomra életmentő volt amit kaptam azoktól, akiket a mai napig a barátaimnak tartok a közösségen belül. Kötelességem átadni a fiatalabbaknak a saját tapasztalataim, segíteni őket, hogy az úton maradjanak. Nem éltem mindig jó életet, vannak olyan momentumok az életemben, amikre nagyon nem vagyok büszke, sok mindenben kiégtem, fásult lettem, néha gyűlöltem az embereket. De ilyenkor úgy érzem valami jót cselekedtem egy ismeretlennel. 

Egyébként még F-fel is beszélgettem vagy 25 percet ma és annyira jól esett. Tudom, hogy a múltkori összemorgásunk után én mondtam neki, hogy majd ő keressen. Megértettem, hogy az emberi kapcsolatokban is szükség van néha időre. De jó volt beszélgetni, őszintének lenni.
Megkérdezte, hogy a válásunkban és abban, ahogy otthagytam benne volt e az alkohol. Őszintén válaszoltam, hogy nem tudom. De dolgozom rajta, hogy erre normális választ tudjak adni. Örült neki, hogy így válaszoltam.

Most este itt az ágyban gépelve már mosolygok megint. Apró kis csatát nyertem magammal szemben és egyedül. Ma ismét erősebb lettem. 

Zs szeretlek, csak 1 hét, na jó igazából 10-11 nap, de hamar elszáll. Mire hazajön, addigra a borbély levágja a hajam és a szakállam és meglesz egy újabb tetoválás. Tempus Fugit.. rohan az idő. Néha meg csigalassú.. who the fuck cares, ahogy a német mondja :) Nem ez számít hanem, hogy VAN, van még elég időm változtatni. Nem életem végén merengek azon elbasztam.. lehettem volna jobb ember is.

És nap végére még anyuval is volt egy komolyabb beszélgetésünk, de ezt majd egy önálló posztban írom meg valamikor, de ennek még érnie kell.

Hogyan írnál le egy tökéletes napot? Hogyan lehet szavakba foglalni azt, amit csak akkor érez az ember ha feltétel nélkül szeretik? Ha úgy vagy együtt a másikkal, mint egy átlagos hétköznapon? Dolgozva, netezve, együtt ebédelve? 

Nem tudom jobban kiadni magamból, mennyit adott a mai nap nekem, és milyen hosszúnak fog tűnni a jövő hét. Nem, nem akarom, hogy elutazzon, de még is. Hosszú időszak van mögöttünk is, és egyébként is ráfér a pihenés és a nyaralás. Látom, hogy fáradt, néha szexin nyűgös. Tudom, hogy jó lesz mind a kettőnknek. Ő pihen én dolgozom magamon. Jah persze az ember bennem tudja. A férfi meg elfogadja. Sosem éreztem szexinek magam. Persze tudom, hogy jó kiállású 40-es férfi vagyok, de ahogy ő mondja.. Feléled bennem a tigris. Minden porcikámmal szeretem,ölelem, falom a tekintetemmel, védelmezem. Pff.. megtehettem volna 44 nappal ezelőtt is. De ezen kár rágódni. Kár mert nem tudom megváltoztatni. És azért is kár, mert sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk és azért van bennem egy kicsi.. büszkeség? öröm? nem tudom mi a jó szó arra, hogy megdolgoztam, megdolgoztunk ezért a mai napért is. Azt hiszem életemben nem tettem senkiért és semmiért ennyit. Hogy ez jó vagy rossz.. nem tudom, azt viszont igen, hogy amit most teszek annak van értelme és hiszek benne. Szeretnék a számára reális alternatíva lenni az életében. Egy stabil, szerető férfi, olyan akivel le tudja élni az életét.

hazafelé a kocsiban és most is könnyek szöktek a szemembe. Sosem gondolkodom azon milyen jó lenne ha apa még egy napot velem tölthetne. Mert akkor tudnám, hogy megint elveszítem és azt nem bírnám újra ki. DE annyira szeretném elmesélni neki, min megyek, mentem keresztül, hogy életemben talán először keményen dolgozom magamon és nem csak élvezem, hogy az ölembe hullott valami jó. Este beszélek majd hozzá, nem tudom.. de legalább kimondom ezeket az érzéseket magamból..

Ma annyi dolgom volt, hogy meghalni sem lett volna időm. Egyszerűen élveztem a pörgést, hogy folyamatosan volt valami, eladások a marketplacen, mókás félreértés a főbérlőmmel. AA beszélgetés. Úgy elrepült a mai délelőtt és kora délután, hogy csak kapkodtam a fejem. majd elmentem Zs-ért. Szerintem az egyik legvidámabb hazautunk volt. Szét szívtuk egymás vérét, nagyokat röhögtünk, élveztük a nyarat, egymás társaságát, az utat.. a szerelmet.

Szeretem ezeket a közös útjainkat, meghittek, mint egy valódi párkapcsolat, kisebb durcák, nagyobb b+-elések, mosoly.. ÉLET.

Este gyűlésre mentem, picit aggódtam az egyik AA barátom miatt, délután nem volt jó passzban, de elment a 6 órás gyűlésre. Ennek örültem, amikor megtudtam, hogy nem hagyta ki. Egy picit a magaménak is éreztem, hogy sikerült rábeszélnem, de annak még jobban örültem, hogy tudtam maga miatt jó ha elmegy.

Este 4en voltunk összesen, de gyorsan eltelt az idő, jó megosztások, ma is hazahoztam valamit. Jó volt. És az egyik legfontosabb dolog. az akit felkértem szponzornak elvállalt :) Benne megbízom, hiteles embernek tartom, és egy hullámhosszon vagyunk. Úgy érzem vele őszinte lehetek, nem fog bántani és így tudok fejlődni.

Hát mára ennyi kedves olvasóm, elfáradtam, de annyira mosolygós vagyok. 

BJ24

Tegnap reggel nyűgösen ébredtem, nagyon nyűgösen. Alapvetően nem tudtam magammal mit kezdeni. Fetrengetm, próbáltam tusolni, kávézni, visszalaudni, cigizni, majd fordított sorrendben, aztán összevissza.. Semmi nem volt jó. Egészen délután egyig nem ettem semmit, pedig éhes voltam, Így visszanézve olyan voltam, mint egy durcás hisztis kisgyerek. Nem akartam gyűlésre se menni. Egyáltalán kimozdulni. De ilyenkor kell mindenképpen gyűlésre menni.

És tádám, amint megérkeztem és elkezdtem beszélgetni a társaimmal, enyhült a feszültség. Majd következett egy megosztás.. Istenem (ok ateista vagyok, de hát na, szeretem ezt a szófordulatot) annyira mélyen belémvágott, amit hallottam. És egy olyan embertől, akinek először csak a hangját hallottam és meg is jegyeztem magamban, ki ez az állat? Jah a sztereotípiák.. pedig az egyik legemberibb társunk és teljesen őszinte és hiteles. Na de ez a megosztás... Hogy a dolgokat nem csak mondani kell hanem csinálni. Hogy a felesége nem azért hagyta el, mert alkoholista, vagy hogy ne mondta volna neki, hogy szereti. Mondta csak nem mutatta ki és nem csinált semmit. Ergó a szavak nem teltek meg élettel, tartalommal.

És a gyűlés után belém hasított, hogy beszélhetek én Zs-nek arról mennyire szeretem, ha folyton hisztizek. Hogy bazd meg Viktor tényleg tenned kell ezért is. meg az üzleti dolgaid miatt is, meg kellene lassan egy normális állás is. Hogy a faszomért csak pofázok magamnak erről. Nem azt mondom, hogy nem tettem semmit eddig. Tettem, de rádöbbentem, hogy a komfortzónámat nem léptem át, csak belüről tapogattam és közben bólogattam, hogy mennyire fasza gyerek vagy. 

Az estém és a napom így nagyon kerek lett magammal. Magam miatt. Úgy éreztem, hogy valami fejlődés történt, hogy hiszek magamban és legyőztem magam. Apró csata volt de lényegi, főleg ha a mai napomat, napunkat nézem.

És a legfontosabb, senkit nem használtam szerként, nem öntöttem rá Zs-re, nem hívogattam AA társakat. Nem. Szépen megoldottam egyedül. Mennyire jó érzés volt.

És mennyire jó, hogy ma ezt alkalmazni tudtam. Reggel randiztunk Zs-vel, 1 hete nem láttuk egymást. Kicsit beszélgettünk a kocsiban, ameddig elvittem dolgozni. Láttam, hogy fáradt és nyűgös, ok szabi után volt. Nem volt ezzel semmi gond, de amikor írásban a délelőtt kommunikáltunk, távolinak és dekoncentrálnak tűnt.

Mit csinál erre Viktor agya? Jah ha nem küldött csók emojikat, akkor már biztos nem is szeret, és mást választott, és.. Jó kedves hisztis énem menj a faszomba, lefeküdtem, aludtam egyet és elmentem Zs-ért. Majd egy pici várakozás után elmondtam neki, hogy ez rosszul esett és lécci figyeljen erre. Olyan cuki volt. Nézett rám a nagy zöld szemeivel és láttam, hogy átment neki. Hogy rendben van a mondanivalóm, hogy jó ha ÍGY adom elő. Sokat segített a tegnapi nap és sokat segít ő is azzal, hogy őszintén megbeszéljük a dolgainkat. 

Persze, hogy mind a kettőnknek megvannak a maga félelmei. Ki meddig bírja azt az életformát, amit élünk. Én azt tudom, hogy ma is gyönyörűnek láttam, hogy tettem a kapcsolatunkért, hogy szeretem és hogy annyira szép volt ahogy gesztikulálva magyarázott nekem valamit. Ha megfeszítenek se tudom mit, a szemei mint két zöld csillag ragyogtak a napbarnította arcában és csak néztem.. néztem.. és hagytam hogy a szerelmes lelkem ringatózzon a hangján.

Köszönöm az életnek, hogy az életem része. Az a fajta jellemfejlődés nem menne bennem így végbe, ha nem segítene benne.

És még számtalan jó dolog történt ma valam, lehet lesz egy jó állásom bár este nem hívtak de ismerős, szóval majd holnap.

Úgy tűnik lesz szponzorom, olyan ember személyében, akit hitelesnek tartok és becsülök.

Szerdán még is együtt leszünk és csütörtök randi nap.

Persz ez a mai nap. nem tudom mit hoz a jövő de nem is érdekel annyira, hogy feleslegesen aggódjak.

42

Ma nekem ez a szám. 6 hét. Csodás estém volt. Elmondhatatlan hála öntött el a mai gyűlés után. De ezt majd holnap, egyészben fogom leírni.

Az már tökéletesen megy, hogy el tudok aludni éjfél körül. Most már azt kellene elérnem, hogy ne ébredjek fel 5 és 6 között. Hmmm ez nem türelmetlenség, de olyan jó lenne szundizni, aludni pihenni 8-9 órát. Biztos eljön annak is az ideje...

Van egy reggeli szeánszom, amikor ébredezem. Azzal kezdődik, hogy ránézek a telefonomra ki írt, milyen értesítések vannak. Nem tudom, hogy ez az üzleti élet maradványa e, hogy fontos vagyok, vagy megszokás, vagy így próbálom meg lecsekkolni hiányzom e valakinek. Hülye dolgog, miért hiányoztam volna az éjszaka kellős közepén valakinek? Nem is tudom, de néha rossz felébredni egyedül. Fura mert a józanodásom velejárója ugye az, hogy építem és elmélyítem az emberi kapcsolataimat, és persze én mindig vertem a mellkasomat, hogy fasza gyerek vagyok jó nekem egyedül. Hát kezdek rádöbbenni, hogy nem. 
Na szóval telefoncsekkolás, aztán megnézem, hogy Zs mikor olvasta az esti kis üzenetem, amit mindig úgy időzítek, hogy remélhetőleg már csak reggel lássa. Kis meglepetés írások, zömmel kedves, szerelmes szavak. Ha nem tolom túl ugyebár :D Nem ellenőrizgetni akarom, csak próbálom kitalálni hogy aludt. Annak örülök, ha mondjuk reggel 5.30kor azt látom még nem olvasta. Akkor arra gondolok biztos jól és mélyen alszik <3 Mondjuk a messengert szándékosan kikapcsoltam, idegesített, hogy látom a rendszer azt jelzi elérhető de mégsem. Hát igen, van az úgy hogy valaki elérhető de mégsem. Jobb ha nem stresszelem magam ezzel.
Nos ekkor már érzek magamban annyi erőt, hogy kv, mellé egy rendes cigim majd vissza az ágyba a kv maradékával és iqos. És a végére jöhet a tusolás, elmosva minden rossz érzést vagy álom töredéket.

Holnap reggel találkozunk. Várom, beszélni szeretnék vele. Egyrészt a pénteki érzelmi tanulásom után beszéltünk, hogy benne is kavarognak gondolatok, nagyon kíváncsi vagyok. Másrészt ezt a háromhétig nem látlak szabályt át szeretném vele beszélni. Ezt a hosszú hétvégét is az örökkévalóságnak érzem, egy teljes hét pedig egyenlőre nagyon nehéznek tűnik. Szeretnék legalább egy fél napot vele tölteni előtte. Persze gondolkodtam, hogy melyik a jobb. Felfogni a 3 hetet egy próbatételként és a végén nagy katarzis, vagy épésszel módosítani rajta/átbeszélni hogy sorry túl vállaltam magam. Én a másodikra szavazok most. Na persze régebben az első lett volna.

Miért?

mert remek alapot nyújtott volna arra, hogy kiprovokáljam azt, hogy megsértődhetek ha még sem megy. És mi volt régen ha megbántottak? Jah pontosan az.

Ez a gondolat ma reggelre érett meg bennem. Tegnap aki a bevezetőt tartott erről is beszélt. Csak az agyam fáradt volt. Meghallottam, felfogtam, de nem tudtam a saját életembe adoptálni. Most reggel 5.30ig :D

Pedig mekkora igazság, hogy néha tudat alatt is olyan helyzeteket provokáltam ki az élettől, ahol csakazértis megsértődhettem, szgény kicsi Viktor, mindenki bántja, magányos.. Persz, hogy iszik.

Basszus el se hiszem, hogy a mai nap végére, 6 hete lesz, hogy nem ittam. Nagyon durva, hogy egyetlen egyszer sem volt ivás vágyam. Nem az nem merült fel bennem, hogy nem vagyok alkoholista:D Az viszont igen, hogy meddig marad ez így. És arra jutottam, hogy ma biztosan. Holnap meg remélem. Mi a francnak túráztassam magam azzal, hogy mi lesz ha? Mi lesz ha holnap ránk szakad az ég, vagy jönnek a pomogácsok és Zorgokkal kart karbaöltve ellepik a földet? A faszom se tudja de majd feltalálom magam.

BJ24

Viszonylag jól aludtam, bár bevallom, ma hazajöttem aludni. Ennek az az egy oka volt, hogy anyu az unokaöcsém ágyában ágyazott meg nekem, ami egy normál ágy méret na de a matrac.. nem az én 90 kg-hoz találták ki. Konkrétan reggel úgy ébredtem, mint akit összevertek.. Hmm.. kellene egy jó masszázs.. Na de nem maradt olyan a környezetemben, akihez ebben a tekintetben fordulhatnék. Aki jó benne az nekem pillanatnyilag drága. Pedig ma is eladtam pár dolgot.. Élveztem megint egy kicsit a sales világát :) Holnap kell is egy listát küldenem azoknak akik itt voltak, mert az irodai cuccok érdeklik őket.

Zs ma nyűgös volt, mindegy miért. Én bátorítottam, próbáltam nyugatni. Ez pont egy olyan része az életünknek, mármint a nyűgösség oka, amihez mind a ketten ambivalensen állunk hozzá. Vágyak és lehetőségek. 
Jó érzés volt, hogy 2 hónappal ezelőtt pont ennél a témánál még feszült voltam. Alkohollal vígasztalódtam és bántottam írásban. Ma egyáltalán nem tett feszültté ez a helyzet. Megbeszéltük, amennyire ezt írásban lehetett, de erről biztos fogunk hétfőn, személyesen is beszélni. Szeretném ezt a blokkot feloldani magamban. És szerintem ő is. Nem fogjuk tudni megoldani, de ha már beszélünk róla, akkor nincs a szőnyeg alá söpörve. Nem kezd el bennem bújkálni, ergo feszült sem leszek.

Szeretem is meg nem is a szombati gyűléseket. Szeretem, mert jó a társaság, barátságos a hely, de szuterén és ennyi embernél 1 óra alatt beáll a levegő. A végén majdnem elaludtam. Pedig a bevezető is és a megosztások is jók voltak. Álmosan szóltam hozzá, ma nem zengett az érces hangom, de legalább beszéltem. A téma a türelem volt..
Nagy kedvenc :D bár azt vettem észre hogy fejlődöm ebben a témában. De még nagyon sokat kell csillapodnom ó, tanulnom, hogy ne csak pillanatnyi vagy napi lelki békéim legyenek, hanem heteken vagy hónapokon keresztül tartók is.

hazajöttem aludta, most ébredezem. Azt hiszem ennyi mára. Minek szaporítsam a szót, ha nyugodt és békés de fáradt vagyok. Holnap megint anyunál alszom, halászlé lesz, Zs nagy kedvence :D #nemszereti 

41 nap.. basszus most úgy érzem nagyon jó tempóban telnek a napok és hasznos ha magammal beszélgetek pár naponta.

úgy döntöttem, hogy ezt a napot ma megint beszélgetéssel töltöm, saját magammal.
Felkavart a tegnap és nagyon ugrálnak most reggel az érzéseim, ezért adott időközönként kiírom magamból őket, de vázlatban. Majd este kiteszem és visszaolvasom.

A reggelem egy részét írtam mér az előző posztban.

10.14
Most Zs küldött 2 videót és bevallom ebben a pillanatban felkavart. Ilyen egy normális élet, szép, szeretettel teli ébredetős, gyerek csacsogással fűszerezve. Irigy voltam? nem. Saját magam döntök az életemről, és én éltem olyan életet, hogy nincs gyerekem, nincs családom és nem én készítek ilyen videókat. Ez az én döntsem volt. Egyzser volt, hogy F-fel gyerekünk születik, életem legboldogabb 3 hónapja volt, amikor úgy éreztem apa leszek. Nem jött össze. 

Jó kurva egyszerű volt azt hangoztatni, hogy én döntöttem az életemről és majd teljes mellszélességgel vállalom, hogy valószínűleg egyedül öregszem meg gyerek nélkül. Aztán betoppant az életembe és felforgatta, amióta beleszerettem, szeretnék gyereket újra, tőle.
Most meg állok mint John Travolta a mémben és nézek jobbra - balra széttárt karokkal, hogy most akkor mi van?

Mert felmerült bennem: van e jogom beletrollkodni ebbe az idilli életbe? Nem tudom, most nagyon viaskodik bennem a férfi és az ember.
A férfi akarja Zs-t, nem birtokolni, de most fontos lenne, hogy mellettem legyen, meg tudjam, mint a társammal osztani a tegnapi napomat. Hogy meg tudjam ölelni, érezni ahogy megnyugtat, hogy hétköznapi életet élve csacsogjunk, veszekedjünk, pakolásszunk a lakásban. 
Az ember, a józandodó felem, türelemre int. Higgadtan racionálisan, érvelve. Elfogadtam, hogy milyen a magánéleti állapotunk és az a része nem is zavarja a férfi énem. Itt most a hiány és a racionalitás ütközik bennem. A két videó valószínüleg azért is volt felkavaró a számomra, mert most boncolgatom a saját és szüleim viszonyát. Az a hely ahol Zs van, pont olyan ahol a Mátrában nyaraltunk. Pont ugyanazt a lelkesedést láttam a kicsiénjén, ahogyan én, mi mászkáltunk az öcsémmel a hatalmas kertben. Ahogyan magyaráztunk. Istenem mennyi minden feltört belőlem ahogy néztem.
Most úgy érzem, hogy a lelkem egy feneketlen kút és csak jönnek jönnek elő az érzések.. mintha sosem fogynának el az emlékek. De lehet nem is akarom. Apám betegségekor 27 évvel ezelőtt visszafojtottam mindent magamba. És lettem olyan ember amilyen. Most meg kezd repedezni a gát, szivárognak az emlékek és érzések. Próbálom őket mederben tartani, kezelni de rettegek, hogy átszakad és egyszerre kapok mindent a nyakamba.

11.43.
30 perce értem haza, padlógáz, üvöltő zene, itthon box. De ez most prevenciós céllal.
Anyuval egy hihetetlen szép déelőtt volt, mosolygva, apáról sztorizgatva, elfújták a nyűgösségemet.

Box közben gondolkodtam a fenti bejegyzésen is. Akarlak Zs, mint férfi és mint ember. Nincs ha meg de, meg csak. nagylány vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz az élettől, tőlem, a jövődtől. Amikor majd alkalmas leszel rá akkor végiggondolod, megteszed és eldöntöd. Én várok RÁD, van elég saját feladatom,nem fogok unatkozni.
Ezek járnak a fejemben.
Én adom önmagam, megbízom benne és a szerelmünkben. Leszarom, hogy a másik énem időnként pattog és kérdéseket tesz fel. Nem, nem kell magamra erőltetnem, csak megtanulnom a világot, hogyan működik. Mindig is lesznek jobb és rosszabb napjaim. De önmagam fogom adni akkor is ha bizonytalan vagyok helyes vagy nem amit teszek. Nem ülhetek itt a kanapén egy ideális világot felvázolva magamnak. Na az lenne a gynegeség igazán. Nem.. én beleállok és fejest ugrom a való világba. Biztosan fognak érni kudarcok fájdalmak, és örömök egyaránt. De nem félhetek ezektől, nem óvatoskodhatom túl, hogy ajj mi lesz akkor ha.. Akkor majd az lesz. Akkor majd megtanulom, megbirkózok vele. tanulom az életem... vicces, 45 évesen tanulom meg milyen felnőttnek lenni, nem elbújni az alkohol mögé, vagy az önzőségem mögé. Nem baj egyszer el kell kezdeni :)

14.10.
Úgy érzem ezeket meg kellett élnem, hogy gyorasn és jól tudtam a tegnap esti feszkót lezárni és zömmel egyedül. Jó érzés, hogy egyedül, nem másokra támaszkodva és mások miatt. Most csak ennyi mert rohanásban vagyok, irány a borbély és egy kis pénzkeresés. Apropó pénz.. magyarázza már megvalaki, hogy ha egy 6 hónapos 100e Ft-s terméket felteszek garanciával a netre, miért kardoskodik valaki h 40-ért azonnal elviszi.. Jesszus elmegyek kereskedelmet oktatni..

21.10
Huhh basszus hát nem egészen így terveztem a mai délutánom.
Kezdjük ott, hogy akkora dugó volt, hogy a nyomtató eladás a gps-ben található 50 perc oda vissza helyett 1 óra 20 perc lett, majdnem lekéstem a borbélyt. Pedig nagyon rám fért. Basszus ez a srác csodát tett.. én nem emlékszem, hogy valaki ennyire profin lenyírta volna a hajam, magyarázva közben, hogy miért lesz ez jó nekem.
Jó van bennem egy kis önfényezés de tényleg, aki eddig látta azt mondta, hogy király. Mivel tőle megcsúsztam, ezért borult a napom. Lett az 1 órámból 20 perc, miközben még Zs-vel is chateltem. Jó enne nagyon örültem, mert úgy éreztem délutánra megnyugodott. Én mg hálás voltam neki, hogy ma hagyott gondolkodni, így legalább érdemben tudtam magammal foglalkozni. Szeretem, pont az ilyen dolgok miatt is. Reggel 2 mp alatt megbeszéltük, hogy ma mindenki foglalkozzon a saját dolgával, mert nyűgösek vagyunk és így csak morgás lesz a vége.

Utána gyűlés... Én nem akarok okoskodni, mert megvannak az alapszabályok, de szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azokra akik frissen 24 órásan térnek be a gyűlésre. Értem, hogy mindenki szereti elmondani a lelki problémáit, de az aki először van legyen megszólítva, sokszor és érdemben. Ez szó szerint életmentő. Saját példa..
Ma voltak erre próbálkozások, de egy morcos társam volt az aki először szólt hozzá érdemben. Kedvelem a srácot, kiválló római hadvezér lett volna belőle anno. Még a bóbiskolók is felébrednek amikor megszólal. Én ma nem akartam felszólalni, de 5 percel a vége előtt nem tudtam tűrtőztetni magam. Olyan erőteljes voltam.. és ez most nem önfényezés. Azért írom mert így estére, végiggondolva a ami napom, a legnagyobb kincs az, hogy elkezdtem felfedezni magamban, mennyire erős tudok lenni, ha engedem magamnak. És ha ezt építésre használom.. Nem, nem rugaszkodtam el a valóságtól. De élvezem, hogy a mai és tegnap esti döccenők ellenére erősebbnek érzem magam. Zs pedig fantasztikus a támogatásával és mással is de ezt nem itt fogom kifejteni, ez csak kettőnkre tartozik.

Most megint anyámnál, isteni vacsit kszített nekem, elmosogattam, beszélgettünk, én blogolok, ő filmet néz, de egy légtérben, együtt.

Ebből a napból sokat tanultam magamról. Jó, hogy ezt a napot így csináltam végig. Újabb lépés egy rögös úton.

40 nap. kitűnő szám egy lelki gyakorlathoz.

Hmm.. mennyire jó lenne azt leírni most, hogy a tegnapi lelkizés este után aludtam mint a bunda.
Hát nem.. sikerült hajnali 4kor elaludnom. Hozzáteszem, hogy nem segített ebben, hogy a régi, gyerekkori szobámat kaptam meg anyutól, amiben most az unokaöcsém lakik. Hadakoztam szúnyogokkal, repkedő izékkel. Nem segítette a helyzetem, hogy nem a saját ágyamban aludtam, de a lelki megtisztulásért mindent :D

Zsvel még beszélgettem este, jött nálam egy feszültség hullám. Megbeszéltük, szerinte normálisan kezeltem. Azért kérdeztem mert tényleg nem tudom, hogy mi a normális és mi nem. Elmondjam ne mondjam? Ezt nem csak rá értem, tényleg olyan mint ha a sötétben tapogatóznék bekötött szemmel. Ráadásul világ életemben határozott férfinak tartottam magam (na persze.. csak palástoltam a rettegésem az el nem fogadástól) szóval ilyen egóval nehéz újratanulni a dolgokat. És rossz volt, hogy erről nem személyesen vagy telefonon tudtunk beszélni. Jött a kattogás, annak örülök, hogy nem zúdítottam rá.

Utána nagyon lelkesen írtam még neki, hogy amikor felébred akkor megértse a lelki állapotom. Majd hajnali 3.30 magasságában rájöttem ezt nem kellett volna. Mert akkor és most is úgy gondolom hogy ez az üzenet sok volt. Na de nem törlünk vissza elküldöttet, nosza írjunk még egyet. Jesszusm, nem tudom mi van velem. Fogalmam sincs én hogyan reagálnék arra, hogy reggel szembesülök két teljesen más nézőponttal tőle. Mondjuk ő úgy reagálta le, hogy egy visszafogott üzenetet kaptam, kedves volt de visszafogott. Szóval mára offolom magam egy darabig.

Azt nem csinálhatom, hogy bíztatom kapcsolódjon ki, de passzív módon én nem hagyom. 

Azért irigylem tőle, hogy menniyre szép helyen vannak, tegnap mondta, hogy csinál videót. Na és milyen az egoista alkesz? Hmm majd CSAK nekem csinálja gondoltam én. Hát nem, fb sztorin láttam. Tök jó volt :) De ez is egy tanulási folyamat a részemről, hogy nem mindig minden körülöttem forog, nem én vagyok a központban és ez így is van jól. De meg kell szoknom..

Nagyon jó, hogy ő normálisan éli meg ezeket a szitukat, irigylem tőle. Komolyan én hetikus vagyok.. Igaz kisebb amplitúdóval mint egy hete, de magamat zavarom már megint.. Pff.. abban bízom, hogy jövő hétre megint lejjebb megy az amplitúdó és a végén beáll normál szintre. Tudom az agyammal, hogy a tegnapi napom életem egik legmegterhelőbb napja volt lelkileg, és kurva érzékeny vagyok most mindenre.. De akkor is. Azért azt a fajta határozottságot hiányolom magamban, hogy ezt gyorsabban tudjam kezelni.. jah az a fránya egóm..

Gondolkodtatok már azon, milyen furcsa az emberi agy? (jó szinte látom magam előtt Zs-t ahogy nevet ezen a szófordulatomon:))

Ma született meg az előző bejgyzés az anyámról, ma 2 gyűlésen is voltam, mindenhol ez került szóba és ma úgy döntöttem itthon alszom és szembenézek ha nem is teljesen de az életem ezen, talán legrendezettlenebb részével.

Basszus, nem mondom, hogy nagyon ideges voltam, de bújkált bennem a feszültség amikor jöttem haza a szülői házba.

nem akartam én egyből anyám nyakába zúdítani az elmúlt 45 évet, de még is csak sikerült. Türelemmel, lassan megnyílva és egyre lelkesebben. megölelgettem többször. Én néha könnybelábadt szemekkel meséltem, ő kérdezett, ok keveset de tudom, hogy majd feldolgozza. Elmondtam, hogy az hogy ilyen a kapcsolatunk rajtam ugyan úgy múlt mint rajta. Egyetértett. Mondtam, hogy blogot vezetek, jelezte, hogy szívesen elolvasná (mint kiderült imád blogot olvasni) Mondtam, hogy előbb szóban beszéjük át a dolgainkat, mert a blog lehet, hogy elsőre nyers lenne. De kíváncsi volt. Felolvastam neki a mai bejegyzésből és átment.. megértette és azt mondta, ez tökéletesen így van. Elsírtam magam egy picit... mennyire a saját fejemben lévő kép élt bennem, hogy majd biztos nem fog átmenni. lehet 20 évvel ezelőtt nem így reagált volna. De most ma van. nagyon jót tett mind a kettőnknek a ma este. Szerintem sosem beszélgettünk ennyit, ennyire nyíltan, őszintén egymással. Jó nem mindenre tértünk ki. majd idővel.. Idő.. istenem néha mennyire kevésnek is érzem, mennyi időm van még. nem, nincs halálvágyam, de azért azzal szembesülni, hogy 45 év elment és ebből cirka 20 évig nem építettem a környezetemet.. baszott nehéz.. lenne, lenne ha a múltban élnék. De mint írtam, ma ma van. Ha onnan nézem, hogy van még lehetőségünk együtt csiszolni a közös életünket, akkor rengeteg időnk van.

Ez ma katarzis volt, de mégsem. Még emésztenem kell. Írtam is Zs-nek, hogy ma foglalkozzon a saját életével nyugodtan, én meg emészgetem anyámat. 

Ma megint egy újabb blokk oldódott fel. Minden nappal erősebbnek érzem magam. És ez kihat az életem többi részére is.

Mikor tudtam, volna Zs-nek azt írni, hogy foglalkozzon nyugodtan másokkal is és ne az enyém legyen a figyelme? Jah.. pont a mélypontom napján és mi lett a vége? Az. pontosan az.. Visszafojtás = harag= önutálat = mások hibáztatása = alkohol. nagyon sok alkohol.

Most meg? Teljesen más, olyan nyugodt vagyok.. kibaszott jó érzés!