Felsznesen aludtam, forgolódtam. Korán keltem, de lefoglaltam magam. Volt bennem már reggeltől kezdve, valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság. 

Amikor beértem a céghez, akkor realizáltam, hogy a főnököm 3 napos peca túrára megy, az irodai kolléganőm pedig lebetegedett, vagyis mélyvíz. Egész nap arconpörgés volt, azt se tudtam, hogy mihez fogjak. Szóval..

Szóval főztem egy kávét, elszívtam 2 cigit és elkezdtem rendet vágni a káoszban :) Jó ebbbe beletartozik, hogy kezd hobban felpörögni az üzlet, jönnek a megrendelések, most hétvégén, 28 db esett be. Szóval nagylevegő, és tettem amihez értek. Értékesítettem.

Utána irány F, be akartam fejezni a garázs pakolását és a kutyára is vigyáznom kellett, meg megetetni. Nagyon cukker :D Imádom.

Menetközben olvastam Zs levelét, és ráírtam. Majd inkább beszéltünk telefonon. Jó volt hallani a hangját ❤

Van bennem egy kis.. hogyan fogalmazzak.. félsz? a szerdával kapcsolatban. Valószínűleg ez nyugtalanított ma. Nem tudom még jól megfogalmazni... Talán attól tartok, hogy nagyon tökéletesre akarom megint, vagy attól, hogy találunk e megoldást arra, ami ezt az egészet generálta? Fel tudjuk e oldani a feloldhatatlant? Sok minden kavarog bennem, de feszült nem vagyok. Lehet, hogy ez az egész teljesen normális. Mármint az érzéseim :)

Nekem ez új pálya.. eddigi életemben F volt az egyetlen, aki miatt anno hegyeket mozgattam meg, hogy működjön a kapcsolatunk, és amikor elváltunk akkor visszatért az önző énem és mindig csak azt kerestem, nekem hogyan lehet jó.

Most pedig mi vagyunk ebben a tekintetben, nem ő és nem én.

Nehéz megtalálnom azt a vékony határmezsgyét, ami nem önzőség, de a saját javamat szolgálja. És nem Zs miatt, hanem azért mert nincs benne tapasztalatom. Igen, hajlamos vagyok a szélsőségekre, túltolni egy randit, nagyon készülni egy találkára. Most is készülök, de ahogy a Kishercegben mondta a rőka, inkább a szívemet öltöztetem díszbe, mintsem a külsőségekkel foglalkozzak.

Most estére ért el a nyugalom, fleg, hogy most kiírtam magamból a gondolataimat.

Holnapután..

Zs rám rt, hogy megbeszéljük a jövő heti randit. Mivel szerdán több időt tudunk együtt tölteni ezért szerda lett belőle. 

Kalapál a szívem... muszáj kiírnom magamból. basszus eddig olyan nyugodt voltam, persze péntek, messze van, nehezen fog eltelni a hét, na de majd pénteken. És most egy karnyújtásnyira került a találka... 

Van bennem egy pici félsz, hogy remélem nem hamarkodjuk el, nem kapkodjuk el. Elég másfél hét, hogy rendezze magát? És nekem? Na de ez hamarosan kiderül. Bízom benne, hogy helyrerázódtunk :)

le kellett írnom. Kimentem cigizni, le kell higgadnom 

Izgatott vagyok❤❤

jó kis pörgős napom volt :D

reggel korán mentem F-hez, ki kellett mennünk egy helyszíni javításra. Nagyon szépen sikerült, a megrendelő is elégedett volt. Közben beszélgettem vele. 1 éve költöztek be a lakásba, de tele van apró, bosszantó hibákkal. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen eljövök, gyűjtse össze és egy kalap alatt kijavítok mindent. Nagyon örült, hát még én :D Szóval át lett fordítva egy reklamáció egy elégedett ügyféllé.

Utána vissza Pestre, ebéd, majd egy kis szusszanás, de nem tudtam nagyon pihenni. Valahogy nem jött álom a szememre. Szóval kimentem a garázst kipakolni, ahogy F-fel megbeszéltük. Ő se tudott aludni, utánam jött... lett is nagy morgás :D

Azt értem, hogy a garázsában kupi van, de ennek csak egy pici része az én maradék cuccom, de az ő limlomjait kellett volna most és azonnal rendbe rakni. Hiába vehemens emberek voltunk mindig is. 

De sikerült a végére átfordítanom mosolygós, egymást ugratós hangulatba az egészet, úgyhogy majd holnap délután, amikor a kutyára vigyázok, akkor tovább szöszögök a kacatjaival :D Istenem, ha ezt most olvasná :D

Hazajöttem, próbáltam megint aludni, mert fizikailag fáradtnak érzem magam, de megint nem ment. Ha nem megy akkor nem kell erőltetni.

Szóval most marad az ágyban kuckózás, a pihenés, olvasás. Feltöltődés a jövő hétre.

Összességében pihenős a hétvége, az agyam hálistennek amióta magam voltam, nem zakatol hülyeségeken, inkább racionálisan mérlegel, szálakra bontja a dolgokat és analizál.. Ki is csinálja ezt..? ;-)

Viszonylag korán keltem, olyan 7 óra magasságában. Jól aludtam, 8 órát, ami nálam ritka. Pihenten  ébredtem, bár a szomszéd öregúr rádióját szívesen mellőztem volna a reggeli kómámból :)

Jót tett ez a két nap magammal és jó volt tegnap Zs-vel picit levelezni, kisimította a lelkem ráncait. Beszéltünk arról, hogy fura kettősség van ebben a (nem tudunk egymásról normálisan) dologban, (fél létben, ahogy Zs írta). Olvassuk egymást, de a szavak mögötti tartalmat nem tudjuk magyarázni, átadni rendesen. Ilyenkor az ember agya saját képzetekkel tölti ki az információs űrt. Ez pedig se nekem se neki nem jó.

Szóval megbeszéltük, hogy jövő pénteken találkozunk és beszélgetünk, randizunk. Hiszen mindketten azt akarjuk és vágyunk arra, hogy a kapcsolatunk működjön. Ezt nem tudjuk egyedül megoldani, csak kéz a kézben. 

Várom a pénteket, de ma nem moziztam erről. Illetve elindultak a képek a fejemben a délutáni alvásnál, leállítottam őket. Szeretném azt a délutánt spontán megélni vele és nem úgy nekifutni, hogy egy komplett romantikus film pergett le előtte a fejemben :)

De ettől függetlenül várom és és vágyom rá. Nincs rossz kedvem, sőt, nagyon is jó napom van :)

Elmentem ma gyűlésre. Jól vagyok és jó vissaadni a közösségnek. Nem csak akkor kell gyűlésre menni, amikor szarul vagyok és kivenni amit lehet. Vissza is kell tölteni, reményt adni a fiatalabbaknak, megosztani az örömöm. 

Főztem, pihentem, jól telik a nap. Persze végigzongoráztam magamban, hogy 1 héttel ezelőtt.. de itt meg is állítanám a soraimat. Teljesen mindegy, hogy mi történt múlt szombaton, ezen már nem lehet változtatni. Az a lényeg, hogy a következő együtt töltött alkalmat úgy éljük meg, ahogy az megillet minket.

Elfogadás.

és akkor ezt most csak neked: Kibaszottul

Azt hiszem mostanra érkezett meg a teljes elfogadás érzése bennem.

Tegnap azért nem blogoltam, mert nagyon nem voltam önmagam. Az érzelmi skála teljes repertoárját sikerült felvonultatnom. Voltam ingerült, dühös, haragos, fáradt, csüggedt és dekoncentrált is. Haragudtam magamra a randi miatt, minden miatt. Este írtam egy blogposztot, de éreztem nem lenne jó ha kitenném, ezért csak vázlatban hagytam.

Tudtam, hogy ha kellő türelemmel állok saját magamhoz akkor logikusabban látom a saját helyzetemet, nem csak a háborgó lelkem ventillációját vetem virtuálisan papírra.

Milyen jól tettem.. kellett ez, meg kellett élnem azt,, hogy a döntéseimnek, cselekedeteimnek súlya van. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ha nem figyelek oda akkor annak következményei vannak. Magamra nézve. És igen kellett egy kis idő magammal, hogy újra érezzem, a legfontosabb én vagyok.

Este el is mentem gyűlésre, kellett, hogy a földre rántson ismét. Jó volt, bár felszólaltam, de úgy éreztem csak halovány árnyéka vagyok annak az érces hangon felszólaló valakinek, aki egykor voltam. Sebaj, majd legközelebb.

Ma délutánra érkezett meg a teljes elfogadás. Elfogadom, hogy most egyedül vagyok és bevallom jól is érzem magam. Az, hogy Zs mikor és meddig teszi magában rendbe a dolgokat, nem az én feladatom. Tudom, hogy maga miatt csinálja. Keresztül mentem ezen, mást nem tehetek, mint hogy drukkolok neki sikerüljön. Utána pedig meglátjuk hogyan tovább. Persze szeretném ha egymás életének részei lennénk továbbra is mert szerelmesek vagyunk és szeretjük egymást.

Ugyanis azt, hogy én merre tartok, nekem mire van szükségem, pontosan tudom. A hogyan a kérdés, bár ma eléggé letisztult bennem a kép. Nincs semmi rossz, sőt szuper napom volt. De azzal tisztában vagyok hogy nem mások miatt kell boldognak lennem. Ha velem tart, akkor azt hiszem még csodásabb lesz az életem. Ha pedig nem, akkor is megyek tovább. Majd megrázom magam és ugyanúgy rácsodálkozom az őszi napsütésben fürdő városra, mint ahogy ma is tettem, amikor kijöttem a cégtől. 

Állni a napsütésben.. Élvezni az őszi napsütés melegét, mosolyogni. Kávézni egy régi baráttal, aki még privát melót is hozott.

Jól érzem magam, betervezve a hétvégét, pihenve, dolgozva, emberi kapcsolatokat építve.

Ma nagyon boldog voltam, amikor kiléptem a cégtől. Volt egy megbeszélésem a főnökömmel és igaz, hogy ez a harmadik hetem, de kaptam egy közel 70%-os fizetésemelést. Nem a két szép szememért járt ez az elismerés, hanem azért, amit lát bennem. Hogy élvezem a céges dolgokat, hogy lelkes vagyok, vannak ötleteim, tervek, plusz munkát vállalok. Jó érzés volt megélni, hogy valaki ezt nem csak szóban, hanem anyagilag is értékeli.

Na de menjünk csak szépen vissza a napom elejére... 

Reggel, amikor mentem be a céghez egy bizonyos ponton éreztem, hogy Zs itt van a közelben. Ok tudom, hogy 10 percre lakik innen, de valahogy ez más érzés volt. Nézegettem, hogy hátha látom felbukkanni a sarkon.. Mint később kiderült járt abban az időben arra. Milyen érdekes az élet...

A buszon a Keletinél belefutottam a diákok tüntetésébe. Istenem de felemelő, megható pillanat volt. Csak ültem csendben és néztem a sok lelkes, mosolygós arcot. Feléledt bennem a remény, hogy lehet változás ebben az országban, hiszen ők a jövő.. Talán, talán van esély, hogy megérem, hogy ez egy szebb, élhetőbb világ legyen, itt, ebben az országban. Drukkolok nekik, kurvára drukkolok, hogy sikerüljön változásokat elérni.

Amikor beértem a céghez már több vevő is ott volt, remek, gondoltam magamban, induljon a pörgés. Majd azzal a mozdulattal bele is törtem a vasrácsba a kulcsot. 3 hete beszélünk róla, hogy ennek nem lesz jó vége... Elmorogtam egy sor kurvaanyázást halkan. Szokásomhoz híven higgadtan és a problémára összpontosítva viselkedtem. Mindenkit megkértem, jöjjön vissza kicsit későb. MacGyver-t megszégyenítő technikával sikerült kibányásznom a beletört kulcsot a zárból, és utána a zár feltörése neélkül sikerült bejutni a céghez. Arconpörgés, majd a főnökömmel 13 után a megbeszélés. Hihetetlen jó volt, még most is mosolygok.

Kijöttem, kezemben a telefon, én most felhívom. Nem írok neki,, nem.. nem lehet. magam miatt nem éehet, győzne az egó. Ok, akkor hazajövök, megírom a blogot. Nem, nem ez történt. Amikor hazaértem rájöttem, hogy ezzel Zs-nek akarnék kedvezni, hogy tudjon rólam. Pedig bennem a sok - sok pozitív érzés mellett ott volt a fáradtság is. Így hát lefeküdtem aludni. taktikai szundi ahogy szoktuk jellemezni. Isteni volt 1 órát pihenni..

Amikor felébredtem, láttam, hogy írt. Szeretem az írásait. Viszont nem bírtam magammal és győzött a hiányérzete, tudtam, hogy a kisfiát viszi edzésre, odamentem.

Nagyon romantikus képek kergették a fejemben egymást. Kijön, sétál, odalépek hozzá. Erős karjaimba ölelem, meg se tud mukkanni, mert úgy meg van szeppenve, hogy ott vagyok. Mélyen a szemébe nézek. Szeretlek! Megcsokolom, Viktor balra el, ő pedig ott marad, próbál felocsudni, álom vagy valóság jár a fejében. Függöny tapsvihar, vége :D

Na a vaéóság kicsit prózaibbra sikeredett és szokás szerint ránk jellemző módon elbénáztuk..  :D Hiába na ezek, mi vagyunk.

Tétova randira sikeredett, meg volt szeppenve és bevallom én is egy picit. Nem tudom eldönteni, hogy jó volt e ez a találkozás. Persze jó volt, mert kisimultunk egy picit, de van bennem hiányérzet, bár még nem tudom megfogalmazni miért. Talán azért mert nem éreztem rajta, azt a felszabadultságot, amit vízionáltam. Hiába nem jó ha mozizik az ember. Persze nem is túl jó helyen sikerült találkoznunk.
Csak érintőlegesen beszélgettünk komoly, kettőnket érintő témákról. Mert ennek nem most és ott volt az ideje. Ha nagyon tárgyilagos akarnék lenni azt mondanám, hogy stratégiailag nem volt jó döntés a részemről, hogy odamentem. De a faszom akar stratégiázni. Én csak szeretném he együtt lennénk. Persze tudom, hogy erre a szünetre szükség van. Nem tudom jól megfogalmazni, kicsit kaotikus bennem minden. De azt hiszem ilyet többet nem csinálok.

Türelmes leszek és megvárom, hogy eljöjjön hozzám. Nem győzhet megint az egóm. Ezzel nem segítek neki, magam pedig összezavarom. Látom, érzem rajta, hogy hogy szeret és dolgozik ezen, de így nem segítek..

A találkozás után ő elment a gyerkőcért, én pedig vásárolni. Pont úgy végeztem a boltban, hogy láttam őket elsétálni előttem. Csendben, távolról hazakísértem őket, Zs nem tudta, hogy ott leszek. Szeretem ezeket a pillanatokat, olyan kedvesen, csicseregve, bohóckodva teszik meg ezt a rövid sétát. Nekem pedig szívet és lelket melengető érzés vigyázni így rájuk. Tudom, hogy nem az én gyerekem, de akkor is.

Itthon, pihenve, kicsit kaotikus lélekkel, de majd kisimul. Dolgozom még egy picit, elterelem a figyelmem.

A legnagyobb ajándékot újra megkaptam magamtól. Nyugodt vagyok.

Megint rosszul aludtam. Zs-vel álmodtam. Elutaztunk valahova, együtt indultunk el, de a busznál kerülőt tett és én csak vártam rá, vártam. Nem tudtam hovan, mikor jön, elment mellettem? Leizzadva ébredtem fel az éjszaka közepén, csak egy rossz álom gondoltam, és mivel nem vágott dohány van a fejemben, tudtam az okát is az álmomnak.

Reggel átmentem F-hez, beszégettünk, nevettünk, kutyáztam egy nagyot, feltöltött. Zs küldött egy nagyon cuki kis rajzot, mindig imádtam az alkotásait, tehetséges és kreatív. A sok dolog mellett ezt is nagyon szeretem benne. Alkot, ott van benne a tehetség.

Majd irány a cég és bele a darálóba.. Pff. annyira húzós volt, hogy fél 6kor mentem csak ki cigizni, sok megrendelés, mondjuk ennek az egyik alapja én vagyok. Ez most nem a virtuális farokfényezés :D De tény, hogy ha felveszi az ember a telefont, akkor az ügyfél nem telefonálgat tovább és lám, lám mire beérek egy 200e Ft-os megrendelés vár a webshopon, ráadásul visszatérő vevőnek ígérkezik.

Amikor eljöttem Zs akkor írt egy mailt nekem. Ültem a buszon és könnybelábadtak a szemeim. Többször elolvastam, újra és újra. Azt hiszem az egyik legszebb szerelmes levél, amit kaptam. Nincs benne szeretlek, szerelmem, ahogy szoktunk egymásnak írni. Persze az is léleksimogató, de hamis illuziókba ringattak minket ezek a szavak az elmúlt időszakban. Mindig minden rendben van, ha  a varázsszavak elhangzanak. 

Szóval ebben a levélben nem voltak benne, mégis.. mégis átmelegítettek, feltöltöttek a sorai. Na jó dallamtapadás is lett a vége :D 

Gondolkodtam válaszolok rá. Megírom, amit itt is. De nem tettem meg, pedig nagyon bennem volt. De nem tehetem. De hálás vagyok, hogy írt mert és ahogy írt, mert így tudom, hogy van. És ő is tudja én hogy vagyok.

Pont azt fogalmazta meg, ami ma egész nap bennem volt. Felhívom, hagyjuk ezt a marhaságot, minek szórakozunk, rövid az élet, akarlak, szeretlek, gyerevissza, visszamegyek, mikor? hol? 

Mosolygott a szívem és közben össze is szorult.. Olyan közel van és mégis távol tőlem. De ezt most végig kell csinálnunk, nem lehetek egoista, hogy felhívom, segget csinálva a számból. Ok Cica eltelt 2 nap, elég lesz... Akkor nem változik semmi hosszútávon. Pedig mind a ketten ezt akarjuk. 

Olyan szépen írt, olyan szenvedélyesen játszott a szavakkal, a kifejezésekkel, úgy megölelném most is.

Hát igen, 15 hónappal ezelőtt a szenvedély megvolt, de zabolátlanul, korlátlanul, pusztítóan. Most izzik, parázslik, lángol, de nem bánt, nem emészt fel. Jó érzés. Igen, még ez a helyzet is jó érzés, mert nem vagyok egyedül, akkor sem, ha most nem ölelhetjük meg egymást.

Ha nagyon teátrális akarnék lenni, akkor a tárgynak elkezdeném a napok számát adni, amit Zs nélkül töltök. Tettem ezt ugye akkor, amikor családi nyaraláson volt külföldön. De ennek csak az lenne az eredménye, hogy szépen, csendben elkezdem megfeszíteni magamat. Felesleges lenne.

Egyébként egészen jó napom van, de inkáb kezdem a tegnap éjjellel.

Rosszul aludtam.. Hajnali 2ig nem jött álom a szememre, forgolódtam, jöttek mentek a gondolatok. Majd fél órával később arra ébredtem, hogy pittyegett a telefonom, hiába születésnap, van aki ekkor ír. Azt hittem Zs. Hirtelen nagyon dühös lettem rá, magamra, mindenkire. Basszuk már meg, hogy a picsába lehet ezt így elrontani, miért ilyen idióta? Én meg a másik fele.. nagyjából 5 percig dühöngtem, majd megnyugodtam és visszaaludtam. Örülök, hogy a harag és a düh is a felszínre került, nem tokolódott el, nem munkálkodik bennem.

Reggel összefutottunk, meg volt beszélve, nálam maradt valamije. Elmentem és vettem neki kávét, hogy átmelegedjen. Előttem sétált el a zebrán. Olyan szép nő... láttam keres a tekintetével a randihelyszínen. Erős szívdobogás lett rajtam úrrá. Beszélgettünk, megöleltük egymást, jó volt látni, jó volt megölelni. Jó szeretni és szeretve lenni. Tudom, hogy legalább annyira feltöltötte ez a pár perc, mint engem.

Utána irány a cég, az első napom volt teljesen egyedül. Pörögtem, új rendszert dolgoztam ki, szerintem hatékonyabb, mint amit örököltem. Vevőkkel csevegtem, üzletet kötöttem, 11-re készen volt a napi rutin, majd kaptam egy izmos feladatot, megszenvedtem vele, de meglett zárásra :D

Elhatároztam, hogy bevásárolok, hazajövök és pihenek. Utána főzök valamit. Jó kedvem volt egészen addig a pillanatig, ameddig a lakásba belépve meg nem láttam, hogy a karnis (nem, nem én szereltem fel:D ) leszakadt. Szerul rakták fel.. remek, javíthatom ki. Alapvetően nem bosszantott fel a dolog, egy újabb feladat, megoldom. Utána aludtam egy picit, majd főzés, pakolászás. Most pedig egy újabb tervezős munka, mindjárt neki is látok. Egy új konyha várja a gazdáját :)

Zs itt van velem, annyiszor eszembe jut... Olyan hülyék vagyunk.
Amikor jöttem haza a buszon az volt bennem az egyik megállóban, hogy csak 350m választ el a nőtől, akivel szeretjük egymást. 350 méter.. és ki tudja mennyi idő... 

De nincs bennem félelem, vagy kétely, hogy jó döntést hoztam e. Nincs bennem félsz a következő napokkal vagy hetekkel vagy hónapokkal szemben. Jól érzem magam, igaz nem vagyok boldog, csak nyugodt. De ez így emberi, ez így normális. Nem hiszem, hanem tudom és érzem.

Elment, mert elengedtem, elengedtem, mert szeretem. Ha szeretünk valakit, akkor elengedjük, ha nem is könnyű, de akkor is meg kell tenni. Időt, teret, pihenést hagyni a másiknak.

Éreztem, éreztük, hogy valahogy megváltoztunk, lassan de biztosan nem jó irányba halad a kapcsolatunk. Láttam rajta, hogy mennyit dolgozik, hogy próbál megfelelni mindenhol. De nem lehet egy fenékkel ennyi lovat egyszerre megülni. Fáradt volt, bármennyire is gyönyörűnek láttam mindig, de éreztem, hogy egyre nehezebben tud felodódni, kapkod, lassan de biztosan kimerül és vele együtt én is. Elmondta, hogy zavarja, bántja, hogy nem tud úgy adni, ahogy vágyik rá és érzi, hogy ez engem is bánt.

Szeretem, jobban, mint bárkit eddig az életemben.

Ma van a szülinapom, nem tudtuk úgy megünnepelni, ahogy szerettük volna, bár a legnagyobb ajándékot, hogy egymás karjaiban ébredtünk fel, még ez a nehéz időszak sem vehette el tőlünk. Szeretjük egymást, de a körülmények most olyanok, hogy nem marad más, mint az elfogadás.

Előbb ébredtem, néztem mennyire szép, mennyire békésen alszik mellettem, átöleltem, megcirógattam, de tudtam, hogy most el kell engednem egy kicsit. Nem lehetek olyan önző, hogy... 

Magam miatt is tettem. Érzem, hogy nem tudok beletenni többet ebbe a kapcsolatba, és tudom, hogy nem is kell, nem is várja el. Meg kellett tennem, hogy óvjam ezt a kis csodát, ami szárbaszökkent 19 hónappal ezelőtt, hogy erős legyek, amikor kell, hogy olyan döntést hozzak meg, ami hosszútávra mutat.

Hazakísértem, elbúcsúztunk.

Hazafelé lassan botorkáltam, a lábaimban nem volt erő. A színek megfakultak egy kicsit, a formák összemosódtak, a napfény, mintha tompábban csillogott volna az őszi időben. Ettem, mert kell az energia, de a tegnapi alkotásom ma mintha vattává változott volna, íztelen kis gombócok.

Azóta pihenek.

Elfogadom, amint változtatni nem tudok,

bátor vagyok, hogy változtassak, amin tudok

és próbálok bölcs lenni, hogy felismerjem a különbséget.

2 éve, hogy apa elment.

Ma nagyon sokszor eszembe jutott. Egy búcsúlevelében azt írta, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nincs túlvilág és ő bennünk fog továbbb élni. Vegyes érzések vannak bennem. Világéletemben földhözragadt voltam, de most mégis az énem egyik fele abban hisz, hogy valahonnan figyel engem. Végignézte az elmúlt 2 évemet, aggódott, bátorított, büszke volt rám, miközen olyan mélységeket és magasságokat jártam be, melyek létezéséről nem is tudtam. 

Hiszek abban, hogy velem van, minden percben, mindig és az öröksége az a szellemiség, ami helyes úton tart. Visszatekintve erre a két évre, pont úgy kíséri az életemet, mint kamaszkoromban. Mikor elengedte a kezem és hagyta, hogy egyedül válljak férfivá, megküzdve a nehézségekkel, de végig figyelt és tudtam ott van, ha szükségem van rá. 

Most is itt vagy velem apa, mert bennem élsz tovább, a mosolyod, a hangod, a dörmögésed a telefonba. A szenvedélyes viták, a hangos nevetések..

Köszönöm, hogy ilyen apa voltál. Olyan apa, aki el is mondta, hogy büszke a fiaira. Nemcsak szerettél minket, ki is mutattad.

Szeretlek!

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

                                      Zorán