Azt hiszem az életemben nem voltam ennyire boldog munka miatt mint ma. Pedig egy kékes színű festékes vödör társaságában tusoltam le most :D Igazi nomád körülmények vannak, építkezés, de ágyban alszom.

Feltöltött a mai nap Zs level, Zs kisfiának a születésnapja, F bátorító szavai és a maga módján a köcsög főnökeim viselkedése is.

Mind - mind abba az irányba mutatnak, hogy jó helyen vagyok, jó, amit csinálok. Hogy a boldogságom megalapozott, nem egy illékony kis vattacukor a nyári hőségben. Elhiszem, átérze és meg is élem, hogy fontos jó dolog, amit csinálok.. Alkotok, építek. Valami hasznos dolgot teszek.

Szeretem érzések vannak bennem. Pedig magam alatt voltam az elmúlt napokban. Kevés alvás, stressz, hőség, fizikai munka, Zs hiánya.. Mind mind neheztő tényezők, de még is.. Ha arra figyelek, hogy mim van, hogyan osszam be a lehetőségeimet, az erőforrásaimat akkor irányba állok. Nem tagadom ezekhez a fenti nagyon szívmelengető visszajelzések és élmények is nagymértékben hozzájárultak. Zs csodás levéllel lepett meg, F nagyon elismerően és bíztatóan menedzseli az üzleti dolgainkat.

Zs kisfiának pedig ma volt a születésnapja, aminek áttételesen de a részese lehettem.

Szeretem magam ma is, szeretem azt, hogy alkotok. Leszarom, hogy elbasztam az életem, hogy már nem nagy autóval rohangálok, nem dagad a pénztárcám. Jó helyen vagyok.

A ma esti vacsorát a szlovák srácokkal össze se lehet hasonlítani azokkal a trendi, fancy, műmosollyal és udvariaskodásokkal tarkított üzleti vacsorákkal, amiken részt vettem. Őszinte emberek, jófejek, kézzel lábbal angol/német/szlovák/magyar vegyes nyelven, röhögve beszélgettünk, cigiztünk. vacsiztunk egyszerű ételeket. De szívetmelengetően jól esett. Jobban mint a puccos éttermek finedinningja.

Imdom a Pillangó című könyvet. A mai napig csak érintőlegesen jött át, amikor az ilyen közös haveri röhögős dumálásokról esett benne szó. Hogy együtt cigizve beszélgettek. Ma este is átéltem. És mennyire más, mint a régi világom. Őszinte emberek vesznek körül. Lassan de biztosan elfogadom ezeket az érzéseket, ezeket az embereket. Nincs mögöttes szándék, nem kell azon agyalnom, hogy jó de mi van a háttérben. És ez igaz a magánéletemre is.

Ezek a visszajelzések segítenek abban, hogy elfogadjam szerethető ember vagyok. Értékes. Messze nem hibátlan, de szerethető. Nem feledkezem meg arról, hogy régebben mennyi embert bántottam meg, milyen rendezetlen dolgaim vannak. Viszont a mostani helyzetem segít majd abban, hogy ezeket rendezzem a jövőben.

Zs ma nagyon szépet írt arról, hogy most fektetem le és építem fel a jövőm alapjait. Igen, így érzem most ezt.

Építkezem, jó kedvvel és boldogan.

Tegye fel a kezét aki látta az Idétlen Időkig című klasszikus vígjátékot?Na én ugyanígy éreztem magam a héten.. hogy majd valamikor elkezdődik a siófoki meló. Eegyszer le is jöttem, majd aznap vissza is mentem Budapestre. Aztán másnap újból elindultam, de nem jutottam le :D Hát ilyen ez a popszakma.. 

Szóval lent vagyok Siófokon, egy 2 szintes ház teljes bebútorozását csinálom meg, kőkemény fizikai meló. Tegnap 13 óra alatt végeztem a bútorokkal 5 szoba. Ma a konyhát kezdtem el építeni. Holnap vissza Pestre, majd megint le. Talán péntekre végzek.. talán...

Ez az első olyan hét, amikor azért nem találkozunk Zs-vel, mert én elutaztam. Nehezen bírom a bizonytalanságot, hogy mikor láthatom újra. Nem a távollét zavar, hanem, hogy mikor. Türelmesnek kell lennem magammal, ez néha nehezen megy. Mondjuk erre csodás dolog a fizikai meló. Remekül eltereli az ember gondolatait. Illetve jó, hogy nem vagyok lent egyedül.

Szlovák vendégmunkásoksak vagyok, rendes gyerekek. Adnak a kajájukból, kapok kávét. Ma este én főztem nekik húst, mert ahogy láttam arra nem igazán telik nekik. Örültek én meg jól éreztem magam. Beszélgettünk is, valaki tolmácsolt, vagy csak kézzel lábbal mutogatva röhögtünk.. Jó volt, rám fért.

Fura hangulatingadozásaim vannak, az elmúlt időszakban, igaz tudom az okát. Azt hiszem soha ennyire nem volt szükségem a türelemre mint most. Zs-vel érzékenyebb szakaszába lépett a kapcsolatunk, egy lépéssel közelebb került a közös élet lehetősége, és ez vegyes érzéseket vált ki belőlem.

Nagyon vágyom arra, hogy mi ketten együtt.. de közben féltem, óvnám, mert az odáig vezető út még hosszú és rögös is. Megint felmerült bennem, hogy jogom van e egy család boldogságát tönkretennem, hogy mi a jó döntés? Hogyan tudok segíteni? Mennyire vagyok önző? Ő mit szeretne? Mikor szeretné? Mennyire büszke rám, hogy ezt csinálom?

Persze ezekre a kérdésekre a józan eszem tudja a választ, de az érzéseimben viaskodik a férfi és az ember. Még mindig. Az, hogy alkoholista vagyok és elbasztam az életem azt simán elfogadom. De itt annak az embernek, nőnek az életéről van szó, akit rajongva szeretek. Nem kedves olvasó, nem vagyok társfüggő. Egyszerúen csak szerelmes vagyok belé és ő is belém. Lavírozunk, keressük, hogyan tovább. Én pedig az életemnek ezt a részét nehezen tudom elfogadni. Nem a családját, hanem, hogy nem tudom biztos kézzel irányítani a merre továbbot és ezzel biztonágban tudni őt is és magamat is.

De ugye nem aggódunk a jövő miatt : Ma szép napom volt. tegnap is. Az meg, hogy mi lesz holnap.. nos majd akkor kiderül ha felkeltem.

Még egy szó F-ről. Imádom, igazi projekt menedzser, nagyon jól szervezi az üzleti dolgainkat és emberként is.. Szóval remek nőkkel vagyok körbevéve.

Szeretve vagyok és ez a világ legszebb dolga

Huhh.. jó rég nem blogoltam.. azt se tudom hol kezdjem. Rrngeteg minden történt. Hullám helyek és völgyek, mélység és magasság. Dobálózhatnék még ilyen teátrális szavakkal de teljesen felesleges. 

A kényeg, hogy jól vagyok és boldog. 

Persze a világom szépen lassan omlott körülöttem össze, de közben erősebb lettem és megmaradt a józanságom.

Címszavakban:
- ki kellett költöznöm az albérletből és most F-nél lakom, aki befogadott, ameddig összeszedem magam
- letiltották a fizetésem egy részét, az üzleti dolgaim miatt
- csalódtam valakiben, aki azt hittem segít és támogat
- lelkileg megrogytam egy picit a fentiek miatt
- ismét menekültem a párkapcsolatomba, hogy egy pici jó legyen az életemben
- küzdök az Ikeás vezetői mentalitással, az egyre nagyobb benti feszültséggel

és még sorolhatnám.

De nem akarom. Az én feladatom, hogy ezekből a különálló mozaikdarabokból egy egységes tervet kovácsoljak és megoldjam a felmerülő problémákat úgy, hogy megmarad a józanságom és hellyel közzel boldog vagyok.

Vizonylag jól megy. Ok vannak jobb és rosszabb napok, nem tagadom.

Viszont van két fantasztikus ember az életemben, akikre számíthattam. Zs és F.

F befogadott és munkátadott és szerez nekem folyamatosan, amiből ki tudom egészíteni a fizetésem. Első körben fura volt össze csiszolódni, feljöttek a régi életünkből képek, de ezeket meg tudtuk oldani. Most már normálisan és jó hangulatban telnek a napjaink. Hálás vagyok neki.

Zs pedig.. hmmm (csak hogy kettőnk legkifejezőbb szaválval éljek) Zs pedig csodálatos. Gyönyörű ember, aki segít, támogat, szeret mint nő és mint ember is. Igen, még mindig szétszórt, szeleburdi, makacs és helyenként önfejű. De ezek azok a felszínes dolgok, amik kevésbé fontosak a kapcsolatunkban. Ennyi erővel én is írhatom magamról, hogy figyelmetlen, hangulatember és szeszélyes vagyok megfűszerezve makacs önfejűséggel :D

De egymás mellet megtanultuk, hogy ezek normálisak egy párkapcsolatban, ettől még szerethetőek és értékesek vagyunk egymás számára. Hogy a szerelem ilyen. 

Vele töltöttem ma az első születésnapomat és este pedig már F-nél vagyok.
Csodálatos nap volt. Lassú, álmoskás, de a végére összeállt minden. El is érzékenyültem és most is egy könnycsepp üldögél a szemem sarkában. Azzal a nővel élhettem meg az első születésnapomat, akit 1 évvel ezelőtt bántottam és nemtelenül viselkedtem vele. Egy év kemény munkával pedig szerelmesen beszélgetve öleltük egymást. Gyönyörű nap volt. Nem a szerelem miatt, hanem magam miatt és miattunk.

Nagyon sokmindent tanultam ezalatt az egy év alatt és az elmúlt egy hónapban pedig mégtöbbet. Azt tudom, hogy ha megtervezem hogyan lépjek tovább, hogyan számoljam fel szépen lassan a múltam kis szarkupacait, akkor jobb lesz az életem.

Mellette dolgozom, privát munkákat vállalok és szépen egyengetem az utam, ez pedig hihetetlen jó érzéssel tölt el.

Most már kezdek fáradni, összekeverednek a gondolatok mint egy nagy kusza pókháló. De nyugodtan és boldogan gondolok vissza mind az egy év, mind az egy hónap történéseire.

Most láttam, hogy 9 napja nem írtam blogbejegyzést. Jó bevallom eszembe jutott, de mindig akkor, amikor már nagyon fáradt voltam. Hosszú és intenzív 9 nap áll mögöttem.

Bár az életemben van a láthatáron néhány viharfelhő, de kezelem őket. és közben abból merítek energiát és feltöltődést, ami valóban jó.

A munkahelyemen egyre jobban mennek a dolgok. Beilleszkedtem, kezdenek megkedvelni a többiek, látják és érzik rajtam, hogy segítőkész vagyok és odafigyelek. Szaakmailag is fejlődöm folyamatosan, jó érzés. Jó megélni azt, hogy újból tanulok és még mindig jó agyam van bizonyos dolgokhoz. Az angol tudásom is elkezdtem leporolni, napi 15-20 perc gyakorlás simán belefér utazás közben az életembe. Szóval a munka része pipa.

F-fel van 2 nagy közös projektünk, jó pénz is van benne, de igazából azt élvezem, hogy azt amit tanulok, tudom itt is hasznosítani. Ma is voltam nála, meg helyszín bejáráson is. Kikapcsol, feltölt, jó érzés.

Zs... Hmmm... Ő tudná, hogy ez a hmm menyi mindent takar. Azt hiszem a kapcsolatunk legszebb időszakát éljük meg. Elfogadva a lehetőségeinket, élvezve az együtt töltött perceket, órákat, napot.

Összességében jól vagyok, de fáradtan. Nem csak a munka fáraszt le, hanem az, hogy a munka mellett meg kell oldanom bizonyos dolgokat. Haladok velük, lassan a magam tempójában. Ezt nlha nehéz elfogadnom, de tudom és érzem is, hogy ha erőltetem, annak nem lesz jó vége. Viszont annyi csodás pillanat vesz körül, hogy ha egy picit is rossz a kedvem, akkor elég felidézni őket. 

Ok, nem megy mindig úgy mint a karikacsapás. Ma is volt egy feszültséghullám bennem, de Zs-nek is és F-nek is jeleztem, hogy ez van, senki se vegye magára, majd elmúlik. Viszont még nem tudtam megfejteni az okait. Gyanítom a kimerültség lesz..

10 hónap ás 10 nap, tisztán, józanul..

Igazából gondolkodtam, hogy az "örömkönnyek" címet adom a bejegyzésnek.

Még mindig nem tértem magamhoz. Szeretve vagyok, mint ember és mint férfi. Zs úgy szeret, ahogy még eddig még senki sem az életemben. Az a NŐ, akivel megéltem a mélypontom 10 hónappal ezelőtt, akivel folyamatosan csiszolódtunk és csiszolódunk össze a mai napig. Azt hiszem nincsenek szavak arra, amit most érzek.

Tudtam, hogy a húsvéti kiruccanásáról hozott valami kis meglepit nekem, mert ennyit elárult. Aztán ahogy teltek a napok én vártam. Nem türelmetlenül, inkább incselkedve piszkáltam azzal, hogy olyan a meglepim mint Culombó felesége. Mosolygott, nevettünk ezen, vette a lapot. Mondta, hogy ne számítsak nagy dologra. Aztán ki is ment a fejemből az egész. 

Ma amikor este hazaértem, éreztem, hogy itt járt. Nem tudom megmondani miből, hiszen a lakás pont olyan kupis volt, mint reggel. (igen az esti műszak mellett nem mindig könnyű rendet tartani :D ) De csak akkor szembesültem a meglepivel, amikor a nappaliba léptem és megláttam az asztalon a szív alakú követ és egy levélkét alatta. 

Amikor elolvastam, elsírtam magam. Örömömben. Olyan szépen fogalmazott, olyan szívmelengető volt az egész. Talán most kezdek magamhoz térni. Pedig tényleg semmi nagy dolog, de még is minden benne volt ebben az ajándékban.Mert nem az értéke számít, nem a, hogy mekkora, csillog viloog e. Hanem az, hogy ez egy újabb, egyszeri, megismételhetetlen kis csoda az életünkben. 

Szeretjük egymást, őszintén, tisztán és mélyről fakadóan. 

Még magamhoztérek és kicsit puccba vágom a lakást, mert holnap itt lesz és miénk a nap.

Nem gondolom, hogy meg sem érdemlem őt vagy ezt az érzést. Megdolgoztam, megharcoltam magammal azért, hogy legyenek ilyen pillanataim. Nagy utat jártam be eddig és folytatom. Nem az ilyen pillanatok miatt, hanem azért, mert élni igenis jó! És szép! Ha ilyen pillanatok vannak, azok pedig gyönyörűek.

A mai napom egyik legszebb pillanata az volt, amikor az applikáció, mely inden este közli a józan napjaim számát, napközben küldött egy értesítést, hogy 10 hónapja józan vagyok. Nem a 10 hónap volt a legszebb, hanem az az érzés, hogy előtte is csodás napom volt. És nem azért mert a napokat számoltam, hanem mert zokkal a dolgokkal, érzésekkel foglalkoztam, melyek szebbé és teljesebbé teszik a mindennapjaim.

Úgy kezdődött, hogy Zs-vel randiztunk egyet, ő csinált finomságot én vittem a kólát és egy szép tavaszi reggelt töltöttünk együtt Budapest egyik romantikus helyén. Persze én előre már moziztam, hogy hogyan fogok vele incselkedni, voltak a fejemben képek érzések, konkrét dolgok. Ő meg zizi volt és csak immel ámmal ment át kezdetben amit elterveztem. Azonban ez cseppet sem feszített meg. Éreztem, hogy ez most nem fog összejönni, szóval ahelyett, hogy elkezdtem volna duzzogni magamban, váltottam, és rengeteget nevettünk ezen is, meg sok más dolgon is. Olyan jó volt.. nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, hogy most az általam elképzeltek szerint kell jónak lennie a randinak. Jó és teljes volt úgy ahogy alakult. Csodás érzés volt ezt magamban megélni, megosztani vele és együtt élvezni a pillanatot. 

Utána F-fel is beszéltem, ha minden jól alakul, akkor az egyik nagyobb projektünknek lesz folytatása, egy balatoni nyaraló berendezése, ahol a bútorok megtervezését és összerakását is én fogom csinálni. Nagy és felelősségteljes feladat, de érzem, hogy képes vagyok rá. Jó érzés, hogy amit elsőnek alkottunk, elnyerte az ügyfél tetszését és a folytatást is ránk bízná. Persze leszz vele munka, de ez anyagilag is és érzelmileg is olyan jó.

Utána besétáltam a céghez és élveztem a napsütést, a szép tájat. És egész nap viszonylag jól met a munka.

Ezeket azért is osztottam meg, mert nem a napok száma számított, hanem összességében az érzés, hogy ha dolgozom magamon, az életemen akkor igen is lehet kiút ebből a pokolból. Hogy nem szabad feladni, hátradőlni, lentmaradni a földön. Igen, egyszerűbb, könnyebb. Ez az út sok nehézséggel jár, de ma is úgy éreztem, hogy megérte és megéri folytatni. Nem Zs miatt, nem a pénzes meló miatt. magam miatt, hogy ma is egy picit jobb ember lettem

Túl vagyok a józanodásom első csapatépítő tréningjén. 

Nem mondom, hogy könnyen ment. Ugye az ilyen rendezvényeknek szerves részét képzi az alkohol, viszont a részvétel ajánlottan kötelező. Igazából nem is az alkohol okozott bennem feszültséget. Nem fogom bő lére ereszteni ezt a bejegyzést, mert mocsok mód elfáradtam. A tűző napon voltunk 10-14 óra között, tudom az árnyék buzis. Sorry ebben semmi homofóbia van, haveri szleng ennyi. Szóval a programot nem tudtuk előre, a helyszínen derült ki, hogy csak délután 2-kor lesz kaja, addig be kellett érnünk a chips & üdítő kombóval. Életemben nem ettem ennyi chipset, hogy ne legyek éhes.. na mindegy. Egyébként is csak 2-ig terveztem a részvételt, mert randim volt Zs-vel.

Szóval, ami igazán megfeszített, hogy a többiek elkezdtek iszogatni bennem meg felidéződött, hogy régen én is ezt csináltam. Sőt az első között voltam. Miért? Mert az ember nem akar kilógni, azt akartam, hogy beilleszkedjek, hogy én is része legyek a bulinak. Vagyis ittam. Nem is keveset. Utána jött a flörtölés a spicces csajokkal anno. Most az egyik kolléganőm nagyon kedvesen flörtölni próbált velem. Én kedvesen, de hárítottam. Nem csak Zs miatt. Magam miatt is. Mert ahogy felidéződtek bennem a régi emlékek, úgy kristályosodott ki bennem, hogy én a büdös életben nem szeretnék így tetszeni senkinek sem. Sem férfiként, sem emberként nem akarom, hogy az alkoholon keresztül legyek jófej.

Szóval kedves voltam, udvarias, mosolygós, de nem mentem bele a játékba. Viszont leléptem hamarabb.

Zs-re vártam kb. fél órát, elmeséltem neki mindent, tudtam, hogy megérti és nem ítél el. Tettem ezt azután, hogy szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a bőre illatát. Igen, ez számomra egy különleges pillanat volt. Józanul megélni egy nő szerelmét, vonzódását. Nem vágyom már vissza oda ahol voltam régebben. Mert ez igazi, szép és megismételhetetlen az életemben. És a legfontosabb józan és tiszta. Lehet, hogy nem annyira felfokozott, mint alkohollal, de igazi. Nem egy csalóka illúzió. Ez szerelem, szép őszinte és emberi. 

Erősebbenek érzem most magam megint. Egy újyabb próbatétel volt és sikerült. Lépésről lépésre igyekszem építkezni.

A randink pedig.. hmmm... ismét, újra és.. és egyszerűen nem tudok betelni vele. A mosolyával, a szemeivel, a lényével. 

Kereken 300 napja nem fogyasztottam alkoholt. Most persze milyen szép lenne egy filmes párhuzam tőlem, adja magát a napok száma és a film, de annak meghalnak a végén :D Szóval inkább csak maradok annál, hogy a mai is egy szép nap volt.

Amióta Zs anno elutazott 6 napra a családdal és leültem magammal komolyabban elbeszélgetni, azóta van bennem egy normálisan vett nyugalom és derű. Hagyom, hogy a dolgok történjenek körülöttem, elfogadom ha változtatni nem tudok valamin. Ha meg tudok, akkor megteszek mindent azért, hogy jobb legyen. Ha akkor se megy, akkor legalább tudom, hogy amit tudtam beletettem.

Még mindig vannak kisebb - nagyobb kattogások, vagy rossz érzések. De ahogy halad az idő megtanultam, hogy szétválasszam mi az ami fontos, és mi az amivel a kis köcsög tudatalattim csak úgy szórakoztat. Egyikkel se foglalkozom annyit mint régebben. Egyszerűen csak arra figyelek, ami fontos. És ez én vagyok. Mert ha én jól vagyok, akkor hellyel - közzel, minden rendben van körülöttem.

Holnap lesz egy csapatépítő tréning az Ikeás csapattal. Ők már előre készülnek ki, mennyire fog bebaszni. Sok sikert kívántam elre is nekik, mondtam, az én részem is megihatják. Kocsival megyek és csak addig maradok, ameddig nem zavar, hogy piálnak. Ha ez az első 1 órában zavaró lesz eljövök. A józanodásom a legfontosabb, hogy mit szólnak hozzá az nem érdekel. Bár nem hiszem, hogy tulzottan izgatja őket, hogy nem iszom, jófej, rendes srácok. Na jó lányok és fiúk, hogy PC legyek..

Szóval 300 nap. Tudjátok mi a jó ebben? Hogy alig jutott az eszembe. Úgy élem az életem, hogy nem kell számolnom görcsösen hány napja is vagyok józan. Nincs ivásvágy, még akkor sem, ha kurvára szomorú vagyok / voltam vagy akkor ha kicsattanok a boldogságtól. Nem a napok száma számít. Hanem az, hogy nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

mert szép és mert minden szava igaz �

JUHÁSZ GYULA: SZERELEM?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

arra ami a tegnapi napom, napunk volt, még nem találtam meg a megfelelő szavakat. Nem a rózsaszín vattacukor ugrándozik bennem, hanem valami ismeretlen, mély, szép érzés. Talán az, hogy szeretve vagyok és ami még fontosabb hagyom, hogy Zs szeressen. Önmagamért, úgy ahogy vagyok. Az embert és a férfit egyaránt.

A tegnapban benne volt minden, ami széppé, nemessé és különlegessé tesz egy kapcsolato. Séta, randevú, beszélgetés, kultúra, testi és szellemi összefonódás. Erre a napra életem végéig emlékezni fogok. És az teszi különlegessé, hogy nem etalon, pont az adja meg a varázsát, hogy megkoronázta az elmúlt időszakot, de nem tette elvárássa, hogy ilyennek kell lennie.

Boldog vagyok, minden tekintetben az életemben. Ha holnap vége lenne a világnak (nem lesz és sicc, írói túlzás), akkor sem lehetnék boldogabb.