Hmm.. lehet gyakrabban kellene blogolnom.. Most azt sem tudom, hol kezdjem...

Még mindig F-nél lakom, mert a siófoki projekt ugyan lement, de még mindig nem fizettek ki minket. A kedves, köcsög megrendelőt vagy nem lehet utólérni és nem reagál, vagy kifogásokat és javítandó feladatokat kapunk. Kicsit idegörlő ez az állapot. Lassan 1 hónapja, hogy befejeztük a munkát és bár többször felajánlottuk, hogy a vélelmezett hibákat azonnal javítjuk, csak ma reggel sikerült lejutnom Siófokra.

Remek móka volt.. hajnali 5-ös kelés, 4 óra alvással, rohanás vissza Pestre, hogy az Ikeábe is beérjek műszakkezdésre. Igaz ott már csak egy pár napig leszek, utána maradnak egyenlőre a közös projektek F-fel. Sok munka van, elkezdtem egy másik blogot is illetve a közösségi médiát is egy kicsit kézbe vettük Zs-vel.

Zs... hmm.. nagyon, napról napra jobban szeretem. Pedig most egyikünk se volt könnyű helyzetben. Neki a munka, nekem a balatoni projekt nyomta rá a hanguéatunkra / hangulatomra a bélyegét. Mégis.. leszámítva kisebb morgásokat (igen, én morgok :D) jól vesszük az akadályokat. Kicsit hétköznapibbá vált a kapcsolatunk olyan értelemben, hogy eddig valamennyire ki tudtuk zárni a külvilágot a hétköznapjainkból. Most már inkább alkalmazkodunk. Így is sokszor nevetgélünk azon, hogy többet randizunk, találkozunk és több programot szervezünk, mint azok, akik párkapcsolatban élnek. Minden napra jut valami szépség vagy kedvesség.

Az elmúlt napokban nem voltam a toppon. Nem, nem ivásvágy. Nyűgös voltam, ennek 3 fő oka volt:

1. nagyon nyomaszt a balatoni projekt lezárása és hogy mikor fizetnek ki. Ettől elég sok minden függ, hogyan tovább.

2. Az ikeában rengeteg meló van, agyon vagyunk terhelve és Zs is rengeteget dolgozott, szóval kimerültek voltunk

3. Zs családi nyaralásra ment, 10 napig nem fogunk beszélni és találkozni

Nah persze ennyi nekem bőven elég, hogy nyűgös legyek :D Mondjuk mára már kezdek kisimulni, szépen lassan haladva, kielemezni magamban a dolgokat, helyén kezelve és elfogadva azt, amin nem tudok változtatni.

Viszont a hangulatingadozásaimtól szabadulnék :D Jó tudom ki nem... Ok, ha pihenek és regenerálódom, akkor jobb lesz. Már ma este is az.

Na jó háromszpr töröltem vissza, hogy hogyan kezdjem a blogomat. Lassú folyóként, csendesen, fáradtan úsznak bennem a gondolatok és érzések. Nem csak a mai nappal kapcsolatban. Sok minden van bennem, de a fáradtság elnyomja azokat a sziporkázó szófordulatokat, amiket délután magamban összeraktam.

Szeretem az életem, úgy érzem mostanában kicsit lassabb tempóra váltottam. Kevésbé idegesítenek fel a magánéleti dolgaim, vagy a céges faszságok. Megvonom a vállam, visszajelzéseket adok, de nem kezdem el magamban eltárolni őket és pörögni rajtuk. 

Nincs semmi olyan kirívó dolog, ami miatt ezeket a sorokat most leírom. Talán csak az F-fel történő együttélés váltotta ki belőlem az írást. De ő meg ilyen ember, megvan a maga akarata, és hajlamos arra, hogy ne vegye figyelembe, hogy a másik fáradt. Ez van, nem túráztatm magam ezen.

Zs-vel lassan 1,5 éve vagyunk együtt.. hmm micsoda idő, szeretem idő. 

Hát igen 400 napja velem van a józanodásomban, első kézből tapasztalva azt amin keresztül megyek. Becsülöm és tisztelem azért, amiért magamat is, hogy a saját belső korlátainkat legyőzve fejlődünk ebben a kapcsolatban. 

Az az igazság, hogy a balatoni projekt sok tekintetben megváltoztatott. Olyan volt mint egy utazás a lelkembe. erősebben de még is máshogy jöttem haza. Nem csak az alkotás, a semmiből való teremtés van bennem. Jobban a helyemen érzem magam, tovább erősödve. De ez változásokat is generál az életemben.

Ma felmondtam az Ikeában. Érlelgettem már magamban egy ideje a gondolatot, de rájöttem minek húzni azt amit meg kell lépnem? Az élet rövid és nem szeretnék olyan dolgokat, amik nem vezetnek sehova. Ennél többet érek és értékesebbnek tartom magam. Élni szeretnék, azzal foglalkozni, azt csinálni és úgy ahogy élvezem. Jó érzés boldognak lenni, mégha nem is adatik meg minden nap. Nem is vágyom rá. De azt tudom, hogy hova szeretnék eljutni. Oda, hogy nyugodtan, fáradtan, de boldogan hajtsam álomra a fejem.

Hogy úgy ébredjek fel, ma is tele vagyok tervekkel és élni jó. A helyemen vagyok.

Dolgozom ezen.. lassan de biztosan erősödöm meg nap mint nap. Azok az apró dolgok, melyek mélyen megérintettek eddig, mostanra lassan megszelidülnek. Nem tűnnek el, nem vagyok szent.. de kevésbé hatnak ki a lelkemre. Ok, néha morgok, néha rosszul esnek dolgok de kiadom magamból, többnyire higgadtan, azonnal. Jobb így. Picit féltem, hogy ez érzeli tompasághoz vezet, de inkább azt kezdem érezni ez a normális. Kevésbé ingadozik a szélsőségek között a lelkem. 

Tényleg olyan volt Balaton, mint egy mini el Camino, bár nem utaztam sehova még is lelkileg máshogyan jöttem vissza. Ok, nem bízom el magam, volt már ilyen, hogy hűűű meg ha most mennyire máshogy érzem magam.. pedig igen.

A felmondásom miatt sem izgultam, bementem, korrektül letudtam és utána tettem a dolgom normálisan.

Jó érzés érezni, hogy értékes ember vagyok és ezt most nem másoktól vágyom megélni. Magam tartom magam annak. Átérzem és átélem, hogy képes vagyok alkotni, egyedül építeni. Persze ez nem azt jelenti, hogy jó egyedül. Nem az, mert a sikereket jó dolog megosztani, elmesélni. Vagy jó lenne, tudom elfogadás. Ez van, vannak dolgok az életemben amikre még várnom kell. De mindennek megvan a maga ideje. Ha mégsem, akkor így alakul az életem.

A hely, a mód és az idő kisfiam.. monta mindig apám.. Mennyire hiányzik most is

Tegnap délre végeztem a siófoki projekttel, F lejött értem kocsival és segített a hajrában. Nagyon hálás voltam, vagyok és leszek is neki, hogy ennyi munkát ad és támogat. 

Továbbra is fenntartom, hogy nem biztos, hogy ez a projekt sikerült volna F és Zs nélkül. Voltak benne mélypontok, csüggedés, kilátástalanság. Az a pillanat kristálytisztán bennem van, amikor ültem a földön, a 40 nm nappali konyhában szinte mozdulni sem lehetett a szeméttől, alkatrészektől, félig összerakott konyhai elemektől.. Csak ültem és néztem ki a fejemből, hogyan tovább? Majd eszembe jutott, hogy most rakom le az új életem alapjait. Hogy magamért csinálom, hogy szeretnek, támogatnak és fel kell állnom arról a kibaszott kőről. Emlékszem, hogy bár minden porcikám fájt lassan feltérdeltem, majd felálltam. Hogy elkezdtem kicsit katatón módon valami pici dolgokat összeszedni, hogy nem gondoltam másra, ezt most be kell fejezned. Nem tudom, hogy 4 órás alvásokkal, 40 fokban izzadva hogy a picsába tudtam megcsinálni. Napi 12-14 óra munka volt...

Nem azért írtam le, hogy bizonygassam mennyire fasza gyerek vagyok. Egyszerűen csak kikivánkozik belőlem, hogy megosszam azzal aki olvassa, mennyit jelent a stabil hátország. Milyen sokat ad, ha az ember kap egy szerelmes levelet munka közben, ha a volt felesége felhívja és lelket önt bele. Megköszöntem nekik személyesen is.

És hogy miért a kérdőjel a tárgyban? Mert természetesen a megrendelő faszkodik. A héten még vissza kell mennem, mert szerinte nincs minden befejezve. Hmm.. nagy úr az ha valaki azt képzeli magáról hogy megengedhet egy stílust csak azért mert van pénze.. Higgadtan kezelem a dolgot, de kezdem elveszíteni a türelmem. Van egy olyan oldalam, amit nem szeretnék elővenni, de ha kell megteszem. Nem csak a ki nem fizetett munkadíj miatt. Elvekről van szó. 

A apom legszebb része az volt, amit Zs-vel töltöttem. Végre kettesben 10 nap után.. Nem bírtam olyan nehezen mint régebben. Persze hiányzott, de lefoglalt az alkotás és a munka. Viszont a mai nap.. lelkileg kisimított, elringatott, és azt érzem úgy vagyok fáradt, hogy megdolgoztam a boldogságomárt, ma is jobbá tettem egy picit a világot és a fenti nehézségek ellenére de stabilan nyugodt vagyok.

Hogy mit hoz a holnap nem tudom. Remélem azt a nyugalmat, ami ma is bennem volt. Azt a szerelmet, ami ma is körbeölelt és azt a lelki békét, amivel ébredni szoktam mostanában.

386 napja nem ittam és kicsit sem hiányzik.

Azt hiszem az életemben nem voltam ennyire boldog munka miatt mint ma. Pedig egy kékes színű festékes vödör társaságában tusoltam le most :D Igazi nomád körülmények vannak, építkezés, de ágyban alszom.

Feltöltött a mai nap Zs level, Zs kisfiának a születésnapja, F bátorító szavai és a maga módján a köcsög főnökeim viselkedése is.

Mind - mind abba az irányba mutatnak, hogy jó helyen vagyok, jó, amit csinálok. Hogy a boldogságom megalapozott, nem egy illékony kis vattacukor a nyári hőségben. Elhiszem, átérze és meg is élem, hogy fontos jó dolog, amit csinálok.. Alkotok, építek. Valami hasznos dolgot teszek.

Szeretem érzések vannak bennem. Pedig magam alatt voltam az elmúlt napokban. Kevés alvás, stressz, hőség, fizikai munka, Zs hiánya.. Mind mind neheztő tényezők, de még is.. Ha arra figyelek, hogy mim van, hogyan osszam be a lehetőségeimet, az erőforrásaimat akkor irányba állok. Nem tagadom ezekhez a fenti nagyon szívmelengető visszajelzések és élmények is nagymértékben hozzájárultak. Zs csodás levéllel lepett meg, F nagyon elismerően és bíztatóan menedzseli az üzleti dolgainkat.

Zs kisfiának pedig ma volt a születésnapja, aminek áttételesen de a részese lehettem.

Szeretem magam ma is, szeretem azt, hogy alkotok. Leszarom, hogy elbasztam az életem, hogy már nem nagy autóval rohangálok, nem dagad a pénztárcám. Jó helyen vagyok.

A ma esti vacsorát a szlovák srácokkal össze se lehet hasonlítani azokkal a trendi, fancy, műmosollyal és udvariaskodásokkal tarkított üzleti vacsorákkal, amiken részt vettem. Őszinte emberek, jófejek, kézzel lábbal angol/német/szlovák/magyar vegyes nyelven, röhögve beszélgettünk, cigiztünk. vacsiztunk egyszerű ételeket. De szívetmelengetően jól esett. Jobban mint a puccos éttermek finedinningja.

Imdom a Pillangó című könyvet. A mai napig csak érintőlegesen jött át, amikor az ilyen közös haveri röhögős dumálásokról esett benne szó. Hogy együtt cigizve beszélgettek. Ma este is átéltem. És mennyire más, mint a régi világom. Őszinte emberek vesznek körül. Lassan de biztosan elfogadom ezeket az érzéseket, ezeket az embereket. Nincs mögöttes szándék, nem kell azon agyalnom, hogy jó de mi van a háttérben. És ez igaz a magánéletemre is.

Ezek a visszajelzések segítenek abban, hogy elfogadjam szerethető ember vagyok. Értékes. Messze nem hibátlan, de szerethető. Nem feledkezem meg arról, hogy régebben mennyi embert bántottam meg, milyen rendezetlen dolgaim vannak. Viszont a mostani helyzetem segít majd abban, hogy ezeket rendezzem a jövőben.

Zs ma nagyon szépet írt arról, hogy most fektetem le és építem fel a jövőm alapjait. Igen, így érzem most ezt.

Építkezem, jó kedvvel és boldogan.

Tegye fel a kezét aki látta az Idétlen Időkig című klasszikus vígjátékot?Na én ugyanígy éreztem magam a héten.. hogy majd valamikor elkezdődik a siófoki meló. Eegyszer le is jöttem, majd aznap vissza is mentem Budapestre. Aztán másnap újból elindultam, de nem jutottam le :D Hát ilyen ez a popszakma.. 

Szóval lent vagyok Siófokon, egy 2 szintes ház teljes bebútorozását csinálom meg, kőkemény fizikai meló. Tegnap 13 óra alatt végeztem a bútorokkal 5 szoba. Ma a konyhát kezdtem el építeni. Holnap vissza Pestre, majd megint le. Talán péntekre végzek.. talán...

Ez az első olyan hét, amikor azért nem találkozunk Zs-vel, mert én elutaztam. Nehezen bírom a bizonytalanságot, hogy mikor láthatom újra. Nem a távollét zavar, hanem, hogy mikor. Türelmesnek kell lennem magammal, ez néha nehezen megy. Mondjuk erre csodás dolog a fizikai meló. Remekül eltereli az ember gondolatait. Illetve jó, hogy nem vagyok lent egyedül.

Szlovák vendégmunkásoksak vagyok, rendes gyerekek. Adnak a kajájukból, kapok kávét. Ma este én főztem nekik húst, mert ahogy láttam arra nem igazán telik nekik. Örültek én meg jól éreztem magam. Beszélgettünk is, valaki tolmácsolt, vagy csak kézzel lábbal mutogatva röhögtünk.. Jó volt, rám fért.

Fura hangulatingadozásaim vannak, az elmúlt időszakban, igaz tudom az okát. Azt hiszem soha ennyire nem volt szükségem a türelemre mint most. Zs-vel érzékenyebb szakaszába lépett a kapcsolatunk, egy lépéssel közelebb került a közös élet lehetősége, és ez vegyes érzéseket vált ki belőlem.

Nagyon vágyom arra, hogy mi ketten együtt.. de közben féltem, óvnám, mert az odáig vezető út még hosszú és rögös is. Megint felmerült bennem, hogy jogom van e egy család boldogságát tönkretennem, hogy mi a jó döntés? Hogyan tudok segíteni? Mennyire vagyok önző? Ő mit szeretne? Mikor szeretné? Mennyire büszke rám, hogy ezt csinálom?

Persze ezekre a kérdésekre a józan eszem tudja a választ, de az érzéseimben viaskodik a férfi és az ember. Még mindig. Az, hogy alkoholista vagyok és elbasztam az életem azt simán elfogadom. De itt annak az embernek, nőnek az életéről van szó, akit rajongva szeretek. Nem kedves olvasó, nem vagyok társfüggő. Egyszerúen csak szerelmes vagyok belé és ő is belém. Lavírozunk, keressük, hogyan tovább. Én pedig az életemnek ezt a részét nehezen tudom elfogadni. Nem a családját, hanem, hogy nem tudom biztos kézzel irányítani a merre továbbot és ezzel biztonágban tudni őt is és magamat is.

De ugye nem aggódunk a jövő miatt : Ma szép napom volt. tegnap is. Az meg, hogy mi lesz holnap.. nos majd akkor kiderül ha felkeltem.

Még egy szó F-ről. Imádom, igazi projekt menedzser, nagyon jól szervezi az üzleti dolgainkat és emberként is.. Szóval remek nőkkel vagyok körbevéve.

Szeretve vagyok és ez a világ legszebb dolga

Huhh.. jó rég nem blogoltam.. azt se tudom hol kezdjem. Rrngeteg minden történt. Hullám helyek és völgyek, mélység és magasság. Dobálózhatnék még ilyen teátrális szavakkal de teljesen felesleges. 

A kényeg, hogy jól vagyok és boldog. 

Persze a világom szépen lassan omlott körülöttem össze, de közben erősebb lettem és megmaradt a józanságom.

Címszavakban:
- ki kellett költöznöm az albérletből és most F-nél lakom, aki befogadott, ameddig összeszedem magam
- letiltották a fizetésem egy részét, az üzleti dolgaim miatt
- csalódtam valakiben, aki azt hittem segít és támogat
- lelkileg megrogytam egy picit a fentiek miatt
- ismét menekültem a párkapcsolatomba, hogy egy pici jó legyen az életemben
- küzdök az Ikeás vezetői mentalitással, az egyre nagyobb benti feszültséggel

és még sorolhatnám.

De nem akarom. Az én feladatom, hogy ezekből a különálló mozaikdarabokból egy egységes tervet kovácsoljak és megoldjam a felmerülő problémákat úgy, hogy megmarad a józanságom és hellyel közzel boldog vagyok.

Vizonylag jól megy. Ok vannak jobb és rosszabb napok, nem tagadom.

Viszont van két fantasztikus ember az életemben, akikre számíthattam. Zs és F.

F befogadott és munkátadott és szerez nekem folyamatosan, amiből ki tudom egészíteni a fizetésem. Első körben fura volt össze csiszolódni, feljöttek a régi életünkből képek, de ezeket meg tudtuk oldani. Most már normálisan és jó hangulatban telnek a napjaink. Hálás vagyok neki.

Zs pedig.. hmmm (csak hogy kettőnk legkifejezőbb szaválval éljek) Zs pedig csodálatos. Gyönyörű ember, aki segít, támogat, szeret mint nő és mint ember is. Igen, még mindig szétszórt, szeleburdi, makacs és helyenként önfejű. De ezek azok a felszínes dolgok, amik kevésbé fontosak a kapcsolatunkban. Ennyi erővel én is írhatom magamról, hogy figyelmetlen, hangulatember és szeszélyes vagyok megfűszerezve makacs önfejűséggel :D

De egymás mellet megtanultuk, hogy ezek normálisak egy párkapcsolatban, ettől még szerethetőek és értékesek vagyunk egymás számára. Hogy a szerelem ilyen. 

Vele töltöttem ma az első születésnapomat és este pedig már F-nél vagyok.
Csodálatos nap volt. Lassú, álmoskás, de a végére összeállt minden. El is érzékenyültem és most is egy könnycsepp üldögél a szemem sarkában. Azzal a nővel élhettem meg az első születésnapomat, akit 1 évvel ezelőtt bántottam és nemtelenül viselkedtem vele. Egy év kemény munkával pedig szerelmesen beszélgetve öleltük egymást. Gyönyörű nap volt. Nem a szerelem miatt, hanem magam miatt és miattunk.

Nagyon sokmindent tanultam ezalatt az egy év alatt és az elmúlt egy hónapban pedig mégtöbbet. Azt tudom, hogy ha megtervezem hogyan lépjek tovább, hogyan számoljam fel szépen lassan a múltam kis szarkupacait, akkor jobb lesz az életem.

Mellette dolgozom, privát munkákat vállalok és szépen egyengetem az utam, ez pedig hihetetlen jó érzéssel tölt el.

Most már kezdek fáradni, összekeverednek a gondolatok mint egy nagy kusza pókháló. De nyugodtan és boldogan gondolok vissza mind az egy év, mind az egy hónap történéseire.

Most láttam, hogy 9 napja nem írtam blogbejegyzést. Jó bevallom eszembe jutott, de mindig akkor, amikor már nagyon fáradt voltam. Hosszú és intenzív 9 nap áll mögöttem.

Bár az életemben van a láthatáron néhány viharfelhő, de kezelem őket. és közben abból merítek energiát és feltöltődést, ami valóban jó.

A munkahelyemen egyre jobban mennek a dolgok. Beilleszkedtem, kezdenek megkedvelni a többiek, látják és érzik rajtam, hogy segítőkész vagyok és odafigyelek. Szaakmailag is fejlődöm folyamatosan, jó érzés. Jó megélni azt, hogy újból tanulok és még mindig jó agyam van bizonyos dolgokhoz. Az angol tudásom is elkezdtem leporolni, napi 15-20 perc gyakorlás simán belefér utazás közben az életembe. Szóval a munka része pipa.

F-fel van 2 nagy közös projektünk, jó pénz is van benne, de igazából azt élvezem, hogy azt amit tanulok, tudom itt is hasznosítani. Ma is voltam nála, meg helyszín bejáráson is. Kikapcsol, feltölt, jó érzés.

Zs... Hmmm... Ő tudná, hogy ez a hmm menyi mindent takar. Azt hiszem a kapcsolatunk legszebb időszakát éljük meg. Elfogadva a lehetőségeinket, élvezve az együtt töltött perceket, órákat, napot.

Összességében jól vagyok, de fáradtan. Nem csak a munka fáraszt le, hanem az, hogy a munka mellett meg kell oldanom bizonyos dolgokat. Haladok velük, lassan a magam tempójában. Ezt nlha nehéz elfogadnom, de tudom és érzem is, hogy ha erőltetem, annak nem lesz jó vége. Viszont annyi csodás pillanat vesz körül, hogy ha egy picit is rossz a kedvem, akkor elég felidézni őket. 

Ok, nem megy mindig úgy mint a karikacsapás. Ma is volt egy feszültséghullám bennem, de Zs-nek is és F-nek is jeleztem, hogy ez van, senki se vegye magára, majd elmúlik. Viszont még nem tudtam megfejteni az okait. Gyanítom a kimerültség lesz..

10 hónap ás 10 nap, tisztán, józanul..

Igazából gondolkodtam, hogy az "örömkönnyek" címet adom a bejegyzésnek.

Még mindig nem tértem magamhoz. Szeretve vagyok, mint ember és mint férfi. Zs úgy szeret, ahogy még eddig még senki sem az életemben. Az a NŐ, akivel megéltem a mélypontom 10 hónappal ezelőtt, akivel folyamatosan csiszolódtunk és csiszolódunk össze a mai napig. Azt hiszem nincsenek szavak arra, amit most érzek.

Tudtam, hogy a húsvéti kiruccanásáról hozott valami kis meglepit nekem, mert ennyit elárult. Aztán ahogy teltek a napok én vártam. Nem türelmetlenül, inkább incselkedve piszkáltam azzal, hogy olyan a meglepim mint Culombó felesége. Mosolygott, nevettünk ezen, vette a lapot. Mondta, hogy ne számítsak nagy dologra. Aztán ki is ment a fejemből az egész. 

Ma amikor este hazaértem, éreztem, hogy itt járt. Nem tudom megmondani miből, hiszen a lakás pont olyan kupis volt, mint reggel. (igen az esti műszak mellett nem mindig könnyű rendet tartani :D ) De csak akkor szembesültem a meglepivel, amikor a nappaliba léptem és megláttam az asztalon a szív alakú követ és egy levélkét alatta. 

Amikor elolvastam, elsírtam magam. Örömömben. Olyan szépen fogalmazott, olyan szívmelengető volt az egész. Talán most kezdek magamhoz térni. Pedig tényleg semmi nagy dolog, de még is minden benne volt ebben az ajándékban.Mert nem az értéke számít, nem a, hogy mekkora, csillog viloog e. Hanem az, hogy ez egy újabb, egyszeri, megismételhetetlen kis csoda az életünkben. 

Szeretjük egymást, őszintén, tisztán és mélyről fakadóan. 

Még magamhoztérek és kicsit puccba vágom a lakást, mert holnap itt lesz és miénk a nap.

Nem gondolom, hogy meg sem érdemlem őt vagy ezt az érzést. Megdolgoztam, megharcoltam magammal azért, hogy legyenek ilyen pillanataim. Nagy utat jártam be eddig és folytatom. Nem az ilyen pillanatok miatt, hanem azért, mert élni igenis jó! És szép! Ha ilyen pillanatok vannak, azok pedig gyönyörűek.

A mai napom egyik legszebb pillanata az volt, amikor az applikáció, mely inden este közli a józan napjaim számát, napközben küldött egy értesítést, hogy 10 hónapja józan vagyok. Nem a 10 hónap volt a legszebb, hanem az az érzés, hogy előtte is csodás napom volt. És nem azért mert a napokat számoltam, hanem mert zokkal a dolgokkal, érzésekkel foglalkoztam, melyek szebbé és teljesebbé teszik a mindennapjaim.

Úgy kezdődött, hogy Zs-vel randiztunk egyet, ő csinált finomságot én vittem a kólát és egy szép tavaszi reggelt töltöttünk együtt Budapest egyik romantikus helyén. Persze én előre már moziztam, hogy hogyan fogok vele incselkedni, voltak a fejemben képek érzések, konkrét dolgok. Ő meg zizi volt és csak immel ámmal ment át kezdetben amit elterveztem. Azonban ez cseppet sem feszített meg. Éreztem, hogy ez most nem fog összejönni, szóval ahelyett, hogy elkezdtem volna duzzogni magamban, váltottam, és rengeteget nevettünk ezen is, meg sok más dolgon is. Olyan jó volt.. nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, hogy most az általam elképzeltek szerint kell jónak lennie a randinak. Jó és teljes volt úgy ahogy alakult. Csodás érzés volt ezt magamban megélni, megosztani vele és együtt élvezni a pillanatot. 

Utána F-fel is beszéltem, ha minden jól alakul, akkor az egyik nagyobb projektünknek lesz folytatása, egy balatoni nyaraló berendezése, ahol a bútorok megtervezését és összerakását is én fogom csinálni. Nagy és felelősségteljes feladat, de érzem, hogy képes vagyok rá. Jó érzés, hogy amit elsőnek alkottunk, elnyerte az ügyfél tetszését és a folytatást is ránk bízná. Persze leszz vele munka, de ez anyagilag is és érzelmileg is olyan jó.

Utána besétáltam a céghez és élveztem a napsütést, a szép tájat. És egész nap viszonylag jól met a munka.

Ezeket azért is osztottam meg, mert nem a napok száma számított, hanem összességében az érzés, hogy ha dolgozom magamon, az életemen akkor igen is lehet kiút ebből a pokolból. Hogy nem szabad feladni, hátradőlni, lentmaradni a földön. Igen, egyszerűbb, könnyebb. Ez az út sok nehézséggel jár, de ma is úgy éreztem, hogy megérte és megéri folytatni. Nem Zs miatt, nem a pénzes meló miatt. magam miatt, hogy ma is egy picit jobb ember lettem